Melyikőtök? 16. Rész

"Azt mondtad, hogy soha többet nem fogsz megütni."

Seth szemrebbenés nélkül tűrte, ahogy a tű lassan a bőre alá vitte az erős fekete festéket. Tom és Riley mellette ültek. A gitáros tudta, hogy Seth pont olyan jól viseli ezt, mint ő és Bill tehát nem aggódott. Riley kíváncsiskodva figyelte, ahogy a Seth csuklójára kerülő keresztből kibontakozik egy fehér "T" betű. A srác egy évvel idősebb volt Seth-nél és mégis remekül elvoltak együtt. Riley pont olyan lázadó volt, mint a haverja leszámítva azt a csekélységet, hogy benne megvolt a minimális felelősségtudat. Az egyetlen, akire igazán odafigyelt az a húga volt. Taylor csak tizenöt éves volt és a bátyja nagyon féltette őt. Ha a húgával volt, Riley mindig igyekezett jó példát mutatni. Ettől függetlenül Taylor tudta, hogy Riley semmivel nem jobb Seth-nél, hiszen ő is ugyanúgy bulizott. Riley amolyan mindig laza, vidám srác volt. Nem vitte túlzásba az öltözködést, mint Seth, bár a jó anyagi háttér miatt ő is csak drága márkás cuccokat hordott. Sokkal férfiasabb volt, mint Seth. Magasabb és erősebb volt nála lelkileg is. Riley sose sírt. Örökké csak vigyorgott, Seth soha nem látta szomorúnak. Ez volt az, amit nagyon irigyelt a barátjától. Az egyetlen dolgot, amit igazán féltett, a húgát, azt megvédte és ezzel le is tudott mindent, amiért aggódhatott volna. Riley a kezében tartotta a dolgait, nem kellett félnie semmitől. Erős volt, magabiztos és rendkívül jószívű. Nagy barna szemivel mindig értelmesen nézett a világra. Ő és Taylor normális iskolába jártak, nem magántanárhoz. Rileynak rengetek barátja volt, ismerte az egész gimnáziumot, hatalmas befolyása volt a többiekre. A közösség egyik legnagyobb arca volt. Ő irányított. Semmivel nem volt jobb a többieknél és mégis, ha valami baj történt az egyik buliban, rögtön mindenki hozzá rohant segítségért, csak, mert ő legalább egy kicsit felelősségteljes volt. Mikor Seth megismerte őt, hirtelen rengeteg új barátot kapott. Riley őt is bevezette a haverjai közé. Seth eleinte borzasztóan félt, hogy nem tud majd beilleszkedni a normális gimnazisták közé, de a barátja megnyugtatta. A fiú azonnal elfoglalta az őt megillető helyet Riley mellett. Mindenki kedvelte őt, híres volt, gazdag és egészen titokzatos. Rengetek pletyka keringett körülötte. Mindenki tudta róla, hogy együtt él a Kaulitz ikrekkel. Mikor Seth néhány haverját áthívta magához, az felért az évszázad egyik legnagyobb eseményével. A fiú gyorsan a társaság kedvence lett. Az egyetlen, akit nem tudott eléggé lenyűgözni az Taylor volt. Seth sehogy sem tudott igazán közel férkőzni ehhez a lányhoz. Riley miatt jóban voltak, ugyan de a viszonyukból Seth nem tudott a "barátinál" többet kihozni. Ez részben bántotta őr, részben pedig úgy gondolta, hogy legalább Billnek nincs oka balhézni egy újabb csaj miatt, tehát ezért is megkönnyebbült.

Mikor készenlettek a tetoválással Riley elköszönt a szüleitől és a haverjával együtt elindultak vissza az ikrek házába. Tom a kocsiban végig csak röhögött, ahogy a két gyerek a hátsó ülésen szórakozott. Nagyon kedvelte Seth barátját, pontosan tudta, hogy miért Riley a fiú legjobb haverja, hiszen ő is pont azért szimpatizált a sráccal, amiért a gyerek. Riley vicces volt és nagypofájú, de kellően komoly is. Tom boldog volt, ahogy a visszapillantótükörbe nézett és Seth-et mindig csak nevetni látta.

Mikor megérkeztek az ikrek villájába Bill már várta a társaságot. Tom szánakozva nevetett az öccsén, ahogy az énekes próbált úgy tenni, mintha emlékezne Riley-ra. Bill viszont minden tőle telhetőt megtett, hogy az este kellemes legyen Seth-nek és ezt Tom is látta. Az énekes direkt a fiú kedvenc éttermébe foglalt helyet. Seth őszintén meglepődött, de a vacsora folyamán semmi kínos nem történt még Bill és Tom is türtőztették magukat. Riley látta, hogy a barátja néha egy veszekedés kitörésétől tart és mivel pontosan tudta, hogy Seth-nek ez mennyire kellemetlen lenne, végigdumálta az egész estét. Seth és ő szinte az egész vacsora alatt megállás nélkül beszéltek és röhögtek. Bill szerint ők ketten együtt már kezdték megütni az elviselhetetlenség legmagasabb fokát, míg Tom csak röhögött rajtuk. Persze az énekes is kedvesnek találta Riley-t és örült, hogy Seth-nek van egy igazi barátja, de még a vacsora közben is komoly maradt. Egészen más dolgokon járt az esze, mint a bátyjának. Ő pillanatnyilag nem az evéssel, vagy a nevetéssel volt elfoglalva, sokkal inkább a jövő érdekelte. Ninára gondolt és Sethre, hogy mit tenne velük, ha esetleg Tom tévedne. Billt újabban a nap huszonnégy órájában kergette a gondolat, hogy Seth esetleg tényleg az ő gyereke. Számára minden jel erre utalt. Végignézte, ahogy a gyerek a bátyját imádta, megígérte Tomnak, hogy leszáll a fiúról, és mégsem bírta elfelejteni vagy bármivel is, pótolni Seth-et. Nem mutatta, ő mindig csak visszafojtotta de magában rácáfolt arra, amit a gitáros és a gyerek gondoltak. Ha Seth azt mondta, hogy Tom az apja, Bill magában suttogta az ellenkezőjét. Ha Tom azt mondta, hogy ő Seth apja, Bill ezt is meghazudtolta. Számára ez szinte teljesen egyértelmű volt. Mikor észrevette, hogy Seth rendszeresen kutakodik a szobájában, már majdnem fogadni is, mert volna rá. Nála voltak, a pénztárcájában, a naplófeljegyzések Ninától. Rögtön rájött, hogy Seth csak is azokat keresheti. Az elején még voltak kétségei, de ahogy megint a kezébe kerültek azok a lapok és egyre jobban megismerte Seth-et, számára egyre egyértelműbbé vált az igazság. Legalább is ő ezt gondolta az igazságnak. Ő megértette Tomot és Seth-et, hogy miért hiszik azt, amit de az ő kezében ott voltak azok a feljegyzések. Természetesen az egyik sem mondta ki egyértelműen, hogy ő lenne az apa. A lapok valami egészen mást tartalmaztak. Az egész, egy üzenet volt. Neki Billnek és Seth-nek. Tomra nem tartozott ez az egész. Ő csak véletlenül belekeveredett a dolgokba. Az énekes sajnálta őt. De persze tudta, hogy Tom nagyon szereti Seth-et és, hogy neki nincs a kezében olyan dolog, amire alapozhatna. A gitáros csak az érzéseiben bízott. Az érzései pedig félrevezették, megcsalták őt. Bill így látta. Ő pedig lassan az igazság és az érzései közé szorult. Pont úgy reménykedett még a DNS vizsgálat eredményében, mint a bátyja, viszont nem tudta, hogy mit kéne majd tennie, ha kiderül, hogy Seth tényleg az övé. Akkor felbomlana a Tommal kötött egyezsége, amit ha őszintén magába nézett és bevallotta magának, tudta ő is, hogy megszegett. Akkor esetleg tényleg foghatná Seth-et, Ninát és elköltözhetnének valahová? Mi lenne Tommal? Képes lenne elszakadni tőle? És ami a nagyobb kérdés, hogy Tom vajon mennyi ideig tudná őt gyűlölni? Mert ha tényleg ez lenne az igazság az egyetlen dolog, ami biztos volt az énekes számára, hogy az ikertestvére megutálná őt. Hogy mennyire és hogy milyen hosszú ideig, az volt az igazi kérdés. Nem kellett volna így lennie, de Bill és Tom is érezték, hogy amióta Seth felbukkant ők sokkal kevésbé voltak jóban. Egyre inkább csak kibontakoztak az ellentéteik, ahogy befolyásolni akarták a gyereket. Ha Bill végleg elszakítaná Seth-et a gitárostól… egy világ halna meg Tomban. Az énekes tudta, hogy a bátyja komolyan gondolt mindent, amit mondott. A családi életet, a kertesházat, a kertipartikat. Tom talán még a zenélést is feladta volna ezért a családért. Elég lett volna neki, ha egy kis teraszon gitározgathat Ninának. Billnek viszont nagy tervei voltak. Ninával is és Seth-el is. Legalább olyan komolyan gondolta ezt az egészet, mint a gitáros.

-Bill! Bill! –az énekes hirtelen zavartan kapta fel a fejét Seth hangjára. Teljesen elmerült a gondolataiban, oda sem figyelt rá, hogy a többiek miről beszélgettek a vacsora közben.

-Igen?

-Riley azt kérdezi, hogy mi lett a BTK App-al? Én is kíváncsi vagyok. Tomtól már hallottam róla de már nem használjátok ugye?

-Nem. –nyögte Bill még mindig zavartan és megrázta a fejét.

-Hogy hogy? Mi történt vele? –kérdezte Riley.

-Hát nem sokáig bírta. Néhány évvel a megjelenése után összeomlott.

-Túlterhelték! –röhögött Tom és látszott rajta, hogy nagyon büszke erre.

-Ez komoly? –Seth hitetlenkedve vigyorgott.

-Igen. –folytatta Bill. –Egy idő után használhatatlanná vált. Hiába fejlesztették a rendszer egyszerűen nem bírta el a, rengetek felhasználót. Állandóan lefagyott, lehetetlen volt kezelni, nem is beszélve arról, hogy rendszeresen feltörték. Értelmetlenné vált az egész. Sokszor próbáltuk megcsináltatni, vagy újra kezdeni de amint új alkalmazást indítottunk volna az egész kezdődött elölről.

-Pedig rohadt jól kerestünk rajta! –nevetett a gitáros mire Bill összeszűkítette a szemeit és úgy nézett rá.

*

-Na szóval! Dátum, 2021. november 20. Én… én nem is tudom, mit mondjak. Annyira… dühös vagyok… hogy… szinte beszélni sem tudok. Olyan mintha néhány nap alatt rámszakadt volna a világ. Megint. Egy perce még azt gondoltam, hogy feljövök, leülök a kamera elé, és jól kiüvöltöm magam. Lehet, hogy ezt kéne csinálnom? Ordítozzak, tegyem tönkre a szobámat? Nem. Képtelen vagyok. Ez már az a tehetetlen düh. Eddig azt gondoltam, hogy azért viszonylag reálisan látom a dolgokat. Most viszont kiderült, hogy a legrosszabbal azért mégsem számoltam. Én komolyan reménykedtem benne, elhittem, hogy egyszer még azért lehet majd normális családom. Ez volt a legnagyobb álmom. És most ezt is keresztülhúzták. Ha ordítoznék és tombolnék, akkor már biztosan azt is kiadnám magamból, hogy miért is tenném ezt. Megint elküldhetném őt a francba. Lealázhatnám, elmondhatnám mindennek. De tulajdonképpen mit érnék el vele? Semmit. A dolgok akkor sem változnának. Bill az Bill maradna, anyám is ugyanúgy az anyám maradna és az a jegygyűrű is ottmaradna az ujján. Az a rohadt, kibaszott, kurva jegygyűrű! Na most már üvöltök. Hogy képzeli ezt? Hogy tehetett ilyet? Hogy volt képes eljegyezni őt? Az anyámat… három hónap! Ennyi ideje tart az egész! Nevetséges! Normális felnőttek nem csinálnak ilyet! Ez az egész túl gyors! Nem hiszem el! Ezt az egészet, már képtelen vagyok elhinni! Bill ezzel elront mindent! Elvágja a lehetőséget, hogy Tom és anyám valaha is igazán összejöjjenek, pedig én ezt szeretném. Ha Bill tényleg komolyan gondolja ezt és kis idő múlva, elveszi anyámat, akkor vége mindennek. Ha Tom az apám, akkor már semmi nem lesz ebből az egészből, csak egy bizarr szerelmi háromszög meg én. Ha Bill az apám… akkor megölöm! Esküszöm egyszer, még kicsinálom, amiért most elszakít Tomtól. Ha tudatosan csinálja ezt én, most megfogadom, hogy örökké gyűlölni fogom. Persze csak dühös vagyok de… ez akkor is a világ legnagyobb szemétsége. Végre megjön anyám New York-ból, végre beszélhetnénk, de nem! Ő nem mond semmit! A második napon észrevettem a gyűrűt. Billre jellemző, undorító giccses darab! Egy kurva gyémánttal! Én csak álltam, néztem, és nem tudtam elhinni, hogy létezhet ilyen. Mikor azt mondta, hogy már két hete megvan azt hittem, rárontok Billre és valami lassú fájdalmas módszerrel, kicsinálom őt. Akkor kapta mikor Bill legutóbb meglátogatta őt. Mikor én a lemezem dolgoztam! Éppen új dalt írtam Billnek! Róla szól az a rohadt dal, amit akkor írtam, aznap éjszaka, mikor ő biztos éppen az anyámmal… Áh! Nem érdekel, hogy mit csináltak! Vagyis persze, hogy érdekel, hiszen mégis csak az anyámról van szó. Undorító, hogy Bill képes velem ezt megtenni. Engem meg sem kérdezett, hogy mit szólnék hozzá, vagy hogy zavarna-e! Neki még nem mondtam el, hogy tudom. Kíváncsi vagyok, mivel magyarázza majd, hogy miért nem szólt. Mikor Tom megtudta… legszívesebben oda sem nézetem volna, de azt mondta, hogy nem szégyelli. Sírt. Nem sokat csak egy kicsit. Kétségbeesett. Nem hiszem, hogy anyám miatt, hanem mert tudja ő is, hogy ez mennyire közénk állhat, ha a dolgok nem úgy alakulnak, ahogy mi terveztük. Mikor elmondtam neki, hogy mi történt hirtelen annyira elkomolyodott. Azt hittem először el sem hiszi majd, vagy röhögni fog. De nem. Szerintem tudta, hogy Bill készül valamire, vagy számolt egy ilyen lehetőséggel. Megdöbbentette őt is, hogy Bill még neki sem szólt. Még ő sem kérte ezt számon tőle. Nem akar most ezzel foglalkozni. Csak megölelt és azt mondta "Nem baj Seth" pedig tudjuk mindketten, hogy ez mekkora baj. Ami anyámat illeti, akkor én sem tudtam mit reagálni erre. Talán jobb is. Úgyis csak üvöltöztem volna. Az előtte lévő nap olyan boldogok voltunk mindannyian, kicsit tényleg olyanok voltunk, mint egy felesleges személlyel ellátott család. Büszke volt rám, hogy így megjavultam, megmutattam neki a lemezem, azt, ahogy gitározom, az összes fotósorozatot, mindet. Aztán pedig hirtelen… BUMMM! Jött ez és taccsra tett mindent. Azóta nem találkoztam se, vele se Bill ugyanis ma egész nap együtt vannak. Kíváncsi vagyok mi lesz este. Én először anyámmal szeretnék beszélni, Tom pedig gondolom Billel. De én is szeretnék vele… beszélni. Már ha tudok majd. Nem akarok már veszekedni még akkor, sem ha most nagyon dühös vagyok rá. Már Tom se fog üvöltözni. Látom magam előtt. Olyan lesz, mint amilyen én voltam még egy hete. Egy megtört roncs. Talán már ő sem tud majd kiállni magáért. Bill most olyan erős. Erősebb mindegyikünknél. Ha nem is merjük kimondani, de érezzük, hogy irányít minket. Engem már hónapok óta, ami ellen nem tudok tenni, Tomot pedig most kezdte teljesen elnyelni. Billnek van valamilye, amivel még mintha még Tomot is fenyegetni tudná. Elég ijesztő. Engem már tulajdonképpen ez az egész csak kiborít, nem tudom elhinni, hogy a dolgok így alakulnak. Azt hittem mindjárt vége és csak most jövök rá, hogy az egész még csak most kezdődik. Ha az volt a durva, amit én a Kaulitz bulin csináltam, akkor nem tudom mi lesz még itt. Ha az kiborította Billt és Tomot, hogy én majdnem felgyújtottam azt az asztalt, akkor nem tudom, hogy a saját tetteik következményeit hogyan fogják viselni. Azt hiszem… talán beszélek Tommal. Tegnap este óta nem is láttam, annyira lesokkoltak minket a történtek. –Seth kikapcsolta a kamerát és idegesen szipogott egyet.

Lassan határozatlanul átment a gitároshoz és bekopogott a férfi szobájának ajtaján de senki nem válaszolt. Seth visszafordult és akkor meghallotta a gitárost Bill szobájából. A gyerek megállt a helyiség előtt és ide is óvatosan bezörgetett.

-Mi van? –kiabált ki Tom idegesen.

-Csak én vagyok az. –nyögte halkan Seth.

-Akkor meg mi az istenért kopogsz? Tudod, hogy bejöhetsz.

A gyerek óvatosan belépett a szobába, majd döbbenten megállt az ajtóban és hitetlekedve nézett a férfira.

-Mi a szart csináltál? –kérdezte megborzongva.

Tom részegesen felröhögött és nagyot húzott a kezében lévő üvegből de válaszolni nem tudott, csak ködös, elveszett tekintettel bámult Seth-re.

-Jól vagy?

-Nem. –nyögte a gitáros és széttárta a karjait, mire a fiú szétnézett a szobában.

-Mi… miért csináltad ezt?

A szobában mindenütt szanaszét voltak dobálva az énekes ruhái és cuccai.  Rengeteg napszemüveg, nyaklánc és kiegészítő mind a földön hevertek. A Humanoid feliratos mikrofon csillogó betűi apró darabokra törve hevertek egymás mellett a padlón. Bill iróasztalának fiókjai mind feltépve, az összes papírja szétdobálva, felforgatva minden a feje tetején állt a szobában. Tom minden összerombolt.

-Ezt meg miért kellett?

-Ezért! –mondta Tom ravaszul elvigyorodva és az ujjai közt ott voltak Nina naplójának lapjai.

-Hol voltak? –kérdezte hirtelen mindenről megfeledkezve a fiú.

-A pénztárcájában. –mondta a gitáros, és mivel alig bírt a lábán állni leült a rendetlen ágyra.

-De hát az mindig nála van nem?

-Még szerencse, hogy Bill elég idióta, ahhoz, hogy kétnaponta váltogassa a pénztárcáját! –nevetett a gitáros gonoszul. –Na lássuk csak! –Tom széthajtogatta a papírokat, de, ahogy rájuk nézett hirtelen csak zavartan bámult maga elé. A gitáros annyira részeg volt, hogy képtelen volt elolvasni a feljegyzéseket.

-Na mi az, mit ír? –kíváncsiskodott Seth és kivette a papírokat Tom kezéből és az oldalszámozás szerint olvasni, kezdte őket.

-Mostanában minden olyan furcsa lett. Nem tudom, hogy ez normális-e. Az egész világ hirtelen megváltozott. Most már egészen biztos, hogy terhes vagyok. Nagyon szégyellem magam. Undorító, ha belegondolok, hogy mit tettem és hogy mit készülök tenni. Nem fogom elvetetni őt. Nem bírom megtenni. Megkeserítem vele az életét, de akkor sem tudok lemondani róla. Annyira önző vagyok, de szeretném, ha azt mondhatnám, hogy… hogy Bill gyerekét hordom a szívem alatt. Ez az, amiért fel akarom őt nevelni. Ő volt az első, akit szerettem. Azt akarom, hogy ő legyen Seth apja. Seth… így fogják hívni. Azt hiszem ez neki is, tetszene. Még ha soha nem is fogja megismerni, akkor is, azt akarom, hogy olyan gyerek legyen majd belőle, akire ő is büszke lenne. Én büszke leszek rá. Hinni fogok benne, hogy ő Bill fia. Úgy érzem nevetséges, amiről beszélek és az is, amire készülök de, valahogy mégis csodálatos érzés. Seth lesz az életemben a legszebb dolog, mert mindenben, amit csinál ott lesz Bill. Hasonlítani fog rá. Érzem, egyszerűen nem lehet máshogy, nem lehet Tom az apja…

-Állj! Állj meg! –szólt közbe a gitáros. –Ennyi az egész? –kérdezte a szemöldökét felvonva.

-Hát… -Seth gyorsan átfutotta a még hátralevő oldalakat. –Nagyjából igen. Még áradozik róla egy sort, hogy mennyire boldog lenne, ha Bill lenne az apám, aztán vége.

-Szóval akkor hiába basztam szét az egész rohadt szobát? –kérdezte Tom idegesen és Seth kicsit megrettent. –Ennyi? Ennyi a rohadt életbe? Ez a híres női megérzés? Semmi! Semmi bizonyíték!

-Tom nyugi már… -Seth a zsebébe rakta a papírokat és próbálta megnyugtatni a férfit.

-Miért nem azt írja, hogy jót dugtunk Tommal de Bill az apa? Vagy fordítva…

-Mert ő sem tudja biztosan, csak szeretné…

-Tudod mit? –a gitáros hirtelen felállt és karjánál fogva megragadta Seth-et is. –Asszem itt az ideje, hogy lelépjünk.

-Jó de hová megyünk? –kérdezte a gyerek csodálkozva. –Nem rakunk rendet Bill szobájában?

-Dehogy rakunk! Szépen lelépünk innen!

-Mi lesz, ha észreveszi, hogy feltúrtad az egész szobát?

-Ki nem szarja le? –a gitáros erősen fogta Seth karját és kirángatta az értetlen fiút a folyósóra. –Na gyerünk, pakold össze a cuccod!

-Hová megyünk? Mit hozzak?

-A ruháidat! Mindent, amire csak szükséged lehet!

Seth egy pillanatra döbbenten nézett a férfi szemébe.

-Részeg vagy. –suttogta ijedten.

-Majdnem egy üveg whiski után te még csodálkozol rajta? Gyerünk kölyök, siess már!

-De hová megyünk?

-Ne foglalkozz vele, majd menet közben kitaláljuk!

-De én nem akarok elmenni. Itt van az anyám, itt van Bill. Beszélni akarok velük.

A gitáros a fiú fölé hajolt és miközben beszélt valami egészen sátáni bujkált a szája sarkában. Talán mikor a gitáros józan volt köze lehetett a mosolyhoz most viszont valami egészen más volt, ijesztő olyan, mint egy vicsor, éles és erős fogakkal, amikkel ragadozó elhurcolja az áldozatát.

-Beszélni akarsz velük? Szegény kicsi! Olyan ártatlan vagy! Szerinted az eljegyzés után mennyire fognak még veled is foglalkozni? Szépen elfelejtenek téged! Összeházasodnak, jön az esküvő, nagy felhajtás lesz téged, pedig hirtelen mindenki le fog szarni.

-Mindenki? –kérdezte Seth naív hiszékenységgel.

-Csak én nem. –mondta a gitáros ijesztően mosolyogva. –Én mindig itt leszek neked. Ezért siess és hozd a cuccod!

-Mennyi időre megyünk?

-Nem tudom. Csak igyekezz már!

Seth rémülten a szobájába rohant és gyorsan összepakolta a legfontosabb dolgait egy bőröndbe, majd hirtelen döbbenten nézett fel, ahogy rájött, hogy tulajdonképpen mi is történik vele.

-Tom! –suttogta, ahogy átment a szintén pakoló gitároshoz. –Én nem akarom ezt.

Férfi háttal a gyereknek felegyenesedett és nagyot sóhajtott.

-Seth, jobb lesz nekünk kettesben. Akkor végre mindketten megkapjuk, amit akartunk. Én téged, te pedig az apádat.

-Nem. Csak te akarod ezt! Én családot akartam, nem magányt egy újabb felnőttel!

-Nos ez esetben úgy tűnik, nem tudok mást csinálni. Erőszakkal kell, hogy elvigyelek.

-Tom te részeg vagy! Nem vagy önmagad!

-Tudod vannak akik szerint az alkohol kihozza az emberből az őszinteséget. –a gitáros részegesen megtörölte a szája szélét és rémisztően a gyerekre mosolygott. –Szóval? Készen vagy?

-Nem! Nem megyek sehová!

-Seth, csak gondolj bele, hogy mi maradna itt neked. Én most komolyan elmegyek…

-Legutóbb könyörögtem neked, hogy ne tedd ezt…

-De most nem fogsz mi? –kérdezte Tom gúnyosan. –Nem is kell! Úgysem megyek el nélküled!

-Pedig úgy tűnik, muszáj lesz, mert én itt maradok!

-Azt hittem Bill megtanította neked, hogy mi az az engedelmesség! –jegyezte meg a gitáros gonoszul és lassan közeledett a fiú felé.

-Ne csináld ezt! Ijesztő vagy!

-Kicsi fiam az élet már csak ilyen! Ijesztő! De én megvédelek.

-Tom, kérlek!

-Na elegem van belőled! –kiabált a gitáros elvesztve a türelmét. –Hozd a cuccod!

-Nem! –elkezdett Seth de ahogy a férfi erősen megrántotta a karját elhallgatott.

-Azt mondtam, hozd a cuccod! –Tom dühösen préselte a szavakat a fogai közül Seth arcába.

A fiú ijedten engedelmeskedett és kihozta a szobájából a sietve összecsomagolt poggyászt.

-Billee-vel mi lesz? –kérdezte Seth rettegve, ahogy a lába körül ugráló kutyára nézett.

-Semmi. Itt hagyjuk! Gyere! –Tom lerángatta a gyereket a lépcsőn, majd kint az udvaron sietve bedobálta a csomagokat a kocsija csomagtartójába.

A gitáros beült Seth mellé és beindította a kocsit. Tárva-nyitva hagyott mindent, a bejárati ajtót, a kaput, nem foglalkozott semmivel, csak sietve elhajtott.

-És most mi lesz? –kérdezte Seth félve, de nem, mert a férfira nézni.

-Gondolkozom.

-Én nem akarom ezt. –suttogat Seth és kibámult a száguldó autó ablakán.

-Megtennéd, hogy befogod a szád? Éppen gondolkozom.

-Tom… én szeretlek, de félek. Részeg vagy és nem tudom, hogy észrevetted-e de nem úgy vezetsz, ahogy szoktál. Mi van, ha nekimegyünk valaminek?

-Kussolj már! Nem megyünk neki semminek!

-Állj meg! –kiabált hirtelen Seth de mielőtt még bármit is tehetett volna a gitáros azonnal lezárta a kocsi ajtóit.

-Eszedbe ne jusson hülyeséget csinálni!

-Milyen hülyeséget? –ordított ijedten a fiú. –Mondjuk kiugorni ebből a szarból? Azonnal állj meg! Ki akarok szállni! Hallod? Állítsd meg a kocsit!

-Nem!

-Mi az, hogy nem állsz meg? A rohadt életbe nem érted, hogy félek? Részeg vagy!

-Tegyél már túl ezen, hogy részeg vagyok! Seth, nem fogok megállni!

Seth kétségbeesetten nézett a férfira.

-Te most… te komolyan elrabolsz engem?

-Hát, ha ragaszkodsz ehhez a csúnya kifejezéshez, akkor igen. De mondhatjuk azt is, hogy csak nyarali viszlek.

-Nem lehet. Te nem tennél ilyet! Az apám vagy, nem rabolnál el!

-Pont azért rabollak el, mert az apád vagyok! Ez így jó lesz neked!

-És mi lesz az anyámmal?

-Nem tudom kölyök, egyelőre azon agyalok, hogy hová menjünk.

-Nincs semmilyen terved?

-De van. Azt tudom, hogy jó messzire el akarok tűnni innen.

-Mi lesz így velünk? Velem és veled? A zenénkkel? Holnap dedikálásom lesz! És mi van a Tokio Hotellel? Mi lesz a filmünkel?

-Egyszer mindent abba kell hagyni.

-De én még csak most kezdem el!

-Majd újra kezded! Csinálhatsz még ennél sokkal, sőt ezerszer jobb zenét! Csak az kell hozzá, hogy Bill ne ugráljon melletted a stúdióban. Elölrőlkezdünk mindent. Viszont csinálunk veled valamit, hogy ne legyél ilyen könnyen felismerhető.

-Tom! –kiáltott fel hirtelen Seth és a legközelebbi kereszteződésre mutatott mikor éppen a belvárosban jártak. –Azt ott Bill! Az anyámmal!

A gitáros a kézenfogva sétáló párra nézett és gyorsan nézte az utat, hogy hogyan térhetne le, úgy hogy ne vegyék őt észre, de már késő volt. A gitáros már semerre nem tudott elkerülni a kereszteződés előtt.

-Bassza meg! Bukj le! –ordította Tom a fiúnak.

-Nem! –kiabált vissza Seth. –Állj meg ott! Ki akarok szállni!

-Nem voltam elég érthető? –kérdezte a gitáros dühösen miközben erőszakosan, lenyomta a fiú fejét a műszerfal mellé és gyorsan elhajtott az öccse mellett, Billnek azonban szemet szúrt a feltűnően száguldó ismerős autó.

-Na ide figyelj! –kiabáld a gitáros. –Nem tudom, hogy ez ennyire új neked de akkor most bevezetjük ezt a szabályt! Tehát ha azt mondom, hogy kussolj, akkor kussolsz, ha pedig azt mondom, hogy bukj, le akkor lebuksz! Világos?

-Igen. –nyögte Seth fájdalmasan, ahogy érezte, hogy a haja a gitáros öklében marad.

A gitáros elengedte a fiút, majd dühösen a kormányra csapott, ahogy meghallotta csörögni a telefonját.

-Ez biztosan Bill lesz. –jegyezte meg a fiú, mire Tom félreállt a kocsival, hogy a telefonban ne hallatszódjon a motor zúgása.

-Bill?

-Szia Tom! Otthon vagytok?

-Persze.

-Akkor jó. Már azt hittem, hogy te száguldozol itt a belvárosban.

-Bill! –kiabált bele hirtelen Seth a beszélgetésbe, mire a gitáros azonnal befogta a száját.

-Ez Seth volt? –kérdezte gyanakodva az énekes.

-Bill segíts! –Tom megütötte a gyereket, mire az azonnal elhallgatott.

-Tom mi folyik ott? –a gitáros nem válaszolt. –Tom? Nem is vagytok otthon igaz? Tom? Hol vagytok? Mi baja van Seth-nek?

A gitáros idegesen kinyomta és letette a telefont. Seth döbbenten ült az ablak mellett és hitetlenkedve fogta az arcát. Lassan a térdére hajtotta a fejét és még a kapucniját is, felhúzta, hogy elbújjon a gitáros elől.

-Ne haragudj! –nyögte Tom. –Nem találhat meg téged.

Seth nem válaszolt csak még inkább elbújt a kapucnijában. Tom várt, hogy a fiú végre megszólaljon de végül, mégis csak neki kellett megtörnie a csendet.

-Seth. Én csak… félek.

-Félsz? –kérdezte Seth remegve egészen elvékonyuló hangon. –Ha te félsz, akkor szerinted én mi érzek?

-Rettegsz. –suttogta a férfi, és óvatosan lehúzta a kapucnit a gyerek fejéről.

Seth még mindig a térdére hajtotta a fejét, és a tenyerébe temette az arcát.

-Rettegek. Tőled. Hogy tehetted ezt? Azt mondtad… emlékeszem még párizsban azt mondtad, hogy soha többet nem fogsz megütni. Mi történt veled az óta? Mi változott meg benned? Azt hittem, hogy te vagy az egyetlen, aki még mindig ugyanolyan, mint az elején. Most pedig nem értem… hová viszel?

-Hová szeretnél menni? Akárhová elvihetlek. Mit szólsz San Francisco-hoz? Vagy mehetünk Arizónába, Dallas-ba, Denver-be. De ott van még Seattle, Vancouver, Calgary és még egy csomó más hely. Ha karod átutazhatjuk az egész országot, akárhol lakhatunk. Mi szólsz Washington-hoz? Atlanta, Chicago, Detroit, Boston? Valamelyik biztosan tetszene neked! De ha karod európába is mehetünk.

-Nem akarok sehová se menni.

-Rendben akkor én választok uticélt.

-És? Hová megyünk? –kérdezet Seth dühösen.

-San Francisco-ba! Letelepszünk valami nem túl feltűnő helyen.

-És meddig akarsz így fogva tartani?

-Az attól függ.

-Mitől?

-Tőled! Hogy mikor látod be, hogy neked így a jobb.

-És ha megszököm?

-Nem tudsz! –vágta rá a gitáros majd ijedten fölkapta a fejét, ahogy megcsörrent a mellette ülő fiú telefonja. –Nehogy felvedd! –figyelmeztette a gyereket, mivel tudta, hogy csak is az öccse keresheti Seth-et. De a fiú nem engedelmeskedett. Villámgyorsan előkapta a telefont és a kocsiban a lehető legtávolabb húzódva a gitárostól, felvette azt.

-Bill!

-Seth add ide azt a kurva telefont! –kiabált a gitáros idegesen és megpróbálta elvenni a készüléket a gyerektől.

-Seth mi történik ott? Ugye otthon vagytok?

-Nem.

-Seth! Add ide a telefont! –ordította dühösen Tom.

-Hol vagy most?

-Úton San Fran…

-Helló Bill! –köszönt bele a gitáros negédes részeges hangján a telefonba, mikor végre sikerült azt kitépnie Seth kezéből.

-Tom! Mi ez az egész?

-Hát öcsikém… -a gitáros gonoszul felnevetett. –Azt hiszem a legkevésbé sem sajnálkozva, kell tudatnom veled, hogy te, ezennel végre kiszorultál a történetből! Seth velem van, és te nem tehetsz semmit.

-Mit csináltál? –kérdezte Bill döbbenten.

-Elraboltam őt. –susogta Tom és rémisztően, élvezte a vonal másik végén elterjedő ijedt csendet.

-Hogy mit csináltál? –hitetlenkedett az énekes.

-Jól hallottad, elraboltam.

-Te megőrültél. Részeg vagy?

-Naná, hogy az vagyok!

-Tom azonnal hozd őt vissza! Itt van az anyja. Rá szüksége van. Nem pótolhatod őt is, még ha az apját hihetően játszod, akkor sem!

-Én nem csak játszom. Nem cselezgetek úgy néhány eldugott papírral, mint te! Én tényleg komolyan gondolom!

-Az emberrablás az egyik legsúlyosabb bűn. El tudod képzelni, hogy mi lehet ebből az egészből? Bezárhatnak! Seth pedig örökre meg fog utálni. Ha jól tudom ez az egyik legnagyobb félelmed. Én a helyedben kezdenék aggódni miatta, hogy esetleg valóra válik.

-Jól értem, hogy te most fenyegetsz engem?

-Lehet. Tudod mit? Most én zsarolok! Sakkbantartottál Ninával, végig korlátoztál, hogy én ne tudjak Seth közelébe férkőzni. De akkor most én is… felrúgom a szabályokat! Szerinted mit szólnának a rendőrségen, ha hirtelen érkezne egy bejelentés? Tom Kaulitz elrabolt egy gyereket? Talán a sajátját, talán az enyémet. Na? Mit szólsz?

-Ne merd megtenni!

-Oh, dehogynem Tom! Simán megteszem. Eddig úgy játszottam, hogy neked könnyű legyen, hogy azt hidd te valóban, győzhetsz. Ez nem volt igazi verseny! Nem, mert én nem voltam benne igazán! De most akkor beszállok! Harcoljunk, küzdjünk úgy igazán! Vagy kezd eleged lenni, unod már, ki akarsz szállni, menekülni szeretnél?

-Fogd be!

-Nem Tom te fogd be! Most nem vagy olyan helyzetben, hogy utasítgass, remélem ezt te is, tudod.

-Egyszer még megöllek! –fenyegetőzött a gitáros, ahogy a düh egyre inkább elborította az anyát.

-Lehet! –nevetett Bill és átvette a bátyja kezdeti lazaságát. –De ahhoz itt kéne lenned. Játszanunk kéne! Nem gondolod? Vagy menekülsz tovább? Úgy gondolod, hogy bátor dolog, amit csinálsz?

-Te nem mernél ilyet tenni!

-Igazad van! Nem lenne bőr a pofámon így csalni! Nem tudnám ezt megtenni, amit te! Nem bírnám kihasználni, bántani Seth-et. Én törvényes úton fogok győzni.

-Nem fogsz győzni! –ordította Tom idegesen.

-Majd meglátjuk!

-Rendben, majd meglátjuk!

-Meglátjuk, ha vége lesz!

-Bill!

-Meglátjuk, hogy Seth mit akar!

-Bill!

-Azt is meglátjuk, hogy Nina mit akar!

-Fog már be!

-És meglátjuk, hogy a Los-Angeles-i rendőrség, hogy fogadja a te kis emberrablási akciódat! Meglátjuk majd!

-Befognád végre?

-Meglátjuk, meglátjuk, meglátjuk! –röhögött Bill gonoszul és imádta, hogy idegesítheti a bátyját.

-Gyerekes vagy! –szögezte le a gitáros utálkozva.

-Én? Én vagyok a gyerekes? –háborgott az énekes. –Nézz már magadra! Nem mersz szembenézni az igazsággal, elmenekülsz, mielőtt megtudhatnád, hogy tényleg te vagy-e Seth apja! Inkább bűnözöl, és erőszakkal kötöd őt magadhoz.

-Én legalább megteszek mindent!

-Én is megteszek mindent. Feljelentelek téged a rendőrségen, erre kényszerítesz!

-Nem teszed meg!

-De megteszem! Nem fogod fel, hogy mit csinálsz? Persze hiszen részeg vagy! Seth nincs biztonságban veled!

-Velem van a lehető legjobb helyen!

-Tom! Zárjuk le ezt! Negyed óra múlva hívni foglak, addig indulj el visszafelé. Én is elindulok felétek! Ha nem találkozunk út közben… szólok a rendőrségnek. -a gitáros nem szólt semmit csak egy esdeklő pillantást vetett Sethre. A gyerek tudta, hogy mit vár tőle a gitáros. Most neki kéne megváltoztatnia a helyzetet. Mondani a kéne, hogy mindent a háta mögött hagy és Tommal megy. Ezt mind meg kellett volna tennie, de egyszerűen képtelen volt megszólalni. –Döntsd el, hogy mi a fontosabb! Seth, vagy te! Ha visszajössz, még lehetsz az apja.

Tom dühösen kinyomta a telefont és tehetetlenül állt meg az út szélén. Nagyot sóhajtott és hátravetette a fejét. Néhány percig csak csukott szemmel ült és próbált lenyugodni. Seth szótlanul ült mellette és várakozva nézett a férfira, aki minden lélegzetvételnél megremegett. Tom fáradtan megdörzsölte a szemét és megsemmisülten a kormánynak döntötte a fejét.

-Vissza kéne fordulnunk ugye? -Seth nem válaszolt a gitárosnak csak tanácstalanul piszkálta a körmeit. –Félsz tőlem? –a fiú megrázta a fejét, de még mindig nem szólalt meg. –Vissza akarsz menni igaz? Megütöttelek megint. Már nem is akarod, hogy az apád legyek.

-De. –nyögte lassan elnyújtva a szót a gyerek.

-Akkor mi legyen?

-Fordulj vissza.

-De miért? Miért nem akarsz velem lenni?

-Meg akarom csinálni azt a DNS tesztet. Hivatalosan akarok a fiad lenni, nem pedig kényszerítve.

A gitáros nagyot sóhajtott, beindította a motort, de mikor elindult még nem tudta, hogy melyik irányba fog majd menni.

Melyikőtök? 15. Rész

"Kis hősöm."

-2021. december 15.-e van, holnap jelenik meg az albumom. Már nagyon izgulok. Nem, csak, ezért hanem mert Tom azt mondta, hogy valamikor a napokban elmegyünk valami genetikus professzorhoz egy DNS vizsgálatra. Tehát vége lesz az egésznek. Már nem érdekel, mi történik. Ha kiderül, hogy melyikőjük az apám esküszöm pezsgőt bontok. Bár én úgyis tudom, hogy Tom az. Most, hogy vége a stúdiózásnak végre Bill is kicsit lazábban bánik velem. Tom észrevette, hogy a 175 centimmel mindössze 46 kiló vagyok és hirtelen őrülten tömni kezdett. Mindenféle szart össze eszem. Bár mondjuk az ő vegetáriánus kosztjukon nehéz is, lenne vissza hízni azt a tíz kilót. Bill engem is leszoktatott a húsról. Különösebben nem zavar, jó dolog ebben is hasonlítani rájuk. Ja és anyám is eljön látogatóba valamikor. Már nagyon hiányzott. Legutóbb egy hónapja volt itt. Nagyon büszke vagyok rá, azt mondta, hogy előléptették. Jó lesz végre találkozni vele. Tehát holnap megjelenik az album, és lesz egy csomó fotózásom. Már a múltkoriakat is nagyon élveztem. Billel volt egy közös fotósorozatunk az Armani-nak és az idei Peta kampányba is beszálltunk az ikrekkel. Leszoktam a cigiről. Furcsa, mert azt hittem, hogy egyáltalán nem függök tőle, aztán mikor Bill azt mondta, hogy le kell tennem borzasztóan nehéz volt. Inni sem szoktam már annyit. Ha bulizok, akkor is csak egy keveset. A drog pedig… mostanában már eszembe sem jutna ilyesmihez nyúlni, mert tudom, hogy Bill mit csinálna velem, ha megtudná. Teljesen ártatlan vagyok. Riley hülyének is néz miatta. Tényleg ma még vele is találkozom majd. Vacsorázni megyünk az ikrekkel és Bill őt is, meghívta. Csodálkoztam is rajta. Nem igazán szokott az ilyesmivel foglalkozni. Mindig csak nyomott előre, hogy "fú csinálni, kell, nem hagyhatod abba, nincs időnk most szórakozni!" Riley nagyon jó fej Tom is bírja. A múltkor vele is hülyéskedtünk így egy videóban. Szerelemet vallottam benne a húgának. Még jó, hogy soha nem fog eljutni hozzá. Nos hát igen, Taylor… mit is mondjak? Azt hiszem totál, belezúgtam. Nem is értem miért. Én csak… még soha nem éreztem így. Boldog vagyok, ha csak ránézek. De azt hiszem azért Riley nem igazán, örülne neki, ha elkezdenék nyomulni rá. Elvégre mégis csak a kishúgáról van szó. Nagyon félti őt. És nem is tudom, hogy szabad lenne-e. Mármint, hogy Bill mit szólna hozzá. Tom mostanában megint olyan, mint régen volt. Én is kezdek felépülni. Sokat szoktunk együtt lenni, és nagyon élvezzük az ilyen programokat. Gyakran visz konditerembe, azt mondja, hogy gyenge vagyok. És hogy Taylornak biztos csak a kigyúrt pasik jönnek be. Nem'tom, hogy igaza van-e de mindenesetre azért eljárok vele gyúrni. Bill teniszezni imád. Én képtelen vagyok élvezni ezt a sportot. Rohangálunk egy kis sárga labda után, mint az idióták. Ja, mellesleg hiába próbálkoztam hetekig nem, tudtam megszerezni a papírokat, amik Billnél vannak. Az már biztos, hogy nincsenek a szobájában. Átnéztem az egészet. Az asztalt, a szekrényeit, mindent és mégsem találtam semmit. Elég csalódott vagyok. Többször is sikerült belógnom a szobájába és mégsem tudom, hogy mit keresnek nála anyám naplójának a lapjai. Na mindegy. Érdekességként elmondanám, hogy októberben megismerkedtem a nagyszüleimmel. Elmentünk németországba és meglátogattuk őket. Elég vicces, hogy azt tudom, hogy ők a nagyszüleim azt viszont nem, hogy ki az apám. Az is elég röhejes volt, ahogy Tom és Bill elmagyarázták nekik, hogy mi is a helyzet velem. Sajnos én nem hallgathattam végig az egész beszélgetést, mert Bill kiküldött, hogy inkább sétáljak Billee-vel. Simone és Gordon nagyon kedvesek voltak. Mindannyian érezzük, hogy mindjárt vége ennek az egésznek. Azóta, hogy Tom majdnem elment minden visszatért a legrégebbi kerékvágásba, azt leszámítva, hogy mindannyian megváltoztunk. Bill már nem szokott féltékeny lenni sem a hangomra, sem pedig arra, hogy sokat vagyok Tommal. Én teljesen más lettem. Nem mondom, hogy néha nem térnék vissza oda, ahonnan indultam, de egyébként mondhatni teljesen megjavultam. Ami aggasztja Tomot az az, hogy még mindig látszik, hogy hónapokig csak szenvedtem azért, hogy Bill büszke legyen rám. Talán Tom változott meg a legkevésbé. Sőt még mindig olyan, mint az elején volt. Mikor azt mondta, hogy feladott engem akkor komolyan megijedtem de végül csak kiderült, hogy nem tudna itt hagyni. Még a vacsi előtt megyünk és csináltatunk nekem egy új tetoválást. Furcsa, mert Tom kérte, hogy ha már ott van rajtam Bill Freiheiet-je akkor, legyen egy olyan tetoválásom is, ami őt jelképezi. Szóval a jobb kezemen, a csuklóm belső oldalán lesz egy fekete kereszt, aminek a közepén ki van hagyva egy fehér "T" betű. Ez az ötlet neki is tetszett, szóval azt mondta, hogy el is visz Riley apjához megcsináltatni.

-Seth! –a gitáros belépett a szobába.

-Szia! –köszönt a gyerek elmosolyodva és kikapcsolta a kamerát.

-Már megint videózol?

-Ahha.

-Mióta csinálod ezt?

-Nem is tudom már jó régen.

Tom leült a fiú asztalára és a gyerek elé tolt egy tál friss süteményt.

-Hoztam neked sütit.

-Ah! Úr isten rá sem bírok nézni! Annyit ettem ma már, hogy lassan rosszul kezdek rosszul lenni.

-Rosszul vagy? –kapta fel a fejét hirtelen aggodalmaskodva a gitáros.

-Nem, még nem, csak akkor leszek, ha tovább nyomod belém ezt a sok kaját.

-Rendben. Amúgy is kicsit ijesztő süti, Bill csinálta, úgyhogy lehet, hogy nem is biztonságos megenni. Ki tudja mit, mivel kevert össze. –Seth felnevetett mire a gitáros is vidáman elmosolyodott. –Na gyere, csináltassuk meg azt a tetoválást! –Tom lelkesen lerángatta a gyereket a sütit pedig letette a konyhában.

-Na milyen volt? –kérdezte Bill kíváncsian a sütő mellett állva.

-Mosószer ízű! –nevetett Tom gúnyosan, mire az énekes sértődötten lebiggyesztette az ajkát.

-Tom, ne legyél már ilyen! Meg sem kóstoltam. Biztos finom. –Seth kedvesen Billre mosolygott és az előszobában felvette a kabátját.

-Hová mentek? –érdeklődött kíváncsian az énekes.

-Átmegyünk Riley-ék szalonjába megcsinálni azt a tetoválást, aztán majd jövünk. A vacsorára úgyis együtt megyünk nem?

-De. –válaszolt Bill a fiúnak.

-Akkor nem baj, ugye ha visszafelé Riley-t is hozzuk?

-Nem. Dehogy is.

-Seth vegyél fel egy sapkát is, mert kint esik a hó. –mondta a gitáros nyugtalankodva.

-Komolyan? –kapta fel a fejét lelkesen a fiú. –Tom…

-Na, nem! Azt már nem! Felejtsd el! Azért ötévesbe mégse megyek vissza!

-Szóval félsz, hogy legyőznélek mi?

-Ne szórakozz már! Amúgy is elfúj a szél azzal a 45 kilóddal és még engem is, kihívsz magad ellen?

-Simán! –nevetett a gyerek. –Tökre levernélek! Fogadjunk, hogy még célozni sem tudsz.

-Na állítsd le magad! Majd holnap játszunk, most menjünk és csináltassuk meg azt a tetkót.

-Jaj már milyen komoly vagy! –Seth vágott egy mérges pofát, a fejébe húzta Bill egyik sapkáját és követte a gitárost. –Én vezetek! –kiabálta, ahogy Tom kinyitotta az utóját.

-Biztos, hogy nem! Ha vezetni akarsz, akkor menjünk a te kocsiddal, de az enyémet biztos, hogy nem fogod vezetni!

-Jól van, akkor vezess te! –duzzogott a fiú és beszállt a gitáros mellé az anyósülésre.

Seth elővette a telefonját és bepötyögött rajta néhány számot.

-Kit hívsz? –kérdezet Tom kíváncsian.

-Riley-t.

-És minek? Úgyis mindjárt találkozol vele.

-Csak azért, hogy megkérdezzem, Taylor is ott lesz-e.

-Mert ha igen, akkor kinyalod magad? –Tom gonoszul nevetett.

A gyerek nem szólt semmit csak várt, hogy felvegyék a telefont. A gitáros néhány percig csak értetlenül hallgatott, majd hirtelen rájött, hogy mi is olyan furcsa ebben a helyzetben.

-Seth!

-Igen?

-Te most komolyan hagytad, hogy leoltsalak?

-Ezt, hogy érted? –kérdezett vissza a gyerek csodálkozva.

-Nem szóltál vissza. Beszóltam neked és te csak úgy elengedted a füled mellet, az egészet. Mintha nem is szivattalak volna.

-Nem értem mire lett volna jó, ha visszaszólok neked. Amúgy is tiszteletlenség.

A gitáros döbbenten nézett maga elé.

-Te hallod magad? Úgy beszélsz mintha… olyan mintha nem is akarnál visszapofázni.

-Azért mert tényleg nem akarok.

-Mit csinált veled Bill minden nap a stúdióban? Valami szektát alapított és beléd verte ezt a sok hülyeséget? "Amúgy is tiszteletlenség." Hogy mondhatsz ilyet?

-Őszintén nem értem, hogy mi bajod van. Miért zavar téged, hogy nem akarok veled kötekedni?

-Mondj valami csúnyát! –kérte a férfi döbbenten hallgatva a fiút.

-Minek?

-Csak mondj valami igazán rondát!

-Nem akarok.

-Mi az, hogy nem akarsz? –fakadt ki Tom. –Igen is akarsz! Tudom, hogy akarsz! Tudom, hogy visszaszólnál, ha tehetnéd, de Bill befolyásol téged!

-Hagyjuk ezt. Nem akarok veled veszekedni.

-Én sem akarok. Csak azt akarom, hogy kicsit szabadulj el Billtől.

-Miért zavar téged ennyire, hogy más lettem? Jó irányba változtam, nem értem, hogy mi a problémád. Különben is azt hittem, hogy már ezerszer megbeszéltük ezt. Mondtam, hogy igyekezni fogok. Ellazulok, felengedek megint, de amit Bill egyszer megváltoztatott bennem az már úgy is marad. Nem tudok változtatni rajta.

-Most dühös vagy? –kérdezte Tom és remélte, hogy sikerült felidegesítenie a gyereket.

-Igen egy kicsit dühös vagyok, mert azt hittem, hogy minden oké köztünk de ti mindig mindent túlbonyolítotok.

-Ha dühös vagy akkor káromkodj!

-Most direkt idegesítesz ezzel? Azért csinálod, hogy megtörd rajtam Bill akaratát, hogy megmutasd, hogy te is tudsz befolyásolni?

-Nem ezt akartad, amikor azt kérted, hogy harcoljak érted?

-De. Csak… tudom, hogy amiket Bill tett velem azok mind jó dolgok voltak és…

-Bla, bla, bla! Sok a duma Seth! A felesleges áradozás Bill fantasztikus önzetlenségéről és jóságáról. Állj le! Nem ő az isten!

-De nem is te vagy! –mérgelődött a gyerek.

-Na mi van ennyi telik tőled? Azt mondtad, hogy bármit megteszel csak, hogy itt maradjak. Emlékszel? "Rossz leszek megint!" Ezt mondtad!

-Te is tudod, hogy nem kérhetsz ilyet tőlem.

-Már miért ne? Gyerünk Seth! Nyűgözz le! Mutasd, meg hogy mennyire tudsz rossz lenni!

-Ezt most csak Bill miatt csinálod!

-Nem! Miattad csinálom! Mert nem vagy önmagad!

-Nincs igazad. Én jó akarok lenni!

-Úgysem tudsz sokáig ilyen maradni! Úgyis erősebb a rossz oldalad, úgyis erősebb vagyok Billnél! Jobban szeretsz engem! Te nem tudsz jó lenni.

-Hogy mondhatsz ilyet?

-Te is tudod, hogy igazam van.

-Talán.

-Nem csak talán. Ismerd be, hogy jobban tudlak befolyásolni, mint Bill!

-Nem!

-Nem tudnál nélkülem itt maradni vele. Könyörögtél, hogy ne hagyjalak itt!

-Miért csinálod ezt? Végre kezdtek rendbejönni a dolgok, minden jól alakult…

-Neked mi a jó Seth? Hogy büszkévé teheted Billt? És Billnek mi a jó? Hogy olyanná nevelhet téged amilyenné, csak akar, mert te akárhová elmész utána? És nekem mi a jó? Ebbe nem gondoltál bele?

-Neked az a jó…

-Én kérek tőled a legkevesebbet! Már egészen az elejétől kezdve semmit nem vártam el tőled! Ez nem jutott eszedbe? Csak veled akartam lenni! Ez volt minden, amit tőled akartam.

-Tőled aztán megdögölhetnék egy út szélén mi? –kérdezte dühösen Seth, majd hirtelen majdnem lefejelte a műszerfalat, ahogy a gitáros csikorgó fékekkel megállt.

-Tudsz ennél csúnyábbat is? Dühös vagy már?

-Hogy lehetsz ilyen? Éppen benne vagyunk egy beszélgetésben te, meg csak ezzel üldözöl engem! Igen dühös vagyok, mert nincs igazad!

-Rendben. –Tom idegesen kivágta a kocsi ajtaját. –Ha nincs igazam akkor neked nem jelent nagy gondot, ha én most lelépek. –a gitáros kiszállt az autóból és otthagyta azt az út szélén. Nagy léptekkel távolodott a kocsitól de a szeme sarkából még látta, hogy Seth is kiszáll a járműből.

-Most meg hová mész? –kiabált utána a gyerek mérgesen. –Úgysem tudsz itt hagyni. Nem bírod nélkülem, mert egy szerencsétlen idióta vagy! Egy gyáva vesztes, akit a saját öccse leköröz! Egy hülye köcsög, aki próbálja megjátszani a nagy vagány rockert. Pedig csak egy felkapaszkodott seggfej vagy! Egy balfasz! Egy félrebaszott hülye!

Tom hirtelen megállt a járdán és ravaszul elvigyorodva visszafordult.

-Folytasd, kérlek! –mondta negédesen és tett egy lépést visszafelé.

Seth döbbenten észlelte, hogy a gitárosnak sikerült elérnie, amit akart. Sikerült őt kiborítania.

-A francba. –suttogta dühösen az egyre közeledő gitáros szeme közé. –A rohadt életbe! Bassza meg! –kiabált Seth dühösen és belerúgott a kocsiba, mivel tudta, hogy Tom szinte mindennél érzékenyebb arra az autóra. –Cseszd meg te rohadék! Te szemét! Most miért kellett ez?

-Kérsz esetleg egy szál cigit? –kérdezte Tom lazán mire Seth az egész doboz cigit, kitépte a kezéből és a földhöz vágta azt.

-Nem! Nem dohányzom!

-Aki egyszer dohányos volt az mindig az marad. Leszokhatsz róla, de attól még te dohányos vagy.

-Ne idegesíts!

-Szóval? Úgy tűnik, mégis csak elég jól tudlak befolyásolni. –Seth dühösen kifújta magát. –Jól esett igaz? Mióta volt ez benned? Mióta nem káromkodtál így?

-Rég. –suttogta a fiú és nekidőlt a kocsinak.

Tom lassan mellé sétált és ő is az autónak támaszkodott. Seth fásultan a hátravetette a fejét, majd sandán a földön heverő cigisdobozra pillantott.

-Egy szálba nem fogsz belehalni. –nevetett a gitáros, ahogy észrevette, hogy a gyerek kínlódva tépelődik a dobozt nézve.

-Megígértem Billnek, hogy leteszem.

-Na és? Bill most otthon van és cuki kis sütiknek rajzol arcot cukorból. Úgysem tudja meg.

-De. Mi van, ha mégsem kéne?

-Nem hiszem el, hogy ilyen lelkiismeretes lettél! Fogd azt a kurva cigit és szívd el!

Seth inkább ijedtében, mint a saját akarata által vezérelve, de a kezébe vette a dobozt és kivett belőle egy szálat. A gitáros mosolyogva meggyújtotta a cigit és a fiú nagyot sóhajtva kifújta a füstöt.

-Kár volt belerúgni a kocsiba. –jegyezte meg a gitáros eltűnődve nézve az autó fényezését.

-Rohadj meg a hülye kocsiddal együtt! –nevetett Seth és élvezettel szívta a cigarettát.

-Haragszol? –kérdezte Tom óvatoskodva. –Mert én nem téged akartalak kikészíteni, csak azt akartam, hogy kicsit kiszabadulj végre.

-Hát az jól összejött! –sóhajtotta a fiú és csodálattal nézett a kezében füstölgő cigire. –Hogy ez milyen átkozottul jól esik most!

Tom ravaszul elmosolyodott.

-Szóval nem haragszol?

-Nem. Te vagy az apám. Nyilván tudod, hogy mit miért csinálsz. Csak egy kicsit már elegem van az állandó drámázásból.

-Hát abból már nekem is.

-Akkor meg miért csinálod?

-Ez csak miattad volt, hogy te is lásd, hogy igazából kimondanád azt, amit nem szabad kimondanod.

-Na és akkor mi van, ha kimondtam?

-Bebizonyosodott, hogy még nem vesztél el teljesen. Ott van még a régi Seth, akit én szeretek. Az, amelyik káromkodik és visszabeszél. Olyan aranyosan szemtelen.

-Miért szereted ezt? Egy szülő általában nem bírja elviselni, ha a gyereke ilyeneket csinál.

-Magamra emlékeztetsz. Jobbnak érzem magam ettől.

-Értem. De tényleg nem tudok mindenben visszaváltozni. Nem is akarok. Meg akarom ezt tartani, hogy Bill folyamatosan büszke legyen rám.

-Ha ez neked tényleg fontos akkor tiszteletben tartom Billt. Bár én személy szerint jobban örülnék, ha olyan lennél, mint mikor megismertelek, de ha azt mondod, hogy ez már lehetetlen akkor ezt is elfogadom. És ne haragudj érte, de örülök, hogy végül csak kiadtad magadból ezt. –Seth szótlanul bólintott és megint a cigisdobozért nyúlt. –Mit csinálsz? –kérdezte csodálkozva Tom.

-Visszaszokom. –suttogta a fiú, ahogy gyengéden az ujjai közé simult a következő szál cigaretta.

Tom elhúzta a száját és kivette a cigit a fiú kezéből.

-Hé! Most meg mi a szart csinálsz? –Tom szótlanul eltette a cigisdobozt és visszaszállt a kocsiba, mire a gyerek gyorsan követte őt. –Direkt idegesítesz? El akarom szívni azt a cigit!

-Na mi van már nem is, akarsz elegettenni Billnek? –kérdezte gúnyosan a gitáros és elindult a kocsival.

-Te csak játszol velem! –döbbent meg hirtelen a gyerek. –Egy kurva játék vagyok, amivel te és Bill rohadt jól elvagytok. Nem én vagyok a lényeg, hanem ti. Én vagyok az, aki a leginkább megszívja ezt az egészet. Jó ürügy vagyok nektek a versengésre! Megvannak a szövegeitek, amivel beetethettek. "Szükségem van rád Seth, segíteni akarok neked!" Unom már ezt az egész cirkuszt! Billnek egy mintagyerek kell, neked pedig egy olyan, aki rád hasonlít! Egyik sem tudok én lenni! Nektek nem én kellek, hanem egy baba, egy játék.

-Seth…

-Tudod mit? Elárulok egy titkot! Jó érzés mikor azt mondjátok, hogy büszkék vagytok rám, de legszívesebben… -Seth elakadt és lehajtotta a fejét.

-Legszívesebben? –kérdezte a gitáros halkan és a fiúra nézett.

-Néha… néha már… a határán vagyok, hogy felhívjam Lanát. Megkérném, hogy hozzon valami durva cuccot. Valami olyat, amitől egy kis időre elfelejtelek titeket. Elmennék bulizni és kitombolnám magam. Olyanokat csinálnék, mint New York-ban. Baromi jól esne. Végre nem csak Bill idomított kisállata lennék. Azt tehetnék, amit csak akarok. Senki nem állítana meg. Üvöltöznék Billel, hogy adja oda anyám naplójának a lapjait. Aztán üvöltöznék anyámmal is, hogy hogy lehet ekkora ribanc. Ha nem fekszik össze mindkettőtökkel, akkor most nem lennénk itt. Ráadásul most megint Billel van. Az utóbbi időben többször találkozott vele, mint velem. Gyűlölöm őt ezért. Megmondanám neki, hogy a rossz férfit szereti. Veled kéne lennie, akkor minden rendben lenne. Nem kéne most se veszekednünk. Utálok veled veszekedni! Minden ösztönöm és megérzésem azt súgja, hogy te vagy az apám és mégis a körülmények mindig rákényszerítenek, arra hogy vitázzunk. Pedig én annyira szeretlek téged. Nem kéne, hogy így legyen ez az egész. Neked és anyámnak együtt kéne lennetek, ez a természetes. Mindenhol ezt látom. Riley-ék szülei együtt vannak, Shane és Nate szülei is már vagy húsz éve házasok. Nem hibáztatom Billt, tőlem ő szeretheti anyámat, de… akkor is neked kéne együtt lenned vele. Úgy kéne élnünk, mint egy családnak. Mondjuk egy közös lakásban vagy egy kis kertvárosi házban. Tudod úgy, mint a filmekben. Kedves szomszédokkal és sok kertipartival. Mindig erről álmodtam. Éjszakánként… mikor elképzeltelek. Pont olyan vagy… olyan az arcod… a kezed. Te vagy az érzem. Ha rád nézek, tudom, hogy biztonságban vagyok. Furcsa, mert hiába voltam az előbb még dühös, hiába kiabálnék, hiába gyűlöllek néha akkor is, elfogadlak, inkább hallgatok. Inkább nem csinálok semmit. Jó gyerek maradok, csak ne utáljatok meg. Szeretek Bill csatlósa lenni, imádom őt boldoggá tenni. Ha rám mosolyog, az megéri az egész szenvedést. Csak miatta akartam megváltozni, őt is le akartam nyűgözni. Mert te már az elejétől kezdve szerettél. Te tényleg semmit nem kértél tőlem. Neki hatalmas elvárásai voltak. Mikor úgy döntöttem, hogy Bill a végén ki fogja mondani "Büszke vagyok rád!" akkor még nem gondoltam, hogy ilyen nehéz lesz. Én is éreztem közben… ahogy tűntek el a kilók, fájt, szinte minden nap szét akart robbanni a fejem de én csak hajtottam tovább magam. Inkább maradtam egy-két órával tovább a stúdióban és aludtam kevesebben csak, hogy Bill rám mosolyogjon. És éjjelente, mikor lehetett volna, nem aludtam, mert nem tudtam. Képtelen voltam. Éhes voltam de nem tudtam enni. Annyi minden remegett bennem. Te az anyám, Bill, a zene Taylor. De nem sírtam. Kibírtam, pedig nagyon fájt. El akartam mondani neked de féltem, hogy Bill is megtudja és rájön, hogy egyáltalán nem bírom olyan hősiesen ezt az egészet. Csalódott volna. Egyszer azt mondta nekem "Kis hősöm." Úgy éreztem soha nem is, akarok már mást hallani, csak őt, ahogy ezt mondja. Szégyelltem magam ezért, mert te is az eszembe jutottál. Hogy téged mennyire szeretlek, és hirtelen megint csak kettőtök közé szorultam. Most már nem akarok mást csak, hogy hivatalosan is ki legyen mondva, hogy te vagy az apám. Aztán boldog leszek. Minden rendben lesz. Nem sírok soha többet.

Tom kezei megfeszültek a kormányon és remegve felsóhajtott. Kirázta a hideg, ahogy a fiúra nézett és erőtlenül, szánakozva azt suttogta:

-Ne haragudj rám. Billel együtt tettünk tönkre téged. Mi vagyunk a hibásak mindenért. És én… én eladtalak téged. Őnzőn. Soha nem lehetek már együtt az anyáddal. Hiába szeretnéd. Nem lesz semmilyen kertvárosi házunk, mert én megalkudtam rád. Cseréltem Billel. Azt mondtam, hogy leteszek anyádról, ha ő békénhagy téged. Érted már? Szétszakítottunk titeket. Még őt is elválasztottuk tőled. Nem számoltam azzal, hogy te majd Billt is büszkévé akarod tenni. Te is az övé lettél. De ha én nem kezdek alkudozni, ha hagyom, hogy te válassz akkor most ez az egész, kevésbé lenne az én hibám. Annyira sajnálom. Mindent megtettem volna, hogy visszaszerezzelek Billtől. Szörnyű, undorító dolgokat tettem volna csak, hogy mindig velem legyél. Megtaláltam a módját, hogy hogyan járassalak le előtte. Undorító, hogy a fejembe vettem, hogy elárullak téged, csak hogy Bill csalódjon benned. Annyira szükségem van rád, hogy akármit megtettem volna. Kitálaltam volna az összes New York-i húzásodat, és ha még ez sem borította volna ki őt eléggé, fokoztam is volna egy csomó hazugsággal. Mondhattam volna, hogy te is tudod, hogy sokkal tehetségesebb vagy nála, hogy azt tervezed, hogy lesöpröd őt, és hogy csak kihasználod, eszköznek tekinteted a hírnév felé. Fokozhattam volna még ezer dologgal, és ha a dolgok nem változtak volna valószínűleg meg is tettem, volna. Mert én vagyok ebben a játékban a legszemetebb játékos. A nyomorult, aki a történet végére átáll a sötét oldalra és meghal. Annyira félek… félek tőle, hogy a végén mégis csak Bill győz. Rettegek a gondolattól, hogy boldog lennél vele. Irtózom ettől a DNS vizsgálattól is, és mégis túl akarok esni rajta. Nem tudom, hogy merjem-e végigcsinálni az egészet. Az igazság az, amitől a legjobban félek.

Seth bátorítóan a férfira nézett.

-Ha Bill az apám, rád akkor is mindig így fogok tekinteni, mint most. Te, vagy akit esténként kerestem a sötétben. Nem számít mi lesz a DNS vizsgálat eredménye. Te akkor is mindig Tom maradsz, akinek nem voltak elvárásai, csak szüksége volt egy gyerekre, mert egyedül egy szerencsétlen balfék volt. Én kellettem a drogos, piás, szófogadatlan kölyök, aki most is vagyok. Itt vagyok. Veled olyan vagyok amilyen mindig is voltam. Olyan, mint te. Szerencsétlen. Hiszen ismersz. Lemosom a sminket, és téged lát mindenki. Ugyanolyan a szemünk, a kezünk, ugyanúgy gondolkodunk. Mindig ilyenek maradunk, még ha egy DNS vizsgálat közénk is áll. Nem kell félned tőle. Rossz példát mutatsz vele. Én is félek. Nem Bill miatt, hanem mert talán távolibbnak tűnnél. Elveszítenélek, ha te is feladnád. Ezért maradj velem. Csak csináld, amit szoktál, nem kell más, az nekem elég, boldoggá teszel vele.

-Hihetetlen vagy ugye tudod… segítesz, és ezért nagyon hálás vagyok. Köszönöm, hogy hiszel még bennem. És hogy nem forgatod föl a dolgokat, nem kéred számon, hogy mégis miért árultalak volna el Billnek. Büszke vagyok rád, hogy ilyen gyerek vagy. Még ha csak egy kicsit is mondhatlak a fiamnak, akkor is büszke vagyok.

Melyikőtök? 14. Rész

" Eladtad magad."

Kb. három hónappal később:

-Szóval, Bill és Tom! Mit csináltok mostanában? Mik a terveitek?

-Hát… -kezdte az énekes elgondolkozva, de Tom a szavába vágott.

-Leköt minket az első filmünk.

-Tehát igaz a pletyka, hogy beszálltok egy mozifilmbe?

-Igen. –folytatta lelkesen Tom. –Néhány hete megkerestek minket egy remek forgatókönyvel és úgy gondoltuk, hogy ilyen társak mellé mi is szívesen csatlakoznánk.

-Ha jól értem akkor csak producerkedni fogtok?

-Igen, valamikor ezt is el kell kezdeni. De Bill úgysem bírja majd ki, hogy ne pofázzon bele mindenbe. Egyébként őt kifejezetten erre kérték fel, mivel a film történetéhez elég sok közünk van. Segítenie kell a rendezésben.

-Milyen színészekkel szeretnétek dolgozni?

-Hát én még mindig nem tettem le Jessica Alba-ról, de azt hiszem ez a film teljesen más műfajú lesz.

-Ki lesz a főszereplő?

-Egy újonc! –nevetett Bill hangosan, mire az újságíró kíváncsian felvonta a szemöldökét.

-Pontosan kicsoda? És miről szól a film? Mi köze van hozzátok?

Az énekes izgatottan összecsapta a tenyerét és a bátyját megelőzve beszélni kezdett.

-Hát a film, egészen pontosan rólunk szól. Arról, hogy hogyan lettünk híresek. És hogy milyenek voltunk a színfalak mögött. A film a mi szemszögünkből fog játszódni, tehát olyan lesz, mintha Tom és én most élnénk át az egészet. Az egész körénk épül majd fel.

-És hogyan fogunk titeket megint gyerekként látni a mozivásznon? Kik fogják játszani a fiatal Kaulitz ikreket?

Tom felröhögött.

-Ez a legnagyobb poén az egészben! Billt és engem ugyanaz az ember fog alakítani. Hála a mai technikáknak, már semmi nem akadályoz minket az ilyesmiben. Már korábban is megkerestek minket az ötlettel, hogy filmet kéne forgatni a híresséválásunk történetéről, de akkor még nem tudtuk volna elképzelni, hogy bárki is eljátszon minket, mi pedig már kiöregedtünk a szerepeinkből. Most, hogy igazán komolyan elkezdtünk foglalkozni ezzel, hirtelen jött az ötlet, hogy a már korábbról is ismert Seth Walker játsszon el minket.

-Seth elvállalta már a szerepet? Hogy lesz ez megoldva? Elvégre Seth tényleg Bill kiköpött mása de hogyan fog téged megjeleníteni?

-Seth hatalmas lelkesedéssel vállalta el mindkettőnk szerepét.

-Egyébként megdöbbentő, de ha lemossák róla a sminket és a fejébe nyomnak egyet Tom régi idióta sapkái közül, máris úgy néz ki, mint ő. Az egyetlen macerás dolog Tom piercingje volt. Amint a forgatások elkezdődnek Seth száját át fogják lyukasztani. A raszta hajat pedig már egyszerűen meg lehet oldani.

-Miből gondoljátok, hogy Seth alkalmas lesz erre a feladatra?

-Hát ő már a hétköznapokban is rengeteget színészkedik. –nevetett Tom. –Állandóan benne van valamilyen vicces szerepben. Sokat szoktunk így hülyéskedni.

-Valóban felmerült a kérdés, hogy színészként is megállja-e a helyét. Mivel őt felkérték erre a szerepre nem kellett castingon megfelelnie, tehát nem tudhattuk pontosan, hogy mennyire lesz alkalmas. Most viszont már teljes meggyőződéssel mondhatjuk, hogy Seth volt a lehető legjobb választás. Nem csak, mert nagyon hasonlít ránk, hanem mert ismer is minket.

-És mit csinál most Seth? Még mindig veletek lakik?

-Valószínűleg végre bulizik. –mondta kedvesen mosolyogva az énekes. –Most mi is úgy gondoljuk, hogy megérdemli. Három hónapig keményen dolgozott, dalokat írt, stúdiózott és most, hogy elkészült az első lemeze végre lazíthat egy kicsit. Egyébként igen, még mindig velünk lakik.

-Milyen lett a lemeze?

-Szerintem nagyon jellemző rá az egész album hangzása. Kicsit talán a Humanoid-hoz hasonlítanám. A hangja egészen más, mint Billé, már most sokkal érettebb és máshogy is használja. A dalai mind nagyon vagányak, tele vannak lázadással, szemtelenséggel olykor pedig kétségbeeséssel.

-Bill neked mi véleményed?

-Hát Seth hangja valóban elég ijesztő számomra. Nagyon tehetséges. Ahogy viszont énekel az összehasonlíthatatlan velem. Ő más hangfekvéseket használ. Néhány számában ott vannak azok a jellegzetes screamo hangzások, amik meghatározzák a stílusát. Nagyon tetszett, hogy nem hagyta, hogy David zenekart állítson mögé. Inkább szenvedett a basszusgitárral. Sok számában még a dobon is ő játszik. Persze ha beindulnak a koncertek ezt, muszáj lesz megoldani máshogy.

-És mi a helyzet Seth-el a magánéletben?

-Azt biztosan kijelenthetem, hogy nem csak a zenélést vette nagyon komolyan. –dicsekedett a gitáros. –Hívtunk neki egy magántanárt, akivel minden délután keményen tanult. A napirendjét teljesen felborítottuk az utóbbi időben a stúdiózás miatt. Mikor végzett a tanulással, akkor ment a stúdióba és egészen hajnalig ott is volt. Délelőtt jutott csak ideje az alvásra. Közben pedig még én is tanítottam gitározni.

-Hogy bírta ezt a sok munkát? Elvégre még csak tizenhat éves.

-Azt kell, hogy mondjam, nagyon hősies volt. Tom és én nem mindig értettünk egyet abban, hogy mi lenne neki a legmegfelelőbb program, de akármit is mondtunk ő mindig szótfogadott nekünk. Eleinte voltak durva vitáink, de mostanra már azt hiszem ő is, megértette, hogy miért veszekedtünk vele. Rengetek büntetésben volt, ezeknek a nagy részét csak miattam, kellet megkapnia. Tom sokkal elnézőbb nálam.

-Maradt ideje azért magával is foglalkozni?

-Nem igazán, de hát nem is azért kezdett bele ebbe az egészbe. Voltak napok, amikor hulla fáradt volt de szerintem megérte ennyit dolgozni. Nem csak az album miatt, hanem mert sokat is tanult közben. Ebben Tommal is egyetértünk. Seth a saját döntéseitől változott meg ennyire. Mi hiába erőltettük volna rá magunkat. Az már az elején is csak elfajult. Ez így sokkal jobbat tett neki. Most pedig már van ideje lazítani. Újabban rengeteg barátja van. Velük van most is.

-Van barátnője?

-Tudtommal nincs. Mostanában még a csajozást is felfüggesztette.

-És mi a helyzet veled Bill? Mesélj a kapcsolatodról!

-Jaj! –az énekes kínosan elmosolyodott.

-Bill nagyon boldog. –válaszolt végül az öccse helyett Tom. –Sokat utazik, hogy fenn tudja tartani ezt a kapcsolatot, mert a munkája sajnos nem csak őt köti meg. Általában kéthetente New York-ba repül.

-Mit dolgozik a barátnőd?

-Divattervező a Chanel-nél.

-Mióta vagyok együtt?

-Nem szívesen beszélek erről, nem szeretném megbántani a rajongóim.

-Rendben. És te Tom? Veled mi a helyzet?

-Senki nem akar engem. –a gitáros szomorú pofát vágott, lebiggyesztette az ajkát, majd gonoszul az öccsére vigyorgott.

-A filmezésen kívül mit terveztek még a közeljövőben?

-Gondolkoztunk egy második Greatest Hits albumon de ha a filmezésnek vége, megyünk megint dalokat írni. Sok felkérés érkezett remek előadóktól, hogy szeretnének velünk együtt dolgozni. Nekem is rengeteg új ötletem van. Új hangzások, új hangszerek. Még mindig tele vagyunk lelkesedéssel. Igaz Bill?

-Igen, abszolút igaz. Teljes erőbedobással fogunk a filmen és az új albumon is dolgozni. Ennyit bőven megérdemelnek tőlünk a rajongóink.

-A film is nekik készül?

-Természetesen. Így láthatják, hogy valójában mennyire nem bírtuk felfogni a hirtelen változásokat. Ez talán egy fajta köszönetnyilvánítás és persze egy nagyon jó film!

-Azt biztos, hogy minden rajongótoknak tetszeni fog. Nagyon köszönöm!

Bill és Tom felálltak, kezetfogtak az újságíróval és már siettek is el. Ahogy hazafelé indultak Tom rágyújtott a kocsiban és kissé szorongva szívni kezdte a cigarettáját. Bill elgondolkozva ült mellette az anyósülésen és a telefonját piszkálta.

-Jól ment, nem gondolod? –kérdezte az énekes még mindig a telefonjába merülve.

-Ja. Féltem, hogy megkérdőjelezi, amit mondtunk de végül csak belefeledkezett a sok újdonságba. Ez a filmezés most pont jól jött.

-Már miért kérdőjelezte volna meg? Teljesen hihetőek voltunk. És végül is nem hazudtunk.

-Ez igaz. Nem hazudtunk, viszont elég sok mindent elhallgattunk.

-Ugyan már! Túl sokat aggódsz. Meglátod semmi baj nem lesz. Megírják, hogy filmet készítünk, és hogy hamarosan megjelenik Seth első albuma, de nem fognak kitérni a részletekre. Senkit nem érdekel a többi.

-Hát jó. Ha szerinted nem tűnik fel nekik akkor talán tényleg felesleges emiatt aggódni.

-Na ugye! Inkább hívjuk fel Seth-et. Kíváncsi vagyok, hogy eszméleténél van-e még.

-Miért ne lenne? Megígérte nekem, hogy vigyázni fog.

Bill gonoszul felnevetett.

-És te még hittél is neki? Hahó Tom! Ne felejtsd el, hogy milyen volt Seth mikor ide hoztuk. Gondolod, hogy három hónap buli mentes élet után nem tombolja ki magát? Figyeld meg, hogy valamelyik barátja fogja felvenni a telefonját!

Bill kihangosította a telefont és tárcsázta a gyerek számát. A készülék hosszasan kicsöngött.

-Biztos, hogy elájult már. –nevetett az énekes fölényesen nézve a bátyjára.

-Ha így lenne akkor én ezt egyáltalán nem, találnám olyan viccesnek, mint te. Egyébként pedig Seth biztosan jól van. Nevetséges, hogy ennyire nem bízol benne, hiszen ha jól tudom te tanítottad mindenre.

-Ugyan! Elmúlt tíz óra. Ilyenkor már holt részeg szokott lenni. Fogadjunk, hogy nem veszi fel.

-Nem fogadok ilyen hülyeségekre!

-Szia Bill! –köszönt bele Seth a telefonba, mire Tom gúnyosan az öccsére hunyorgott.

-Hé kölyök! –nevetett vidáman a gitáros.

-Tom? Te is ott vagy?

-Ja! Csak gyorsan ellenőrizni akartuk, hogy jól vagy-e.

-Persze, hiszen megígértem hogy óvatos leszek. És amúgy is Riley-ra is én vigyázok. Már nagyon részeg.

-Ki az a Riley? –kérdezte Bill értetlenül suttogva a bátyjától.

Tom sajnálkozva nézett az énekesre.

-Szóval jól vagy. Ez a lényeg.

-Igen, minden rendben. Mikorra menjek haza?

-Nem tudom. Szerintem maradhatsz, ameddig akarsz.

-Nem! –szólt közbe Bill. –Éjfélre legyél otthon.

-Éjfélre? –csodálkozott a gitáros. –Miért nem maradhat tovább?

-Azért mert az mondom! Seth éjfélre otthon kell lenned.

-Rendben. –sóhajtotta gyerek engedelmesen és letette a telefont.

-Hülye pöcs vagy Bill! –szögezte le a gitáros, és lazán megigazgatta a kendőt a fején. –Azt sem tudod, hogy kik a barátai de azért játszod itt a szülőt.

-Most mi bajod van? Én csak nem akarom, hogy megint visszazuhanjon. Arról pedig nem én tehetek, hogy nem mutatja be a barátit.

-Bemutatta őket. Az összeset. Te is ott voltál, csak akkora paraszt vagy, hogy nem tudsz megjegyezni néhány nevet.

Bill dühösen forgatta a szemeit.

-Szóval? Ki ez a Riley?

-A legjobb barátja. Az apja csinálja azokat a nagyon király tetoválásokat. Igazi profi. Most már emlékszel?

-Nem. És kik vannak még?

-Hát ott van még Shane és Nate, a tesók. Tudod. Ezek a kölykök szinte minden hétvégén ott lógtak nálunk, nem értem, hogy miért nem tudod kik ők. Elvégre Seth barátai. Azt hittem figyelsz az ilyen dolgokra is.

-Mondd tovább!

-Rian, Ben, Danny, Benji. Ők mind a haverjai.

-Lány barátai nincsenek?

-Te tiltottad el őt a csajozástól.

-De barátja nincs?

-Nincs. Riley húga Taylor…

-Ő tetszik neki?

-Jézusom Bill teljesen olyan vagy mintha…

-Mintha?

-Nem tudom. Mintha nem is figyelted volna őt. A vak is észreveszi, hogy megváltozott, de nem csak ennyi történt vele. Te ráerőltetted ezt a sok dolgot, a rengeteg éneklést és tanulást, közben pedig ahelyett, hogy segítettél volna neki inkább Ninával találkozgattál. Tényleg nem veszed észre, hogy mi történik vele igaz?

-De! Megjavult. Tisztelettudó lett velünk szemben. Nem ellenkezik, nem felesel. Látod? Most is készségesen mondta, hogy éjfélre itthon lesz. Nem értem, hogy most mi bajod van velem. Ez az, amit akartunk nem? Hogy tanulja meg mik az igazán fontos dolgok. Tisztel minket, tanul, zenél. Ez a lényeg.

-Rendben. –sóhajtotta Tom fásultan. –Ha te így látod, akkor jó. Azért, majd ha haza érünk, nézd meg alaposabban Seth-et. Nem csak a jelleme változott meg az elmúlt hónapokban.

-Ezt hogy érted?

-Csak nézz rá. Figyeld meg.

-De minek?

-Hogy észrevedd végre azt, ami lassan kezdi kiszúrni a szemedet!

-Most miért mondod ezt?

-Mert te csak azokat a dolgokat figyeled, amik téged érdekelnek. Leszarod Seth barátait, csak az érdekel, hogy mintagyereket csinálj belőle. Ha Nina eljött látogatóba te hirtelen megszűntél létezni és Seth csak rám maradt. Ilyenkor próbáltam őt összeszedni, hogy tovább tudja majd csinálni, ha Nina elmegy. Mert akkor te úgyis megint ráakaszkodtál. Ha éppen nem New Yorkban voltál az anyjával, akkor addig nyúztad, amíg csak bele nem aludt a sok munkába. Addig énekelt, addig tanult, amíg csak bírt. Akkor pihent mikor te nem voltál itt. Akkor volt ideje barátokat szerezni. Belegondoltál egyszer is, hogy milyen lehet ez neki? Itt törte magát miattad, aztán pedig azt kellet néznie, ahogy elmész. Az anyjával találkoztál minden egyes rohadt alkalommal, neki pedig itt kellett maradnia. És abba belegondoltál, hogy nekem milyen volt ez? Egy roncsot csináltál Seth-ből. Egy gépet, akibe belenevelted, hogy engedelmeskedjen. Egy kutyát, egy állatot csináltál belőle. A legjobb barátomból! Teljesen elvetted őt tőlem. Megszegted az egyességünket. Megegyeztünk, hogy ha én feladom Ninát akkor Seth az enyém, lehet. Ehhez képest most eléggé kifordultak magukból a dolgok. Seth és Nina is tőled függnek. Csak úgy, mint eddig mindig, most is te vagy az abszolút győztes.

-Szerintem semmi baja nincs Seth-nek. Lehet, hogy kimerült de legalább valami jóért dolgozott. Az pedig, hogy Ninával mikor és mennyit találkozom senkire nem, tartozik.

-Azt tudod, hogy most miről beszélsz? Gyakorlatilag olyan mintha azt mondanád, hogy a fiadnak semmi köze hozzá, ha az anyjával találkozol. Ez azért elég nevetséges.

-Ne mondd ezt. Én soha nem fogom bántani Seth-et.

-Attól tartok ezzel már elkéstél. Nem emlékszel, hogy már rögtön az elején mennyire megbántottad őt?

-Te talán jobb vagy? Minden egyes alkalommal mikor csak ketten vagytok életveszélyben, van szegény gyerek.

-Egyáltalán nincs igazad! –háborgott a gitáros.

-Hát akkor mi volt az, amikor még alig ismerted és mégis kivitted az autópályára az éjszaka közepén? Ne mondd, hogy nem volt veszélyben.

-Ott voltam vele én! Csak azért vittem el, mert tudtam, hogy nem hagynám, hogy bármi is történjen vele. Érted? Tudtam, hogy megmenteném és meg is mentettem. Már akkor annyira fontos volt nekem!

-Süket duma!

-Elegem van ebből Bill! –kiabált dühösen Tom és a kormányra csapott. –Nem akarok veszekedni! Elegem van ebből az egész rohadt történetből. Legyen vége! Elrontottuk az egészet! Három hónap alatt sikerült egy élőholt rocksztár kölyköt nevelni Seth-ből. Büszke lehetsz! Ez a te műved! A te gyereked, a te véred! Pont olyan nyomorultat csinálsz belőle, mint amilyen te is vagy.

-Na fogd be! Ha a te irányításod alá kerül, most talán már nem is élne.

-Akkor gratulálok! Megmentetted az életét! Megmentetted tőlem! Tudod mit? Legyen a tied! Legyen a tied Nináva együtt. Nem érdekel többé. Neveld fel! Látni akarom, ahogy megbuksz vele. Seth-nek nem fogsz kelleni. Semmit nem tudsz majd megadni neki. De nem érdekel. Lemondok róla, csak had szálljak ki ebből az egészből. Úgysem lettem volna apának való. Ti lehettek egy nagy boldog család. Csinálj, amit akarsz. Házasodj össze Ninával, költözzetek egy közös lakásba és neveljétek fel Seth-et!

*

Seth éppen a nappaliban aludt, amikor hirtelen felriadt a házba berontó két zenész ordítozására. A gitáros idegesen próbálta lerázni magáról az öccsét, miközben beesett az előszobába.

-Tom nem csinálhatod ezt!

-De igen! Elegem van belőled! Tönkretettél mindent! Vak vagy Bill! Annyira boldog volt mindenki, amíg te féltékenykedni nem kezdtél. Ott romlott el minden! Már az elején. De nekem mindegy! Mostantól leszarom, hogy mit csinálsz! Én kiszállok!

-Ezt most komolyan gondolod?

-Igen! A rohadt életbe igen! Fogd már fel, hogy mennyire dühös vagyok rád! Soha ennyire nem utáltalak még! Tönkretetted őt! Mond, csak mikor láttad utoljára nevetni? Láttad egyáltalán mostanában? Figyelsz rá? Tudod, mit érez?

-Tom…

-Áh! Nem érdekelsz, elmegyek!

A gitáros végigrohant a lakáson, majd a nappaliba érve hirtelen döbbenten megállt. Seth az egyik kanapén ült abban az ismerősen kedves pózban, ahogy a lábait maga alá húzta, de az arca most nem olyan kíváncsi és ravasz volt, mint régen. Nagy barna szemeivel értetlenül nézett a férfira. A gitáros által annyira imádott ravasz kis mosoly már hónapok óta nem volt sehol. A fiú szemei karikásak voltak, fáradt tekintettel, üresen bámult a világba. Még a szokásosnál is sokkal sápadtabb volt, a karja, az ujjai mindene csont sovány volt. Az arca beesett, a vállai megrogytak, mintha egy hatalmas láthatatlan terhet kéne tartania.

-Miért vagy itt? –kérdezte Tom összezavarodva. –Még nincs éjfél.

-Gondoltam, hogy hamarabb haza jövök és megvárlak titeket.

A gitáros sajnálkozva elmosolyodott a gyerek butus kis kedvességén de nem tudott megszólalni. Lassan az öccsére nézett majd elindult felfelé az emeletre.

-Tom! Tom! –kiabált tovább dühösen az énekes. –Most meg hová mész?

-Nem tudom! Hagyok egy kis időt nektek. Talán rendbe jönnek a dolgok, ha egy kis időre én kimaradok ebből.

-Nem mehetsz el!

Tom felrohant a szobájába és gyorsan a sporttáskájába dobálta a legfontosabb dolgait és már ment is le az elemeltről.

-Hogy képzeled ezt? Hová mehetnél? Milyen messzire? Állj már le!

-Tom… -kezdte hitetlenkedve suttogva Seth és lassan felállt. –Mi ez az egész? Hová mész?

A gitáros szánakozva nézett a gyerekre, aki a kimerültségtől alig bírt megállni a lábán de azért bizakodva egyre csak közeledett felé.

-Egy kis időre… el kell mennem. Itt hagylak Billel.

-Mi? –értetlenkedett Seth és álmos szemeivel félve felnézett a férfira.

-Ne aggódj. Minden rendben lesz. Bill vigyázni fog rád.

-Hová mész?

-Lehet, hogy csak a legközelebbi hotelbe. És az is lehet, hogy visszamegyek németországba a szüleinkhez. Vannak dolgok, amiken gondolkoznom kell.

-Németországba? Vissza európába? Miért? Mi történt?

-Változtak a dolgok.

-Milyen dolgok? Nem értek semmit. Bill mi történik?

Az énekes nem válaszolt, ő is csak kérdőn nézett a bátyjára. Tom kínosan elmosolyodott.

-Ugyanúgy néztek rám. Ugyanazzal a kétségbeesett tekintettel, ugyanazzal az arccal. Én pedig nem értem, hogy mit keresek itt köztetek. –a gitáros gyengéden maga felé fordította Seth arcát és a gyerek szemébe nézett. –Meggyőződésem kölyök, hogy Bill az apád.

-Nem. –nyögte Seth fájdalmasan és elcsuklott a hangja. –Hazudsz! Te vagy az. Tudom, hogy te vagy az! Nem mehetsz el. Nem mehetsz el most!

-Hát akkor mikor mehetek? -kérdezte a gitáros és érezte, hogy elszorul a torka. –Mikor engedsz el?

Seth kétségbeesetten összeszorította a száját és hátranézett az énekesre.

-Bill segíts! Mondd már meg neki, hogy nem mehet el!

-Nem mehetsz el. –suttogta Bill csak, hogy eleget tegyen a gyerek kérésének.

-Megígérted, hogy soha nem hagysz itt. Megígérted!

-Tudom. –a gitáros remegő kezével összeborzolta a gyerek haját, majd felvette a földről táskáját.

-Hiányzol. –rebegte a gyerek mire a gitáros megint ránézett.

-Tessék? –kérdezte hirtelen Tom, Seth arcát fürkészve.

-Hiányzol már most.  

-Visszajövök még.

Bill kihátrált a nappaliból, ahogy Seth vállai egyre jobban remegni kezdtek.

-Most miért csinálod ezt? Én megtettem mindent. Hülye stréber kis seggfej lettem a kedvetekért. Lemondtam arról, ami voltam. Miattatok csináltam mindent. És most nézz rám. Majdnem tíz kilót fogytam, alig tudok aludni, nincs étvágyam. Szinte semmihez nincs már kedvem. Kifordítottatok magamból.

-Nem én csináltam ezt veled.

-Nem érdekel, hogy ki csinálta. Nem érdekel ez az egész, csak maradj itt!

-El kell mennem.

-De miért? –fakadt ki Seth és letörölte a szeme alól azt a néhány kibuggyanó könnycseppet.

-Mert feladtalak. A barátod maradok, de…

-Ne. –a gyerek megragadta a gitáros kabátját és remegve a férfihoz bújt.

Seth hiába várta, Tom hideg maradt, nem ölelte át őt, még csak a fejét sem simogatta meg. Semmilyen érzelmet nem sugárzott felé.

-Te vagy az apám! Te vagy az! Érzem! Miért nem hiszed el?

-Elhiszem. –sóhajtotta Tom.

-Kérlek, ne menj el! Ne adj fel. Harcolj értem úgy, mint az elején. Segíts!

Tom tehetetlenül állt a gyerek előtt és hagyta, hogy a fiú remegve elbújjon a kabátjában. Érezte, ahogy lassan átnedvesedik a pólója ott, ahol Seth hozzászorította az arcát. Nem mondott semmit csak óvatosan lefejtette magáról a gyerek kezeit.

A gitáros megbénulva nézett a fiú holtfáradt szemeibe.

-Sajnálom.

-Mit? –kérdezte Seth kifakadva. –Mit tudsz még sajnálni? Te nem gondolkodhatsz így! Nem ilyen voltál! Nem nézheted tétlenül, ahogy Bill befolyásol engem! Lépj közbe! Csinálj, valamit, akármit csak, he hagyd, hogy így legyen. Te végig harcoltál, küzdöttél értem, és még élvezted is, hogy versenghetsz. És most… itt vagy a célban. Te vagy az apám. Érzem és te, mégis feladod.

-Mit vársz tőlem, mit csináljak? Ha én vagyok az apád, akkor mit hogyan tegyek?

-Csak maradj velem. Ne hagyj el

-Nevess újra úgy, mint régen. Legyél olyan, mint amikor megismertelek. Olyan kis vicces, kedves, lelkes vidám és fáradhatatlan.

-De Bill… ő büszke rám így.

-Én is büszke vagyok. Fantasztikus a zenéd. Ahogy játszol és énekelsz. A hangszerek élnek a kezed alatt. Lenyűgöz, hogy hajlandó voltál tanulni, és hogy mi mindent megtettél Billért. Örülök, hogy ez volt a célod, hogy büszkévé tedd őt. De ami veled történt közben… megváltoztál. Egy roncs lett belőled. Eladtad magad.

-Tudom. De mikor már huszadjára énekeltem fel ugyanazt a dalt és végre Bill is azt mondta, hogy megfelel, akkor úgy éreztem, hogy megéri ezért megváltozni. Annyira bizonyítani akartam neki. És sikerült is. Végig bírtam az egészet. Arról nem én tehetek, hogy belefáradtam és nem tudtam már olyan lenni amilyennek te, szerettél. Ha eleget tettem Billnek, annyira kifáradtam, hogy már nem tudtam azt a vicces, hiperaktív formámat hozni, amit te megismertél.

-Nem tudsz egyszerre mindkettőnknek…?

-Nem tudok-e olyan lenni, hogy az mindkettőtöknek megfeleljen?

A gitáros a szemét lesütve hallgatott.

-Bármit megteszek, csak maradj itt. Ha akarod, visszaváltozom. Rossz leszek megint, rád fogok hasonlítani, csak könyörgöm, ne menj el!

-Rendben. –sóhajtotta Tom és magához, húzta a gyereket.

Seth szinte elveszett a gitáros hatalmas karjai közt. A férfi a gyerek fejének támasztotta az állát és lehunyta a szemeit. A fiú úgy kapaszkodott a zenészbe mintha félne, hogy valaki hirtelen kiszakítja őt Tom óvatos öleléséből.

-Nagyon nagyon szeretlek Seth. Bármi történik is, ezt soha ne felejtsd el.