Melyikőtök? 2. Rész

"Nem az vagyok, akinek gondolsz!"

-Seth!

-Igen?

-Készen vagy végre?

-Ja, mehetünk.

-Hogy néz ki a körmöd? Vagy fesd ki rendesen, vagy mosd le, mert ha ilyen lepattogott körömlakkal jössz, én letagadlak.

Seth gyorsan lemosta a fekete lakkot a körmeiről, majd megint az anyja elé állt.

-Így már megfelelek? –kérdezte széttárt karokkal.

-Nem fested ki? –Nina csodálkozva nézett a fiára.

-Azt mondtad, sietünk.

-Na, de ennyi időnk azért még van. Gyere, segítek.

A fiú felvonta a szemöldökét.

-Te akarod kifesteni a körmöm? –mikor Seth látta, hogy Nina nem válaszol, feladta a várakozást és előhozta a fekete körömlakkot, majd leült az anyjával szembe az asztalhoz. A nő lassú, finom mozdulatokkal kezdett festeni a fekete lakkal. –Ez egy kicsit bizarr. –jegyezte meg a fiú mosolyogva, mire Nina elnevette magát. –Majdnem olyan profin csinálod, mint én. –mondta és figyelte, ahogy az anyja a körmeit festi. Nina felnézett egy pillanatra és kedvesen a fiára mosolygott, majd a szeme megakadt Seth arcán.

-Mitől ilyen karikás a szemed?

-Nem tudtam elaludni. –Seth szorongva gondolt az előző esti ijesztő élményeire.

-Na gyere, csak… -a nő befejezte a körömfestést és elkezdett a táskájában kotorászni.

-Anya, ugye nem akarod lealapozni az arcom? –kérdezte Seth ijedten, ahogy a sok sminkre nézett.

-Seth, így úgy nézel ki, mint aki most jött fel az alvilágból.

-Hát ez igazán kedves. –háborgott utálkozva, de nem ellenkezett.

-Látod? Máris emberibben nézel ki.

Seth nem vitatkozott tovább, felállt és megnézte magát a tükörben.

-Indulunk? –kérdezte és a körmeire vigyázva, felhúzta a dzsekijét.

Nina eltűnődve figyelte a fiút.

-Mikor frissen van festve a körmöd, úgy mozogsz, mint valami rossz buzi.

-Nem gondolod, hogy ideje megkomolyodnod? –kérdezte Seth nevetve. –Egyébként leállhatnál ezzel a hülyeséggel. Ha már amúgy is mindenki ezzel húz, legalább az anyám mellém, állhatna.

-Na jó. –mondta valamivel komolyabban a nő, majd megint elnevette magát. –De tudnod kell, hogyha tényleg buzi vagy, én akkor is mindig az anyád maradok, és mindig szeretni foglak.

-Ez igazán megnyugtató de alapból is ez lenne a dolgod. –jegyezte meg Seth kissé cinikusan és még mindig óvatoskodva, bezárta maguk mögött az ajtót.

Ez volt az év egyik legnagyobb bemutatója. A leghíresebb modellek, vonultak végig a kifutón a Chanel legújabb kollekcióiban. Rengeteg híresség lépett fel a divatbemutató közben. A kifutó egy hatalmas csarnok közepén volt felállítva. Sötététség, zene és a villogó fények gondoskodtak, arról, hogy a színpad minél látványosabb legyen. Sok híresség és nagy divattervező volt meghívva. Elegáns vendégek ezrei jöttek, hogy láthassák ezt a bemutatót. Mindenki ki volt öltözve, az emberek pezsgőztek és már alig várták, hogy elkezdődjön a divatbemutató.

Nina még gyorsan a színfalak mögé rohant, hogy ellenőrizze minden rendben van-e a ruháival. Seth helyet foglalhatott az egyik V. I. P páholyban, ahonnan remekül lehetett látni mindent. A fiú hosszasan veszekedett egy felszolgálóval, mert az nem szolgálta ki őt semmilyen alkoholos itallal.

-Mi az, hogy nem szolgál ki? Csak, mert nem vagyok még tizennyolc? Európában mindenki ilyen köcsög? Ne szórakozzon már! –Seth hiába szidta a pincért az még negyed óra könyörgés után sem akart neki whiskit hozni. –Na jó! Hülye csicska ide figyeljen! –Seth lazán a pincér zsebébe csúsztatott egy százdollárost mire a felszolgáló azonnal engedelmeskedett. –Látod? Megy ez neked! –mondta gúnyosan a pincérnek és visszatért a páholyba. Kényelmesen levágódott az egyik fotelba és unottan bámult le a még üres kifutóra. Gondolatai teljesen elkalandoztak, csak akkor figyelt fel mikor hallotta, hogy közelednek a páholy felé.

-Nem hiszem el, hogy elrángattál ide!

-Most meg mi bajod van? Van itt egy csomó híresség. Ráadásul ez egy Chanel divatbemutató. Alapból, nem lehet rossz program.

-Na persze! Neked, nem lehet rossz program, de rám nem igazán gondoltál.

-Rengeteg modell van itt. Végre megint igazán becsajozhatnál. Mostanában rád sem ismerek.

-Nem, kösz nem kezdek több modellel.

-Kezdesz még egyáltalán valakivel, vagy örökké Ria miatt fogsz nyavajogni?

A két férfi szintén V. I. P. volt, Seth hallotta, ahogy a biztonságiak beengedik őket a páholyba.

-Ria? Azt hittem megértetted, hogy nem akarok többet róla, beszélni.

-Na, persze. Én megértem, hogy nem akarsz. Ez volt az egyetlen normális kapcsolatod és még ezt is elcseszted.

Seth hirtelen felkapta a fejét, de nem fordult meg. A két férfi mögötte foglalt helyet, így nem láthatta őket.

-Te csak ne beszélj! Neked nem, hogy normális de szinte semmilyen kapcsolatod nem volt a gimi óta, úgyhogy jobb, ha meg se szólalsz.

-Dehogynem volt. Hiszen minden rajongónk tudja, hogy titokban mindketten buzik vagyunk, és egymásra nyomulunk. –a két férfi hangosan nevetett.

Seth undorodva húzta el a száját és inkább csak a whiskijével foglalkozott.

-Hol van már David?

-Nem tudom, azt mondta, hogy a mosdóba megy.

-Ja, akkor eltarthat egy darabig. –Seth háta mögül megint felnevettek.

A fiú gyorsan felhúzta a kapucniját és kimet a páholyból még egy pohár italért. Nem is nézett a két férfira, annyira idegesítette őt a beszélgetésük. Seth hosszasan elidőzött az italválasztással, majd lassan, kelletlenül visszafelé indult. Ahogy kiszállt a liftből és a páholyhoz vezető folyósóra lépett valaki hirtelen megszólította a háta mögül, majd a dzsekijénél fogva vissza is rántotta őt.

-Hé mi a francot csinál? Engedjen már el! –kiabált felháborodva a fiú.

A felnőtt férfi döbbenten nézett le rá és még mindig görcsösen szorította Seth kabátját.

-Nem hallja? Azonnal engedjen el!

-Te meg, hogy lehetsz itt? –kérdezte a férfi elborzadva.

-Mi a fenét akar tőlem? Egyáltalán ki maga? –Seth kétségbeesetten kapálózott de nem tudott elszabadulni.

-David. –mondta jóságosan a férfi, úgy mintha már ezer éve ismernék egymást.

-Az meg ki a faszom? Engedjen el, nem hallja? Rohadtul meg fogom ütni oké? Ha nem enged, el bebaszom az arcát! Hallja?

David megfogta Seth vállait, lehajolt hozzá és mélyen a fiú szemébe nézett.

-Nyugodj meg rendben? Én sem értem, hogy mégis mi ez de kérlek…

-Engedjen már el! –kiabált Seth kétségbeesetten. –Mit akar tőlem? Én nem ismerem magát, nem tudok semmit, nem értem miért engem…

-Bill, kérlek, nyugodj meg. –suttogta David is ijedten.

Seth egy pillanatra elhallgatott, majd lehajtotta a fejét és próbálta kontrolállni az testét átjáró rémült remegést.

-Én… én… -kezdte fuldokolva, de a könnyeitől már Davidot sem látta.

-Hé, hé nyugalom gyere és megbeszéljük.

-Nem! –nyögte szinte már pánik közeli állapotban.

-Bill, Bill nézz rám!

Seth összerogyott és már csak David tartotta talpon.

-Én nem… nem vagyok…

-Bill figyelj rám, nézz ide! –David megfogta a fiú arcát, és maga felé fordította. –Mi történt veled?

-Semmi! –zokogta Seth erőtlenül.

-Akkor meg mégis…

-Én nem az vagyok, akinek gondol. –a fiú erőtlenül összegörnyedt és hagyta, hogy David tartsa.

-David te vagy az? –Tom kilépett a folyósóra a páholyból majd, ahogy észrevette a producert a zokogó fiúval, csak döbbenten nézett maga elé.

-Mi történt? –kérdezte valaki a gitáros háta mögül.

Bill gyanútalanul állt a bátyja mellé és csak egy unott pillantást vettet Davidra, majd hirtelen ő is döbbenten nézett vissza a producerre.

-Bill… -suttogta David hitetlenkedve, ahogy az énekesre nézett.

-Jézusom, jól vagy, mit csinálsz? –Bill odarohant a producer mellé és aggódva nézett a férfira.

David kezéből kicsúszott Seth dzsekijének gallérja és a fiú erőtlenül zuhant a földre. Arcát tenyerébe temette és még mindig csak zokogott. Tom egy pillanat alatt felismerte, hogy mi történt. Egy másodperc alatt lejátszódott benne az egész jelenet. Tudta, hogy David, mit hitt, hiszen előző este ő is pont ugyanezt hitte a fiúról, aki ott zokogott mellette szerencsétlenül összetörve a fal tövében. Bill egy pillantást sem vetett a fiúra, csak Davidot támogatta.

-Tom vigyük be és ültessük le Davidot. –a gitáros segített Billnek bekísérni a producert. –Te maradj itt vele és szedd ki belőle mi történt, én megnézem a kölyköt. –az énekes már indult is kifelé. Tom hirtelen belegondolt mit fog Bill érezni mikor Seth arcába néz.

-Ne! –kiabált hirtelen az öccse után. –Majd én megnézem, te csak maradj itt Daviddal.

-Nem. Majd én elintézem, ne aggódj.

Bill már a folyosón járt, amikor Tom visszarántotta őt.

-Menj vissza. –mondta komolyan az öccsének.

-Ugyan Tom ne szórakozz már! –Bill lazán ment tovább, nem is foglalkozott a gitárossal.

-Bill ezt nem kéne, hidd el nekem…

Az énekes nyugodtan leguggolt Seth mellé a földre és aggódva nézett a gyerekre.

-Hé kölyök… -suttogta és már emelte a kezét…

-Bill könyörgöm, hagyd őt békén. –kérlelte Tom az öccsét.

Bill megfogta és elhúzta a fiú vállát, az arca elől. Mikor a gyerek kisírt szemével ijedten felpillantott rá, az énekes azt hitte ott helyben, megfullad. A keze mintha odadermedt volna a gyerek vállára. Remegett az ajka, ahogy a fiú szemébe nézett. Seth szeméből újabb fekete patakokként törtek elő a könnyek. Bill végül szinte elrántotta a kezét gyerektől és ő is a földre zuhant.

-Tom… Tom… -suttogta remegő hangon. –Látod… látod az arcát?

A gitáros szótlanul állt kettőjük között, majd először a kezét nyújtotta az énekesnek, hogy felhúzza, aztán pedig Seth-nek, de a fiú addigra már felállt és megtörölte az arcát.

-Te, honnan tudtad, hogy… -Bill értetlenül nézett a bátyjára.

-A tegnapi koncerten találkoztunk. –magyarázta Tom.

-De te nem vagy rajongó ugye? –kérdezte Bill a fiútól.

Seth szótlanul megrázta fejét.

-Hogy hívnak?

-Seth.

-És mi történt? –kérdezett tovább az énekes.

-Az a férfi azt hitte… azt hitte, hogy én vagyok… te.

Tom halványan elmosolyodott Bill háta mögött.

-Jól vagy? –az énekes aggodalmasan nézett a fiúra.

-Igen. Persze. Csak megijedtem.

-Azt elhiszem. –suttogta az énekes még mindig hitetlenkedve méregetve a fiút. –Még én sem hiszem el, hogy te nem én vagyok. –nevetett idétlenül.

-Seth! –kiáltott fel Nina miután a páholyban nem találta a fiát és kilépett a folyosóra.

-Itt vagyok. –mondta a fiú.

-Mi történt veled? Miért sírsz? –Nina értetlenül nézett a fiára és a két férfira.

-Elnézést, történt egy kis félreértés. –magyarázkodott az énekes.

-Milyen félreértés? –kérdezte a nő aggódva.

-Kicsit összekeveredtünk. –magyarázta Bill esetlenül, hiszen elmagyarázni, hogy valójában mi történt kissé túl bonyolult lett volna.

-Jól vagy? –Nina letörölte Seth arcáról a fekete patakokat.

-Persze anya, semmi bajom.

-Ő az anyád? –csodálkozott Bill.

-Igen. –válaszolt a fiú.

-Hány évesen szült? Tizennégy? –bukott ki a nevető gitárosból a tapintatlan kérdés.

Bill megsemmisülten nézett a bátyjára.

-Elnézést. –suttogta szégyenkezve az énekes. –Egyébként nagyon örvendek Bill Kaulitz vagyok. –Bill barátságosan kezetfogott Ninával.

-Tom Kaulitz! –mutatkozott be Tom is és miközben kezet fogtak a nővel a szemük egy másodpercre találkozott. A gitáros úgy érezte, beleszédül ebbe a pillantásba. Zavartan rántotta el a kezét.

-A bemutatóra jöttetek? –kérdezte Nina.

-Igen! –válaszolt Bill lelkesen.

Tom még mindig zavartan nézett a nőre.

-Az egyik kollekciómat bemutatják ma. –magyarázta Nina lelkesen, ahogy elindultak, vissza a páholyba.

-A Chanel-nek dolgozol? –érdeklődött Bill izgatottan.

-Igen.

-Már régen is divattervező szerettél volna lenni nem? –kérdezte hirtelen Tom.

Nina döbbenten nézett Tomra.

-Igen. –válaszolta kissé vonakodva.

-Ezt meg honnan tudtad? –Bill értetlenül nézett a bátyjára.

-Az arcára van írva. –nevetett Tom lazán.

Ahogy bementek a páholyba Nina aggódva nézett a fiára. Seth nem mondott semmit, ezzel is jelezte, hogy nem kell miatta nyugtalankodnia az anyjának, csak leült a hátsóbb sorba és lehunyta a szemeit. Csak akkor nézett fel mikor hallotta az énekes kedveskedő hangját, ahogy azt kérdezi az anyjától, hogy leülhet-e mellé. A nő bólintott és Bill helyet foglalt Nina mellett. Tom lazán levágódott Seth mellé és nem is foglalkozott az öccsével. A fiú és a gitáros unottan hallgatta Nina és Bill beszélgetését az egész bemutató alatt.

-Hol van a férfi, aki összekevert Billel? –kérdezte hirtelen Seth, Tomtól.

-David? Haza ment. Nagyon megijedt attól, ami történt.

-Még ő ijedt meg? –Seth felháborodva nézett a gitárosra.

-Hát gondolj csak bele. Ismersz valakit már vagy tizenöt éve, végignézed, ahogy felnő, aztán pedig az illető hirtelen szembe jön veled megint tizenhat évesen. Mintha csak visszazuhant volna az időben. Ez azért elég ijesztő, nem gondolod?

-De. –nyögte Seth. –Meddig maradtok itt? –kérdezte rövid hallgatás után.

-Itt Párizsban? –a fiú bólintott. –Hát Bill imádja ezt a tetves várost, úgyhogy egy hétig. Amúgy sem árt egy kis pihenés a turné közben. Miért kérdezed?

-Nem tudom.

Tom felnevetett.

-És ti?

-Még legalább két hétig. Anyám munkája miatt sokáig tart, pedig reméltem, hogy legalább a szülinapomon már nem kell itt lennem.

-Mikor van a születésnapod?

-Szeptember 1-jén.

Tomnak görcsbe rándult a gyomra, de már nem is foglalkozott. Az elmúlt események után ez szinte már alig volt érdekesnek mondható.

-És mi lesz a sulival, ha még szeptemberben is itt leszel?

-Semmi. Magántanuló vagyok.

-Hogy, hogy? –kérdezte Tom csodálkozva.

-Úgy, hogy egymás után rúgtak ki a flancos, gazdag iskolákból.

-De hát miért?

-Mert nem érdekelt a sakk, a lovaglás, a vívás, sem a többi hülyeség. Szétszaggattam az egyenruhámat és leszartam az egészet, úgy ahogy volt. Én csak ittam, szívtam, buliztam és… na! Érted mi a lényeg. –mondta kajánul Seth.

-Dugtál össze-vissza. –fejezte be Tom a fiú előző mondatát nevetve. –Persze, hogy értem.

-Ti meg miről beszéltek? –kérdezte Bill komoly arccal, ahogy hátra fordult.

-Ezek férfias dolgok Bill, nem baj, ha nem érted. –a gitáros gonoszul vigyorgott.

Az énekes a szemeit forgatva megint előre nézett, majd hátrafelé bemutatott Tomnak.

A gitáros és Seth dőltek a röhögéstől.

-Hé, kölyök! –suttogta Tom. –Nem lépünk le?

Seth izgatottan bólintott, majd előrehajolt az anyjához.

-Anya, figyelj, nem érzem valami jól magam.

-Mi bajod van? Haza vigyelek?

-Nem, nem kell, maradj csak, majd Tom haza visz.

-Tom? –csodálkozott Bill.

-Tényleg csak nem akarsz egy idegennel…

-Anya, mi már a tegnapi koncert előtt összespanoltunk, úgyhogy nem lesz semmi gond.

Seth nem várta meg a választ, csak felállt és elindult a gitárossal együtt.

-És most mit csinálunk? –kérdezte Seth lazán, ahogy kiértek az épületből és már Tom legújabb Audija mellett álltak.

-Most… kérlek szépen, felhívjuk Georg-ot és Güntert, hogy jöjjenek ők is velünk és éljünk együtt párizsi klubéletet.

-Ne már! Komolyan klubozni akarsz?

-Miért mi bajod van a szórakozóhelyekkel?

-Hát lássuk csak, szar a zene, nagy tömeg van, csak a wécé-ben van hely a szexnek, a sok buzi mind arra vár, hogy egy óvatlan pillanatban letapizza a seggedet, mindenki be van állva, drága a pia, a ronda picsák is miniruhában nyomulnak, az afterparty-kon már senki nincs magánál és a legutóbb is az ölembe hányt egy csaj. Ennyi elég, vagy soroljam még? Ráadásul rámegy a pénztárcám, mert mindig le kell fizetnem a biztonságiakat, hogy beengedjenek.

-Akkor majd én fizetek helyetted.

-Nem hiszem el! Hogy akarhatsz te harminc évesen is bulizni? Sőt harmincegy! Tök öreg vagy, otthon kéne kötögetned, nem pedig koleszos fiatalokkal buliznod.

-Anyádat te kis rohadék! Ki az öreg? –nevetett Tom. –Kimaradt a szórakozás a tizenéves korszakomból, oké? Ne csodálkozz!

-Jól van. Legyen neked gyereknap. Menjünk klubozni, nekem mindegy. Akkor hívd fel Günteréket, vagy ki a fenét…

Tom elővette a telefonját és közben sandán a fiúra pillantott.

-Anyád nem csesz le, amiért folyton káromkodsz?

-De. De nem igazán tud mit csinálni, én akkor is káromkodom.

Tom zsebrevágta a telefont és elvigyorodott.

-Na hagyjuk ezt a discozást, amúgy is régimódi dolog.

A gitáros és Seth beszálltak a kocsiba. A fiú kíváncsian nézte a hatalmas műszerfalat, majd megint izgatottan kérdezte.

-És akkor mit csinálunk?

Tom a fiú felé fordult és egy pillanatig halálosan komolyan nézett a gyerek szemébe.

-Toltál már valaha bármilyen drogot?

Seth elcsodálkozott a kérdésen de azért válaszolt.

-Persze egy csomót, Extasyt, Kokot, Speedet, LSD-t, füvet, rengeteget kipróbáltam.

-És élvezted?

-Igen, persze főleg azt, amitől hatalmas adrenalin löketet kaptam, vagy olyan nagyon durván elszálltam.

Tom beindította a kocsit és elindultak.

-Hová megyünk? –kérdezte a fiú kissé ijedten.

-Seth, most valami nagyon durván jó, de épp olyan veszélyes dolgot fogunk csinálni. Azt hallottam, hogy az ember a halála előtti néhány másodpercben még egy köztes állapotban van. Amikor még ő sem tudja, hogy fog-e még tovább élni vagy meghal. És mivel fenn áll a halál lehetősége ezért azokat a másodperceket maximálisan kiélvezi. Automatikusan így reagál a szervezete és ez az érzés minden fájdalmat, elnyom. Nem tudom, hogy tényleg így van-e, de most minden tabletta és drog nélkül érezheted ezt, ha velem jössz. De persze ki is szállhatsz. –Tom lehúzódott az út szélére és lassított.

Seth egy másodpercig tétovázott, a keze ott volt az a kocsi ajtajának nyitóján de végül, csak hátravetette a fejét és Tomhoz fordult.

-Mehetünk.

A gitáros elvigyorodott és a gázpedálra taposott.

-Most meg mit vigyorogsz?

-Igazából tudtam, hogy nem fogsz kiszállni. Túl szerencsétlen és bátor vagy ahhoz, hogy kihagyj egy ilyen lehetőséget.

-Szerencsétlen? –a fiú értetlenül felvonta a szemöldökét.

-Igen. Nem ismered az apádat, az anyád állandóan dolgozik, ha vannak szabályok neked az egyetlen célod megszegni őket, egyedül vagy ezért használsz ki másokat és annyira tele vagy már ezekkel, hogy elég a legapróbb dolog és rögtön borul nálad minden. Mint ma is. Gondolom rendesen betett neked ez a "Bill" dolog. Ezt nem lehet könnyű elviselni.

-Szerinted, miért hasonlítok rá ennyire?

-Hát, kölyök fogalmam nincs.

Seth néhány másodpercig hallgatott, amíg Tom átvágott a városon és lassan egyre inkább kifelé, az éjszakába tartottak.

-Hová megyünk? –kérdezte a fiú már egyre izgatottabban.

-Az autópályára.

-Minek? –csodálkozott hangosan.

-Majd meglátod.

-Ugye nem akarsz elrabolni? –vigyorgott Seth idétlenül.

-Mégis mi hasznom lenne belőled?

Tíz perc múlva már egy hatalmas nyolc sávos úton haladtak. Seth egyre kíváncsibb lett, várta, hogy Tom végre bebizonyítsa, tényleg érdemes volt eljönnie.

A gitáros szétnézett az úton. Sehol senki nem volt, csak ők. Néhány méterenként egy lámpa halványan megvilágította az utat, de egyébként, semmi fény nem volt. Tom nagyot sóhajtott és a fiúra nézett.

-És most jól figyelj! Mi ketten soha nem voltunk itt és soha nem is csináltunk semmi ilyesmit. Rendben? –a fiú bólintott. –Megértetted?

-Igen.

-Akkor vágjunk bele. –mondta lazán Tom és a gázpedálra taposott.

Ahogy Seth a sebességmérőre pillantott látta és érezte is, hogy a mutató már épp hagyja el a 180km/h-t.

-A sebességtől az ember nem repül el. –gondolta magában értetlenkedve és próbálta kitalálni a gitáros szándékait, de ez hosszas gondolkozás után sem sikerült neki. Mikor azonban Seth a volán mögött ülő Tomra nézett, azonnal érezte, ahogy az ereiben szinte megfagy a vér. Rettegve bámulta, ahogy a gitáros, lassan elengedi a kormányt…