Melyikőtök? 14. Rész

" Eladtad magad."

Kb. három hónappal később:

-Szóval, Bill és Tom! Mit csináltok mostanában? Mik a terveitek?

-Hát… -kezdte az énekes elgondolkozva, de Tom a szavába vágott.

-Leköt minket az első filmünk.

-Tehát igaz a pletyka, hogy beszálltok egy mozifilmbe?

-Igen. –folytatta lelkesen Tom. –Néhány hete megkerestek minket egy remek forgatókönyvel és úgy gondoltuk, hogy ilyen társak mellé mi is szívesen csatlakoznánk.

-Ha jól értem akkor csak producerkedni fogtok?

-Igen, valamikor ezt is el kell kezdeni. De Bill úgysem bírja majd ki, hogy ne pofázzon bele mindenbe. Egyébként őt kifejezetten erre kérték fel, mivel a film történetéhez elég sok közünk van. Segítenie kell a rendezésben.

-Milyen színészekkel szeretnétek dolgozni?

-Hát én még mindig nem tettem le Jessica Alba-ról, de azt hiszem ez a film teljesen más műfajú lesz.

-Ki lesz a főszereplő?

-Egy újonc! –nevetett Bill hangosan, mire az újságíró kíváncsian felvonta a szemöldökét.

-Pontosan kicsoda? És miről szól a film? Mi köze van hozzátok?

Az énekes izgatottan összecsapta a tenyerét és a bátyját megelőzve beszélni kezdett.

-Hát a film, egészen pontosan rólunk szól. Arról, hogy hogyan lettünk híresek. És hogy milyenek voltunk a színfalak mögött. A film a mi szemszögünkből fog játszódni, tehát olyan lesz, mintha Tom és én most élnénk át az egészet. Az egész körénk épül majd fel.

-És hogyan fogunk titeket megint gyerekként látni a mozivásznon? Kik fogják játszani a fiatal Kaulitz ikreket?

Tom felröhögött.

-Ez a legnagyobb poén az egészben! Billt és engem ugyanaz az ember fog alakítani. Hála a mai technikáknak, már semmi nem akadályoz minket az ilyesmiben. Már korábban is megkerestek minket az ötlettel, hogy filmet kéne forgatni a híresséválásunk történetéről, de akkor még nem tudtuk volna elképzelni, hogy bárki is eljátszon minket, mi pedig már kiöregedtünk a szerepeinkből. Most, hogy igazán komolyan elkezdtünk foglalkozni ezzel, hirtelen jött az ötlet, hogy a már korábbról is ismert Seth Walker játsszon el minket.

-Seth elvállalta már a szerepet? Hogy lesz ez megoldva? Elvégre Seth tényleg Bill kiköpött mása de hogyan fog téged megjeleníteni?

-Seth hatalmas lelkesedéssel vállalta el mindkettőnk szerepét.

-Egyébként megdöbbentő, de ha lemossák róla a sminket és a fejébe nyomnak egyet Tom régi idióta sapkái közül, máris úgy néz ki, mint ő. Az egyetlen macerás dolog Tom piercingje volt. Amint a forgatások elkezdődnek Seth száját át fogják lyukasztani. A raszta hajat pedig már egyszerűen meg lehet oldani.

-Miből gondoljátok, hogy Seth alkalmas lesz erre a feladatra?

-Hát ő már a hétköznapokban is rengeteget színészkedik. –nevetett Tom. –Állandóan benne van valamilyen vicces szerepben. Sokat szoktunk így hülyéskedni.

-Valóban felmerült a kérdés, hogy színészként is megállja-e a helyét. Mivel őt felkérték erre a szerepre nem kellett castingon megfelelnie, tehát nem tudhattuk pontosan, hogy mennyire lesz alkalmas. Most viszont már teljes meggyőződéssel mondhatjuk, hogy Seth volt a lehető legjobb választás. Nem csak, mert nagyon hasonlít ránk, hanem mert ismer is minket.

-És mit csinál most Seth? Még mindig veletek lakik?

-Valószínűleg végre bulizik. –mondta kedvesen mosolyogva az énekes. –Most mi is úgy gondoljuk, hogy megérdemli. Három hónapig keményen dolgozott, dalokat írt, stúdiózott és most, hogy elkészült az első lemeze végre lazíthat egy kicsit. Egyébként igen, még mindig velünk lakik.

-Milyen lett a lemeze?

-Szerintem nagyon jellemző rá az egész album hangzása. Kicsit talán a Humanoid-hoz hasonlítanám. A hangja egészen más, mint Billé, már most sokkal érettebb és máshogy is használja. A dalai mind nagyon vagányak, tele vannak lázadással, szemtelenséggel olykor pedig kétségbeeséssel.

-Bill neked mi véleményed?

-Hát Seth hangja valóban elég ijesztő számomra. Nagyon tehetséges. Ahogy viszont énekel az összehasonlíthatatlan velem. Ő más hangfekvéseket használ. Néhány számában ott vannak azok a jellegzetes screamo hangzások, amik meghatározzák a stílusát. Nagyon tetszett, hogy nem hagyta, hogy David zenekart állítson mögé. Inkább szenvedett a basszusgitárral. Sok számában még a dobon is ő játszik. Persze ha beindulnak a koncertek ezt, muszáj lesz megoldani máshogy.

-És mi a helyzet Seth-el a magánéletben?

-Azt biztosan kijelenthetem, hogy nem csak a zenélést vette nagyon komolyan. –dicsekedett a gitáros. –Hívtunk neki egy magántanárt, akivel minden délután keményen tanult. A napirendjét teljesen felborítottuk az utóbbi időben a stúdiózás miatt. Mikor végzett a tanulással, akkor ment a stúdióba és egészen hajnalig ott is volt. Délelőtt jutott csak ideje az alvásra. Közben pedig még én is tanítottam gitározni.

-Hogy bírta ezt a sok munkát? Elvégre még csak tizenhat éves.

-Azt kell, hogy mondjam, nagyon hősies volt. Tom és én nem mindig értettünk egyet abban, hogy mi lenne neki a legmegfelelőbb program, de akármit is mondtunk ő mindig szótfogadott nekünk. Eleinte voltak durva vitáink, de mostanra már azt hiszem ő is, megértette, hogy miért veszekedtünk vele. Rengetek büntetésben volt, ezeknek a nagy részét csak miattam, kellet megkapnia. Tom sokkal elnézőbb nálam.

-Maradt ideje azért magával is foglalkozni?

-Nem igazán, de hát nem is azért kezdett bele ebbe az egészbe. Voltak napok, amikor hulla fáradt volt de szerintem megérte ennyit dolgozni. Nem csak az album miatt, hanem mert sokat is tanult közben. Ebben Tommal is egyetértünk. Seth a saját döntéseitől változott meg ennyire. Mi hiába erőltettük volna rá magunkat. Az már az elején is csak elfajult. Ez így sokkal jobbat tett neki. Most pedig már van ideje lazítani. Újabban rengeteg barátja van. Velük van most is.

-Van barátnője?

-Tudtommal nincs. Mostanában még a csajozást is felfüggesztette.

-És mi a helyzet veled Bill? Mesélj a kapcsolatodról!

-Jaj! –az énekes kínosan elmosolyodott.

-Bill nagyon boldog. –válaszolt végül az öccse helyett Tom. –Sokat utazik, hogy fenn tudja tartani ezt a kapcsolatot, mert a munkája sajnos nem csak őt köti meg. Általában kéthetente New York-ba repül.

-Mit dolgozik a barátnőd?

-Divattervező a Chanel-nél.

-Mióta vagyok együtt?

-Nem szívesen beszélek erről, nem szeretném megbántani a rajongóim.

-Rendben. És te Tom? Veled mi a helyzet?

-Senki nem akar engem. –a gitáros szomorú pofát vágott, lebiggyesztette az ajkát, majd gonoszul az öccsére vigyorgott.

-A filmezésen kívül mit terveztek még a közeljövőben?

-Gondolkoztunk egy második Greatest Hits albumon de ha a filmezésnek vége, megyünk megint dalokat írni. Sok felkérés érkezett remek előadóktól, hogy szeretnének velünk együtt dolgozni. Nekem is rengeteg új ötletem van. Új hangzások, új hangszerek. Még mindig tele vagyunk lelkesedéssel. Igaz Bill?

-Igen, abszolút igaz. Teljes erőbedobással fogunk a filmen és az új albumon is dolgozni. Ennyit bőven megérdemelnek tőlünk a rajongóink.

-A film is nekik készül?

-Természetesen. Így láthatják, hogy valójában mennyire nem bírtuk felfogni a hirtelen változásokat. Ez talán egy fajta köszönetnyilvánítás és persze egy nagyon jó film!

-Azt biztos, hogy minden rajongótoknak tetszeni fog. Nagyon köszönöm!

Bill és Tom felálltak, kezetfogtak az újságíróval és már siettek is el. Ahogy hazafelé indultak Tom rágyújtott a kocsiban és kissé szorongva szívni kezdte a cigarettáját. Bill elgondolkozva ült mellette az anyósülésen és a telefonját piszkálta.

-Jól ment, nem gondolod? –kérdezte az énekes még mindig a telefonjába merülve.

-Ja. Féltem, hogy megkérdőjelezi, amit mondtunk de végül csak belefeledkezett a sok újdonságba. Ez a filmezés most pont jól jött.

-Már miért kérdőjelezte volna meg? Teljesen hihetőek voltunk. És végül is nem hazudtunk.

-Ez igaz. Nem hazudtunk, viszont elég sok mindent elhallgattunk.

-Ugyan már! Túl sokat aggódsz. Meglátod semmi baj nem lesz. Megírják, hogy filmet készítünk, és hogy hamarosan megjelenik Seth első albuma, de nem fognak kitérni a részletekre. Senkit nem érdekel a többi.

-Hát jó. Ha szerinted nem tűnik fel nekik akkor talán tényleg felesleges emiatt aggódni.

-Na ugye! Inkább hívjuk fel Seth-et. Kíváncsi vagyok, hogy eszméleténél van-e még.

-Miért ne lenne? Megígérte nekem, hogy vigyázni fog.

Bill gonoszul felnevetett.

-És te még hittél is neki? Hahó Tom! Ne felejtsd el, hogy milyen volt Seth mikor ide hoztuk. Gondolod, hogy három hónap buli mentes élet után nem tombolja ki magát? Figyeld meg, hogy valamelyik barátja fogja felvenni a telefonját!

Bill kihangosította a telefont és tárcsázta a gyerek számát. A készülék hosszasan kicsöngött.

-Biztos, hogy elájult már. –nevetett az énekes fölényesen nézve a bátyjára.

-Ha így lenne akkor én ezt egyáltalán nem, találnám olyan viccesnek, mint te. Egyébként pedig Seth biztosan jól van. Nevetséges, hogy ennyire nem bízol benne, hiszen ha jól tudom te tanítottad mindenre.

-Ugyan! Elmúlt tíz óra. Ilyenkor már holt részeg szokott lenni. Fogadjunk, hogy nem veszi fel.

-Nem fogadok ilyen hülyeségekre!

-Szia Bill! –köszönt bele Seth a telefonba, mire Tom gúnyosan az öccsére hunyorgott.

-Hé kölyök! –nevetett vidáman a gitáros.

-Tom? Te is ott vagy?

-Ja! Csak gyorsan ellenőrizni akartuk, hogy jól vagy-e.

-Persze, hiszen megígértem hogy óvatos leszek. És amúgy is Riley-ra is én vigyázok. Már nagyon részeg.

-Ki az a Riley? –kérdezte Bill értetlenül suttogva a bátyjától.

Tom sajnálkozva nézett az énekesre.

-Szóval jól vagy. Ez a lényeg.

-Igen, minden rendben. Mikorra menjek haza?

-Nem tudom. Szerintem maradhatsz, ameddig akarsz.

-Nem! –szólt közbe Bill. –Éjfélre legyél otthon.

-Éjfélre? –csodálkozott a gitáros. –Miért nem maradhat tovább?

-Azért mert az mondom! Seth éjfélre otthon kell lenned.

-Rendben. –sóhajtotta gyerek engedelmesen és letette a telefont.

-Hülye pöcs vagy Bill! –szögezte le a gitáros, és lazán megigazgatta a kendőt a fején. –Azt sem tudod, hogy kik a barátai de azért játszod itt a szülőt.

-Most mi bajod van? Én csak nem akarom, hogy megint visszazuhanjon. Arról pedig nem én tehetek, hogy nem mutatja be a barátit.

-Bemutatta őket. Az összeset. Te is ott voltál, csak akkora paraszt vagy, hogy nem tudsz megjegyezni néhány nevet.

Bill dühösen forgatta a szemeit.

-Szóval? Ki ez a Riley?

-A legjobb barátja. Az apja csinálja azokat a nagyon király tetoválásokat. Igazi profi. Most már emlékszel?

-Nem. És kik vannak még?

-Hát ott van még Shane és Nate, a tesók. Tudod. Ezek a kölykök szinte minden hétvégén ott lógtak nálunk, nem értem, hogy miért nem tudod kik ők. Elvégre Seth barátai. Azt hittem figyelsz az ilyen dolgokra is.

-Mondd tovább!

-Rian, Ben, Danny, Benji. Ők mind a haverjai.

-Lány barátai nincsenek?

-Te tiltottad el őt a csajozástól.

-De barátja nincs?

-Nincs. Riley húga Taylor…

-Ő tetszik neki?

-Jézusom Bill teljesen olyan vagy mintha…

-Mintha?

-Nem tudom. Mintha nem is figyelted volna őt. A vak is észreveszi, hogy megváltozott, de nem csak ennyi történt vele. Te ráerőltetted ezt a sok dolgot, a rengeteg éneklést és tanulást, közben pedig ahelyett, hogy segítettél volna neki inkább Ninával találkozgattál. Tényleg nem veszed észre, hogy mi történik vele igaz?

-De! Megjavult. Tisztelettudó lett velünk szemben. Nem ellenkezik, nem felesel. Látod? Most is készségesen mondta, hogy éjfélre itthon lesz. Nem értem, hogy most mi bajod van velem. Ez az, amit akartunk nem? Hogy tanulja meg mik az igazán fontos dolgok. Tisztel minket, tanul, zenél. Ez a lényeg.

-Rendben. –sóhajtotta Tom fásultan. –Ha te így látod, akkor jó. Azért, majd ha haza érünk, nézd meg alaposabban Seth-et. Nem csak a jelleme változott meg az elmúlt hónapokban.

-Ezt hogy érted?

-Csak nézz rá. Figyeld meg.

-De minek?

-Hogy észrevedd végre azt, ami lassan kezdi kiszúrni a szemedet!

-Most miért mondod ezt?

-Mert te csak azokat a dolgokat figyeled, amik téged érdekelnek. Leszarod Seth barátait, csak az érdekel, hogy mintagyereket csinálj belőle. Ha Nina eljött látogatóba te hirtelen megszűntél létezni és Seth csak rám maradt. Ilyenkor próbáltam őt összeszedni, hogy tovább tudja majd csinálni, ha Nina elmegy. Mert akkor te úgyis megint ráakaszkodtál. Ha éppen nem New Yorkban voltál az anyjával, akkor addig nyúztad, amíg csak bele nem aludt a sok munkába. Addig énekelt, addig tanult, amíg csak bírt. Akkor pihent mikor te nem voltál itt. Akkor volt ideje barátokat szerezni. Belegondoltál egyszer is, hogy milyen lehet ez neki? Itt törte magát miattad, aztán pedig azt kellet néznie, ahogy elmész. Az anyjával találkoztál minden egyes rohadt alkalommal, neki pedig itt kellett maradnia. És abba belegondoltál, hogy nekem milyen volt ez? Egy roncsot csináltál Seth-ből. Egy gépet, akibe belenevelted, hogy engedelmeskedjen. Egy kutyát, egy állatot csináltál belőle. A legjobb barátomból! Teljesen elvetted őt tőlem. Megszegted az egyességünket. Megegyeztünk, hogy ha én feladom Ninát akkor Seth az enyém, lehet. Ehhez képest most eléggé kifordultak magukból a dolgok. Seth és Nina is tőled függnek. Csak úgy, mint eddig mindig, most is te vagy az abszolút győztes.

-Szerintem semmi baja nincs Seth-nek. Lehet, hogy kimerült de legalább valami jóért dolgozott. Az pedig, hogy Ninával mikor és mennyit találkozom senkire nem, tartozik.

-Azt tudod, hogy most miről beszélsz? Gyakorlatilag olyan mintha azt mondanád, hogy a fiadnak semmi köze hozzá, ha az anyjával találkozol. Ez azért elég nevetséges.

-Ne mondd ezt. Én soha nem fogom bántani Seth-et.

-Attól tartok ezzel már elkéstél. Nem emlékszel, hogy már rögtön az elején mennyire megbántottad őt?

-Te talán jobb vagy? Minden egyes alkalommal mikor csak ketten vagytok életveszélyben, van szegény gyerek.

-Egyáltalán nincs igazad! –háborgott a gitáros.

-Hát akkor mi volt az, amikor még alig ismerted és mégis kivitted az autópályára az éjszaka közepén? Ne mondd, hogy nem volt veszélyben.

-Ott voltam vele én! Csak azért vittem el, mert tudtam, hogy nem hagynám, hogy bármi is történjen vele. Érted? Tudtam, hogy megmenteném és meg is mentettem. Már akkor annyira fontos volt nekem!

-Süket duma!

-Elegem van ebből Bill! –kiabált dühösen Tom és a kormányra csapott. –Nem akarok veszekedni! Elegem van ebből az egész rohadt történetből. Legyen vége! Elrontottuk az egészet! Három hónap alatt sikerült egy élőholt rocksztár kölyköt nevelni Seth-ből. Büszke lehetsz! Ez a te műved! A te gyereked, a te véred! Pont olyan nyomorultat csinálsz belőle, mint amilyen te is vagy.

-Na fogd be! Ha a te irányításod alá kerül, most talán már nem is élne.

-Akkor gratulálok! Megmentetted az életét! Megmentetted tőlem! Tudod mit? Legyen a tied! Legyen a tied Nináva együtt. Nem érdekel többé. Neveld fel! Látni akarom, ahogy megbuksz vele. Seth-nek nem fogsz kelleni. Semmit nem tudsz majd megadni neki. De nem érdekel. Lemondok róla, csak had szálljak ki ebből az egészből. Úgysem lettem volna apának való. Ti lehettek egy nagy boldog család. Csinálj, amit akarsz. Házasodj össze Ninával, költözzetek egy közös lakásba és neveljétek fel Seth-et!

*

Seth éppen a nappaliban aludt, amikor hirtelen felriadt a házba berontó két zenész ordítozására. A gitáros idegesen próbálta lerázni magáról az öccsét, miközben beesett az előszobába.

-Tom nem csinálhatod ezt!

-De igen! Elegem van belőled! Tönkretettél mindent! Vak vagy Bill! Annyira boldog volt mindenki, amíg te féltékenykedni nem kezdtél. Ott romlott el minden! Már az elején. De nekem mindegy! Mostantól leszarom, hogy mit csinálsz! Én kiszállok!

-Ezt most komolyan gondolod?

-Igen! A rohadt életbe igen! Fogd már fel, hogy mennyire dühös vagyok rád! Soha ennyire nem utáltalak még! Tönkretetted őt! Mond, csak mikor láttad utoljára nevetni? Láttad egyáltalán mostanában? Figyelsz rá? Tudod, mit érez?

-Tom…

-Áh! Nem érdekelsz, elmegyek!

A gitáros végigrohant a lakáson, majd a nappaliba érve hirtelen döbbenten megállt. Seth az egyik kanapén ült abban az ismerősen kedves pózban, ahogy a lábait maga alá húzta, de az arca most nem olyan kíváncsi és ravasz volt, mint régen. Nagy barna szemeivel értetlenül nézett a férfira. A gitáros által annyira imádott ravasz kis mosoly már hónapok óta nem volt sehol. A fiú szemei karikásak voltak, fáradt tekintettel, üresen bámult a világba. Még a szokásosnál is sokkal sápadtabb volt, a karja, az ujjai mindene csont sovány volt. Az arca beesett, a vállai megrogytak, mintha egy hatalmas láthatatlan terhet kéne tartania.

-Miért vagy itt? –kérdezte Tom összezavarodva. –Még nincs éjfél.

-Gondoltam, hogy hamarabb haza jövök és megvárlak titeket.

A gitáros sajnálkozva elmosolyodott a gyerek butus kis kedvességén de nem tudott megszólalni. Lassan az öccsére nézett majd elindult felfelé az emeletre.

-Tom! Tom! –kiabált tovább dühösen az énekes. –Most meg hová mész?

-Nem tudom! Hagyok egy kis időt nektek. Talán rendbe jönnek a dolgok, ha egy kis időre én kimaradok ebből.

-Nem mehetsz el!

Tom felrohant a szobájába és gyorsan a sporttáskájába dobálta a legfontosabb dolgait és már ment is le az elemeltről.

-Hogy képzeled ezt? Hová mehetnél? Milyen messzire? Állj már le!

-Tom… -kezdte hitetlenkedve suttogva Seth és lassan felállt. –Mi ez az egész? Hová mész?

A gitáros szánakozva nézett a gyerekre, aki a kimerültségtől alig bírt megállni a lábán de azért bizakodva egyre csak közeledett felé.

-Egy kis időre… el kell mennem. Itt hagylak Billel.

-Mi? –értetlenkedett Seth és álmos szemeivel félve felnézett a férfira.

-Ne aggódj. Minden rendben lesz. Bill vigyázni fog rád.

-Hová mész?

-Lehet, hogy csak a legközelebbi hotelbe. És az is lehet, hogy visszamegyek németországba a szüleinkhez. Vannak dolgok, amiken gondolkoznom kell.

-Németországba? Vissza európába? Miért? Mi történt?

-Változtak a dolgok.

-Milyen dolgok? Nem értek semmit. Bill mi történik?

Az énekes nem válaszolt, ő is csak kérdőn nézett a bátyjára. Tom kínosan elmosolyodott.

-Ugyanúgy néztek rám. Ugyanazzal a kétségbeesett tekintettel, ugyanazzal az arccal. Én pedig nem értem, hogy mit keresek itt köztetek. –a gitáros gyengéden maga felé fordította Seth arcát és a gyerek szemébe nézett. –Meggyőződésem kölyök, hogy Bill az apád.

-Nem. –nyögte Seth fájdalmasan és elcsuklott a hangja. –Hazudsz! Te vagy az. Tudom, hogy te vagy az! Nem mehetsz el. Nem mehetsz el most!

-Hát akkor mikor mehetek? -kérdezte a gitáros és érezte, hogy elszorul a torka. –Mikor engedsz el?

Seth kétségbeesetten összeszorította a száját és hátranézett az énekesre.

-Bill segíts! Mondd már meg neki, hogy nem mehet el!

-Nem mehetsz el. –suttogta Bill csak, hogy eleget tegyen a gyerek kérésének.

-Megígérted, hogy soha nem hagysz itt. Megígérted!

-Tudom. –a gitáros remegő kezével összeborzolta a gyerek haját, majd felvette a földről táskáját.

-Hiányzol. –rebegte a gyerek mire a gitáros megint ránézett.

-Tessék? –kérdezte hirtelen Tom, Seth arcát fürkészve.

-Hiányzol már most.  

-Visszajövök még.

Bill kihátrált a nappaliból, ahogy Seth vállai egyre jobban remegni kezdtek.

-Most miért csinálod ezt? Én megtettem mindent. Hülye stréber kis seggfej lettem a kedvetekért. Lemondtam arról, ami voltam. Miattatok csináltam mindent. És most nézz rám. Majdnem tíz kilót fogytam, alig tudok aludni, nincs étvágyam. Szinte semmihez nincs már kedvem. Kifordítottatok magamból.

-Nem én csináltam ezt veled.

-Nem érdekel, hogy ki csinálta. Nem érdekel ez az egész, csak maradj itt!

-El kell mennem.

-De miért? –fakadt ki Seth és letörölte a szeme alól azt a néhány kibuggyanó könnycseppet.

-Mert feladtalak. A barátod maradok, de…

-Ne. –a gyerek megragadta a gitáros kabátját és remegve a férfihoz bújt.

Seth hiába várta, Tom hideg maradt, nem ölelte át őt, még csak a fejét sem simogatta meg. Semmilyen érzelmet nem sugárzott felé.

-Te vagy az apám! Te vagy az! Érzem! Miért nem hiszed el?

-Elhiszem. –sóhajtotta Tom.

-Kérlek, ne menj el! Ne adj fel. Harcolj értem úgy, mint az elején. Segíts!

Tom tehetetlenül állt a gyerek előtt és hagyta, hogy a fiú remegve elbújjon a kabátjában. Érezte, ahogy lassan átnedvesedik a pólója ott, ahol Seth hozzászorította az arcát. Nem mondott semmit csak óvatosan lefejtette magáról a gyerek kezeit.

A gitáros megbénulva nézett a fiú holtfáradt szemeibe.

-Sajnálom.

-Mit? –kérdezte Seth kifakadva. –Mit tudsz még sajnálni? Te nem gondolkodhatsz így! Nem ilyen voltál! Nem nézheted tétlenül, ahogy Bill befolyásol engem! Lépj közbe! Csinálj, valamit, akármit csak, he hagyd, hogy így legyen. Te végig harcoltál, küzdöttél értem, és még élvezted is, hogy versenghetsz. És most… itt vagy a célban. Te vagy az apám. Érzem és te, mégis feladod.

-Mit vársz tőlem, mit csináljak? Ha én vagyok az apád, akkor mit hogyan tegyek?

-Csak maradj velem. Ne hagyj el

-Nevess újra úgy, mint régen. Legyél olyan, mint amikor megismertelek. Olyan kis vicces, kedves, lelkes vidám és fáradhatatlan.

-De Bill… ő büszke rám így.

-Én is büszke vagyok. Fantasztikus a zenéd. Ahogy játszol és énekelsz. A hangszerek élnek a kezed alatt. Lenyűgöz, hogy hajlandó voltál tanulni, és hogy mi mindent megtettél Billért. Örülök, hogy ez volt a célod, hogy büszkévé tedd őt. De ami veled történt közben… megváltoztál. Egy roncs lett belőled. Eladtad magad.

-Tudom. De mikor már huszadjára énekeltem fel ugyanazt a dalt és végre Bill is azt mondta, hogy megfelel, akkor úgy éreztem, hogy megéri ezért megváltozni. Annyira bizonyítani akartam neki. És sikerült is. Végig bírtam az egészet. Arról nem én tehetek, hogy belefáradtam és nem tudtam már olyan lenni amilyennek te, szerettél. Ha eleget tettem Billnek, annyira kifáradtam, hogy már nem tudtam azt a vicces, hiperaktív formámat hozni, amit te megismertél.

-Nem tudsz egyszerre mindkettőnknek…?

-Nem tudok-e olyan lenni, hogy az mindkettőtöknek megfeleljen?

A gitáros a szemét lesütve hallgatott.

-Bármit megteszek, csak maradj itt. Ha akarod, visszaváltozom. Rossz leszek megint, rád fogok hasonlítani, csak könyörgöm, ne menj el!

-Rendben. –sóhajtotta Tom és magához, húzta a gyereket.

Seth szinte elveszett a gitáros hatalmas karjai közt. A férfi a gyerek fejének támasztotta az állát és lehunyta a szemeit. A fiú úgy kapaszkodott a zenészbe mintha félne, hogy valaki hirtelen kiszakítja őt Tom óvatos öleléséből.

-Nagyon nagyon szeretlek Seth. Bármi történik is, ezt soha ne felejtsd el.