"Nem kell semmi más csak ők ketten."
-Miattam? –kérdezte értetlenül a gitáros.
-Igen, miattad. –válaszolt a gyerek nyugodtan.
-Én ezt nem értem.
-Gondolkozz! Te is tudod, hogy mi közöd van ehhez az egészhez.
-De hát te mindig is csak… -Tom hangosan töprengett.
Ahogy Seth a férfira nézett ő is látta, ahogy a gitárosba beléhasít a felismerés.
-Mindig csak az apádat kerested. –fejezte be a mondatot Tom, és nagyot sóhajtott. –Egész életedben csak engem kerestél. Miattam csináltál mindent.
A fiú hallgatott.
-Komolyan én lennél az egyetlen ok, amiért ezt mind megtetted? –kérdezte hitetlenkedve Tom.
-Nem. –mondta a gyerek halkan. –A másik ok, ott ül az ablak mellett. –Seth a fejével az énekes felé biccentett.
Tom dühösen forgatta a szemeit.
-Naná, bocs elfelejtettem, hogy jelen pillanatban neked éppen két apád van!
A fiú ezek után már nem szólt semmit.
Estefelé habár nem volt kedve aludni de mégis elnyomta őt az álom. Tom az alvó gyereknek és magának is hozott egy-egy takarót, majd ügyetlenül betakarta vele a fiút. Mikor később ő is elaludt, nem igazán tudott nyugodtan pihenni, percenkét felébredt Seth minden apró mozdulatára. Mindig meggyőződött róla, hogy a gyereknek nincs-e semmi baja, majd visszaaludt. Legközelebb arra ébredt fel, hogy Seth álmosan nyöszörögve a vállába fúrta az arcát. Tom csak elmosolyodott és megigazgatta a takarót a fiún.
Néhány óra pihenés után ébredtek fel, még mindig összeborulva. Seth teljesen elnyúlva, tátott szájjal, félig a gitároson aludt. Tom szintén lecsúszva ült az ülésben, feje a fiúéra bukott. Kezével átnyúlt a gyerek válla fölött. Mikor aludtak és Seth nyugtalanul mozgolódott Tom sokszor kicsit még közelebb húzta őt magához.
-Mikor érkezünk meg? –kérdezte a gyerek kábán és nagyot ásított.
-Még két, vagy három óra.
-Hány óra van?
-Los Angeles-ben pont este lesz, mire megérkezünk.
-Ezek az időzónák, vagy mik teljesen szétbasszák az agyamat. Hulla fáradt vagyok.
-Nem csodálom! Meg kell majd szoknod az átállást.
A fiú hallgatott.
-Nem kérsz valamit enni? Én mindjárt éhen döglöm. –Tom meg sem várta a választ már fel is állt. –Na mindjárt hozok neked valami kaját. –mondta lelkesen és a repülő elejébe ment.
Seth álmosan kinyújtózott, és megint magára húzta a takarót. Hirtelen elcsodálkozott egy percre, amíg rájött, hogy Tom hozta neki a takarót, majd kedvesen elmosolyodott.
-Na mi van kölyök? –kérdezte váratlanul az énekes és leült a fiú mellé, Tom helyére.
-Szia Bill! –köszönt még mindig álmosan a fiú.
-Jól aludtál?
-Ja, csak nehéz megszokni, hogy én hiába aludtam most, LA-ben akkor is este lesz, mikor megérkezünk.
-Én mondtam, hogy dobjuk ki a francba! –kiabált oda hozzájuk Georg, ahogy elcsípett néhány szót a beszélgetésből.
-Georg javasolta, hogy ha valami sivatag fölött vagyunk, rakjunk ki téged, mert sokat fogsz rinyálni. –magyarázta Bill nevetetve.
Seth felállt és produkált egy sor baromságot a basszusgitárosnak. Georg csak nevetett, ahogy a gyerek mutogatva elmagyarázta neki, hogy mennyire el fogja, veri. Ezek után Seth visszaült Bill mellé, majd hirtelen megjelent Tom is egy halom kajával a kezében. A gitáros sötéten nézett el az öccsére.
-Na takarodj innen a helyemről! –mondta vigyorogva.
Bill kelletlenül felállt és a repülő másik végében leült a doboshoz és a basszistához.
-Na tessék, hoztam neked kávét, hogy valahogy kibírd az elkövetkező egy napot. Mi Billel biztosan azonnal lefekszünk majd. Szerintem egy hétig nem is jövünk elő a szobáinkból. –Tom nevetett.
Seth a kezébe vette a Starbuck's-os poharat és belekortyolt a forró kávéba. Tom közben a gyerek elé pakolta a rengeteg étel felét.
-Szóval, sültkrumpli, saláta, hamburger, süti, csoki. Mit eszel?
Seth belepiszkált a salátába, majd undorodva elszörnyedt.
-Fúj bazmeg! Vidd innen ezt a szart!
-Most meg mi bajod van? –kérdezte Tom csodálkozva, ahogy elvette az utálkozó gyerektő a salátát.
-Nézz már bele, hogy mi van benne! Undorító! Utálom azt a kibaszott zöldborsót. Hányok tőle, ha csak rá kell néznem.
Tom az égre emelte a tekintetét, de inkább nem mondott semmit. Seth belekezdett a sültkrumpliba és közben figyelte a gitárost.
-Ha megérkezünk választhatsz majd magadnak egy szobát. Amelyiket csak akarod. Van asszem 4-5 üres szobánk, be is vannak rendezve. Majd veszünk bele neked olyan bútorokat, amik neked is tetszenek.
-Hol van a házatok?
-Hát West Holliwood-hoz már egészen közel. A nagyváros éppen elég közel és távol is van. Látni lehet onnan a tengerpartot. Van egy golfpálya nagyságú kertünk és medencénk is. Nagyon király kis kégli.
-Nem találnak meg titeket?
-Nem. Azért LA túl nagy ahhoz, hogy csak úgy megtaláljanak. –Tom kis ideg hallgatott, majd folytatta. –Tényleg akartam is neked mondani, hogy bizonyos dolgokra fel kell majd készülnöd.
-Ezt, hogy érted?
-Úgy, hogy fotózni fognak téged. A koncert, amin énekeltél már biztosan fent, van a neten. Holnapra talán már cikk is lesz belőle. Azonnal fel fognak ismerni. Billt, Davidot és engem is kérdezgetni fognak rólad. Az lesz a legjobb, ha te sem mondasz semmit. Nem kéne, hogy megtudják valójában miért is vagy velünk. Ne érdekeljen, ha elkezdnek majd pletykálni. És a fotósok se zavarjanak. Lies úgyis addig üldöz majd, amíg képet nem csináltathat rólad. Sajnos kurva nagy cirkusz lesz körülötted. Először a rajongók, aztán a média fog kiakadni.
-Ennyire durva lesz?
-Hát szerintem eléggé. Hiszen gondolj bele! Egy híresség már önmagában nagy felhajtást jelent. De mikor észreveszik, hogy a híresség a tizenhat éves kis hasonmásával mászkál, akit valamilyen rejtélyes oknál fogva még a saját koncertjén is énekeltetett akkor nagy botrány lesz. Magam előtt látom az egészet. Mekkora vadulás lesz ebből.
-Azért ugye az utcára kimehetek majd?
-Persze! –nevetett Tom. –Csak vigyázz magadra.
Seth elcsodálkozott azon, hogy a gitáros mennyire félti őt, de ez egyébként egyáltalán nem zavarta őt. Talán még jól is esett neki.
A Tokio hotel gépe este tízkor szállt le Los Angeles-ben. A zenészeket és a producert négy autó várta. Az egyik az ikreket és Seth-et szállította haza, a másik a dobost, a harmadik a basszusgitárost, a negyedik pedig a producert. Amint leszálltak a gépről, mindenki búcsút vette egymástól és beszálltak az autóikba. A repülőgép személyzete gyorsan átbakolta a poggyászokat a kocsikba és már indultak is.
-Georg és Gustav hol laknak? –kérdezet Sert mikor már úton voltak az ikrek háza felé.
-Ők egészen bent a városban. –válaszolt Bill. –Georg a barátnőjével, Gustav pedig a családjával.
-Van családja?
-Igen, van neki. –mondta megint az énekes. –Most múlt öt éves a kislánya.
-Naná! Georg igazából még mindig az anyukájával él! –viccelődött a gitáros.
Ahogy áthajtottak a városon Seth egyre inkább kezdte érezni, hogy mire is gondolt Bill mikor LA-ről beszélt. A fiút a fények és az ég varázsolta el leginkább annyira másnak érezte ezt a helyet. Sokkal varázslatosabb volt, mint New York. Seth számára olyan volt ide bekerülni mintha csak hirtelen egy hatalmas energia mezőben ébredne.
Mikor a kocsi megállt az ikrek háza előtt, az énekes kifizette a sofőrt, majd kiszálltak az autóból. Seth tátott szájjal bámult a hatalmas házra.
-Azt a kurva! –nyögte és elvigyorodott. –A rohadt életbe, nagyon király ez a ház!
Bill elnevetett magát, ahogy az izgatottan ugráló gyerekre nézett.
-Itt fogok lakni! Ebben a házban fogok lakni! –kiabálta Seth megőrülve és a gitáros karját rángatva viháncolt. –Most aztán bekaphatja az összes Brooklyn-i seggfej és a többi New York-i köcsög is!
Az énekes kinyitotta a hatalmas kaput, ami automatikusan kitárult előttük és ők végigmentek az udvaron.
-Bazmeg egy medence! –kiabálta nevetve a gyerek. –Tom beleugorhatok?
-Most? –kérdezte a gitáros döbbenten röhögve.
-Ahha!
-Ruhástul? A francokat fogod itt összevizezni az egész lakást! Lesz még elég alkalmad beleugrani.
Seth egy másodpercig sem volt csalódott, mert Bill már a bejárati ajtót nyitotta. Szinte még az énekest is megelőzve rontott be a lakásba, majd tátott szájjal állt meg a hatalmas nappali szélén.
-A rohadt életbe! –kiabálta döbbenten.
-Nézz körül nyugodtan. –mondta Bill kedvesen.
-És válassz magadnak egy szobát! –tette hozzá Tom. –Mi addig behozzuk a csomagokat.
Seth azonnal körberohanta az egész házat. Nem akarta elhinni, hogy csak az alsó szintem három fürdőszoba van. Megtalálta a szaunát, és a játéktermet is a pincében. A házban volt egy kis stúdió is. Tom itt tartotta az összes hangszerét, kivéve egy hatalmas gyönyörű zongorát. Ez fent a nappaliban volt elhelyezve. Tom tökéletesen játszott rajta akár csak a házban található többi hangszeren. Basszusgitáron és dobon is de leginkább a saját gitárján szeretett zenélni. Seth teljesen odavolt a nappaliban található jakuzzy-ért és a nagy fekete zongoráért is de hozzáérni vagy megszólaltatni még nem merte. Ahogy felment az emeletre és benyitott az egyik szobába azonnal megcsapta az orrát a gitáros jellegzetes illata. Tovább ment és következő szobában ki is ment az erkélyre. Eltűnődve bámulta az ezüstösen csillogó tengert, majd hátra fordult és felnézett a hegyoldalon díszelgő hatalmas Hollywood feliratra. Annyira gyönyörűnek érezte az egészet, hogy szinte felfogni sem tudta mit is keres ő egy Los Angeles-i villa erkélyén, az alatt a híres Hollywood felirat alatt.
-Seth! –kiabált fel Tom az emeletre.
-Igen? –kérdezett vissza a gyerek a fejét kidugva az ajtón.
-Sikerült választani?
-Igen!
-Na és melyiket?
-Azt, amelyik a te szobád mellett van.
-Honnan tudod, hogy melyik az enyém? –kérdezte Tom csodálkozva a lépcső aljából.
Seth maga sem tudta, hogy honnan jött neki ez a megérzés, és azért mégsem akarta volna azt mondani Tomnak, hogy megérezte az illatból.
-Gitár van a falon! –mondta Seth lazán és mikor megint benyitott a szobába, magában imádkozott, hogy tényleg legyen ott a gitár a falon.
-Ja tényleg! -nevetett lentről a gitáros.
A fiú megkönnyebbülten zárta vissza az ajtót. Egy vékony üveglapból készült gitár, amit Tom az egyik díjátadón kapott, valóba ott díszelgett a szobában.
-Na viszont ha már tudod, hogy melyik szoba lesz a tied, akkor gyere le és vidd fel a cuccod, mert én ugyan nem vonszolom föl helyetted. –mondta Tom és csípőre tett kézzel várt lent a fiúra.
-Itt vagyok! –vihogott a gyerek, ahogy lerohant a lépcsőn.
-Seth, éhes vagy? –kérdezte Bill a kezében a telefonjával.–Mert ha igen, mindjárt rendelünk pizzát.
-Ja persze, jöhet!
-Rendben! Milyet kérsz?
-Hawaiit! –jelentette ki a gyerek vigyorogva.
-Okés! –Bill már kezdte is bepötyögni a számot, amikor hirtelen felnézett a gyerekre. –Felhívtad már Ninát?
-Nem. –nyögte kelletlenül a fiú.
-Akkor meg, vidd fel a cuccod és nyomás telefonálni! –Bill ránevetett a gyerekre mire az csak gúnyosan utánozta az énekes vigyorát és kelletlenül elindult felfelé. –Ja és ne rendezkedj be túlságosan! Úgyis veszünk még neked egy csomó új bútort.
Seth magától nem erőltette volna a szoba átrendezését, hiszen az még így is szinte túl jó volt neki, de nem akart ellenszegülni az ikreknek. Ha Tom és Bill úgy látták jónak, hogy a szobát át kell rendezni, mert neki csak is a legjobb bútorok jók, akkor nem ellenkezett.
Kelletlenül vette elő a telefonját, majd rágyújtott és tárcsázta az anyja számát.
-Halló? –szólt bele Nina fáradtan a telefonba.
-Szia anya! –köszönt Seth unottan, minden érzelem nélkül.
-Istenem! Seth te vagy az?
-Igen.
-Jól vagy?
-Persze. Mégis mi bajom lehetne?
-A legutóbb direkt úgy hívtál, hogy ne tudjalak visszahívni.
-Sajnálom. –mondta a srác monoton, érdektelen hangon. –Mostantól akármikor hívhatsz majd. Ez az új számom.
-Új telefonod van?
-Igen.
-Honnan?
-Az ikrektől. –válaszolt Seth és kicsit fellelkesült.
-Ahha. –sóhajtotta Nina érdesen. –És hol vagy most? Melyik hotelben?
-Nem hotelben vagyok, hanem Toméknál. Istenem látnod kéne ezt a házat! Annira gyönyörű. Komolyan olyan, mint a filmekben! Sőt talán még szebb is! Szebb, mint amit valaha láttam. Képzeld, egy medence van az udvaron! Érted? Egy medence! Ez mennyire vagány már?
-És jól vagy?
-Anya! Mondtam már, hogy igen! Tényleg, nagyon jól vagyok! Soha nem voltam jobban. Kicsit megzavart ez az időátállás, de amúgy nagyon jól érzem magam. És hallod egy bowling pálya van a pincében…
-Seth…
-Meg egy billiárdasztal, na meg egy jakuzzy a nappaliban és…
-Seth…
-Tomnak vagy húsz gitárja van! És olyan LCD TV van a szobámban…
-Seth az istenért figyelj már rám!
A gyerek nem is foglalkozott a komoly felszólítással csak mondta tovább, amibe belekezdett.
-És van egy saját erkélyem…
Ahogy kint a gitáros végigment a szobák között egy percre megállt a fiú ajtaja előtt és elmosolyodott rajta, ahogy a sok dicsekvést hallgatta.
-Látni lehet innen a Hollywood feliratot. És képzeld anya, hogy pálmafák vannak az utcán, Tomék kertje pedig akkora, mint egy golfpálya. Esküszöm még egy repülőgép is, leszállhatna itt.
-Ennyire azért nem kéne odalenned.
-De hát annyira gyönyörű itt minden! Imádom ezt a helyet! Komolyan szinte még fel sem tudtam fogni, hogy hirtelen hogyan is kerültem ide. Egy hónapja még csak egy csöves, drogos kis New York-i seggfej voltam most meg itt lakom Los Angelesben.
-Na azért annyira nem voltunk csövesek. –mondta Nina fagyosan.
-És képzeld, látom innen a tengert! Annyira gyönyörű.
-Az kurvára ugyanaz a tengert, mint amit New York-ból is látsz. –jegyezte meg a nő dühösen.
-Nem. Ez szebb. Sokkal szebb. –a gitáros megint elmosolyodott az ajtó előtt.
-Seth kérlek, figyelj rám…
-Tomnak van egy hatalmas zongorája. Nagyon szép! Szerinted, van olyan hangja, mint amilyen az enyémnek volt? Nagyon kíváncsi vagyok rá. Bevallom egy percre iszonyatos késztetést, éreztem, hogy elkezdjek játszani rajta. El is gondolkoztam, hogy talán megint el kéne kezdenem zongorázni. Eszembe jutott, hogy mit mondtak nekem még egy fél éve a Juilliard-ról. Hogyha addig folytatom a zenélést, és komolyan veszem, akkor ösztöndíjasnak beraknának. Ahogy te mondtad ez tényleg egy hatalmas lehetőség, lenne.
A gitáros alig hitte el, amit hallott.
-Seth és a Juilliard? –kérdezet magában döbbenten. –Lehetetlen, hogy ezt a gyereket már tizenöt évesen ajánlották oda. Ha ez igaz, akkor nem az énektudása lehet az egyetlen, amiért ennyire odavoltak.
-Azt már bebuktad! –mondta Nina mérgesen. –Drogosokat nem vesznek fel a Juilliard-ra. Még akkor, sem ha tényleg minden versenyt megnyertél, amin indultál. És hiába ajánlanak téged azok a zenekritikusok, ha még a gimnáziumi vizsgáidat sem tudod rendesen letenni.
-Elfelejted, hogy mennyire imádtak engem, már az ottani tanárok is.
-Ez most teljesen mindegy Seth.
-Nem anya, most semmi sem mindegy! Itt van, a válsz az összes zenével kapcsolatos kérdésemre. Sosem értettem én sem, hogy mégis hogyan tudok úgy játszani, ahogy. És most tudom, hogy miattuk! Minden csak miattuk történik és ez fantasztikus.
-Fantasztikus? Hallanád magadat Seth! Úgy beszélsz róluk, mintha valami istenek lennének. Annyira normális voltál, amíg ők meg nem jeletek. Most pedig teljesen el vagy szállva. Nem értem mióta vagy te ennyire oda az ilyen sznob dolgokért. És most hogy véletlenül LA-be kerültél, máris azt hiszed, hogy még mindig tárt karokkal várnak téged a Juilliard-on? Te csak veszítesz magadból, ha tovább folytatod ezt. Nézz már magad köré, hogy mi történik veled! Ismerem már, hogy mi következik. Néhány hónapig kibírod, a csúcson vagy aztán pedig megint visszaesel. Nem akarom, hogy ez történjen veled.
-Anya… -kezdte a fiú dühösen.
-Seth! A jövő héten már én is otthon leszek. Szóval szeretném tudni, hogy mégis mikor akarsz visszaköltözni hozzám.
Seth sokáig hallgatott majd mikor megszólalt a hangja gúnyos volt, semmilyen tiszteletet nem lehetett benne találni.
-A szó, ami leginkább a számon van az a soha!
Tom elnevette magát kint az ajtó előtt.
-Seth! Nem gondolod, hogy kicsit vissza kéne venned?
-Nem! Nem gondolom! Tudod, ha azt karod, akkor most magam köré nézek. És tudod, mit látok? Hogy nem csak én szeretem őket. Ők nem nevelnek, nem mondják meg, hogy mit szabad és mit nem. Nem tudják még, hogy mit kéne adniuk ezért mindent, megkapok. Bíznak bennem, és pont annyira tisztelnek mit amennyire én őket. Ez minden, amire szükségem van. Nekem most nem kell semmi más csak ők ketten.
-Hát ez remek. -mondta Nina dühösen és mielőtt a gyerek bármit, mondhatott volna, lecsapta a telefont.
Seth iszonyatos haragjában, dühösen káromkodva teljes eréből az ágy párnái, közé hajította a telefonját. A gitáros gyorsan lerohant Billhez aki közben már a pizzát várta. Az énekes türelmetlenül állt az ajtóban.
-Nem hiszem el! –háborgott Bill. –Az a szlogenjük, hogy "egy szempillantás alatt ott vagyunk" én meg itt pislogok már vagy egy órája és még mindig nincs itt az a rohadt pizza!
-Hallod… -kezdte Tom még mindig kicsit hitetlenkedve. –Te el tudod hinni, hogy Seth-et már tizenöt évesen ajánlották a Juilliard-ra?
-Ez komoly? –csodálkozott az énekes. –Honnan veszed?
-Hallottam. Most beszélt az anyjával.
-A Juilliard-ra? –hitetlenkedett tovább Bill.
-Nem az énektudása lehet az egyetlen, ami miatt be akarták rakni oda.
-Halló! Jó estét! Meghoztam a pizzát. –a pizzafutár kint állt a kapu előtt a kocsijával, onnan szólt bele a kaputelefonba.
-Már épp ideje volt! –morogta Bill mérgesen.
Kinyitotta a hatalmas távvezérlésű kaput és megvárta, amíg a pizzafutár behajt az udvarra, majd kiszáll a kocsiból. Az énekes gyorsan fizetett és már ment is vissza a házba.
-Seth! Itt a pizza! –kiabált fel Tom, ahogy leültek az étkezőben.
A gyerek lelkesen rohant le, meg sem látszódott rajta a veszekedés. Mikor el kezdtek enni, először még mindannyian hallgattak, majd, mint mindig, ha már kezdett kínos lenni a hallgatás, Bill szólalt meg elsőnek.
-Komolyan beajánlottak a Juilliard-ra? –kérdezte a gyerektől kíváncsian.
-A francba Bill! Ezt talán nem kellett volna. –mondta Tom rosszallóan.
-Most mi bajod van? Csak megkérdeztem. –Szóval?
-Igen. –válaszolt Seth közönyösen.
-És?
-És valószínűleg nem lesz belőle semmi. Már hónapok óta nem nyúltam zongorához. Ez megérződik. Különben sem vagyok elég jó oda.
-Játszhatnál az én zongorámon. –ajánlotta Tom lelkesen.
-Nem. –mondta a fiú elkomolyodva. –Nem akarok.
-Miért? –Bill értetlenül nézett a gyerekre.
-Mert! Nem véletlenül vertem szét és gyújtottam fel a sajátomat.
-Kár lenne a tehetségedért! –Bill elgondolkozott. –De mi nem fogjuk erőltetni. Ha nem akarsz, nem kell játszanod.
Seth elmosolyodott.
-Hé kölyök! –kezdte Tom vigyorogva.
-Na mi van?
-Versenyezzünk, hogy ki tud előbb megenni egy egész pizzát.
-Jaj Tom ne már! Annyira gusztustalan vagy! –siránkozott az énekes.
-Oké! –mondta a gyerek ravaszul.
-Seth! Nehogy belemenj! Ez a világon a legnagyobb hülyeség. Úgysem tudod legyőzni Tomot!
-Dehogynem!
-Na ez a beszéd gyerek! Bill számolja vissza! –utasította a gitáros az öccsét.
-Ez undorító! Tom, kár belétek ez a kaja!
-Ne pofázz már! Számolj!
Az énekes kelletlenül visszaszámolt, majd döbbenten nézte, ahogy a bátyja és a gyerek szinte percenként tüntetik el az újabb és újabb szeleteket.
-Nem vagytok normálisak! –jegyezte meg döbbenten és már nevetett. –Komolyan nem is értem, hogy fér belétek ez a sok kaja.
Bill röhögve nézte végig az egész versenyt. A hogy az asztal túloldalán ott ült vele szemben a bátyja és Seth annyira hasonlónak érezte őket. Hiszen mikor tudna ő így ellazulni és hülyéskedni ezzel a kölyökkel? Tom még önmagában is túl komolytalan volt néha, most pedig hogy megtalálta ezt a gyereket, megint olyan mintha ő is csak tizenhat éves lenne. Bill irigyelte ezért Tomot. A bátyja meg tudta nevetetni Seth-et. Boldoggá tudta tenni agy apró kis viccel, amiben ketten vettek részt. Seth és Tom tökéletes csapat voltak együtt. Az énekes tulajdonképpen nem is értette, hogy ő miért van közöttük, miért zavarja őket? Hiszen annyira jól elvannak ketten!
-Bill! Bill! Nyertem! –Seth hangosan felnevetett és kárörvendően nézett a gitárosra. –Háh! Mekkora szar vagy! –mondta komolytalanul vigyorogva a gitárosnak és felállt az asztaltól. –Simán levertelek! Azt hitted legyőzhetsz mi? Hogy engem legyőzhetsz! Na, ne is álmodozz!
Tom csak a szemit forgatta és ő is elvigyorodott.
-Na srácok én lefekszem. –nyögte Bill álmosan és ő is felállt.
-Megyek én is. –mondta a gitáros.
A két zenészt követte Seth is, bár neki még egyáltalán nem volt kedve aludni. Az énekes lekapcsolta az összes villanyt a földszinten, majd fölment a szobájába. A fiú gyorsan végezett a fürdőszobában. Félmeztelenül állt ki az erkélyére cigizni. Ahogy a könnyű augusztusi szél az arcát és a vállát simogatta, hirtelen úgy érezte, hogy mindene megvan. Szégyellte de egyáltalán nem hiányzott neki Nina. Tökéletesen boldog volt így is.
Egy óra múlva az ikrek háza már teljesen elcsendesült. Egy villany sem égett már, csak az utcai lámpák világították meg a hatalmas villát. Tom és Bill már mélyen aludtak mikor Seth még mindig csak álmatlanul vergődött az ágyában. Képtelen volt elaludni. Üvegese tekintettel meredt a telefonjára, semmi mással nem tudta elfoglalni magát. Álmosan nézte a You Tube-on a videót, amiben ő énekelt Billel.
Egy újabb óra elteltével Seth még mindig ugyanott tartott. Kényelmetlenül összekuporodva ült az ágyán és már a sokadik szál cigiét szívta, amikor megunta az álmatlan szenvedést. Felállt, kiment a szobából és a telefonjával a kezében végigtapogatózott a folyósón. Halkan benyitott a legközelebbi szobába és az ágyon fekvő gitárosra világított.
-Tom… -a gyerek a fénylő telefonnal a kezében közeledett az ágyhoz. –Alszol?
-Hogy aludnék, ha a szemembe világítasz? –kérdezte álmosan nyögve a férfi.
-Bocs.
-Mi bajod van? –Tom felült az ágyban és megdörzsölte a szemét.
-Nem tudok aludni.
A gitáros mérgesen nézett a gyerekre.
-Ezért keltettél fel? Mégis mi a szart csináljak veled?
-Nem tudom.
-Seth! Hajnali három óra van. Menj vissza a szobádba és feküdj le.
-Nem. Mondtam már, hogy nem bírok elaludni.
-Én pedig most mondom, hogy nem tudok mit csinálni! Csak feküdj le és aludj!
-Tom!
-Miért engem basztatsz már? –fakad ki a gitáros, és a fejére húzta a takarót. –Menj és keltsd fel Billt, majd ő énekel neked. Csak menj már és hagyj békén.
-De Tom…
-Attól még, hogy te nem tudsz én, szeretnék aludni.
Seth leült a gitáros ágyára és maga alá húzta a lábait, majd kíváncsian körülnézett.
-Hol van a kutyád?
-Milyen kutyám? –kérdezett vissza Tom a takaró alól.
-Hát tudod…
-Scotty? Meghalt.
-És Bill tacskója?
-A kislány? Az is.
-Honnan van az, az üveggitár? –a gyerek ámulva nézte a falon függő gyönyörű hangszert.
-Takarodj már innen! –nyögte dühösen a férfi és előbújt a takaró alól. –Nem veszed észre, hogy aludni szeretnék?
-Én is. De nem megy.
-Ha minden este ezt fogod csinálni, én megöllek! –a gitáros a másik oldalára fordult és a fejét a párnájába nyomta de Seth még mindig nem mozdult.
-Bill miért olyan komoly mindig?
-A faszom tudja…
-Szerinted tényleg buzi? –kérdezet a gyerek vigyorogva.
-Ja! De nem annyira, mint te!
Seth észre sem vette a gitáros gonosz megjegyzését, tovább kérdezősködött.
-A nagyszüleim is itt élnek?
-Nem.
-Akkor németországban?
-Igen.
-Hogy hívják őket?
-Simone és Gordon.
-Gordon a nevelőapád ugye?
-Igen.
-És az igazi, ő hol van?
-Még egy kérdés és esküszöm mindjárt üvölteni, fogok! –Tom türelmetlenül gyűrte maga alá a takarót és ő is leült a gyerekkel szemben az ágyra. –Na figyelj! Most szépen visszamész a szobádba, lefekszel és elalszol! Világos?
-Nem, mert kurvára sötét van itt. –mondta a fiú ravaszul vigyorogva.
-Hogy rohadnál meg! –sóhajtotta fásultan a gitáros. –Takarodj már vissza a szobádba és hagyj engem békén!
-Van itthon fagyi? –kérdezet a gyerek nevetve.
-Ezt most direkt csinálod? –Tom dühösen próbálta letolni Seth-et az ágyról. –Esküzöm még egy ilyen idegesítő kölyökkel, mint te, életemben nem találkoztam.
-De most komolyan! Van fagyi? Fagyit akarok enni!
-Ne hisztizz már! Van, csak hagyjál már békén! Menj le a konyhába és keresd meg! Ott lesz a mélyhűtőben.
Seth azonnal leviharzott az emeletről. A gitáros a szemit forgatva kifújta magát és újra kényelmesen elhelyezkedett. Már éppen elaludt volna, mikor a gyerek megint berontott a szobába a világtó telefonnal.
-Tom! Már megint alszol?
-Nem! Még mindig nem alszom! –csattant fel a gitáros türelmetlenül. –Vidd már innen azt a szart, mindjárt megvakulok tőle. –Tom elvette telefont a gyerektől. –Te komolyan dobozból eszed a jégkrémet? Igazi amerikai kis suttyó vagy.
A fiú megint elhelyezkedett a gitáros ágyán és kíváncsian bámult a férfira.
-Gondolom ma éjszaka sem fogunk már aludni. –mondta Tom halványan elmosolyodva és felkapcsolta a villanyt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése