Melyikőtök? 8. Rész

"Boldog szüliapot!"

Másnap dél körül Bill vidáman ébredt. A reggeli kávé előtt még elszívott egy szál cigit, majd felöltözött és kiment a szobájából. A folyósóra érve csodálkozva vette észre, hogy Tom szobájának ajtaja nyitva van. Ahogy benézett a gitároshoz majdnem elnevette magát a látványtól. Tom az ágya szélén kuporgott karikás szemekkel, a keze lelógott és a takarója sem volt rajta, Seth viszont kényelmesen keresztbefeküdt az ágyon, Tom takarójába burkolózva és mélyen aludt. Mikor a gitáros észrevette Billt, halkan ő is felkelt, behúzta maga után az ajtót és az énekessel együtt lement.

-Nálad aludt? –kérdezte Bill nevetve.

-Ja. Ne tudd meg, hogy mit csinált. Hajnali háromkor felébresztett, hogy nem tud aludni. Mikor azt hittem, hogy végre békén hagy, ő megint megjelent. Aztán megevett egy egész doboz jégkrémet az ágyamban. Tehát feladtam és elkezdtünk filmeket nézni. Na tippelj mi történt? Ő elaludt, én nem!

-Gyerekek… -mondta az énekes kárörvendően nevetve.

A két zenész kiült a teraszra kávézni, a reggeli napsütésbe.

-Mit csinálunk holnap? –kérdezte Tom az öccsétől és eltűnődve bámulta az eget.

-Nem tudom, nem volt időm megtervezni a szülinapunkat.

-És Seth? Őt elfelejtetted?

-Nem.

-Akkor jó. –sóhajtotta a gitáros kényelmesen.

-Nat, viszont találkozni akar velünk valamikor. Gratulálni akar a turnéhoz.

-És mit mondunk neki? Mármint a gyerekről?

-Gondolom az igazat.

-Az vicces lesz! "Hé, szia Nat! Itt ez a kölyök valamelyikünk fia lehet, de nem tudjuk eldönteni, hogy melyikünké, ezért most együtt neveljük."

-Sziasztok! –köszönt hirtelen a fiú a terasz ajtóból, majd ő is leült.

-Hé, szia! –köszönt Bill is lelkesen és a gyereknek is töltött kávét.

-Seth ha még egyszer ezt csinálod… -kezdte Tom a fenyegetőzést, de az énekes félbeszakította.

-Hagyd már békén Tom! –a gitáros elhallgatott és Bill a fiúra nézve folytatta. –Mit szeretnél, mit csináljunk holnap?

-Mert?

-Mert holnap lesz a szülinapod.

-És a mienk is. –tette hozzá Tom vigyorogva.

-Ez komoly? –csodálkozott a fiú.

-Igen. –nevetett a gitáros.

-Ez nagyon durva! Komolyan még a szülinapunk is ugyanazon a napon van?

-Ahha.

-Jézusom! Ez nekem már sok. –nyögte Seth de végül ő is elmosolyodott. –Én nem vettem nektek semmit.

-Nem is kell kölyök. –mondta Bill lazán.

-De várjatok csak! Ez azt jelenti, hogy egyszerre három ember szülinapját kell ünnepelni?

-Na, nem! Azt felejtsd el! Nem fogunk itt ilyen brutális bulit szervezni. Majd bemegyünk West Hollywoodba, ott minden este van valami. –Bill egy percig hallgatott és már folytatta is. –Na de mégis! Van valami, amit szeretnél? Bár amennyire hasonlítasz ránk, simán ki tudnánk találni, hogy mit akarsz.

-Hát akkor hajrá! –mondta a gyerek ravaszul. –Találjátok ki!

-Kellett neked mondani… -nyögte Tom bosszankodva Billnek.

*

A következő nap, szeptember 1-jén, mikor Bill megérkezett a Los Angeles-i villába, Tom épp a nappaliban telefonált. Az énekes kíváncsian hallgatta, ahogy a bátyja veszekszik, de a beszélgetés témáját ne tudta leszűrni Tom dühös szavaiból.

-Mi az, hogy nincs még itt? Délre beszéltük meg! És tudja hány óra, van? Kettő! Két órája késik! Megadtam a címet és kifizettem a szállítást előre, magának csak annyi lenne a dolga, hogy idehozza!

Bill gyanakodva nézett a bátyjára de nem mondott semmit.

-Nem, én nem tudok várni! Tudja, hogy ki vagyok én? Igen? Akkor siessen jobban! Ez nem egy olyan kis dolog, amit csak úgy elfelejthet. És ha kárt tesz benne, esküszöm, kifizettetem magával! Egy órát kap, hogy ideérjen. –a gitáros dühösen levágta a telefont.

-Seth már felébredt? –kérdezte az énekes.

-Persze, már rég. –válaszolt a gitáros és az üvegablakon keresztül kimutatott a medencében pihenő gyerekre. –És te? Hol voltál?

-Megvettem az ajándékokat.

Tom az énekes lába körül heverő sok csomagra nézett.

-Neked ilyen egyszerű volt? Csak bemész a városba és összevásárolsz pár cuccot?

-Nem, nem volt ilyen egyszerű. Egész nap csak rohangáltam és még magunknak is rendeztem egy bulit.

-Bulit?

-Ja. Hollywoodban. Na jó igazából az MTV csinálja. A Kaulitz ikrek 32 születésnapja! Na mit szólsz?

-Nem is rossz! –mondta Tom vigyorogva, majd kicsit elkomolyodott. –Szegény Seth, mekkora felhajtás lesz körülötte.

-Én is sajnálom szegényt. Viszont van még valami amit meg kéne vennünk és segítened kéne.

-Rendben. –Tom nem is kérdezősködött tovább csak gyorsan kirohant a fiúhoz az udvarra.

A gyerek a medencében feküdt egy matracon és a szemét lehunyva napozott.

-Seth!

-Mi van? –kérdezte a srác és a napszemüvege fölött kinézett a gitárosra.

-Billel elmegyünk néhány órára.

-Rendben.

-Hívj, hogy ha valami van! Ne gyújtsd fel a házat! –Tom vigyorgott egyet és már indult is az énekessel együtt.

Amint a két zenész látótávolságon kívül került Seth azonnal leugrott a matracról és kimászott a medencéből. Gyorsan megtörölközött, felkapta a farmerját és a teraszon átvágva berohant a lakásba. Fellépett a nappaliban álló kis emelvényre és izgatottan felcsapta a hatalmas zongora fedelét. Azonnal látta, hogy a gitáros nem sokat használja a gyönyörű hangszert. A billentyűi teljesen sértetlenek voltak. Óvatosan a rálehelt a billentyűzetre és lefújta róla a rengeteg port. A lélegzetét visszafojtva ült le, majd félve emelte az ujjait a hangok fölé. Több száz dallam járta át hirtelen és mégis mikor először megszólaltatta a hangszert, egy számára addig teljesen közömbös dalt játszott. Tom Zoom Into Me-je most annyira közel hozott hozzá mindet, ami az elmúlt napokban történt. Valahogy felerősített mindet, amit érzett. Az alaptalan de hatalmas bizalmát az énekesben és a szinte már rajongássá nőtt szeretetét a gitáros iránt. Seth-nek nem kellet semmilyen kottát néznie, elég volt neki, hogy már párszor hallotta ezt a számot és már csukott szemmel is el tudta játszani. Ahogy hirtelen megint zongorázott újra hallotta a fülében azt a sok dallamot, amik mindig úgy elvarázsolták őt. Nem tudta, hogy honnan és miért jönnek azok a hangok. Éjszakánként sokat gondolkozott rajtuk, másnap pedig mindig eljátszott őket.

A fiú ámulva hallgatta, ahogy a hatalmas zongora körbezengte az egész házat. Sokkal szebb volt a hangja, mint az összes eddigi zongorának, amin játszott. Hirtelen olyan aláfestéseket kreált a Don't Jump-nak és az összes többi Toki Hotel dalnak, hogy még ő maga is csodálkozott rajta. Nem is tudta abbahagyni, csak játszott órákon keresztül. Az összes dalt, amit régen tudott, a klasszikusokat, amiket utált, mindent, ami csak eszébe jutott, lelkesen izgatottan játszott el. Nem értette miért, de a gyomra görcsölt örömében. Annyira feldobódott, hogy még ő maga is csodálkozott rajta. Mikor bátortalanul elkezdett a zongorához dúdolni nem gondolta volna, hogy a végén már mindent kiadva magából zavartalanul fog énekelni.

Éppen a Darkside Of The Sun dallama zengte be a házat, amikor Tom belépett a lakásba. Ahogy meglátta a hatalmas zongoránál ülő gyereket hirtelen döbbenten lemerevedett. Halkan fordított egyet a záron, hogy Bill ne tudjon zajosan bejönni és csendesen tett egy lépést a nappali felé. Seth észre sem vette a gitárost, csak játszott tovább. Tom vállával az egyik falnak dőlt és ámultan hallgatta a dalt, amit elméletileg ő írt most mégis annyira másnak érezte. Sokkal drámaibbnak és megrendítőbbnek. A zongora elhalkult és Seth lezárta a dalt. A fiú nagyot sóhajtott, lecsukta a hangszer fedelét, kinyújtózott, majd a tekintete hirtelen magakadt a gitároson, aki még mindig őt figyelte.

-Mióta vagy itt? –kérdezet zavartan miközben felállt és majdnem elvágódott a lépcsőn.

-Egy perce? Vagy kettő… nem tudom. Nem emlékeszem.

Seth zavartan állt meg a gitáros előtt és félve nézett fel a férfi olyannyira ismerős arcába.

-Billnek ne mondd el. –kérte a gyerek esdeklő tekintettel.

 Tom csodálkozva nézett le a fiúra.

-Rendben. –mondta a férfi és jóságosan a gyerekre mosolygott. –Hallgatok, ha azt akarod. –a gitáros kinyitotta az ajtót és még egyszer visszamosolygott a fiúra. –Na segítek Billnek becuccolni.

-Megyek én is! –ajánlkozott a gyerek de Tom visszatolta a lakásba.

-Nem. Te szépen itt maradsz.

-Miért?

-Hogy a meglepetés, meglepetés maradjon!

Amíg a gitáros és az öccse behozták az újabb rengeteg csomagot Seth, gyorsan felkapta a pólóját és izgatottan leült a nappaliban. Tom lepakolta a gyerek elé az összes ajándékot, amit most vettek, Bill pedig azokat is lehozta az emeletről, amiket még délelőtt szerzett be.

Seth legminimálisabb becslései szerint is legalább huszonöt doboz és szatyor állt előtte.

Bill ugyanolyan izgatottan ült le, mint a gyerek, amíg Tom az egyik dobozból előhalászott egy hatalmas emeletes tortát.

-Nem túlzás ez? –kérdezte a srác nevetve.

-Dehogy is! –mondta Tom és letette a tortát a gyerek elé a kávézóasztalra.

-Na! Hát akkor, Tom szerintem, kezd te! –Bill lelkesen hátbaveregette a bátyját.

-Ne már! –nyafogott a gitáros. –Ezt most azért csinálod, mert tudod, hogy én nem vettem olyan sok ajándékot, mint te.

-Ne szórakozz már! –türelmetlenkedett az énekes.

-Jól van, jól van! –Tom kivette egy nagy lapos dobozt a sok csomag közül és a gyerek kezébe, nyomta, majd összeborzolta a fiú haját.  –Boldog szülinapot! –mondta kedvesen mosolyogva, és ahogy a tekintete találkozott a gyerekével mindketten érezték, hogy Tom kívánsága nem csak egy egyszerű "Boldog szülinapot" kívánság, hanem valami egészen más, valami, ami sokkal több.

-Köszönöm. –Seth kíváncsian vette el a nagy dobozt, és óvatosan végigtapogatta.

-Ne szarakodj már! Nyisd ki! –maga az énekes még jobban izgult, mint a fiú.

Seth óvatosan leemelte a doboz tetejét, majd hirtelen elakadt minden szava.

-A rohad életbe! –suttogta Bill is megdöbbenve. –Tom ez gyönyörű!

-Istenem! –nyögte ámulva a fiú. –Istenem ez nagyon szép. Köszönöm! Köszönöm!

Seth kiemelte a dobozból a gyönyörű gitárt és óvatosan az ölébe fektette. A hangszer maga egyetlen vékony tükörlapból állt, kivéve a markolatát és a húrjait. A nyakára oda volt gravírozva a gitáros által rendelt név: Seth Kaulitz.

-A neve Walker. –jegyezte meg az énekes kissé csodálkozva.

-Mostantól nem. –mondta a gyerek és a gitárosra mosolygott.

-Hát Bill, akkor most te jössz! Ezt űbereld ha tudod! –Tom ravaszul vigyorgott.

Az énekes kiválasztotta a legnagyobb dobozt és a gyerek elé tolta.

-Nagyon boldog születésnapot, Seth!

A srác megpróbálta felemelni az ajándékot de Bill megállította.

-Ne, ne ne! Ne emelgesd! Eléggé… törékeny.

Seth csodálkozva nézett Billre, majd kinyitotta a dobozt és belepillantott.

-Jézusom! –nyögte nevetve és meglepettségében eltakarta a szemét. –Bill te nem vagy normális!

-Mi az? –kérdezte kíváncsian a gitáros és ő is belenézett a dobozba. –Bazmeg! Bill te tényleg nem vagy normális!

Seth még mindig nevetve vette ki a dobozból a fekete kiskutyát és gyöngéden a kezei, közé szorította.

-Istenem de aranyos vagy! –áradozott a gyerek, ahogy a kutyusra nézett. –Német vizsla ugye? –kérdezte Billtől ahogy a kutya halvány szürkés, fehér foltjait észrevette.

-Igen.

-Billee. –olvasta Seth a kiskutya nevét a nyakörvén. –Nagyon köszönöm, Bill. –nevetett a fiú és magához ölelte kutyust.

-Megfoghatom? –kérdezte Tom, mire Seth az ölébe adta a kiskutyát.

Negyed óra múlva mikor a gyereket már teljesen körbevették a kibontott ajándékok, Tom ünnepélyesen megszólalt.

-Na, és most odaadnám az utolsó ajándékomat.

Seth és Bill csodálkozva néztek a gitárosra.

Tom elővett a zsebéből egy kis dobozt és a gyerek kezébe adta.

-Várjatok! Várjatok! Előbb menjünk ki az udvarra, és csak aztán nyisd ki.

-Minek? –értetlenkedett az énekes.

-Gyertek már! –kiabálta Tom lelkesen és az ölében vitte a kutyust is.

A srác még alig ki lépett az ajtón, amikor már feltépte a dobozt.

-Egy kulcs. –mondta csodálkozva és értetlenül nézett fel Tomra, majd a szemével követte a gitáros tekintetét.

-Ez komoly? –kérdezte Bill döbbenten, ahogy a kertben álló hatalmas fekete autóra nézett.

-A rohadt életbe! –kiabálta Seth hitetlenkedve és odarohant a kocsihoz. –Jézusom! Uram isten! Ez most komolyan az én autóm? Nem hiszem el! Ez egy Audi! Méghozzá a legújabb! Istenem ezt nem tudom elhinni! –Seth a gitáros nyakába ugrott, majd visszarohant a kocsihoz. Remegő kézzel fordította el a slusszkulcsot a zárban. Feltépte az ajtót és gyorsan bevágódott a bőrülésre, majd megint elfordította kulcsot. Izgatottan nyomta le a gézpedált, mire az autó iszonyatos hangon felbődült. –Istenem. –suttogta izgatottságtól remegő hangon. –Van egy autóm! Egy Audim! És ilyen hangja van! –a fiú megigézve nézett végig a műszerfalon, majd megint a gázpedálra lépett.

-Remélem nem a közös pénzünkből vetted. –mondta Bill nevetve a gitárosnak és ő is, megnézte az autót.

Tom sértődött pofával, a kutyust magához szorítva vonult az énekes után.

-Csak, hogy tudd, kölyök ez a kocsi még nem is kapható.

-Könnyű lesz vele csajozni. –jegyezte meg Bill nevetve.

-Seth esetében inkább pasizni! –röhögött gonoszul a gitáros.

-Na! Akkor szerintem midannyian kezdjünk el készülődni, mert van még két óránk a buli kezdetéig.

-Milyen buli? –kérdezte Seth felcsillanó szemekkel.

-A mi szülinapi bulink! –hencegett Tom. –Hatalmas MTV-s party lesz!

-Mehetünk ezzel a kocsival? –kérdezte Seth vigyorogva.

-A nagy lószart! –háborgott Tom. –Ha bepiálsz és összetöröd, nem kapsz másikat.

-Na, légyszi már!

-Nem.

-A ti autóitok még úgysem érkeztek meg európából.

-Akkor sem!

-Azt MTV azt mondta, hogy limuzint küldenek értünk. –szólt közbe Bill.

-Hát ez szinte már túl jó! –vigyorgott lelkesen a gyerek.

-Ja. Az egyetlen rossz az benne, hogy ez egy MTV-s buli. Rengeteg a fotós.

-Le vannak szarva! –nevetett Seth.

 Egy óra múlva nagyjából már mindannyian készen voltak, kivéve Seth-et aki kifulladva, kiabálva rohant le az énekeshez.

-Bill! Bill!

-Mi bajod van? –kérdezte Tom és a gyerek elé állt.

-Menj már innen! Sminkelési vészhelyzet van!

Tom dühösen prüszkölt.

-Sminkelési vészhelyzet? Éljen a hetero szexualitás! –mondta cinikusan.

-Mi van Seth? Mi a baj? –kérdezet az énekes.

-"Sminkelési vészhelyzet!" –nyafogta gonoszul a gitáros.

-Tom szerintem te sík hülye vagy! –közölte Seth gúnyosan.

-Na, gyere! –mondta Bill a fiúnak. –Szóval mi van?

-Ha már bulizni megyünk, akkor valami fullos sminket akarok! Segíts már, mit csináljak?

-Én segítsek? Tíz éve nem sminkelem magam.

-Bill könyörgöm, csinálj valamit!

-Jól van, jól van! Mindjárt intézkedem.

Az énekes elővette a telefonját és gyorsan bepötyögött rajta egy számot.

-Halló! Szia Nat! Figyelj, ugye jössz a bulinkba? Jó akkor mit szólnál, ha előtte beugranál, és velünk együtt jönnél? Hát, mert sminkelési vészhelyzet van. Nem! Nem nekem kell, hanem… egy… izé… az egyik barátomnak. Rendben. Nagyon köszönöm, életmentő vagy! Szia!

-Na?

-Beszerveztem neked egy profit. –vigyorgott Bill.

Seth visszarohant az emeletre és felvett néhányat a szülinapjára kapott ruhákból. Negyed óra múlva már teljesen készen volt kivéve a sminkje.

-Hé kölyök! –a gitáros türelmetlenül kopogtatott az ajtón.

-Hm?

-Csak azt akarom kérdezni, hogy a kutya nálad van-e?

-Billee? Persze. Itt van az ágyon.

-Ja, akkor jó! –Tom megnyugodott. –Máris úgy hozzám nőtt.

-Seth! Gyere le! Nat most jött meg. –Bill a lépcső aljáról kiabált föl.

A gyerek megint lerohant, de mire leért a nő már ott állt az ajtóban és éppen Billt ölelgette.

-Jaj, Nataly ne már! Mindjárt féltékeny leszek! –viccelődött Tom és ő is megölelte a nőt. –Fú, tök jól nézel ki! Kár, hogy már családod van! Én mindig mondtam Billnek, hogy kár volt téged elszalasztani.

Nataly hangosan nevetett.

-Te is jól nézel ki Tom. Nagyon hiányoztatok! Sajnálom, hogy nem tudtam veletek menni a turnéra, de hát mostanában Billnek már úgysincs szüksége sminkesre.

-Hidd el nekem, hogy a többi szolgáltatásodat azért szívesen igénybe venné! –röhögött Tom.

-Szóval kit kéne kisminkelni?

-Őt. –mondta Bill, maga elé tolva a srácot és már előre rettegett Nataly reakciójától.

A nő először Sethre, majd Billre, végül pedig Tomra nézett.

-Most szórakozol velem? Ki ez a kis hasonmás?

-Ő nem hasonmás! Ő a fiunk! –magyarázta Tom halálosan komoly pofával, Seth pedig már görnyedezett a röhögéstől.

-A fiatok? –kérdezte Nataly és látszott rajta, hogy nem veszi komolyan a gitárost.

-Igen. Tudom, kicsit furcsán hangzik, de tényleg az.

A nő hirtelen elkomolyodott.

-Örökbe fogadtátok? –kérdezte elszörnyedve. –Tényleg buzik vagytok?

-Sajnálom Nataly. –mondta Tom szomorúan. –Tudom nehéz elfogadni, hiszen annyira hirtelen jött de nem tudtuk már tovább titkolni. Egyszerűen csak éreztük, hogy nem szabad ellenállni az érzéseinknek.

-Tom én…

-Nem, semmi baj. Ez az egész már túl régóta volt titok. Nem kell magyarázkodnod, én megértem. Csak arra kérlek… -Tom hirtelen elröhögte magát, és szinte fuldokolva folytatta. –Jaj istenem! Ne haragudj! Egyszerűen nem lehetett kihagyni! Látnod kéne az arcodat. Hogy ez mekkora! –röhögött Tom és a térdét csapkodta. –"Örökbe fogadtátok? Buzik vagytok?" Hát esküszöm ezt máskor is el, fogom játszani! Istenem ez kurva vicces! Tényleg ne haragudj Nat, de nem bírtam kihagyni!

-Te szemét! –nevetett a nő is.

-Bocsáss meg, nem akartam de ez annyira vicces volt. Ha akarod, kárpótollak érte. –mondta már ravaszul. –Biztos jobban csinálom, mint a férjed!

-Na, inkább gyorsan csináljátok meg azt a sminket és induljunk. –sürgette Bill a többieket.

Nataly és Seth beültek a fiú szobájába. A srác elővette a rengeteg smink cuccát és a nő elé pakolta őket.

-Ez igen! Honnan vannak neked ilyen Chanel cuccaid?

-Bill vette őket.

-Bill? Mégis ki vagy te, hogy ennyit költ rád? Miért laksz itt az ikreknél?

-Mert valamelyikőjük az apám.

-Na persze! –nevetett Nataly.

-Esküszöm! Nézz csak rám! Szinte semmiben nem különbözöm tőlük. Még a szülinapom is ma van! Látod, azt a rengeted ajándékot? A gitárt és a kiskutyát? Mind tőlük kaptam. Az Audit is, ami az udvaron áll. Miért költenének rám ennyit, ha nem az lennék, akinek mondom magam?

Nataly hirtelen elmosolyodott, mikor észrevette, hogy az anyajegy, amit lealapozott volna, nincs is ott a fiú szája alatt.

-Tényleg nagyon hasonlítsz rájuk, és nagyon szerethetnek téged. –Seth hallgatott. –Hogy hívnak? –kérdezte a nő kíváncsian.

-Seth Walker. Vagyis most már Kaulitz.

-És hogy, hogy nem tudod melyikőjük az?

-Fogalmam nincs. Azt hittem, ha már hosszabb ideje leszek velük, egyszerűen megérzem majd. De nem. Mindig rácáfolnak egymásra. Az elején azt gondoltam, hogy Tom azt, aztán meg, azt, hogy Bill. Annyira szeretem mindkettőjüket, hogy nem tudom eldönteni.

-És most mit gondolsz?

-Semmit. Nem tudok már ítélkezni. Nem tudom, hogy mi helyes és mi nem.

-Talán nem is az számít, hogy most mit érzel, hanem az, amit úgy általában érzel, mikor velük vagy.

-Lehet.

-Tudod, én hogyan jöttem rá, hogy valóban a férjem az a férfi, akivel élnem kell?

-Hogy?

-Megkérdezte tőlem, hogy ha haldokolnék és már csak egy nevet, tudnék kiáltani akkor kié, lenne az a név. Azt feleltem, hogy az övé. Akárhol is lenne ő biztosan, meghallaná és megmentene. Tehát, akkor próbáld ki! Mi lenne név?

Seth hosszasan elgondolkozott.

-Tom… aztán meg Bill. –Nataly felnevetett. –Nem tudom! Én képtelen vagyok dönteni. Ha tényleg haldokolnék, valószínűleg ott döglenék meg, mert nem tudnék egyszerre két nevet kimondani! De egyébként akármelyikőjük megmentene.

-Ez vicces. –mondta a nő még mindig mosolyogva. –Akkor azt mondd el, hogy most mit érzel. –a gyerek habozott pár percig.

-Ígérd meg, hogy egyikőjüknek sem mondod el.

-Megígérem.

Seth nagy levegőt vett és elhadarta a mondatot.

-Most azt érzem, hogy Tom.

-És miért?

-Mert ő volt az első ember ebben a rohadt világban, aki nem fordult el tőlem. Ő pont annyira szerencsétlen, mint én. Nem tud igazán szeretni egy nőt sem, mindig elrontja. Mindig csalódik, ezért azt hiszem már nem is, akar szeretni, csak szeretve lenni. Ő is tudja, hogy így van. És most kivételesen itt vagyok neki én. Én, aki ugyanolyan vagyok, mint ő. Ezért szeret engem. Ezért ad meg nekem mindent.

-Nagyon jól ismered őt. –jegyezte meg Nataly mosolyogva.

-Persze, hiszen csak magamra kell néznem.

-De hogyha te, magadra nézel Billt látod. Hiába érzed azt, amit, akkor is úgy nézel ki, úgy mozogsz, úgy beszélsz, mindent úgy csinálsz, mint Bill.

Seth hirtelen elkomolyodott. Érezte, hogy miközben Nataly a szemét festi a lecsukott szemhéjai alatt már gyorsan, gyűlnek a könnyek.

-Tudom. –sóhajtotta szomorúan a fiú. –De hogyha nem ilyen lenne a hajam, ha most nem festenél ki, akkor Tomra jobban hasonlítanék. Akkor lehetnék…

-Ezt érzed? Szeretnél az ő fia lenni?

-Igen. Talán ezt érzem.

-Akkor meg miért sírsz? –kérdezte a nő mosolyogva.

-Nem sírok.

-Lehet, hogy sikerül visszatartani a könnyeidet de attól még sírsz. –mondta Nataly kedvesen. –Nincs abban semmi szégyellni való. Te még úgysem vagy férfi csak egy kisfiú, aki nem, hogy az apját de még magát is keresi. Ha tudod, hogy mit érzel az már egy hatalmas lépés előre. Ha Tom fia szeretnél lenni, akkor tegyél meg érte mindent, hogy ő is akarjon az apád lenni. Nyugodtan engedd el a könnyeidet. Ez smink többszörösen vízálló.

Mikor Seth arcán végigfogytak a kis patakok, a fiú már mosolygott. A nő az állánál letörölte a könnyeket és még egyet igazított a fiú szembe lógó haján.

-Na! Gyerünk! Boldog szülinapot! És ne szomorkodj!

Nataly és Seth csatlakoztak a két zenészhez és sietve elindultak. A limuzin már a ház előtt várta őket. Az úton leginkább csak Bill beszélt, ami végül már megint az egész társaság agyára ment. Örültek is mikor végre megérkeztek. A biztonságiak segítségével gyorsan átverekedték magukat egy csomó rajongón és bementek a klubba, ahol a bulit tartották.

-Mi keres itt ez a csomó fan? –kérdezte Nataly értetlenül.

-Az MTV csinált néhány V.I.P. jegyet valami hatalmas árakért. Néhányan be tudtak kerülni és gondolom ők szóltak a többieknek.

Ahogy Seth belépett a szórakozóhelyre úgy érezte még soha életében nem hallott ilyen hangos zenét. Az embereknek szinte üvölteniük kellett, hogy hallják egymást. Hatalmas tömeg volt, rengetek italozó és táncoló ember. A színesen villogó fényekben senkit nem lehetett igazán megismerni. Az üvöltő zene, a nagy sötétség és a rengeteg híresség mind elvonta a fiú figyelmét. Közben, ahogy az ikrekkel együtt végigment a hatalmas tömegben millió vaku villant a szemébe. Néha mintha a nevét is hallotta volna az emberek közül, aztán megint csak a nagy ordítozást.

-Hé, Bill hová megyünk? –kérdezet kiabálva, de az énekes nem válaszolt csak húzta őt tovább maga után.

Hirtelen Seth elszakadt az énekestől, ahogy egy magas férfi megragadta a karját.

-Hé kölyök! Ki vagy te? –kérdezte a férfi mosolyogva és három másik fényképezőgépes idegen felé, fordította a gyereket. –Kapjátok le! –adta ki az utasítást, és egyszerre három vaku kezdett a gyerek arcába villogni. –Na gyere, csak beszélgessünk! Mesélj magadról! Ki vagy te és mit keresel itt LA-ben? Mit csinálsz a Kaulitz ikrekkel?

-Hé, hé! Hagy őt békén! –szólt közbe Tom és magához rántotta a gyereket.

-Mesélsz róla inkább te? –kérdezet ravaszul a férfi.

-Ha lefotóztad őt, akkor küldheted a szokásos százalékot. Tudod, most nem az utcán vagyunk. –Tom gyorsan elcibálta a gyereket. –Vigyázz már jobban! –kiabálta aggódva a gitáros. –Nem kell megijedned senkitől, de légy mindig óvatos. Ma már sajnos anyagi dolgok miatt még az ilyen Lies Angeles félékkel is jópofizni kell.

-Ez ő volt?

-Ja. Úgyhogy mostantól figyelj oda rá, hogy kinek mit köpsz el.

Tom és Seth megkeresték az énekest, aki addigra már találkozott David-al, Gustav-al és Georgal is. A szórakozóhelyen volt egy hatalmas asztal, amire a rengeteg vendég az ajándékokat tette. Bill kíváncsian vizsgálgatta a sok dobozt.

-Georg mit kapok tőled? –kérdezte az énekes vigyorogva.

-Egy éjszakát. –nevetett Tom és italt rendelt magának és Seth-nek.

A gyerek felült a bárpulthoz és a koktéljával a kezében kíváncsian nézett szét a tömegben.

-Jézusom. Rengeteg itt a fotós. –jegyezte meg Bill, ahogy a sok rejtőzködő paparazzóra nézett.

-Csodálkozol? –kérdezte David értetlenül. –Seth új értelmet adott a botrány szónak.

-Mi? Ezt meg, hogy érted?

-Te nem olvasol újságot? Még a New York Times-ban is ott volt. Az LA-i lapok és az összes európai kis tinimagazin is rajta lóg. Azt hittem ti is tudjátok ezért nem is, hívtalak, amikor az utolsó koncertetek után egyre többen kezdtek nálam is érdeklődni. Van egy kiadó, aki már össze is vágott egy videóklipet abból a számból, érdeklődtek, hogy mit szólnátok hozzá.

-Ennyire rá vannak kattanva Seth-re?

-Te tényleg ennyire le vagy maradva? Ez a kölyök lassan már olyan nagy szám, mint amilyen Justin Bieber volt. Tele van vele az Internet. A Twitteren és a Facebookon, mindenhol ott van. Imádják. Persze senki nem érti, hogy ki ő, és hogy mégis, miért hasonlít rád ennyire.

-De hogy lehet ez? Hiszen ő nem csinált semmit.

-Hát ez az! Ez az, amit én sem értek! Egyszer énekelt és annyi. Mondjuk, hihetetlen hogy milyen jó hangja van. Megértem, hogy a producerek odavannak érte.

-Micsoda? –kapta fel Bill a fejét és az italját köhögve visszaköpte a poharába. –Azt mondod már a producerek is?

-Igen. Sokat beszélnek róla. Olyan, mint valami különlegesség a hírességek étlapján.

Az énekes a szemeit forgatva nézett a gitárossal bohóckodó gyerekre.

-Komolyan ennyire szeretik? Még az Alienek is?

-A rajongóitok közt megoszlik a vélemény. Sokak azért szeretik, mert megint téged látnak benne, a többiek viszont pont ezért nem szeretik. Elítélik, amiért ő a valaha volt legtökéletesebb hasonmásod.

-Az eszem megáll. Szóval senki nem tudja, hogy ki lehet ő?

-Nem. Persze már pletykálnak róla, hogy esetleg te fedezted, fel ezért néz ki úgy, mint te, de egyelőre még fogalmuk nincs az igazságról.

-És mikor jelent meg róla az első cikk?

-Pont aznap, mikor hazajöttünk. A fotók még párizsban készültek, de gondolom direkt, megvárták, hogy mindenki felháborodjon a koncerten és csak aztán közölték a képeket.

-Párizsban? Mikor kaptak le?

-A képeken éppen beszálltok Tom autójába. Azt írták, hogy egy vacsora után sikerült lefotózni titeket.

-Bassza meg! Hogy nem vettem észre?

-Nem tudom. –mondta David vigyorogva. –De az biztos, hogy ez a kölyök megint nagyon felviszi a hírneveteket!

Mikor Bill már éppen csatlakozott volna a gitároshoz és a gyerekhez, már csak a bátyját találta a pultnál.

-Seth hol van? –kérdezte kifulladva és magába döntött egy pohár martinit.

-Nem tudom. Valahol a tömegben.

Az énekes tehetetlenül nézett a hatalmas ugrálva táncoló híresség és újságíró seregletre.

-Na ne. –nyögte undorral a hangjában. –Az ott komolyan Adam?

Tom ködös tekintettel nézett a velük szembeni lépcsőre, aminek a tetején ott állt az énekes.

-Ahha. –válaszolt kábán.

-Ki a franc hívta meg? –háborgott Bill és egy újabb pohárért nyúlt.

-Jaj öcsi lazíts már! Nem akarom egész este a rinyálásodat hallgatni.

*

Seth részegen táncolt a rengeteg ember között. Annyit ivott, hogy már az sem tudta érdekelni mikor az este folyamán már a többszázadik fotót készítették róla. Rengetek új arcot látott hirtelen. Mindenki ámuldozva mutatkozott be neki. Nem értette ugyan, hogy a Kaulitz ikrek születésnapja tulajdonképpen miért róla szól, de nem is igazán zavartatta magát ezzel. Hiába folyt össze előtte az egész világ ő még akkor is nagyon jól érezte magát mikor valaki hirtelen megint megragadta a kezét. A fiú ködös tekintettel nézett fel az idegenre, majd elvigyorodott.

-Nahát! Adam Lambert! Justin, Rihanna és Ke$ha után már meg sem lepődöm.

A férfi nevetett.

-Seth igaz? –kérdezte kedvesen, és a gyerek érezte az énekesen, hogy talán még nála is részegebb.

-Igen. –mondta kifulladva és nevetve kiabált át a hangos zenén. –A rajongód vagyok!

-Én meg a tied! –kiabált vissza Adam.

-Hű! Ez eddig a legvagányabb bók, amit férfitól kaptam.

Adam nevetett és a fiú kiürült poharára nézett.

-Meghívjalak? –kérdezte, és már húzta is maga után a gyereket.

-Persze! Végül is miért ne?

Seth és Adam leültek az egyik hatalmas kanapéra, a fiú rágyújtott és inni kezdek.

-Mi közöd van Billékhez? –kérdezte kíváncsian Adam.

-Én vagyok a szeretőjük. –magyarázta a fiú ravaszul suttogva az énekes fülébe, egészen közel hajolva a férfihoz.

-Nem. –nevetet Adam. –Te nem vagy buzi.

-Honnan veszed? –kérdezte Seth a tőle telhető legcukibb pofával és részegesen az énekes arcába lehelte a cigije füstjét.

-Megérezném, ha az lennél.

-Azt a kurva! -nevetett a gyerek. –Én nem izgatlak fel?

-Kicsi vagy te még ahhoz, hogy megtudd, mi izgat fel! –nevetet az énekes.

-Ne már!

-Szóval, miért vagy az ikrekkel?

-Titok… -suttogta a gyerek sejtelmesen.

-Na de most komolyan?

-Komolyan titok. Nem mondhatom el.

-Miért?

-Tulajdonképpen nem tudom. Biztosan attól félnek, hogy botrány lenne belőle.

-Seth! –kiabálta gyerek háta mögül Bill, majd erősen megfogta a gyerek vállát.

-Aú, te barom engedj már el!

-Seth! –mondta komolyan az énekes és a szeme figyelmeztetőül felvillant.

-Áh, Bill! Miért nem csatlakozol hozzánk? Éppen azt kérdeztem Seth-től, hogy… -Bill félbevágta Adamet a mondat közepén.

-Hogy mikor ugrik fel egy éjszakára?

Az énekes gyorsan reagált Bill szúrós megjegyzésére.

-Nem, azon már túl vagyunk. Azt kérdezetem, hogy téged is magával hozna-e?

Seth idétlenül elröhögte magát, mire Bill a szemét forgatva dühösen maga után húzta őt.

-Állj már meg! Most meg mi bajod van? –kérdezte a gyerek és próbálta lerántani magáról az énekes kezét. –Engedj már el, hallod? Aú! Bill ez fáj, a rohadt életbe.

-Részeg vagy Seth!

-Persze, hogy az vagyok! Hiszen bulizunk vagy nem?

-Épp egy buzi énekessel flörtöltél! Ne haragudj, hogy közbeléptem. –hadarta Bill dühösen.

-Mi? Te tiszta hülye vagy! Csak beszélgettem vele.

-Na persze!

-Esküszöm! Ő volt rám indulva, nem én!

-Mindjárt beverem a fejét! –fogadkozott Bill dühösen és elengedte a gyereket.

-Ne, ne! Bill nem szükséges! Inkább magyarázd meg, hogy miért van mindenki úgy rám kattanva.

-Ah, ahhoz most túl részeg vagyok!

-Hát jó! Nekem viszont már baromira hiányzik egy csaj, úgyhogy gyorsan megyek és felszedek valakit!

Az énekes kábán nézett az elrohanó gyerekre, majd mikor már indult volna megint a pulthoz, Tom hirtelen lihegve előugrott a háta mögül.

-Bill! Segíts! Könyörgöm, segíts!

-Mi bajod van? –kérdezte az énekes értetlenül.

-Ria itt van. –nyögte a gitáros megsemmisülten.

-Na ne! Ez most komoly?

-Igen, és már vagy egy órája előle menekülök. Nem láthat meg!

-Én mondtam, hogy valamit elcsesztek a meghívottak listájával. –jegyezte meg Bill nevetve.

-Bill csinálj már valamit! Majdnem tíz év telt el az óta.

-Nem értem mi bajod van. Én a helyedben tök nyugodtan odamennék hozzá.

-Te ezt nem érted! Sajnos a dolog nem ilyen egyszerű. Nem mehetek oda hozzá csak úgy.

-Ez a te problémád! Minek kellett neked megcsalnod az egyetlen nőt, akit szerettél?

-Most hagyjuk ezt. De egyáltalán nem értem, hogy mit keres itt. Nem úgy volt, hogy elköltözött és, azóta családja van?

-Most őszintén, ki nem szarja le Riát? –kérdezet Bill flegmán és rágyújtott.

-Hát amint látod, én azért nem egészen szarom le!

-Tom te elfelejted, hogy ez a nő ugyanúgy megcsalt téged, ahogy te őt.

-Na jó! Igazad van! Ribanc! Nem foglalkozom vele!

-Ez a beszéd! Na gyere, igyunk még valamit.

-Seth hol van? –kérdezte a gitáros már sokkal lazábban.

-Mit'tom én. Azt mondta, hogy keres valami csajt. –Tom nevetett. –Szerintem ez nem ilyen vicces. –jegyezte meg Bill komolykodva és közben leült.

-Jaj Bill ne akard már őt nevelni. –mondta Tom és ő is részegesen leült az öccse mellé.

Egy óra múlva megint előkerült Seth is és lelkesen rohant oda a két zenészhez, akikhez közben csatlakozott egy csapatnyi híres producer és a banda másik két tagja.

-Sziasztok! –köszönt vidáman a fiú, majd kitépte Tom szájából a cigit és ő is beleszívott.

-Te meg mitől vagy így felpörögve? –kérdezte az énekes, aki már csak foltokban látta az egész világot.

-Fuh! Tom emlékszel a csajra, akit az utolsó koncert után felhoztam magamhoz? Képzeld ő az egyik V. I. P jegyes rajongó. Olyat nyomtunk, hogy…

-Nem akarsz valami másról beszélni? –kérdezet Bill kábán.

-Nem, mert rohadt jó volt!

-Jól van, kölyök! –nevetett Tom és a gyerek fejébe nyomta a baseball sapkáját. –Majdnem olyan jól tolod, mint én!

Seth a gitáros napszemüvegét is felvette, felhúzta a kapucniját, vigyorogva bohóckodott egy sort és megint eltűnt a felnőttek elől.

-Fogalmam nincs, hogy bírja még mindig. –jegyezte meg Bill az órájára nézve.

-Még csak tizenhat éves. Persze, hogy jól bírja. –mondta Tom még mindig vigyorogva.

Seth a tömegben ráakadt a lányra, akit keresett és szorosan magához láncolta, amíg kiértek az épületből.

-Akkor felhívsz majd? –kérdezte a lány.

-Persze. De biztos, hogy máris menned kell?

-Igen. Úgyis találkozunk még.

-Rendben. –mondta Seth és elengedte a lány derekát. –Ja és Lana!

-Igen?

-Most határozottan jobb voltál.

A lány elnevette magát és beszállt egy taxiba.

A fiú azonnal visszasietett a tomboló tömegbe és fél órán keresztül megint csak ivott, szívott és táncolt. Úgy érezte, inkább meghalna, mint, hogy most leálljon. Képtelen volt abbahagyni az ivást. És hirtelen fel sem fogta, hogy hogyan, észre sem vette, hogy milyen úton de pont úgy, mint régen, a kis tabletták megint ott voltak a kezében. Nem tudta, hogy ki adta őket, nem tudta, hogy mennyire erősek és, hogy mit fognak majd kiváltani belőle, de nem is foglalkoztatták ezekkel a dolgok. Tom sapkájában és szemüvegében, lazán ment megint a pulthoz, majd egy pohár whiskivel együtt leküldte a tablettákat is. Visszament megint a tömegbe és tovább táncolt, aztán ahogyan azt már megszokta az események hirtelen hatalmas sebességgel felgyorsultak.

Tánc, zene, sötétség, martini, whiski, pezsgő, tánc, zene, még egy lány, szex, pezsgő, rosszullét, WC, hányás, sötétség, újabb tabletták, tánc, zene, fotósok, vakuk, whiski, hányás, tánc, zene… És nem volt vége! Seth maga is csodálkozott rajta, de a tabletták hatása nem ért végét. Ő pedig szinte már fel sem fogta, hogy hogyan de megint a V. I. P részleg egyik szobájában feküdt egy lánnyal. És megint rohant le táncolni, mintha egyszerűen képtelen lenne megállni. Már az emelvényeken az igazi táncosok közt ugrált kimelegedve, mikor valahonnan mintha hallotta volna Tom hangját. Biztosra vette, hogy képzelődik, mert sehol nem látta a gitárost. Seth képtelen volt kikapcsolni magában a dolgokat. Lehetetlennek érezte megállni, hiába pihent volna, nem volt fáradt, csak pörgött tovább és még józanabb volt, mint mikor megérkezett. A dolgok pedig kezdődtek, előröl, csak egyre és egyre durvábban.

Tombolás, zene, tánc, pia, cigi, pezsgővel locsoló tömeg, tüzijáték, szédülés, hányás, pia, zene, döbbenten néző Tom és Bill, megint tömeg, cigi, üvöltő zene, vakuk, hányás, vakuk, pia és tánc… Valamilyen rejtélyes módon Seth hirtelen a DJ mellett találta magát, aztán megint lent volt a tömegben és őrülten ugrált, amikor hirtelen rádöbbent, hogy tulajdonképpen mi is volt a tabletták hatása. Hiába akart már nem tudott leállni. Az iszonyatos cselekvési kényszer szinte teljesen elnyomta az akaratát. Ez volt a hatás, nem tudott megállni. Seth tudta, hogy a tabletták hatása egyszer csak hirtelen véget fog érni és akkor borzasztóan fogja, érezni magát. Nem tudta, hogy a drogok kitől kerültek hozzá, fogalma sem volt, hegy fizetett-e értük vagy nem. Gyorsan felült az egyik pulthoz és kiforgatta a zsebeit, hogy megtudja mennyit költött. Az italokra és cigire költött pénzen kívül semmi nem hiányzott. Seth visszacsúsztatta a pénzét a zsebébe, mikor hirtelen valami megakadt a kezében. Ne is egy valami, hanem rengeteg apró dolog. A fiú a kezét a zsebében tartva döbbenten rohant a WC-be. Kifulladva állt meg a nagytükör előtt és remegve húzta elő a kezét, majd a mosdókagyló mellé szórta a rengeteg fehér és színes kis tablettát.

-Jézusom! –suttogta döbbenten és azonnal elhányta magát.

Fogalma nem volt, hogy honnan kerülhetett, hozzá az a rengetek tabletta. A másik zsebében is talált néhány darabot. Seth gyorsan és figyelmetlenül számolva is legalább 30 darabot talált magánál. Megdöbbenésében hirtelen leállt a hatalmas pörgés és a felhőtlen boldogság érzet. Remegett a keze, görcsölt a gyomra, izzadt és zihált. Lecsúszott a földre és összegörnyedt. Tudta, hogy illegálisan tartja magánál azt a sok cuccot. Semmiképp nem akarta, hogy az ikrek ezt megtudják, vagy, hogy botrány legyen ebből az egészből. Viszont egyre inkább kezdte érezni, hogy az első néhány tabletta hatása perceken belül teljesen elmúlik és akkor ő valószínűleg, vagy elájul, vagy olyan rosszul lesz, mint még soha. Tehát két problémája volt. Az egyik a rengeteg tabletta eltűntetése, a másik pedig a perceken belül bekövetkező iszonyatos állapot, amibe belesodorta magát. A fiúnak annyi szerencséje volt, hogy már többször volt némileg hasonló helyzetben és a drogok terén is elég rutinos volt már. Mikor éppen felállt volna hirtelen iszonyatosan elkezdett köhögni. Azonnal érezte, hogy vége van az összes kellemes hatásnak. Most jönnek a dolog kevésbé szép oldalai. Tisztában volt vele, hogy általában jól bírja az ilyen megpróbáltatásokat. Már gyakorlott volt ebben. Nem számított semmi olyanra, amit ne bírna ki, úgy hogy utána ne tudjon rögtön fölállni. Seth lecibálta magáról a pulcsiját, mert úgy érezte, mindjárt megfullad a melegben. Az iszonyatos köhögés nem enyhült, csak egyre erősödött. Párszor elhányta magát, majd erőtlenül zuhant megint a földre. Zihálva hunyta le a szemét és kétségbeesetten fohászkodott, hogy véget érjen a szenvedés. De a fojtogató hideg érzés nem tűnt el, csak még inkább eluralkodott rajta. Ahogy kinyitotta a szemét és oldalra nézett, ijedten látta meg maga mellett a nagy vörös tócsát a padlón. Kábán, lassan nézett megint fel és úgy érezte képtelen bármilyen értelmes dolgot is megtenni. Értelmetlennek, sötétnek, hidegnek tűnt hirtelen az egész világ. Lassan az arcához emelte a kezét, majd megérintette az orrát és a kezére pillantott. A keze nem volt véres. Nem értette, hogy mi történik. Hiszen sehol nem vérzett, és nem is köhögött véreset. Ahogy megint a nagy vértócsára nézett volna, már csak a fehér csempét bámulta üveges tekintettel.

-Mi a franc? –kérdezte magában döbbenten és felemelte a fejét, de a vértócsa már nem volt sehol.

Seth megint az oldalára fordult és összegörnyedt a bordái közé szúró éles fájdalomtól. Arcát a kezei, közé temette, majd hitetlenkedve nézett megint az ujjaira. Teljesen kétségbeesve figyelte, ahogy a körmei pont olyan vörös színűek lettek, mint amilyen a vértócsa volt. Nem értette, hogy hogyan történhet ez. Tisztán emlékezett rá mikor aznap feketére festette a körmeit. Most mégis olyan volt a keze, mintha csak belenyúlt volna abba a tócsába. Hirtelen rémületében olyan pánik közeli állapotba sodorta magát, hogy már alig kapott levegőt. A feje úgy fájt mintha szét akarna robbanni. Seth soha még egyetlen drogtól sem szenvedett ennyire. Lassan görnyedezve megpróbált felállni, de azonnal visszazuhant a földre. Végül az egyik mosdókagylóba kapaszkodva húzta fel magát. Remegő kézzel megmosta az arcát, majd mikor elzárta volna a csapot csak iszonyodva bámult maga elé, és értetlenül nézte, ahogy a zubogó víz lemossa a kezéről a vörös festéket és a körmei megint feketék, lesznek. Ahogy kihúzta a kezét a vízből váratlanul megpillantotta azokat az ismerős motívumokat a bal kezén és az ujjain. Egy virág… egy madár… csontok… Bill tetoválása démoni élethűséggel díszítette hirtelen az ő karját. Rettegve zárta el a vizet és egy pillanatra lehunyta a szemét, hogy vége legyen a borzalmaknak, de mikor felnézett a tükörbe már, majdnem elordította magát annyira félt. Sehol nem látta magát a tükörben, csak Tomot. Óvatosan a tükörhöz nyúlt, hogy esetleg meghazuttolja azt, amit lát, de a látvány teljesen igazi volt. A fején még mindig ott volt a gitáros sapkája, de ahogy Seth levette volna, a sapka alól kilógó fonatokat is észre kellett vennie. Egészen hihetetlennek tűnt de mégis meg tudta fogni őket, a saját haja volt. A gitáros maga volt a tükörképe. Ahogy mozgott, Tom ugyanúgy csinált mindent a tükörben.

-Mi ez? –suttogta rettegve a fiú, és még egyszer megérintette a tükröt.

Elborzadva nézett szembe a gitárossal, aki vele szemben szintén megérintette a tükröt.

Seth hirtelen felkapta a fejét, ahogy meghallotta kintről Tom hangját. Egy másodpercig erősen összeszorította a szemeit, majd mikor újra felnézett, minden eltűnt. Ott állt a saját tükörképével szemben, és mindössze három kis tabletta hevert előtte a pulton. A fiú megrázta a fejét és körülnézett. Sehol nem volt semmilyen vértócsa, eltűnt a tetoválás és a körmei is csak feketék voltak. A harminc tabletta helyén is csak hármat talált. A fájdalmai és a hányingere viszont ugyanúgy megmaradt.

-Hallucinogén drog… -remegett a gondolat az agyában és már megint készült összeesni mikor újra meghallotta Tom hangját.

Seth semmiképpen nem akarta, hogy a gitáros ilyen állapotban lássa őt, viszont azt is tudta, hogy most már csak egyetlen dologtól lehet megint jobban.

Félve nézett le az apró tablettákra. A hang, ami minden egyes alkalommal tiltakozott az agyában most is megszólalt de Seth szinte azonnal el is nyomta. Gondolkodás nélkül a szájába vette a pirulákat és egy korty vízzel lenyelte őket. Nem érdekelte, hogy milyen rémálmok és hallucinációk fogják kísérteni, az egyetlen, amit nem tudott volna elviselni, hogy Tom meglátja őt ebben az önkívületi állapotban.

-Seth! –hallotta a gitáros hangját már egészen közelről.

Rémülten fohászkodott magában, hogy a szer gyorsan hatni kezdjen.

-Seth!

-Gyerünk már. –suttogta magában ijedten és még mindig várt.

-Seth! Itt vagy? –Tom benyitott a mosdóba és csodálkozva nézett a gyerekre.

-Na mi van? –kérdezet a srác lazán, a szájában egy szál cigivel és leugrott a pultról.

-Miért vagy itt? –értetlenkedett Tom.

-Kijöttem pisilni. Talán baj?

-Nem. –mondta Tom röhögve. –Bill haza ment.

-Igen? Hogy, hogy?

-Elfáradt. Szóval nekünk kell tovább vinnünk a bulit! –Tom elvigyorodott.

Seth tudta, hogy nem szabadna visszaélnie a drogok adta újabb energiával, de mint mindig, ha egy ilyen helyzetben volt, most sem hallgatott a józan kis hangocskákra. Éppen, hogy csak megszabadult az iszonyatos fájdalmaktól, az egyetlen célja máris csak az volt, hogy megint szétbulizza az agyát. Nem érzett már semmilyen önkontrollt, vagy lelkiismeret furdalást. Megint feldobódott, megint korlátlan és szabad volt, naivan elfeledkezett a szörnyű fájdalmakról és a rémálmokról. Csak menni akart megint, inni, táncolni és legfőképpen a gitárossal akart, lenni.

-Oké! Na gyerünk akkor! –mondta lelkesen és Tomal együtt megint kimentek a tömegbe.

Ahogy Seth meghallotta az üvöltő zenét, hirtelen megint felpezsdült a vére.

-Mit szólnál, ha megint nyomnánk valami nagy poént? –kérdezte Tom ravaszul.

-Mire gondolsz? –Seth kíváncsin nézett a férfira.

-Látod azt a nőt ott a pultnál?

-Igen.

-Azt akarom, hogy menj oda hozzá és játssz el engem. Érted?

-Persze! De ki ez nő?

-Ő Ria. –mondta Tom gonoszul nevetve.

Seth ugyanolyan gonoszul vigyorgott, mint a gitáros, megint felvette Tom napszemüvegét, megigazította a fején a sapkát, felhúzta a kapucniját és elindult a nő felé…