Melyikőtök? 5. Rész

"Képzeld el…"

Seth másnap reggel úgy ébredt, hogy Nina az ágya melletti fotelban ült, a lábait maga alá húzta, feje a vállára bukott és aludt. A fiú gondolta, hogy a nő még valamikor hajnalban érkezett, mert őt kereste aztán mikor látta, hogy ott alszik az ágyában, megnyugodott de nem tudta őt otthagyni. Ez Ninára vallott. Meggondolatlan, gyerekes, és önfejű volt, mindig mindent csak túl későn bánt meg. Ahogy Seth felült az ágyon a nő azonnal felkapta a fejét és szótlanul nézett a fiúra.

-Jól vagyok. –mondta Seth erőltetetten mosolyogva, de érezte, hogy nem túl hihető, amit mond, mivel a tegnap esti koszos, véres ruháiban aludt el és véres arca az ágyneműt is összepiszkolta.

-Hol voltál? –kérdezte Nina mélységes aggodalommal, majd leült az ágyra a fia mellé.

-Este megvertek. Elájultam. És nem igazán tudtam valami gyorsan haza jönni.

-Jézusom Seth! De jól vagy?

-Amint látod, még élek. És te mikor jöttél?

-Hajnali három körül. Billel mindenhol téged kerestünk. Annyira aggódtunk érted.

-Billel? –Seth hirtelen megdöbbent.

-Igen. –mondta Nina lesütött szemekkel. –Elmondta, hogy mi történt délután és segített téged keresni.

-Elmondta?

-Nézd Seth én, tudom, hogy neked most nagyon nehéz de… az, hogy ő ezt mondta, még nem azt jelenti, hogy megváltozik az életed.

-Igazad van. –mondta a gyerek hirtelen kissé idegesen. –Attól változik meg az életem, hogy Tom is ugyanezt mondta. –Nina nagyot sóhajtott. –Anya! –kezdte a fiú reménykedve. –Te nem tudod véletlenül, hogy melyikőjük lehet? –a nő megrázta a fejét.

-Miből gondolod, hogy én tudom?

-Hát te vagy az anyám. Azt hittem megérzed, a nők tudnak ilyen csodálatos dolgokat tenni. Mint például, te is úgy döntöttél, hogy felnevelsz, pedig tudtad, hegy ez mekkora veszteségekkel jár számodra. Ha félig árva vagyok is egy anyám az mindig, van.

Nina elérzékenyülve ölelte át a fiút.

-Ne haragudj rám! –kérte a gyereket. –Sajnálom, hogy miattam történik ez veled. Csak, mert egy felelőtlen kis ribanc voltam. Nem gondoltam rá, hogy mi lesz veled később. –Seth nevetett.

-Ribanc? Anya néha mindenki lehet ribanc. Én is egy szemét kis sricinek érzem magam, mégsem teszek azért semmit, hogy ez ne így legyen. –Nina elmosolyodott és megsimogatta a fia kócos fejét. –Azért kérdezhetek valamit? –Seth kíváncsian nézett az anyjára.

-Persze.

-Te szeretted bármelyikőjüket is mikor…?

-Igen szerettem Billt. De ő akkor annyira más volt, mint most, ezért nem is lehetett köztünk semmi. Tom pedig szeretett engem. Bevallom kihasználtam őt. Azért voltam vele, hogy közben minden nap láthassam az öccsét.

-Tényleg ribanc voltál. –jegyezte meg Seth nevetve.

-Hé! –nevetett a nő is. –Vegyél vissza! –ahogy Seth arcára nézett megakadt a szeme egy hosszú vágáson, ami átszelte a fiú arccsontját.

-Mi történt az arcoddal? Mi ez a nagy vágás? Kés is volt náluk? Azt mondtad, hogy csak megvertek.

-Ja, hogy ez? –a fiú óvatosan megérintette az arcát, majd fájdalmasan felszisszent. –Az Tom volt.

-Megütött téged?

-Én kértem! Biztos az órájával csinálta.

-Miért kérted te, hogy üssön meg?

-Szerintem így próbálta bebizonyítani, hogy ő az apám. Mondtam neki, egy csomó minden hülyeséget és már éppen készültem lebuzizni, amikor felpofozott.

Nina csak a fejét csóválta. Seth néhány perc hallgatás után felállt és kihúzta magát.

-Na megyek, lezuhanyozom. –mondta, ahogy meglátta a tükörben, hogy felszakadt szájából még mindig szivárog a vér.

Mikor teljes sminkben és felöltözve megint előkerült Nina már a saját szobájában aludt. Seth elmosolyodott, ahogy bepillantott a résnyire nyitott ajtón, majd az étkezőbe ment.

Éppen próbált magába gyűrni egy szendvicset mikor a szeme véletlenül az órára tévedt. Már negyed egy volt. Seth azonnal felugrott az asztaltól és az ablakhoz rohant. A szíve majd kiugrott a helyéről mikor látta, hogy a nagy Audi ott áll a szálloda előtt. A gitáros lazán a kocsi orrának támaszkodott és hanyag eleganciával szívott egy szál cigit, miközben várt. A fiú azonnal rohant a dzsekijéért, zsebrevágott egy doboz cigit, kivett párszáz dollárt az anyja tárcájából, firkantott egy üzenetet és már futott is lefelé. Ahogy kiért a szállodából Tom már fel is állt, hogy üdvözölje őt.

-Na mi van kölyök, eltévedtél? Már vagy egy negyed órája itt állok.

-Ma hová megyünk? –kérdezte Seth meg sem hallva a gitáros érdes megjegyzését és már ment is a kocsi ajtaja felé.

-Figyelj szerintem Bill elfoglalta a helyedet. –mondta Tom vigyorogva, mire a fiú megállt.

Bill lehúzta a kocsi ablakát és kivigyorgott rajta a gyerekre.

-Na mi van kölyök? Remélem nem gond, hogy én is jöttem.

Seth furcsállta a helyzetet, de mégis szótlanul ült be a hátsó ülésre. A gitáros beindította a kocsit és hatalmas gázt adott.

-Tom hová megyünk? –kérdezte végül mikor már nem bírta, hogy állandóan csak Bill beszél.

-Vásárolni. –válaszolt megint csak az énekes.

-Hogy hova?

-Megyünk elszórni azt a sok pénzünket! Ugye Tom? –nevetett Bill hangosan.

-Ja, többekközt Bill vesz neked egy új telefont, mivel a régit is miatta cseszték szét. Aztán elmegyünk vacsorázni valami flancos étterembe.

Az énekes hallgatott, ebből Seth arra következtetett, hogy Tom valószínűleg mindent elmondott neki.

-De előtte még veszünk egy csomó ruhát! –lelkesedett tovább Bill és hátra fordult a gyerekhez. –Mit szólnál, ha kicsit átszabnánk a stílusodat? Így még annyira kis kezdetleges vagy. Kéne neked egy csomó új vagány göncöt venni. És a helyedben én nem vaxolnám a hajam. Használj inkább lakkot, az sokkal jobb, ráadásul sokkal kevésbé lesz tőle…

-Bill kussolj már! –nevetett Tom, ahogy a visszapillantó tükörben Seth ijedt arcát figyelte. –A frászt hozod szegény kölyökre.

-Jaj én csak lelkes vagyok! –duzzogott Bill majd megint hátra fordult. –Egyébként mit használsz a szemedre? Mert emlékszem, hogy mikor én szemceruzát használtam, állandóan felragadt a szemhélyamra és egy idő után tök hülyén nézett ki. Ezért szinte minden napszakban újra festettem a szemem. Mondjuk ez még csak akkor volt, amikor ilyen hajam volt min neked. Aztán mikor jött az a "Rette Mich-es" haj már az egész szemhéjam festettem és még alapozót is használtam alá. Tényleg és szempillaspirállt használsz? Azt én nem is emlékszem már mikor kezdtem. És a szemöldöködet festeted vagy színezed? És a piercingjeid? Miért pont a nyelvedben és a szemöldöködben vannak? Fú, emlékszem Georg egyszer majdnem kitépte az enyémet a szemöldökömből. Rohadtul fájt. Na meg az is milyen idegesítő mikor egy csaj smárolás közben állandóan csak a piercingedre van rákattanva. Borzalmas! A végén már rá kell szólni, hogy kapcsolja már ki a mágnest a nyelvében. Na és mi van a körmeiddel? Honnan jött az ötlet, hogy festeni fogod őket? Mindig csak feketék, vagy használsz más színt is? Szoktad úgy, hogy a végét fehérre fested a többit meg ugyanúgy feketére? –Seth idegeskedve várta, hogy az énekes végre leálljon a kérdésekkel.

-Bill, szerintem szegény gyerek már arra sem emlékszik, hogy mi volt az első kérdésed. Mégis hogyan tudna válaszolni, ha állandóan csak te beszélsz, és nem hagyod őt szóhoz jutni? –Tom kinevette az öccsét.

Az énekes nem is zavartatta magát beszélt tovább, csak úgy áradt belőle a rengeteg érdes. Mikor Bill egy pillanatra levegőt vett két mondat között Seth akkor próbált válaszolni. Aztán megint Bill folytatta és csak beszélt, beszélt és beszélt, mint akit felhúztak, Seth pedig negyed óra után úgy érezte, lassan már leüti az énekest. Legtöbbször mégis nevetett a férfin és igyekezett válaszolni a rengeteg rászakadó kérdésre. Tom csak a szemeit forgatta Bill rengeteg szerinte idióta kérdésére.

-Nem lehetne a sminkeken kívül valami másról is beszélni? –kérdezte unottan. –Tudjátok, van itt egy férfi is. –vigyorogva magára mutatott, mire Seth és Bill ugyanazzal a felháborodott pofával néztek rá.

-Szóval mi a kedvenc márkád? –folytatta Bill direkt egy Tom számára unalmas témával.

-Olyanok vagytok, mintha csak egymás élettársai lennétek. –mondta Tom gonoszul.

-Hát Tom lehet, hogy lecseréllek rá. Végül is sokkal aranyosabb, mint te. Tiszára megzabálnám. És te olyan agresszívan bánsz velem. Nekem szükségem van a gyengédségre, te pedig annyira perverz vagy. –Bill hangosan nevetett.

-Mondjátok annak, hogy állandóan ezzel viccelődtök valami különleges jelentősége, van? –kérdezte Seth értetlenül.

-Hát ez valami fan dolog. –magyarázta Bill. –A rajongóink találták ki, hogy mi egymással buzulunk.

-Van ennek valami neve is. –gondolkozott Tom.

-Ja van… valami…

-TCW? Vagy valami ilyesmi?

-Ja, az TWC! Nagyon perverz. –mondta Bill vigyorogva. –Imádom! Szerintem elég gáz ez a dolog, mármint ha komolyan ezt gondolják rólunk.

-Nem rólunk, csak rólad! Én csak áldozat vagyok. –Tom nevetett. –Amúgy esküszöm nem értem mi van, hiszen már vagy tíz éve nem is sminkeled magad.

-Attól még lehetek buzi és nyomulhatok rád. Nem magyaráz meg semmit, hogy nem sminkelem magam és nem vagyok már fekete.

-Na az is, hogy kiverte a biztosítékot, mikor szőke lettél.

-De figyelj Seth nem ez a legjobb, hanem, hogy még a farkunkat is elnevezték!

-Ez nagyon beteg! –röhögött a srác szinte fuldokolva.

-Esküszöm, ezek a rajongók nagyon unatkozhatnak, ha nincs jobb dolguk, mint ilyenekkel foglalkozni. –mondta Tom szintén vigyorogva. –A  külön TH szótárakról meg ne is beszéljünk.

-Ez a TWC dolog nagyon tetszik. –nevetett Seth szánakozva.

-Hidd el, ha felfedeznek téged, te is benne leszel.

-Nincs is jobb, mint egy édes hármas. –mondta Bill undorodva. –Kíváncsi vagyok bele gondoltak-e már valaha, is hogy miről is írnak?

-Lehet, hogy csak ez izgatja fel őket! –Seth szinte már sírt a röhögéstől.

-Komolyan gondolj már bele, hogy tulajdonképpen a testvéreddel csinálod! Ezzel szórakoznak! –háborgott Bill. –Még ha nem Tom lenne a bátyám, akkor is undorodnék tőle. –vigyorgott az énekes.

-Azért lásd be, hogy elég jól csinálom! –mondta ravaszul a gitáros.

-Izgalmasabb lenne, ha Seth-et is bevennénk. –elmélkedett Bill még mindig vigyorogva. –Meg kéne őt erőszakolni nem, gondolod?

-Azt tuti, biztos élvezné!

Seth és a két férfi egészen a párizsi divat sétányokig szórakoztak a kocsiban. A fiú néha már úgy érezte, hogy megfullad a röhögéstől.

Mikor kiszálltak az autóból Bill szeme azonnal megakadt a kirakatokon.

-Tom te keress egy helyet, ahol vehetünk Seth-nek egy új telefont. Mi addig a Gucci-ban leszünk. –Bill kiadta a parancsot és már vonszolta is magával a gyereket.

Tom elindult telefont keresni, az énekes pedig megszállta az első boltot a fiúval.

Seth csak kapkodta a fejét, ahogy Bill egyre több és több ruhát pakolt a kezébe azzal a feladattal, hogy próbálja fel őket. Ahogy a fiú belebújt a ruhákba Bill mindegyikről elmondta a véleményét, majd megkérdezte a gyereket is. Az énekes olyan hihetetlenül divatos stílust alakított ki a ruhákból, amiket Seth választott, hogy a fiú csak ámulva nézte. Élvezettel vett fel minden egyes darabot és kíváncsian figyelte, hogy Bill hogyan variálja tovább az összeállításokat. Mikor háromnegyed óra múlva az énekes és a fiú a kasszához álltak mindketten egy, egy nagy kupac ruhát tartottak a kezükben. Ahogy azonban kiderült, hogy mennyibe is kerülnek Seth-nek kishíján felakadt a szeme. Bill ezt észre sem véve fizetett ki mindent a saját kártyájával. Seth kínosan lépett ki az üzletből.

-Bill figyelj, kifizetem a ruhákat, csak tudod tegnap, lopták el a tárcámat és benne volt a kártyám, meg a pénzem is.

Az énekes felnevetett.

-Ne szórakozz már! Ha már tizenhat évig egy centet sem költöttem rád, akkor most itt az ideje pótolni. Egyébként, meg ha tényleg az én kölyköm vagy nem járhatsz ilyen csövesen ezt jobb, ha tőlem tudod.

-De biztos nem gond? Hiszen ez rengeteg pénz.

-Rengeteg pénz? Ez még csak az első bolt volt és úgy terveztem, hogy felvásároljuk egész párizst. Meg kell még tanulnod, hogy milyen, ha egy ilyen tárca van a kezedben. –mondta Bill ravaszul és meglóbálta a pénztárcáját.

-Hé Bill! –kiabálta Tom az utca másik oldaláról.

-Gyere szerintem Tom megtalálta, amit keresett.

Az ikrek és Seth bementek a hatalmas Apple cuccokal és egyéb divatos elektronikai cikkekel teli boltba.

-Szóval, Seth szerintem nézz körül. –javasolta Tom.

A fiú azonnal talált is egy számára megfelelő telefont. A gitáros azonnal elnevette magát amint a fiú mellé állt.

-Na ne röhögtess már! Ez még csak nem is drága. Neked minimum egy Black Burry kell. –a gitáros karon ragadta a fiút és néhány részleggel arrébb vonszolta. –Tessék a legújabb I Phone, ez kell neked. –Seth nem ellenkezett.

-Na sikerült választani? –kérdezte Bill mikor, találkoztak az üzlet egy másik pontján.

-Igen. –válaszolt a gyerek szerényen.

-Azon gondolkoztam, hogy van-e rendes Lap Top-od? Vagy nem szeretnél-e egyet azok közül az új I Pad-ek közül? Nagyon szépek és szinte már többet tudnak, mint egy számítógép. –Seth már éppen mondta volna jól nevelten, hogy "nem, nem dehogy van rá szüksége" amikor eszébe jutott, hogy itt most tulajdonképpen az egész boltot megvehetnék, mindenféle anyagi probléma nélkül.

-De, egy olyan I Pad tök állat lenne! –mondta lazán.

-Na, ez a beszéd! –lelkesedett Bill. –Gyere, válasszuk ki, hogy melyiket szeretnéd!

Miután Seth kiválasztotta a boltban található legdrágább I Pad-et, Bill felhőtlenül boldogan állt megint a kassza elé.

-Na mi legyen a következő? –kérdezte, ahogy kijöttek az üzletből.

-Szerintem vegyünk neki egy órát is. –javasolta Tom. –Egy férfi nem is férfi egy igazán jó óra nélkül.

Sethnek már beleszólása sem volt, mentek is a következő Rolex, Omega és Swatch szalonokba. Bill és Tom egy órán kereztül veszekedtek, hogy a két óra közül, ami a fiúnak is tetszett melyiket válasszák. Az énekes a divatos, a gitáros pedig a sportos órára szavazott. Végül az ikrek egyszerűbbnek látták, ha mindkettőt megveszik.

-Na most akkor menjünk be a LV-ba, a Dior-ban is szét kéne nézni, ahogy a Dolce & Gabbana-ban is mert az is egy király hely, a Chanel-ről már nem is beszélve.

Mikor már a Bill által felsorolt összes boltot végigjárták az énekes még mindig leállíthatatlanul, fojtatta tovább. –Lássuk csak akkor kéne még neked egy bakancs…

-Bill már vagy négy pár cipőt vettünk neki. –akadékoskodott Tom, mivel ő cipelte a csomagok felét.

-De bakancsot még nem! A te rohadt Rebook cipődet is megvettük neki, szóval, kuss legyen. És kéne még egy Rick Owens cipő is, tudod az, amelyik nekem van. Na meg egy táska, egy, két napszemüveg, és ékszerek is. Ja és valami vagány illat is kéne, meg igazi minőségi smink cuccok…

-Bill szerintem jobb lenne, ha őt is megkérdeznéd, hogy mit szeretne. –javasolta a gitáros.

-Jaj kuss legyen már. Nem kell megkérdeznem ahhoz, hogy tudjam, mit akar.

-Persze mert te annyira ismered mi? –háborgott Tom.

-Hát most nem azért de végül is én vagyok…

A gitáros felháborodva nézett az öccsére és félbe szakította Billt.

-Ugye ezt most nem gondolod komolyan? –kérdezte dühösen és maga mellé rántotta Seth-et. –Nehogy már azt hidd, hogy ha most idepofátlankodsz közénk rögtön te leszel…

-Te vagy az, aki kisajátítod őt, nem én. –vágott vissza Bill.

-Hogy én kisajátítom? Már megbocsáss, de ha velem akar lenni, akkor nem fogom elküldeni csak, hogy te örülj!

-Mi bajod van? Azt hiszed féltékeny, vagyok?

-Tudom, hogy az vagy! Hiszen Seth legalább olyan jó társaság nekem, mint te és mostanában még helyetted is csak vele lógtam. Ráadásul nem bírnád elviselni, ha tényleg az enyém, lenne.

-Na menj a francba! Te, vagy aki így érez, ezért hitegeted magad, hogy én vagyok féltékeny.

-Azt ne hidd Bill…

-Befognátok végre? –kiabálta Seth. –Mi a szar bajotok van? Ha csak rajtam tudtok veszekedni, akkor haza is mehetnénk. Végül is, ordítozni a hotelben is tudtok!

-Ne haragudj. –mondta Tom direkt megelőzve Billt.

-Nagyon sajnáljuk. Nem miattad veszekszünk csak… mind a hármunknak nagyon nehéz ez a helyzet.

Seth nagyot sóhajtott és felvette a földről a rengeteg csomagot, majd elvigyorodott és tétovázva nézett a két férfira.

-Szóval akkor megkapom azt a cipőt? –kérdezte vigyorogva és még Tom is elmosolyodott.

-Menjetek csak. –mondta a gitáros az öccsének, aki már indult is a gyerekkel egy újabb boltot kifosztani. –Nekem még van egy kis elintéznivalóm.

-Micsoda? –kapta fel a fejét Seth.

-Meglepetés. –válaszolt sejtelmesen a gitáros.

-Te tudod, mire készül? –kérdezte a fiú Billtől.

-Hidd el nekem fogalmam nincs, de a helyedben kezdenék félni. –az énekes nevetett miközben bementek az egyik üzletbe. –Egyébként tényleg ne haragudj az előző veszekedésért, egyikünk sem akart ma így kiborulni pláne, hogy tegnap este olyan gondosan megterveztük ezt a napot.

-Megterveztétek?

-Igen, de még nem kell izgulnod. A vacsora lesz a lényeg.

-A vacsora?

-Mondom, hogy ne foglalkozz vele, majd kiderül minden.

Ettől a mondattól kezdve Seth egész nap másra sem tudott gondolni, csak azt esti vacsorára. Hiába vásárolták fel az összes üzlet nagy részét, a kíváncsisága nem hagyta nyugodni. Végig csak azt járt a fejében, hogy mi lehet az, amit az énekes és Tom ilyen gondosan terveztek és ennyire fontos nekik is. Voltak tippjei miszerint Tom előáll valami még az eddigieknél is nagyobb ajándékkal a közeledő szülinapja miatt, de igazán nem tartotta valószínűnek, hogy a gitáros egyáltalán emlékszik az ő szülinapjára. Hiszen az csak egy dátum, semmi különös nincs benne.

Este kilenc körül Bill és Seth ugyanazzal a mozgással és még mindig izgatott, energikus arckifejezéssel pakolták a rengeteg csomagot Tom autójába. A gitáros elborzadva, nézte, ahogy az öccse és a fiú próbálják benyomkodni a szatyrokat a csomagtartóba. Végül a csomagok a Seth melletti hátsó üléseket is megtöltötték.

-Mindig mondom Billnek, hogy túlzásokba esik, ha vásárlásról van szó. Most már viszont azt is tudom, mi történik, ha ti ketten együtt estek neki vásárolgatni.

Mikor elindultak az étterem felé Seth-nek lassan már görcsölt a gyomra az izgalomtól. Ahogy megérkeztek, azonnal leültek és rendeltek is. Bill és Tom nagyon lazák és jókedvűek voltak. Seth szinte biztosra vette, hogy direkt nem mondanak semmi érdekeset, vagy izgalmasat. Bill hangosan nevetett, Tom szórakozott, ő pedig csak értetlenül várt. Mindenképpen meg akarta tudni, hogy az ikrek mégis miért hozták ide. Amint kihozták az ételt a két zenész rögtön enni kezdett és csak néha szóltak egy- egy szót. Seth soha nem volt nagy étvágyú, de most szinte semmit nem bírt magába gyűrni. Udvariasságból megette az első két fogást és a desszertbe is belepiszkált, majd anlélkül, hogy bárkit is megkérdezett volna rendelt magának egy pohár martinit. Tom nagyot nézett mikor Seth elkezdett inni, de nem mondott semmit, csak mosolygott. Bill még csak a fagylalt kehelynél tartott mikor a gitáros hivatalosan is megkezdte a beszélgetést.

-Szóval Seth… miután lenulláztad a bankszámlánkat, úgy érzem, már beszélhetünk arról, ami miatt tulajdonképpen mindannyian itt vagyunk. –a gitáros várakozva nézett az énekesre. Bill teli szájjal bólintott, Tom pedig folytatta. –Tehát rögön a lényegre térek: Bill és én szeretnénk megtudni, hogy melyikünk az apád, viszont ez alatt az egy hét alatt ugye ez természetesen nem sikerült. Mindenképpen több időre lenne szükségünk ahhoz, hogy igazán megismerjünk téged és neked is nyilván jobb, lenne, ha nem csak úgy betörne hirtelen valamelyikünk az életedbe.

-Nyögd már ki, hogy mit akarunk! –szólt közbe Bill a fagylaltos kanállal a szájában.

-Bill és én azt szeretnénk, hogy gyere velünk Los Angeles-be. –közölte Tom hirtelen határozottsággal.

Seth legszívesebben elnevette volna magát és megjátszotta, volna, hogy nem érti, miről van szó. Annyira meglepődött, annyira megdöbbent, hogy hirtelen megszólalni sem tudott.

-Hogy micsoda? –kérdezte végül megsemmisülten.

-Figyelj nem, muszáj eljönnöd velünk. –Bill a kanállal hadonászott és közben mélyen a fiú szemébe nézett. –A turnénak már csak néhány állomása van és azok is csak itt európában. Elkísérhetnél minket, és ha nagyon utálsz velünk lenni, akkor hazafelé kirakunk téged itt párizsban. Ha pedig úgy döntenél, hogy velünk maradsz, mi akármeddig szívesen látunk. És ha Nina is hazajön, bármikor fizetjük a repülőt, neki, vagy ha te akarsz hozzá visszamenni New York-ba, akkor azt is elrendezzük.

-Azt akarjátok, hogy lakjak nálatok?

-Ja! –vágta rá Tom. –Ha csak ketten vagyunk olyan üres az a hatalmas ház. Na de viccet félretéve. Azt mondtad, hogy magántanuló vagy, tehát LA-ben is tanulhatnál otthon.

-És ha vége a turnénak végre lesz egy csomó szabadidőnk, és foglalkozhatunk veled is. –mondta Bill és az arcán látszott, hogy komolyan gondolja, amit mond. –Elvihetünk téged akárhová! Ahová csak szeretnéd.

-Mert nem az a legnagyobb poén, hogy velünk lehetsz, hanem, hogy LA-ben lehetsz velünk. LA-ben padig akármit megtehetsz. Hidd el nekem Seth, az a hely tényleg az angyalok városa.

-A féktelen és szemérmetlenül gazdag angyaloké! –tette hozzá Bill vigyorogva.

-Miért akarjátok, hogy veletek menjek? –kérdezte Seth ártatlanul, de már sokkal vidámabban, mint az előbb.

-Azért hogy végre teljes legyen az életed, és hogy kiégjen a válaszod: az apámat keresem! –mondta Tom mosolyogva.

-Mi éppen annyira tehetetlenül tudatlanok vagyunk, mint te. Tehát ha eljössz velünk, azzal nem csak magadon segítesz. De persze választhatod azt is, hogy elfelejted ezt az egész párizsi kalandot és minket is.

-Úgysem tudnál! –nevetett Tom.

-Ha pedig Nina miatt aggódsz, tényleg bármikor bármit elintézünk.

Seth hallgatott. Hosszú percekig egyikőjük sem szólalt meg. Végült Tom feladta a várakozást és felállt az asztaltól.

-Kimegyek elszívok egy szál cigit. –mondta és már el is tűnt.

Bill egyedül maradt a fiúval. Az énekes szeme gyorsan futkosott Seth arcán. Figyelte a gyerek minden mozdulatát, hátha valahogy, valamilyen beidegződött, automatikus gesztussal elárulja magát és kiderül, hogy hogyan dönt.

-Annyira szeretnélek meggyőzni. –mondta mosolyogva Bill, és állát a tenyerébe támasztotta.

-Hát akkor tedd meg! Győzz meg. Segíts, mert egyedül nem megy.

Az énekes elnevette magát.

-Nem tudom, mit mondhatnék neked, amitől úgy döntesz, hogy velem jössz.

Bill nem azt mondta, hogy "velünk", hanem azt, hogy "velem" és ez Seth számára mindennél többet jelentett. Ettől az egy szótól már annyira személyes lett ez a beszélgetés. Legszívesebben csak ezt hallgatta volna mindkét férfitól, hogy nem együtt, hanem egyenként, is mindketten magukkal akarják vinni.

-Na jó talán mégis van egy elég fullos szövegem.

-Közhelyekkel nem megyek sokra.

-Ez nem közhely! Ezzel foglak meggyőzni. –Bill nevetett, majd mikor látta, hogy Seth kíváncsian figyeli, folytatta. –Szóval…

-Várj, várj! Most mégis mivel akarsz meggyőzni?

-Elmondhatnám? –kérdezte Bill felháborodva és nevetett. –Egyébként nem azzal akarlak meggyőzni, hogy Tomal és velem lenni mennyire király, hanem, hogy ott lenni mennyire király!

-Los Angeles-ben?

-Hát ezt nem hiszem el! Minek beszélsz ennyit? Elmondhatnám végre, amit akarok? Meggyőzhetnélek végre?

-Persze. –Seth mosolygott. –Szóval mit szeretnél?

-Azt akarom, hogy képzeld el… képzeld el az érzést, ahogy ott állsz és látod a tengert. Az a tenger nem olyan, mint amit New York-ból látsz. Ez a tenger visszanéz rád. Látod az egész világot. Mindent, amiről valaha is álmodtál. Képzeld el, ahogy az arcodba lehelli a könnyű reggeli hangokat a szél. Érzed a pálmafák illatát és látod, ahogy felébred az egész város. Ott fekszik előtted Los Angeles. Az angyalok városa. Nincs ami, korlátolna. Ott van a kezedben minden. Végtelen időd van rá, hogy betelj vele, ha esetleg nem tudnád elhinni. Te csak képzeld el, hogy ott vagy. És az a város igazi, pont olyan élő, mint te! Bármit megérintesz, az is érez majd téged. Sétálhatsz az utcákon és tényleg igazán, ott lehetsz majd. Esténként pedig, akárhol is leszel éppen, LA összes fénye érted gyullad majd fel.

-Wow! –nyögte Seth lazán, de magában, mégis kétségbeesetten próbált kikeveredni a gondolatai közt villogó képek közül.

Bill meggyőzése még a vártnál is jobban sikerült. Az énekes úgy gondolta, hogy amit mond az a legcsodálatosabb LA-ben, ezért ezzel akarta lenyűgözni a fiút. Ő nem láthatta, hogy milyen gondolatokat és képeket ébresztettek a szavai a gyerekben.

Mikor Seth ismét az Billre emelte a tekintetét a szeme előtt még mindig ott villogtak, LA fényei.

-Anyám szerinted, megengedi? –kérdezte a gyerek tanácstalanul.

-Megengedi. –mondta Bill mosolyogva.

-Honnan veszed?

-Mit gondolsz, miről kérdeztem, amikor téged kerestünk?

-Megkérdezted? Komolyan elengedne veletek?

-Azt mondta, hogy igen de persze, azért még vele is kéne beszélned.

-Nem értem… hogy lehet, hogy megengedte?

-Van egy olyan érzésem, hogy mindig is előnyben voltam nála. –Bill vigyorgott. –Ha Tom kérte volna, biztosan nemet mond.

Seth gondolkozott.

-Már csak az a kérdés, hogy te mit mondasz? Hogyan döntesz? –kérdezte az énekes.

-Hát. –kezdte zavartan a gyerek. –Azt hiszem túl durva, lenne… -Bill hirtelen elkomolyodott, de a fiú ravaszul folytatta. –Ha kihagynék egy ilyen lehetőséget!

Az énekes elvigyorodott.

-Biztos vagy benne? Miattunk nehogy úgy érezd, hogy jönnöd kell.

-Viccelsz? Bárcsak az eddigi életem minden döntésében ilyen biztos lettem volna.

-Szóval velem jössz?

-Akárhová! –bukott ki a gyerekből az egyszerű gondolat mire Bill elnevette magát. –De biztos, hogy nem lennék teher nektek? Nem zavarnálak a munkában?

-Mi a francról beszélsz? Dehogy is! Ez a mi ötletünk volt, szóval ilyesmire ne is gondolj!

Seth már nem is mondott semmit, csak lelkesen mosolygott.

-Ugye tudod, hogy ma hajnalban indul a gépünk?

-Igen. El kéne búcsúznom anyától, vagyis egyáltalán meg kéne tudnia, hogy elmegyek.

-Akkor, ha végeztünk a vacsorával egyenesen hozzátok, megyünk. Össze is kell pakolnod. Mi már mindannyian készen vagyunk az ilyenekkel.

-Rendben. És hová megyünk először?

-Hát a következő állomás svájc, aztán olaszország, spanyolország és végül portugália az utolsó helyszín. Amint lenyomtuk az utolsó koncertet, csapunk egy nagy bulit a sikeres európai turné örömére aztán pedig irány, LA. Kicsit több mint egy hét és már otthon lehetsz nálunk

-Alig várom!

-Azt elhiszem!

-Na mi van, sikerült eldönteni, hogy jössz vagy maradsz? –kérdezte Tom vigyorogva, ahogy visszajött és levágódott a helyére.

-Ja megyek! Unatkoznál nélkülem mi? –nevetett Seth.

-Komolyan? Komolyan jössz? –kérdezte a gitáros boldog meglepettséggel.

-Igen!

-Hát ez nagyon állat! Mi mindent fogunk mi csinálni LA-ben kölyök! –Tom ravaszul nevetett. –Bill akkor viszont te fizetsz!

-Igen, igen tudom.

A fiú értetlenül nézett a két zenészre.

-Ti most… ti komolyan fogadtatok, hogy megyek-e? –kérdezte a szemeit forgatva.

-Persze! De mondtam én, hogy úgysem bírsz majd leszakadni rólunk! –a gitáros idétlenül röhögött.

-Na inkább induljunk! Seth-nek még össze kell pakolnia a cuccait.

-Minek? Már így is egy teljes ruhatár van nálunk a mai kis bevásárlásotok után!

-Tom ne szórakozz már!

Bill sietve fizetett, Tom kérésére nagy borravalót adott az alulöltözött csinos pincérlánynak, aki kiszolgálta őket. A zenészek és Seth gyorsan beültek a gitáros autójába és már indultak is.

Egyikőjük sem vette észre, ahogy egy rejtőzködő fotós tökéletes sorozatot készít a távozásukról.