Ments meg! 3. Rész

"Kiszállsz, vagy beszállsz?"

Seth csak este nyolc körül került haza. Ninát a teraszon találta. A nő fáradtan nézett maga elé, a válla megrogyott, a kezében pedig egy szál cigarettát tartott. A fiú megrökönyödve nézett az anyjára, majd lassan leült Nina mellé a lépcsőre.

-Mióta dohányzol? –kérdezte halkan.

-Nem rég. –válaszolt suttogva a nő, az ujjai közt pedig megremegett a cigaretta. –Csak azért szoktam rá, mert Bill is csinálja.

-Ez hülyeség. –mondta mosolyogva Seth és finoman kisimított egy kusza hajtincset Nina arcából. –Csak, azért mert ő csinálja neked, még nem kéne.

-Te is csinálod. –mondta a nő és Seth szemeit figyelte.

-De én nem Bill miatt.

-Akkor miért?

-Mert… mert Tom egyszer rámparancsolt, hogy szívjak el egy kurva cigit. Én Tom miatt csinálom. És az egészen más.

Nina hallgatott és megvárta, amíg a hosszú hallgatást a fiú töri meg.

-Sajnálom, amit reggel mondtam. –hadarta Seth. –Azt, hogy a rossz férfit választottad. Még akkor is, ha így gondolom… nem kellett volna kimondanom.

A nő még mindig nem mondott semmit, csak nagyot sóhajtva kifújta maga elé a füstöt. Seth és ő szótlanul figyelték, ahogy az énekes kocsija behajt a ház elé, majd megáll. Bill kiszállt belőle, a kezében egy szál virággal, majd megindult a lépcsőn üldögélők felé.

-Szia szívem! –köszönt az énekes boldogan mosolyogva és megölelte majd megcsókolta Ninát, mire a fiú azonnal elfordította a fejét. –Hoztam neked valamit. –lelkesedett Bill, majd kihúzta a rózsát a csomagoló papírból, és átnyújtotta azt a nőnek.

-Oh, köszönöm. –mosolygott Nina zavartan, Seth pedig szánakozva röhögött az énekesre.

Nina elnyomta a cigijét és bement a házba.

-Mondd csak mi ilyen rohadt vicces? –kérdezte Bill a szemeit forgatva és megvetően nézett le a gyerekre.

-Utálja a rózsát. –nevetett Seth gúnyosan.

-Minden nő szereti a rózsát. –jegyezte meg Bill szintén gúnyosan és a válla fölől hunyorgott le a fiúra.

-Pontosan ezért, utálja. Látszik, hogy mennyire nem ismered őt. Ha ő is olyan lenne, mint a többi nő akkor elájulna egy szál rózsától. De nem! Ő különleges… megalázod őt egy ilyen átlagos dologgal.

-Rendben! –fújtatott dühösen az énekes. –Úgy látszik, hogy ezt a kibaszott igényességet tőle örökölted.

-Hé! –csattant fel Seth idegesen. –Őt ne merd így a szádra venni!

-Olyan aranyos vagy mikor azt hiszed, megmondhatod nekem, mit csináljak! –Bill gúnyosan felnevetett.

-Fordulj fel! –mérgelődött a fiút és már éppen bement volna mikor az énekes, elkapta a karját, és maga felé fordította.

-Mi ez rajtad? –kérdezte Bill és megvetően végig mérte a fiút.

-Talán nem tetszik valami? –kérdezett vissza flegmán a fiú.

-A pólód. –válaszolt közönyösen az énekes és megrángatta a ruhadarabot. –Azt hiszed ez vicces? –kérdezte, ahogy a ruhára írt szöveget elolvasta.

-Ja. Szerintem kurvára vicces.

-"Szex, drogok és házifeladat." –olvasta hangosan az énekes miközben a szemeit, forgatta. –Ez még csak nem is szellemes.

-Igazad van. –suttogta dühösen a gyerek. –A "házifeladat" tök feleslegesen van ott.

-Csak a sok drog beszél belőled…

-Soha életemben nem hallottam még ekkora hülyeséget! –nevetett Seth és kitépte a pólóját az énekes kezéből. –Te vagy az én legnagyobb drogom. Mert te vagy a legrosszabb dolog, ami valaha is történt velem. Egyébként pedig már rég leálltam mindennel.

-Bill segíts, kérlek, segíts! –utánozta az énekes gúnyosan nyávogva a gyereket, mire Seth csak döbbenten bámult rá. –Hol az a gyerekes Seth, aki így könyörgött nekem?

-Meghalt! –kiabált dühösen a fiú és az énekest félrelökve igyekezett az autója felé.

-És miben halt meg elárulnád? –kérdezte Bill, és a gyerek útját állta. –Talán csak nem túladagolta magát? Vagy esetleg belepusztult az önsajnálatba? –az énekes gonoszul felvonta a szemöldökét és negédesen mosolyogva megsimogatta Seth arcát.

-Egyszerűen csak… Megölted! –suttogta a fiú, és undorodva lerántotta magáról az énekes kezét, majd határozottan megindult a kocsija felé.

-Most meg hová mész? –kiabált utána türelmetlenül a férfi.

-Szard le, nem rád tartozik!

-Seth! Igen is rám tartozik! Én vagyok az apád, és próbálok…

-Mit próbálsz? –kérdezte Seth döbbenten. –Azt ne mondd, hogy próbálsz jó szülő lenni! Vagy, hogy próbálsz nekem segíteni! Az ne mondd, hogy te tényleg jó vagy!

-De Seth, én jó vagyok, csak te nem tudod ezt elfogadni, mert minden, amit csinálsz az rossz!

-Azt a kurva élet! –röhögött gúnyosan Seth. –Jézusom Bill! Nem szoktál öklendezni mikor a tükörbe, nézel? Hogy bírod elviselni magadat? –Seth gonoszul elvigyorodott, majd ravaszul csillogó szemekkel és ijesztő tekintettel lépett közelebb az énekeshez. –Tudod, mi jut eszembe mindig, ha rád gondolok? –a fiú sátáni gonoszsággal nevetett fel és lángoló szemeivel az énekes arcát égette. –Az, hogy a saját seggedet nyalod! Annyira undorítóan el vagy ájulva magadtól! Komolyan… mássz már ki a seggedből! Hányok tőled, ha csak rád kell néznem!

-Hogy az istenbe lehet téged elviselni? –kérdezte idegesen kiabálva Bill és megrángatta a gyereket. –Ha anyád nem lenne mellettem, esküszöm már rég öngyilkos lettem, volna.

-Nos ha csak ennyi akadályoz meg, én elintézem, hogy elhagyjon téged, és akkor nyugodtan öngyilkos lehetsz! –sátáni nevetés tört fel a fiú torkából, ahogy az énekes ijedt arcába nézett. 

-Hová mész? –kérdezte Bill még mindig döbbenten, ahogy Seth kirángatta magát a kezei a közül.

-Nem kurvára mindegy neked? –kérdezte nevetve Seth és bevágódott a kocsiba.

*

Seth megállt egy hatalmas lerobbant raktárépület előtt és körbenézett. Sehol semmi nem volt már rég elhagyta a szép kertes házakat. A raktár mögött egy hatalmas erdő terült el. Az épületből kiszivárgott a zene. Seth eltette a telefonját és kiszállt a kocsiból, majd lassan megindult az épület felé. Amint be akart volna menni egy hatalmas termetű srác az útját állta.

-Hé, öcsi! Kéne valami?

-Csá! Én Milot keresem. –mondta Seth átkiabálva a hangos zenét.

-Milo! –a srác hátra kiabált a tömegbe, a zene pedig hirtelen elhalkult.

-Mi ez? –kérdezték többen is értetlenkedve a tömegből. –Miért álltunk le?

A srác megragadta Seth karját és berángatta őt a tömeg közepére. Seth értetlenül forgott körbe, majd megállt, ahogy a sok ember egyszer csak kezdett szétnyílni előtte. A tömegből előlépett egy sötét alak és szótlanul körbejárta a fiút. Az idegent körülveveő suttogás azonnal elült, mikor az belépett a kör közepére Seth-hez. A fiú bátran felnézett az idegen arcába, majd azonnal le is sütötte a szemét.

-Na mi van kölyök? –kérdezte gúnyosan az idegen és alaposan végigmérte a fiút. Felemelte majd el is engedte a kezét, mélyen a szemébe bámult, meglengette a dzsekijét, majd egészen közel hajolt Seth arcához. –Eltévedtél? –kérdezte megint nevetve és a társaság felmorajlott. –Hogy hívnak? –kíváncsiskodott az idegen miközben a fiú körül járkált.

-Seth… Seth Walker. –a tömeg ismét felhördült és az idegen is érdeklődve felkapta a tekintetét.

-Te vagy az, aki most költözött ide, igaz? Az a Seth, aki elküldte az összes elit gimis faszt a picsába.

-Igen, én vagyok. –válaszolt Seth, magabiztosan érezve, hogy errefelé tisztelik a tetteit.

-És mit akarsz itt? –kérdezte az idegen miközben hátulról beleszagolt Seth hajába.

-Egy Milo nevű csávót keresek… -mondta a fiú az idegen, pedig felegyenesedet, így az arca belekerült a gyér világítás körébe. 

Seth rémülten hátrált egy lépést, ahogy a magas alak arcába nézett. A fiú még életében nem látott ennyire eszelős tekintetű embert. Kék szemei sötéten villogtak, a szája szint mindig féloldalas kárörvendő mosolyba rándult, ha a fiúra nézett. Szőke haja kuszán állt össze-vissza, a ruhái pedig lezserül lógtak az erős, magabiztos srácon.

-Én vagyok az a Milo. –suttogta vigyorogva, majd meglökte Seth-et. –na halljam, mit akarsz itt? –kérdezte, és durván megrángatta a fiút. –Ki mondta neked, hogy ide gyere? Ki mondta, hogy itt megtalálsz?

-Egy Lana nevű lány…

-Lana? –Milo hirtelen felnevetett és ravaszul megtörölte a száját. –Szóval él még az a kis ribanc?

-Igen. –válaszolt halkan Seth.

-Nagy kár, hogy a múltkor nem sikerült kinyírnom! Na, de mindegy. Nem érdekel. Ami viszont érdekel az… te vagy. Szóval…? Mi kéne? Fű, extasy, vagy bármi más?

Seth már éppen válaszolt volna, mikor az idegen hirtelen keményen a lábába rúgott hátulról, ő pedig összeset.

-Azt ne hidd… -kezdte az Milo eszelős hangon. –hogy már az első este ki foglak szolgálni! Ha akarsz valamit, annak megvan az ára! Ide be kell kerülnöd! –Milo leguggolt a földön fetrengő fiú mellé és a hajánál foga felemelte Seth fejét. –Látod ezt a sok lúzert? –kérdezte gúnyosan és a kezével végigmutatott a tömegen. –Mind arra várnak, hogy én magamhoz szólítsam őket. Be akarják bizonyítani, hogy különlegesek! Olyanok, mint a ribancok! Itt nyalnak nekem, csak hogy kiszolgáljam őket! Tudod, hányan vannak itt ma este? Több százan és csak öten a barátaim közülük. Nekik is meg kellett küzdeniük. –Milo felrántotta a fiút a földről és keményen a szemébe nézett. –Vagány kölyöknek látszol! Szóval? Most kell eldöntened! Kiszállsz, vagy beszállsz?

Seth megrázta a lábát, majd végignézett a tömegen. A kör egyik végében kicsit elkülönülve öt alak állt és mind az öten őt figyelték. A fiú azonnal tudta, hogy ők Milo barátai.

-Beszállok! –válaszolt Seth magabiztosan, bár még fogalma nem volt róla, hogy mire vállalkozik.

-Szuper! –vigyorodott el Milo. –Adam! Gyere ide! –a bandavezér öt barátja közül előlépett az egyik és besétált a kör közepére. –Mondom, mi van! –Milo Seth fel fordult és magyarázni kezdett. –Ha be akarsz kerülni közénk… mármint nem ebbe a bazinagy tömegbe, hanem hozzám, akkor verekedned kell! Azzal, akit utoljára bevettünk. Mázlid van, mert Adam kb. 50 kiló és még buzi is. –az Adam nevű srác elnevette magát és elnyomta a földön a cigijét. –Valamint állandóan be van nyomva, úgyhogy talán le tudod őt nyomni. Ciki viszont, hogy te is úgy nézel ki, mint akit otthon éheztetnek, úgyhogy lehet, össze fogsz törni.

Seth egy másodperce lehunyta a szemeit és próbálta feldolgozni a hallottakat. "Verekedned kell!" –hallotta magában újra és újra Milo rémisztő hangját. Amikor felnézett, Milo éppen rágyújtott egy hatalmas szál füves cigire, majd oda lépett hozzá.

-Vedd le a pólód! –mondta lazán, Seth pedig engedelmeskedett. Lerántotta magáról, majd a földre dobta a pólóját. –Szólók, ha mehet! –mondta Milo és a kör szélén kényelmesen elnyúlt egy székében, majd elégedetten fújta ki a füstöt.

Seth figyelte, ahogy az ellenfele is leveszi a pólóját, majd Milora pillantott.

-Na nyomhatjátok! –Milo elvigyorodott és elevenen figyelte a kör közepén álló két alakot.

Seth minden idegszálát megfeszítve koncentrált az ellenfelére, aki gyorsan megindult felé, majd egy hatalmas erejű ütéssel le is terítette őt. A tömeg felmorajlott, Milo pedig élvezettel nevetett fel. Seth szédelegve felállt és kigáncsolta majd a földre szorította Adamet. Nem sokáig volt előnyben, gyorsan változott a helyzet, mikor valaki lerántott a földön vergődő srácról, majd bordán rúgta őt.

-Hé mi a fasz van? –kiabált fuldokolva, és felnézett a második támadóra. –Azt hittem ketten verekszünk! –Seth értetlenül nézett Milora.

 A bandavezért eltűnődve nézett hármójukra, majd lassan elvigyorodott.

-Hát én is azt hittem… de így sokkal izgalmasabb!

Seth dühösen ökölbe szorította a kezét és a második támadónak esett. Teljes erejéből vágta az öklét az idegen srác arcába, addig és, annyiszor amíg az vérezni nem kezdett. A fiú kivédett pár érkező ütést, majd az Adam nevű srácnak ugrott. A tömeg üvöltött mikor Seth hosszas küzdelem után kiütötte a vézna fiút. Ekkor jött a második támadó és gyorsan a karja alá szorította a fiút úgy, hogy az alig kapott levegőt. Seth néhány másodpercig fuldoklott, majd lerántotta az ellenfelét a földre. Rátérdelt a srác mellkasára, mire az azonnal megadta magát. Seth fáradtan dőlt el a földön és nagyot sóhajtott.

-Az istenit! –nyögte Adam nevetve és felhúzta Seth-et. –Ez szép volt!

Milo elégedetten nézett a fiúra, miközben az letörölte vérző száját.

Mindenki szorosan körbeállat Seth-et, hangosan gratuláltak neki, újra beindult a zene, amire Milo azonnal elordította magát a székből.

-Na jó, akkor most mindenkinek, kuss legyen!

-De hát Milo, ő győzött. –mondta Adam értetlenül.

-Attól még ne kezdjük el rögtön egymás faszát szopni! Én is tudom, hogy ő győzött. Ezért fog most az összes seggfej eltakarodni innen. –a bandavezért jelentősségteljesen nézett a társaságra.

-Ne már! –kiabált valaki elégedetlenedve, mire Milo azonnal felpattant és eszelős tekintetét a tömegbe mélyesztette, majd meg is találta, akit keresett.

-Talán szeretnél még maradni? –kérdezte rémisztően vigyorogva, és ahogy megindult a srác felé a tömeg megint szétnyílt előtte.

-Nem. –rázta a fejét ijedten a srác és hátrálni kezdett.

-De komolyan, ha maradni szeretnél csak nyugodtan. –Milo gúnyosan édeskedve beszélt tovább. –Nem kell innen elmenni, ha nem akarsz. Csak ha nincs kedved itt lenni, akkor menj el. Na? Maradsz? Vagy nem akarsz?

-Nem. –suttogta megalázva a srác.

-Akkor meg, mi a faszt pofázol? –kérdezte kiabálva, a bandavezér.

Seth felvette a pólóját és döbbenten figyelte, ahogy az óriási embertömeg másodpercek alatt eltűnik. Valamennyire mindenki fél Milotól, nem volt olyan, aki szembeszegült volna vele.

-Hány éves is vagy? –kérdezte Milo, miután bezárta a raktár nagy ajtaját.

-Tizenhat.

-Oh, de aranyos! –nevetett gúnyosan Milo. –ahhoz képes egész jól bunyózol. –mondta még mindig röhögve, majd megragadta Seth kezét. –na, kölyök! –a bandavezér meglökdöste Seth-et, majd a barátai, elé rángatta őt. –hát Adamet már ismered. –mondta, miközben visszavette az egyik haverjától a cigijét. –Kőkemény füves.

-Ja! –röhögött fel Adam és nevetve meglökdöste Seth-et. –Hallottam már rólad. Hogy keményen drogoztál! A tesóm vagy! Mi látjuk a fényt az alagút végén, nem igaz?

-De tesó! Rohadtul igazad van! –nevetett Seth és nagyot szívott a cigiből, amit Adam felé nyújtott. –ah! Istenem de rég szívtam ilyet!

-Na várjál, majd mindjárt csavarok egy újat és akkor azt elszívjuk ketten!

Sethnek nagyon tetszett a füves Adam. Iszonyatosan lazának és vagánynak tartotta a fiút, főleg, azért mert úgy érezte sok közös vonásuk, van. Adam csak néhány centivel volt magasabb Seth-nél, az a néhány centi pedig teljesen elveszett a borzasztó tartása miatt. A háta mindig görnyedt volt és a fejét is lógatta. Sötétbarna, félhosszú haja lezserül lógott a szemébe. Vékony ujjaival mindig automatikusan emelte a szájához a cigit. Felül csak egy szakadt hálószerű világosbarna hosszú ujjú pólót viselt, ami Seth szerint valahonnan a múlt századból származhatott, mert szinte már kezdett lefesleni a fiúról. Adam mindkét fülében tágítót az orrában pedig karikát hordott. Ehhez a különös stílushoz tartozott még egy fekete bőrnadrág és egy bakancs. Valamint a rengeteg kopott fagyöngyös karkötő a srác jobb kezén.

-Mi a szar ez a sok karkötő? –kérdezte Seth kíváncsian és eltűnődve nézte a srác arcát.

A fiú nagy zöld szemei szinte világítottak, álla finom vonalú volt, mégis férfias. Szépen ívelt szájával mindig ravaszul és gyerekesen mosolygott.

Adam elvigyorodott és a karjára nézett.

-Hát… minden csaj után felveszek egyet.

-Ez tetszik! –nevetett a fiú. –Nagy arc vagy!

-Vigyázz, mert ami a bal kezén van, azt a fiúk után veszi fel! –röhögött Milo és felrántotta Adam pólójának bal karját, mire a füves büszkén a magasba emelte a kezét.

-Ez van, baszd meg! –nevetett büszkén és nagyot szívott a cigijéből. –Ez a kurva igazság! Amúgy a jobb kezemen már nem hiszem, hogy valaha is több lesz. Az még az elején volt, mikor próbáltam magam győzködni, hogy nem vagyok… na! Érted! Más vagyok, de imádok ilyen lenni. Vágod ezt Seth?

-Ja persze, tudom, miről beszélsz! –vigyorgott a fiú is, mire mindenki csodálkozva nézett rá.

-Komolyan? –kérdezte Adam barátságosan, és ködös tekintetével fürkészte az újoncot.

-Ja! Asszem… -Seth elvigyorodott, ahogy Adam az arcába lehelte a füstöt és hagyta, hogy a srác átkarolja.

-Na, akkor ezek szerint összeszedtünk még egy buzit! –nevetett Milo és intett a következő embernek.

-Csá! Theo vagyok! Bocs, hogy én is beszálltam a bunyóba.

-Nem gáz, haver! –Seth lazán pacsizott a középtermetű sráccal, majd lassan végigmérte azt.

Milo után Theo volt az első akin látszott, hogy megválogatja a ruháit. Ő se sokat foglakozott a divattal de a cuccok amiket hordott mind márkásak voltak. A fiú nagy sötétkék szemei mindig elevenen csillogtak. Szög egyenes szőke haja a válláig ért. A homlokára vastagon behajtott piros kendőt kötött. Fehér inge lazán kilógott a bőrzsdekije alól. A nyakában kendőt és rengeteg láncot hordott. A dzsekije tele volt szegecsekkel, a farmerja erősen koptatott volt a lábán pedig egy fekete western csizmát hordott.

-Theo motoros. –nevetett gúnyolódva Milo. –kinn áll a Harley-ja. Azt is lopta.

-Ja! –helyeselt Theo is és megmutatta a dzsekije hátuljára varrt hatalmas koponyát. –Börtönben is voltam már!

-Ne már! Ez most komoly? –kérdezte Seth döbbenten röhögve.

-Persze. –suttogta a választ Adam a fiú fülébe.

Sharon vagyok! –mondta a következő, az egyetlen lány a társaságban és hátbavágta Seth-et.

-Na Sharon meg leszbikus! –röhögött Milo és a lánynak lökte Seth-et.

-Nyugi kölyök! –nevetett Sharon mély hangján és felállította a fiút. –Nem foglak bántani.

-Kösz. –nyögte Seth zavartan, ahogy a szép, de mégis durva lányra nézett.

Sharon tényleg nagyon szép volt, még úgy is, hogy egyáltalán nem volt csinosnak mondható. Magas volt és csont sovány. Az arca beesett, nagy kék szemei karikásak voltak. Bal karja és a kulccsontja is össze volt tetoválva. Tépett szőke haja, hanyagul omlott a vállára és töményen áradt belőle a cigiszag. Bal fülében tágítót hordott. A sminkje olyan volt mintha éppen elsírta volna, a szája pedig teljesen élettelen, szinte fehér volt. Sportcipőt, szaggatott farmert, lógó pólót és egy nagy pulcsit viselt. A körméről leppattogzott a körömlakk, ujjaval mégis elevenen szorította magához a gördeszkáját.

-De komolyan! Gyere bármikor ha segítség kéne a csajozásban! –Seth elnevette magát és fiúsan pacsizott a lánnyal is.

Seth az utolsó ismeretlen alakra nézett, majd a kezéhez kapott, mikor az előlépet és megszorította az ujjait, a kézfogás közben.

-Bazmeg, te állat! –nevetett a fiú és megrázta a kezét.

-Ricky vagyok. –vigyorgott a srác.

Ricky messze a legnormálisabb kinézetű arc volt a társaságban. Rövid szőke haja kócosan állt össze-vissza a fején. Magas volt és látszott rajta, hogy talán még Milo-nál is erősebb. A ruhái teljesen átlagosak voltak, semmi különöset nem viselt. Ékszerei sem voltak, csak egy dögcédulát hordott a nyakában.

-Ricky csak azért ilyen kibaszott erős, mert az apja katona! –jegyezte meg Milo és a tekintetével, elnyomta a Ricky-ből kitörni készülő választ.

-Hány évesek vagytok? –kérdezte Seth még mindig a kezét dörzsölve.

-Én huszonkettő. –nyögte Milo és a válla fölől nézett le a fiúra.

-Akkor mit keresel ennyi gimis között? –kérdezte Seth csodálkozva.

-Hogy én mit keresek itt? –kérdezett vissza nevetve a bandavezér. –Ők keresnek meg engem. Kell nekik a cucc, amit árulok, ezért vesznek körül. Egyébként Theo is huszonegy éves. Ricky és Sharon pedig tizennyolc.

-Én még csak tizenhét vagyok! –súgta a fiú fülébe Adam és átfújta a füstöt Seth szájába.

-Bazd meg Adam! Utálom, ha ezt csinálod! –szólalt meg hirtelen a Ricky nevű. –Nem érdekel, hogy otthon hogyan múlatod azt időd, de ezerszer megbeszéltük már, hogy…

-A rohadt életbe! –csattant fel Adam és elengedte Seth-et. –Mi ketten semmit nem beszéltünk meg Ricky! Milo hozza a szabályokat, én pedig az ő szabályit betartom, de hozzád nem fogok alkalmazkodni.

-Srácok nem kéne megint kezdeni! –szólt közbe Sharon is.

-De bazmeg én…

-Ricky kuss legyen már! –kiabált Milo, mire mindenki elhallgatott.

Adam fölényesen nézett Rickyre és önelégült arccal megint átkarolta Seth-et.

-Engem aztán kurvára nem érdekel, hogy ki melyik nemhez vonzódik! –kiabált Milo idegesen a két srácra. –Mondjuk azért Adam, ha elkezdenél rám nyomulni, azért lehet, hogy megölnélek! De ettől függetlenül… akárhol elintézhetitek a problémáitokat, csak itt nem! Szóval Ricky, bazmeg kuss legyen! Adam ti pedig ne itt basszátok meg egymást!

-Most minek balhéztok? –kérdezte idegesen suttogva Theo, mikor Milo egy percre eltávolodott tőlük a hatalmas raktárban.

-Na mi lenne, ha tolnánk valami keményebb cuccot? –kérdezte Milo miközben, felhúzott egy csapóajtót a földről és vigyorogva nézett a többiekre.

-Nekem akármi jöhet! –mondta Sharon rekedtes hangján, majd lerogyott az egyik kanapéra.

-Én tekerek magamnak még egy Jointot. –nyögte lazán Adam és ő is leült, majd maga mellé rántotta Seth-et is.

-Seth? Valami durvát? LSD, Crack? Lefogadom, hogy csak ilyen szar dizárjner drogokat szoktál nyomni!

-Szívok én is Adammel. –mondta a fiú, mire a füves nagyot vigyorgott.

-Dögöl meg! Hülye kis köcsög! –röhögött Milo, majd Theo-ra nézett. –És te? Mit kérsz?

-Én azt a múltkorit! Az nagyon állat volt!

-Én is abból kérek! –csatlakozott Ricky is.

-Hülyék vagytok mind! –mondta nevetve a bandavezér és leereszkedett a pincébe. Néhány perc múlva visszatért a kezében egy csomó kis zacskóval. –tessék itt van a szar füvetek! –mondta és Ricky majd Theo elé dobott egy-egy zacskót. –Sharon neked egy kis port hoztam. Heroin… remélem jó lesz. –Milo leült Seth-el szemben és vigyorogva nézett a fiúra. –Neked pedig, újonc, ha már itt vagy, muszáj kipróbálnod ezt.

-Ne, figyelj én… -Seth rémülten nézett a Milo ujjai közt forgó tűre. –Nem tudom miért, de utálom a tűket! Iszonyatosan parázom tőlük. –a fiú szemei előtt azonnal villogni kezdtek egy rémálom képei.

-Mással szórakozz öcsi! –nevetett Milo és maga elé rántotta Seth kezét.

-Milo talán tényleg nem kéne. –jegyezte meg Adam.

-Kuss legyen már! Tudom, mit csinálok! Élvezni fogja.

-Ne, Milo ne! –kérte Seth, majd összeszorította a fogait, mikor érezte a tűt a bőre alá hatolni.

Adam figyelte, ahogy a bandavezér lassan lenyomja az injekciós tű tetejét.

-Jó, jó elég állj le! –szólt közbe hirtelen aggódva. –Túl fogod lőni. Egyáltalán mi ez? –kérdezte Adam a tűre nézve.

-Speed.

-Jézusom! Bazmeg te hülye vagy! Rögtön a legdurvábbat, és abból is ennyit? Ebbe bele fog dögleni!

-Dehogy fog! –nevetett Milo. –Téged is ezzel avattunk fel!

Adam elhallgatott és nézte, ahogy Seth a kezét dörzsölgeti, miután Milo kihúzta onnan a tűt.

-Mit kell róla tudnom? –kérdezte Seth kicsit már lazábban és a kiürült tűre nézett.

-Ma este Seth… -kezdte vigyorogva Milo és hátbeveregette a fiút. –Mindent meg fogsz tenni, amit eddig nem mertél! Boldog leszel és egy egészen más ember. Ezt megígérhetem!

*

Hajnali három volt már, mikor Bill furcsa zajokra ébredt. Ajtócsapódást, suttogást és nevetést hallott. Álmosan emelte fel a fejét és tovább hallgatózott. Lépteket hallott közeledni a lépcsőn, majd egy rémisztően ismerős, viháncoló nevető hangot. Az énekes szédelegve felállt és a sötétben tapogatózva megindult a folyósóra nyíló ajtó felé. Tétovázva visszapillantott Ninára, majd kilépett a sötét folyósóra. Egyedül Seth szobájának ajtaja alatt szivárgott ki némi világosság, valamint a suttogás is onnan hallatszódott ki. Bill megállt az ajtó előtt, majd lassan lenyomta a kilincset és benyitott. Egy percig csak döbbenten nézett maga elé, majd ahogy felismerte a dolgokat lassan kezdett beindulni az agya is.

-Jézusom Bill! Mi a faszt keresel itt? –Seth megpróbált felállni, de zavartságában, hirtelen csak leszédült az ágyról. Gyorsan feltápászkodott és megállt a férfi előtt.

-Te… te meg mi a francot csinálsz? –kérdezte az énekes döbbenten és lemerevedve állt az ajtóban.

-Takarodj már ki innen! –nyögte kábán Seth és visszarángatta magára a pólóját.

-Undorító vagy! –hörögte Bill, ahogy a fiúra, nedves ajkaira és zilált hajára nézett.

-Kopogni nem tudsz, baszd meg? Mi a faszt képzelsz, hogy csak úgy bejössz ide?

-Felébresztettetek! –mondta dühösen az énekes.

-Oh, bocsáss meg, hogy megzavartunk!

-Én kérek elnézést! –mosolygott gúnyosan a férfi. –folytassátok csak, amit elkezdtetek! –Bill undorodva végigmérte a fiút, majd a mögötte álló Adamet és kiment a szobából.