Ments meg! 2. Rész

"Ez a dolga egy hősnek."

A hatalmas Los Angeles-i szórakozóhely még hajnalban is tele volt. Az egyik boxban félrevonulva ült egy férfi és már a sokadik poharat ürítette ki, mikor végre megérkezett, akire várt. George a kezében egy pohár Martini-val vágódott le Tommal szemben az ülésre és már éppen üdvözölte volna a barátját, mikor az sietve megelőzte őt.

-Figyelj haver nagy gáz, van!

-Neked is jó estét! –nevetet a basszusgitáros és beleivott az italába. –Na halljam, miért kellet ide jönnöm hajnali háromkor?

-Hát szeretném, ha köztünk maradna a dolog. –mondta zavartan a gitáros és az óráját piszkálta.

-Rendben. –vigyorgott ravaszul George és várakozva nézett Tomra.

-Volt egy kis problémám az este. –Tom idegesen vakarta a fejét és jelentősség teljesen nézett a barátjára.

-Milyen problémád? –értetlenkedett a basszusgitáros.

-Hát nem igazán ment a… szóval nem állt fel…

-Te most a szexről beszélsz? –kérdezte George köhögve, ahogy nevetés közben félrenyelte az italt.

-Nem bazmeg! Szerinted mégis mi a faszról beszélek?

-Bocs! –röhögött még mindig George és tovább vigyorgott.

-Szerinted ez vicces? –kérdezte a gitáros felháborodva a haverjától.

-Hát eléggé! –nevetett George a szemét törölgetve.

-Baszódj meg! –mérgelődött Tom. –Ez akkor is durva… és nem értem mi a szar lehetett. Mindent úgy csináltam, ahogy eddig. Komolyan ez nagyon aggasztó.

-Szerintem inkább szánalmas! –nevetett még mindig fuldokolva George.

-A kurva életbe, fejezd már be! Nem érted, hogy ez mennyire zavar engem? Nem ment érted? Olyan voltam, mint egy nyolcvan éves vén fasz!

-Öregszel! –mondta a basszusgitáros, és röhögve visszaköpte az italát a poharába, mire Tom dühösen fejbe vágta.

-A francba már mondom, hogy ez nem vicces!

-Rendben, rendben. –mosolygott mentegetőzve George és lassan elkomolyodott.  –De nem tudom, hogy hogyan segíthetnék. Valamit biztos elbasztál.

-De nem! Esküszöm, hogy semmit nem baszhattam el. Minden simán ment, amíg… felszedtem a csajt, hazavittem, ittunk még egy kicsit, felmentünk, levetkőztettem és elkezdtük és… minden oké volt, mennie kellett volna. Esküszöm nem értem! Kurva jó csaj volt, látnod kellett volna. Elég volt rá nézni és ezt hittem meghalok. Aztán meg semmi… annyira hülyén éreztem magam!

-Valamit biztos csináltál! Előtte, mit csináltál előtte?

-Hát… semmit! Mondom nem csináltam semmi különöset, tökre rá voltam izgulva.

-Valamiért nem ment a szex Tom! És csak te tudod, hogy miért! Szóval erőltesd meg az agyad én, gondolkozz! Valami biztos elterelte a gondolataid, vagy csak egyszerűen nem ment és kész. Bár nem tudom, mert még sosem volt ilyen problémám.

-Na jó! Figyelj! Tehát felszedtem a csajt és haza mentünk. Ittunk aztán pedig felmentünk. Levágódtunk az ágyra és elkezdtem vetkőztetni… -Tom egy pillanatra elakadt és eltűnődve bámult maga elé.

-És? –kérdezte Georg a szemöldökét rángatva.

-És egy másodpercre felnéztem a falra, a tekintettem pedig megakadt azon a gitáron. Tudod az üveggitáron, amit az egyik díjátadón kaptam. És akkor eszembe jutott…

-Mi? –faggatózott a George kíváncsian.

-Hogy Seth mennyire imádta azt a gitárt. Igen! Basszus ez volt az! Beugrott az a kép mikor egyik este nem tudott aludni és átjött hozzám. Ott ült az ágyam végén, a lábait maga alá húzta és csodálattal nézett arra a gitárra. Aztán eszembe jutott Nina és az, hogy Bill most is biztos épp őt kúrja…

-Na álljunk, csak megy egy percre! –röhögött George és értetlenül megrázta a fejét. –Most akkor mitől is ment el a kedved? Attól, hogy eszedbe jutott Seth, vagy attól, hogy Bill a feleségével kefél?

-Mindkettőtől! –háborgott a gitáros. –Attól, hogy Bill Seth anyjával Ninával dughat, miközben én egy ilyen közönséges kurvával kerülök egy ágyba.

-Várj csak… -nyögte lassan, nevetve George és ravaszul felnézett a gitárosra. –Neked most nem az volt a bajod, hogy Seth az eszedbe jutott, hanem az, hogy ő eszedbe jutatta Ninát! Igaz? Ezért basztad el! És nem az zavart, hogy ő Seth anyja, hanem az, hogy ő Bill felesége! Ezért volt az egész!

-Gondolod? –kérdezte zavartan Tom és a fejét vakarta.

-Ember, baszki! Te rá vagy izgulva Bill nőjére!

-Én aztán nem! –csattant fel hirtelen a gitáros, mire George azonnal elnevette magát.

-Azt a kurva! Ezt azért nem gondoltam volna! Hülye fasz vagy Tom! Most komolyan… komolyan még mindig be vagy indulva tőle?

-Én nem vagyok beindulva tőle! Én egyszerűen… ez a kifejezés… nem akarok ilyet a számra venni, ha róla beszélek. Mert nem úgy érzek, ahogy kéne.

-Hát mond meg, hogy kéne érezned?

-Sehogy! Ez az, nem érted? Sehogy nem kéne éreznem, ha Ninára gondolok!

-Mindenképpen szólj, hogy írjam fel Nina pozitív jelzőihez, hogy elveszi az ember kedvét a szextől! –George röhögve túrt bele hosszú hajába, mire Tom azonnal dühösen az asztalra csapott.

-Ez nem vicces! Ha rá gondolok, nincs kedvem senki máshoz! Érted?

-Sajnálattal kell közölnöm veled, hogy te voltál Bill tanúja az esküvőn! Nina az ő felesége!

-Tudom. –sóhajtotta Tom. –De…

-De? Mit tudsz még ehhez hozzáfűzni Tom? Szereted őt? Igen? Akkor hagyd békén, felejtsd el! Vagy hagyd, hogy az önzőséged felülkerekedjen rajtad, menj, rombolj szét egy házasságot és egy családot!

-Miért vagyok ilyen hülye faszfej? –kérdezte Tom a fejét fogva és nagyot kortyolt az italából.

-Mert annak születtél! –válaszolt nevetve a basszusgitáros. –Egyáltalán mikor estél bele? Nem úgy volt, hogy Ria után nem kezdesz senkivel sem?

-De úgy volt. Csak tudod ez az utóbbi három hónap, mikor ő is itt lakott velünk… az, hogy látnom kellett őt minden nap, megváltoztatott bennem mindent. Az, ahogy Bill irányítja őt… én nem csak simán féltékeny vagyok, hanem… nem tudom… olyan ez, mint egy méreg. Lassan felemészt. Azt pedig, hogy nem én vagyok a gyerekének az apja, sose fogom elfogadni. Bill mindkettőjüket elvette tőlem. Ez pedig annyira igazságtalan. És tudod miért? Mert ez a világon a legrosszabb dolog! Úgy néz ki, mintha jó lenne, közben pedig nem az! Seth nem boldog, az övék pedig nem rendes család. Nina és Bill nem rendes házasok, mert nem egyenlőek. Nina pedig nem elég erős ahhoz, hogy szembe szálljon Billel. Ezért szülőnek is totál rosszak, mivel Nina nem mer szembeszegülni az öcsém akaratával. Bill pedig egy brutális seggfej! Szóval Seth-et is jól elintézik.

-És akkor mit fogsz csinálni? –kérdezte George értetlenül.

-Hát ez az, amit én sem tudok. Basszam szét az öcsém házasságát?

-Ennyire nem lehetsz fasz! –mondta George köhögve, ahogy félrenyelte az italt.

-Azt mondod, hagyjam őket?

-Nem. Én nem mondok semmit.

-Azt hiszem… most akkor másoknak kell majd szenvedniük, de önzetlen leszek, és békén hagyom őket. De, ez nem azt jelenti, hogy nem szeretem őket. Nina is és Seth is jobbat érdemelnének a mostani életüknél!

-Tudod… ez a dolga egy hősnek. A te esetedben jobb, ha távolról vigyázol rájuk. És mostantól fogva ne gondolj Ninára szex közben!

-Kösz bazmeg! –morogta a gitáros, majd lassan elvigyorodott.

-Őszintén kíváncsi vagyok rá, hogy meddig fogod bírni ezt az önzetlenkedősdit! –vigyorgott George.

-Hát haver... arra én is! –nyögte Tom fásultan és lehúzta az utolsó kortyot a pohárból.

-Nem azért mondom, de utálom az ilyen szerelmi háromszögeket.

-Miért? –kérdezte a gitáros értetlenül.

-Azért mert a végén mindannyian összetörtök.

*

Seth másnap reggel magabiztosan ébredt fel. Lazán kapkodta magára a kedvenc márkás ruháit. Jókedvűen szaladt le a szüleihez. Bill és Nina már reggeliztek mikor ő is levágódott az asztalhoz.

-Sziasztok! –köszönt lelkesen és kávét töltött magának.

-Jól aludtál? –kérdezte Nina kedvesen mosolyogva és elhúzta Bill elől az újságot, hogy a férfi is figyeljen a beszélgetésre.

-Nem. Még meg kell szoknom a helyet. És ti?

-Én remekül! –vetette oda hanyagul az énekes és visszavette az újságot a nőtől.

-Én is. –mosolygott Nina és megsimogatta Bill kezét.

-Azt elhiszem! –nevetett Seth gonoszkodva. –Felavattátok a házat mi?

-Fiam! Véleményem szerint a szexuális töltetű a vicceid egyáltalán nem humorosak. –Bill komolyan kipillantott az újság mögül mire Seth elfojtotta az arcára kiülő szánakozó mosolyt.

-Nos akkor ezt biztosan nem tőled örököltem. –jegyezte meg gúnyosan, de Bill szóra sem méltatta, csak fásultan felsóhajtott és Ninára nézett.

-Szívem, ma elvinnéd te Seth-et? Én most valahogy túl fáradt vagyok hozzá! Tudod az idegeimnek még edződniük kell, hogy az ilyesmit el tudják viselni.

A fiú erre már legszívesebben belefejeltette volna az énekest a rántottába, de inkább nem csinált semmit csak várt.

-Persze.

-Anya… -kezdte zavartan a fiú és a tarkóját vakarta. –Igazából egyedül szerettem volna menni.

-Miért? –kérdezte a nő csodálkozva.

-Mert ha egyedül megy azzal a hatalmas kocsival, akkor sokkal vagányabbnak néz ki. –mondta Bill és lekicsinylően kinézett a lapok mögül.

Seth nagyot nyelt és az asztalra szorította a poharát.

-Elég korlátolt a gondolkodásod Bill! –jegyezte meg halkan mire az énekes azonnal felpattant és lecsapta az újságot az asztalra.

-Na ebből elég volt! –kiabálta dühösen. –Rendben van, menj egyedül! Engem aztán nem érdekel! De elárulnád, hogy hogyan fogod megtalálni a sulit?

-Tudod van az a fantasztikus cucc, a GPS. Kb. már tizenöt éve, feltalálták.

-Nagyon vicces vagy! –nevetett Bill gúnyosan.

-Vagy lehet, hogy annyira kint vagyunk az isten háta mögött, ebben a kibaszott kertvárosban, hogy még az sem működik?

-Na jó! Torkig vagyok veled!

-Torkig? –kérdezte Seth hitetlenkedve és ravaszul felvonta a szemöldökét. –Csak torkig? Azt hittem már bőven hánysz tőlem!

-Tűnj már el innen! –kiabált Bill dühösen és kezével egyenesen az ajtó felé mutatott.

-Nem tudod, milyen szívesen! –nevetett a fiú és lazán kisétált a házból.

Bevágódott a kocsijába és beindította a hatalmas járművet. Elégedetten hunyta le a szemét mikor a motor hangosan felbődült. Bekapcsolta a GPS-t, majd csikorgó kerekekkel, kifarolt a ház beállójáról. Gúnyosan visszapillantott a házra és hatalmas gázzal elhajtott. Az iskoláig vezető rövid úton végig üvöltette a zenét a kocsiban. Az utolsó kanyarban, direkt hatalmas gázt adott, így az iskola előtt felgyülemlett tömeg azonnal felkapta a fejét, mikor Seth kocsija becsúszott az egyik parkolóhelyre. A fiú nagyot vigyorgott, a sötétített üveg mögött, ahogy meglátta, hogy mindenki őt figyeli. A diákok elhűlve nézték a hatalmas fekete Audi-t. A gimnáziumban általában csak a végzősöknek volt autója, azok az autók viszont Seth kocsija mellett egyáltalán nem voltak említésre méltók. A parkolóban várakozó diákok összesúgtak a fiú háta mögött, mikor az lazán kiszállt a kocsiból. Mindenki hüledezve mérte végig a híres srácot.  Hitetlenkedve nézték, ahogy lassan leemeli a napszemüvegét és meglengeti magán a bőrdzsekijét. Amint megmozdult letolt nadrágján csörögni kezdtek a láncok. Fekete körmeivel hanyagul túrt bele a hajába. Seth önelégülten belevigyorgott a kínos csendbe, majd a válla fölött hátravillantva a távirányítót egy lezser mozdulattal lezárta a kocsit. Elégedetten nyugtázta, hogy mindenki körülötte forog. Ahogy végignézett a diákokon szánakozva mosolygott a tenyerébe. Egy valamiben igazat adott Billnek. Itt tényleg rohadtul átlagosan voltak a fiatalok. Hiába voltak mások, hiába különbözött az arcuk, a hajuk, a stílusuk, mert Seth szemében mindannyian szánalmasan egyforma vesztesek voltak. A fiú lassan besétált az épületbe, ahol újabb döbbenten bámuló diákokba ütközött.

-Merre van itt az iroda, vagy mi a faszom? –kérdezte lazán az egyik lánytól.

-Balra az aula után. –rebegte a lány és félrehúzódott Seth elől.

A fiú modortalanul lökdösődve átverekedte magát a diákseregen, majd ahogy az aula után balra fordult, meg is találta az irodát. Az ajtó résnyire nyitva volt, így Seth csak belerúgott, mire az rögtön kitárult előtte.

-Csá! –köszönt, ahogy belépett és a rágóját a szoba közepén álló asztal melletti szemetesbe köpte.

-Jó reggelt! –köszönt az igazgató is az asztal mögül és a szemüvege fölött komolyan kipillantott a fiúra. –John Beatts vagyok, az igazgató. –mutatkozott be a férfi és a kezét nyújtotta a fiúnak.

-Én meg Seth Walker, a világsztár. –mondta Seth és lekicsinylő pillantást vetett a férfira, majd határozottan zsebrevágta a kezeit, mielőtt még az igazgató üdvözölhette volna.

-Nos… -kezdte az igazgató kissé nehézkesen és az asztala előtti székre mutatott. –Kérlek, ülj le!

-Nem. Nem akarok leülni.

-Rendben. akkor csak figyelj! A könyveid itt vannak nálam, mindegyikre szükséged lesz.

-Azt kétlem! –nevetett Seth, ahogy az asztal szélén álló hatalmas könyvkupacra nézett.

Az igazgató nem vette figyelembe a fiú megjegyzését, nyugodtan beszélt tovább.

-Valamint adok neked egy példányt az iskola házirendjéből. Szeretném, ha elolvasnád!

-Ahha, persze! –nevetett megint Seth.

-Itt van az órarended is. A 10. B-be fogsz járni. Az osztályfőnököd James Norton lesz. Matematikát tanít. Az első órád rögtön vele lesz.

-Szuper! Elmehetek?

-Nem, még nem. Szeretném, ha tudnád, hogy a mi iskolán a környék legjobb gimnáziuma és ezt a címet a jövőben is szeretnénk megtartani. Nem akarom, hogy akármelyik diákom miatt is szégyenkeznem kelljen.

-Ne féljen Mr. Beatts, kussban leszek. Nem szolgált rá semmivel a haragomra szóval… nyugi. Nem fogom bántani a drágalátos iskoláját.

-Én ezt nem kifejezetten neked céloztam, csak gondoltam jobb, ha tudod.

-Persze az előítélet… -nyögte gúnyosan a fiú és lazán az igazgatói asztalnak támaszkodott.

-Nos hát, ne haragudj, de bűzlesz a cigitől. Az iskola területén pedig tilos a dohányzás, ez benne van a házirendben is. A körömfestést pedig nem szoktuk engedélyezni a lányoknak, ezért téged is arra kérlek, hogy mosd le. Gondolom, ezt megérted.

-Nem! Nem értem meg és nem fogom lemosni.

-Akkor azt hiszem rossz helyre, jöttél.

-Nézze Mr. Beatts én nem akarok balhézni. Biztosan meg lehet oldani, hogy most az egyszer kivételt tegyen. –Seth nagyot mosolygott, majd ahogy elvette a könyveket az asztalról a férfi elé csúsztatott párszáz dollárt.

-Ugye nem gondolod komolyan? –kérdezte az igazgató felháborodva.

-Miért ne? –kérdezett vissza Seth ravaszul. –Ugyan ember, ne szórakozzunk már! Ez nem kevés pénz. Én pedig csak annyit kérek, hogy ne akarjon maga is még jobban megváltoztatni. Egyébként pedig most mit játssza itt az agyát? Úgyse fogom lemosni, maga pedig úgysem fog kibaszni innen. Az isten szerelmére Bill Kaulitz az apám! Személyesen jött el beszélni magával! Gondolom ő is rendesen, lefizette. Nem kell itt a becsületes polgárt játszani! Csak fogja a pénzt, engem pedig szarjon le! Engedje meg, hogy megjátsszam a rendes gyereket. Csak egy picit! Úgysem fogom sokáig bírni, nem fogom itt rontani a légkört. Beadom a szüleimnek, hogy minden rendben és ennyi.

-Sok sikert kölyök! –mondta komolyan az igazgató, de a mondat végére elmosolyodott.

-Na, viszlát! –nevetett Seth és a könyvekkel együtt kivonult az irodából és megkereste az osztálytermét.

A tanítás megkezdéséig már csak pár perc volt hátra. Seth bement az osztályba és leült az egyik székre az ablak mellett. Kényelmesen elterült és elégedetten nézett végig az osztályon, amiben szinte mindenki róla beszélt.

-Hé, a helyemen ülsz haver! –Seth hátrafordult erre a kihívó hangra, majd lassan felnézett a hatalmas termetű srác arcába.

-Nem vagyok haver, bunkó! –mondta lazán és felegyenesedett.

-Mi? –kérdezte döbbenten a srác, az osztály pedig felhördült Seth beszólására.

-Jól hallottad! Bunkó! Surmó! Tapló! Állat! Mondjak még ilyeneket? Tudok egy csomót!

-Te most komolyan beszóltál nekem?

-Öcsém! –röhögött fel Seth gúnyosan és a térdére csapott. –A fáziskésés azért enyhén befigyel nálad!

-Te tudod, hogy én ki vagyok? –kérdezte a srác és közelebb lépett a fiúhoz.

-És te tudod, hogy ÉN kivagyok? –kérdezett vissza Seth is és kezével a mellkasa felé intett.

-Jó reggelt mindenkinek! –köszönt hirtelen a beérkező tanár, mire az összes diák azonnal a helyére rohant és leült, hirtelen csak Seth maradt állva.

Gyorsan ő is leült és a tanárra szegezte a tekintetét.

-Szóval! –kezdte a magas szikár férfi komolyan, miközben az asztalán egymás mellé rendezte a dolgait. –Ha minden igaz akkor… van egy új diákunk! Seth, igaz?

-Igen én vagyok! –szólalt meg a fiú az ablak mellől.

-Rendben, nagyon örülök neked! James Norton vagyok! Az osztályfőnököd. Matematikát és fizikát tanítok… megkérhetnélek, hogy állj fel és mutatkozz be? Beszélj egy kicsit magadról!

-Persze. –a fiú lassan felállt és kicsit az osztály felé fordult. –Hát… Biztos mindannyian tudjátok, ki vagyok, de azért a rend kedvéért bemutatkozom. A nevem Seth Walker és most költöztem ide. Eddig Los Angeles-ben éltem, az előtt pedig New Yorkban… Látom… látom az arcotokon, hogy nem vágjátok mi van, szóval elmondanám, hogy Bill Kaulitz az apám, ezért hasonlítok rá, ilyen rohadtul. Vele és az anyámmal jöttem ide. Igazából… -Seth elakadt és a körmeit nézte. Zavartan elgondolkozott, majd ahogy felnézett a tekintete hirtelen egészen megváltozott. –Igazából fogalmam nincs, hogy mi a faszt keresek itt köztetek. Ez még csak az első napom de már most utállak titeket. Rohadtul nem vagyok ide való. Nem ide születtem… nem várom el tőletek, hogy megértsetek, bizonyára egy bunkó seggfejnek fogtok tartani. De tudjátok mindenkit annak tartanak, aki egy kicsit is különleges. Ha akár csak egy kicsit is különbözik valaki arra mindenki, úgy néz, ahogy ti néztek most rám. Biztos másnak tartotok, elszállt hülye gazdag, nagyvárosi pöcsnek. És tudjátok mit? Igazatok van! Most szervezik az első világturnémat, lesz egy filmem, van egy CD-m, ami minden kontinensen aranylemez lett, van három videóklippem, van egy Audi Hibrid-em és van egy kurva nagy összeg a bankszámlámon. Igen, bazmeg az vagyok aminek hisztek. És tudom, hogy ti is olyanok vagytok amilyennek én látlak titeket. Szánalmasan normálisak vagytok! Elég csak rátok néznem és máris hányok! –Seth egy percre megint elhallgatott és elégedetten nézett végig a döbbent osztályon. –Remélem ennyi elég volt bemutatkozásnak! Vegyük úgy hogy ismertek. Eldicsekedhettek vele, hogy Seth Walkert az osztálytársatok, de mást ne akarjatok tőlem. Ne merjetek a közelembe jönni, mert konkrétan leszarom mindegyikőtöket. Nem akarok beilleszkedni, ebbe a szánalmas közösségbe.

-Neked is szükséged van barátokra! –mondta hirtelen az egyik lány, mire Seth azonnal felröhögött.

-Barátokra? –kérdezte undorral a hangjában. –Édes szívem, milyen barátokra? Olyanokra amilyenek ti lennétek? Vannak barátaim, Los Angeles-ben. Egyébként pedig bocs de rohadtul nincs szükségem barátokra. Miért lenne szükségem rájuk, ha vannak rajongóim? Nem ezer, vagy tízezer, hanem több millió. Érted? Több millió olyan kis csitri vetődne elém, mint amilyen te is vagy! Tehát, nincs szükségem barátokra, hiszen vannak rajongóim. Szerinted egy barát meddig megy el? Nem a végsőkig, az biztos. Ti nem tennétek meg nekem mindent, ők viszont igen. Akármit… érted? Akármit megtesznek! Szóval, baszhatjátok, mert én ugyan senkivel nem fogok barátkozni.

-Ülj le! –mondta a tanár keményen, majd kárörvendően kipillantott a Seth-re a szemüvege mögül.

A fiú nem ellenkezett, leült a helyére és összekulcsolta a kezeit az asztalon.

-Nos, Seth azt meg kell hagyni, hogy jól előadtad magad. Hatásos belépő volt! –a férfi elismerően felnevetett. –De remélem, tudod, hogy ez egy iskola. Szóval szeretném, ha az óra után elkísérnél az igazgatóhoz.

-Nyomunk egyet hármasban? –kérdezet Seth szemtelenül vigyorogva, az osztály pedig felhördült.

-Inkább négyesben! –válaszolt a tanár kárörvendően mosolyogva, Seth pedig értetlenül összevonta a szemöldökét. –Behívjuk az apádat is.

-Ne! –bukott ki a fiúból az ijedtség és könyörgő szemekkel nézett a tanárra.

­*

Seth magányosan ült az igazgatói iroda előtt, mikor a tanításnak már vége lett. Fogalma nem volt róla, hogy voltaképpen melyik beszólása, vagy tette következménye, ez a roppant kínos szituáció. Bill éppen róla beszélgetett bent az igazgatóval. Seth lassan felhúzta a székre a lábait, és nagyot sóhajtva hátravetette a fejét.

-Hé! –szólította meg valaki hirtelen, mire ő összerezzent, majd felnézett.

Öt végzős állt előtte, akik az iskola vagányai voltak. Seth már egy nap alatt is sokat hallott róluk, pedig nem beszélgetett senkivel.

-Te vagy az új könyök igaz? –kérdezte az egyikük és előre lépett.

A fiú lassan végigmérte a társaságot, majd szánakozva elmosolyodott. Az iskola "nagymenői" az ő szemében csak még szánalmasabbak voltak, mint a többiek.

-Igen én vagyok! –válaszolt lazán és ő is felállt.

-Beszóltál az egyik haverunknak!

-Arra a tahó állatra gondolsz, a 10. B-ből? Elég sok mindenkinek beszóltam már ma.

-Meg fogunk verni! –mondta a bandavezér és jelentősség teljesen hátrapillantott a barátaira.

-Öten egy ellen? –kérdezte Seth vigyorogva. –Már alig várom!

-Asszed" kemény vagy mi? Lehet, hogy LA-ben kinyalták a segged, de ez az én sulim. És meg fogod tanulni…

-Dugd fel, ezt a kibaszott vagány szöveged és inkább húzd meg magad, mielőtt beverem az arcod!

-Te meg mi a francot képzelsz magadról? –kérdezte a srác felháborodva és meglökte Seth-et.

A fiú erre azonnal visszalökött és kirúgta a támadó alól a lábait.

-Azt képzelem, hogy egy beteg állat vagyok, mert most legszívesebben halálra vernélek! Először az összes haverodat ájulásig rugdosnám, utána pedig téged is keményen összevernélek. De nem akárhogy! Betörném az orrodat, aztán levinnélek a földre és beletaposnék az arcodba! –Seth felrántotta a srácot és keményen nézett vele farkasszemet, majd gúnyosan suttogva tovább beszélt. –Lehet, hogy ez a te sulid… de én nem tartozom ide! Szóval én vagyok az utolsó, akinek te megmondhatod, hogy mit csináljon! Szopd le magad és húzz el innen a picsába!

-Fiúk mi folyik itt? –kérdezte hirtelen az igazgató, mikor az énekessel együtt kilépett az irodából.

-Semmi. –válaszolt Seth tündérien mosolyogva és elengedte a kezei közt megalázottan szenvedő bandavezért.

-Alex? Minden rendben? –kérdezett megint az igazgató, Seth pedig egy jeletősségteljes pillantást vetett az Alex nevű fiúra.

-Persze uram. Csak hülyéskedtünk.

-Legjobb lesz, ha mindenki megy a saját dolga után! –mondta a férfi nagyot sóhajtva, mire a végzősök mind távoztak is.

Seth szótlanul nézte végig, ahogy Bill még egyszer kezetfogott az igazgatóval, majd a férfi újra bezárkózott az irodájába. Az énekes nagyot sóhajtott de nem szólalt meg. Mozdulatlanul állt a fiúval szemben és várt. Seth kitartóan nézett az apja szemébe, de ő sem mondott semmit.

-Na gyere! –mondta végül az énekes fásultan és elindult a folyósón a kijárat felé.

Seth követte őt és gyorsan be is érte a férfit. Az énekes tétovázva nézett a gyerekre, majd lassan átkarolta a fiú nyakát. –Tudom, hogy nehéz… -kezdte halkan, ahogy a kijárat felé tartottak, de ekkor Seth hirtelen lerántotta magáról a kezét.

-Hülye vagy baszd meg? –kérdezte döbbenten. –Mit buziskodsz itt? Hagyjál már a faszságadiddal! Nem érdekel, hogy tudod milyen nehéz! És az sem érdekel, ha együtt érzel velem, vagy sajnálsz! Te nyomtál be ide, szóval fogalmad sincs róla, hogy mit érzek! Mert én egyáltalán nem ezt akartam.

-Tőlem aztán… beszélhetünk így is. –mondta Bill és durván rángatni, kezdte  Seth-et.

Az énekes megállt az iskola parkolójában Seth kocsija mellett és lassan lángoló tekintettel nézett le a fiúra.

-Na ide figyelj! Ha még egyszer ilyen helyzetbe hozol én, esküszöm pokollá teszem az életed.

-Még ennél is nagyobb pokollá? –kérdezte hirtelen gúnyosan Seth és elnevette magát miközben megfeszülve tűrte az énekes erős ujjainak szorítását a karján.

-Ne merészelj szégyent hozni rám!

-Talán nem tetszett amit az igazgatóbácsi mondott? –nevetett gonoszul Seth.

-Seth, ha nem lennél ilyen jó helyzetben, már most kirúgtak volna! Mi az, hogy kitűzted a házirendet az iskolai hirdetések közé, egy "Basszátok meg!" felirattal? És miért nem tudtad lemosni azt a rohadt körömlakkot? Miért kellett már a bemutatkozásodban hangoztatni, hogy milyen kurvára különleges vagy?

-Nos azért, mert az vagyok!

-Szánalmas vagy, nem különleges!

-Nem igazán érdekel, hogy mit gondolsz! Tőlem aztán Bill, itt dögölhetnél meg, ebben a parkolóban, még csak a lábamat sem törölném beléd.

-Na, ezzel most túllőttél a célon! –háborodott fel az énekes és a kocsinak lökte a fiút. –Haza mész és ezt az egész "első nap a suliban" történetet szépen elmeséled anyádnak! Kíváncsi vagyok, hogy ő mit szól hozzá. Gyerünk! –Bill benyomta Seth-et a kocsiba és jeges tekintettel figyelte, ahogy a fiú elhajt.

Seth dühöngve hajtott be a házuk udvarára. Legnagyobb meglepetésére a ház zárva volt, tehát Nina nem volt otthon. Seth biztosra vette, hogy az énekes csak később érkezik majd meg, mivel a férfi kocsija nem követte őt. A fiú becsapta maga után a bejárati ajtót, majd mérgesen trappolt fel az emeletre. A szobájában dühösen belerúgott az ágyba majd a falba, közben pedig hangosan ordítva szidta az énekest. Kapkodva igyekezett át a fürdőszobába, mikor már épp belépett volna a helyiségbe hirtelen meghallott egy ismerő hangot.

-Seth! Ugye nem felejtettél el? –a fiú remélten összerezzent, majd hatalmas lendülettel fordult meg és nekiszédült az ajtófélfánk.

Egy percig csak a fejét fogva zihált, majd kábán betántorgott a fürdőbe. Érezte, ahogy a forróság lassan elönti a tarkóját és elnehezíti a fejét. Megszédülve próbált talpon maradni. Ahogy felnézett a tükörképe valahogy furcsán ránevetett. Ijedten nézett az ismerős alakra, majd kábán összeesett.

A fürdőszobában ébredtem. Lassan felálltam és álmosan megdörzsöltem a fejem. Hogy a francba kerültem ide? Közelebb húzódtam a tükörhöz és visszafojtott lélegzettel megérintettem a tükörképemet.

-Gyönyörű vagy… -suttogtam döbbenten és végighúztam a kezem az egész tükrön. Hirtelen megremegtek az ujjaim és izgatottan átrohantam a szobámba. Feltéptem az egyik zsákot, amibe a ruháimat csomagoltam a költözéskor és előrántottam belőle a bőrdzsekimet. Szinte kitéptem belőle azt a hatalmas biztosítótűt, ami a karjában díszelgett. Gyorsan az asztalomra dobtam a tűt, majd bekapcsoltam valami durva zenét és felcsavartam a hangerőt. Mint aki megőrült úgy kezdtem tovább kutakodni az ékszereim közt. Meg is találtam, amit kerestem. A kezembe vettem a két piercinget és a tűt, majd rohantam vissza a fürdőbe. Izgatottan álltam meg a tükör előtt, majd elővettem egy szál cigit és rágyújtottam. Az öngyújtó lángjába tartottam a tűt, miközben élvezettel hallgattam az üvöltő zenét. Néhány másodperc múlva remegő kézzel helyeztem a tűt a fülemhez. Nem vártam sokáig, egy másodpercre lehunytam a szemem és már szúrtam is.

-Áh, bazmeg! –üvöltöttem röhögve, a fájdalomtól bekönnyesült szemmel és lassan áthúztam a tűt a fülemen. Gyorsan lemostam a kezemről a vért, majd vártam még néhány percet, mielőtt kicseréltem volna a tűt a piercingre. Na ez már kegyetlenül fájt, de ezt is pillanatok alatt elintéztem. Megtisztítottam a tűt és a másik fülem elé helyeztem azt. Újabb ordítás közepette de megint végrehajtottam az előző műveletet. Lassan felnéztem a tükörbe, és sóvárogva néztem magamra, majd lassan elmosolyodtam. A következő pillanatban már téptem is fel a fiókokat. Gyorsan a kezembe akadt, amit kerestem. Rémisztően mosolyogva indítottam be a hajvágó gépet, amit Bill is használt, ha éppen nem volt ideje fodrászhoz menni. Nem sokat szarakodtam, beállítottam rajta az öt millimétert, majd nagyot sóhajtottam és a fülem mögé helyeztem a gépet. Egészen innen toltam fel a hajam, mindkét oldalt a halántékomig. Mondhatni olyan volt, mint Billé. Csak az enyém fekete és ijesztő is volt. Sietve eltűntettem a haj és a vér nyomait, mindent elpakoltam, majd visszamentem a szobámba és méginkább felcsavartam a hangerőt. Imádtam a tükörbe nézni. Rémisztően vigyorogtam és kárörvendően gondoltam Billre.

-Azért se fogok rád hasonlítani! –suttogtam miközben még mindig a tükröt bámultam.

Elégedetten nyúltam a frissen lenyírt hajamhoz. Mikor végre sikerült kimásznom a saját tükörképem bűvös tekintetéből visszafordultam a szobám felé. Elfintorodtam, ahogy szétnéztem. Tulajdonképpen nem értettem, hogy miért van ilyen szarul berendezve. Miért nem akartam, hogy a Los Angelesi szobámra emlékeztessen? Lassan elvigyorodtam, ahogy eszembe jutott, hogy az a doboz graffitti még mindig ott van valamelyik dobozom alján. Azzal írtam fel Tom nevét a falamra. Egy gyors mozdulattal elhúztam az ágyat a fel mellől és kirángattam alóla a dobozokat-amiket még nem pakoltam ki. Az ágyat egészen a szoba közepére rugdostam, mivel a régi szobámban is ott volt. Izgatottan cibáltam össze-vissza a bútoraimat, hogy a szoba elrendezése pont olyan legyen, mint régen volt. Lihegve rogytam le az ágyamra miután a szekrényemet is a helyére toltam.  Lehunytam a szemem, majd ahogy újra felnéztem megakadt a szemem a ronda sárga falfestésen. Hirtelen eszembe jutott, hogy Bill azt mondta az előző lakó hagyott itt néhány doboz festéket a garázsban. Azonnal lerohantam, de még mielőtt kimentem volna a garázsba, megálltam a konyhában és gyorsan töltöttem magamnak egy pohár whiskit. Tom mindig ezt itta, ezért utánoztam én is. A garázsba érve majdnem felnevettem örömömben, majd hálát adtam a régi lakónak. Izgatottan a kezembe vettem hármat a festékes dobozok közül és sietve visszamentem a szobámba. A festéssel nem sokat szarakodtam, csak el akartam fedni azt az undorító sárga színt. Fogalmam nincs, hogy az előző tulajdonos mit csinálhatott a fekete festékkel, én direkt örültem ennek a doboznak. A másik két dobozban sötétkék és fehér festék volt. Miközben festettem a kezem, az arcom és a ruháim is mind festékesek lettek. Mivel azzal, hogy a szoba szép legyen egyáltalán nem, foglalkoztam viszonylag gyorsan két óra alatt, elkészültem. Közben végig üvöltettem a zenét és ittam. Iszonyatosan fel voltam pörögve. A végeredmény elég érdekes lett, de én imádtam. A szobának csak egy fala volt fehér, ide került a hatalmas "TOM" felirat. A másik három fal fekete volt és össze-vissza fröcsköltem őket a kék és fehér festékkel. Brutálisan nézett ki az egész, de nekem nagyon tetszett. A graffitti úgy folyt le mintha csak a fal vérezne. Kárörvendően nevetni kezdtem, akárhányszor csak belegondoltam, hogy Bill milyen pofát fog vágni, ha ezt meglátja. Ugrálva rohantam le konyhába, hogy megint töltsek magamnak. Csodálkozva észleltem, hogy a whiskis üveg kb. két és fél óra alatt teljesen kiürült. Nem maradt el a hatása sem, a bódultság lassan kezdett átfordulni a rosszullétbe, ami engem nagyon aggasztott. Hiába ittam rá, ár nem lettem jobban. Visszamentem a szobámba és végleges helyükre toltam a bútorokat, majd a kezembe vettem a telefonom. Gyorsan elküldtem egy sms-t, majd tárcsáztam a címzettet.

-Halló? –köszönt bele az ismerős nyávogó édes hang a telefonba.

-Lana! Szia! Seth vagyok.

-Tudom, hogy te vagy. –mondta nevetve. –Mi van veled?

-Elköltöztem.

-Igen, azt hallottam. És azon kívül?

-Figyelj! –kezdtem izgatottan, és szédülve ledőltem az ágyamra. –Az előbb elküldtem neked, hogy hol lakom. Nézd meg.

-Rendben… -néhány másodpercig hallgatott, majd megint megszólalt. –Igen és mi van?

-Hát azt akartam kérdezni, hogy nem ismersz-e valakit errefelé, aki tudna nekem segíteni. Kéne valami jó cucc.

-Keresd Milot. Ő mindenfélét árul ráadásul hatalmas arc. Ha minőségi füvet akarsz, akkor azt tőle kell beszerezni. Én is tőle szoktam venni. Elküldöm neked a címét, ott van hozzád közel.

-Rendben, életmentő vagy szívem. –nyögtem miközben a hasamra fordultam, és a fejem lelógattam az ágyról.

-Szívesen! Aztán, csak ésszel! –Lana letette a telefont én, pedig áttámolyogtam a fürdőbe és lerogytam a wc mellé.

Görnyedezve sikerült kiadnom magamból mindent, amit aznap ettem. Feltett szándékom volt még ma megkeresni ezt a Milot, de mikor alig tudtam valahogy visszamászni a szobámba, éreztem, hogy ez nem fog menni. Valahogy felküzdöttem magam az ágyamra és szenvedve elterültem rajta. Nagyokat lélegeztem és letöröltem az izzadtságot a homlokomról. Hiába kínlódtam, mégis kábán mosolyogtam a falamon díszelgő névre. Alig vártam, hogy másnap reggel megpillanthassam Bill arcát.

Seth a következő reggelen mosolyogva nyitotta ki a szemeit, majd hirtelen elszörnyedve pattant ki az ágyból.

-Jézusom! –suttogta döbbenten, ahogy szétnézett a szobában. –Uram isten… Mi a fasz ez? –értetlenül forgott a körbe majd visszarogyott az ágyra, ahogy a tekintete megakadt a falra írt néven. –Mi a farnc történt? –kérdezte rémülten és kétségbeesetten a hajába túrt, de a keze döbbenten elakadt a mozdulat közben.

-Bassza meg… -suttogta döbbenten, ahogy a tükör elé állt és végigsimította a haját. –Mi az isten… -Seth a füléhez kapott. –Ez most komoly? Álmodok? –a fiú finoman megpofozta magát, de nem történt semmi.

Seth lassan megint körbeforgott a szobában, majd a szeme megakadt az ágya mellett heverő poháron. Óvatosan beleszagolt, majd fásultan az ágyra dobta a poharat.

-Whiski bazmeg… ez a vége annak, ha én bebaszok.

-Seth! –kiabált be az énekes a folyosóról, mire a fiú rémülten összerezzent. –Ugye tudod, hogy tíz percen belül el kell indulnod, hogy időben beérj a suliba.

-Hagyjál már békén! –kiabált vissza a fiú a szemeit forgatva. –Eszemben sincs megint bemenni oda.

-Seth! Be fogsz menni!

-Álmodik a nyomor! –kiabált megint Seth.

-Ne kelljen még egyszer mondanom! –ordított az énekes a fiú pedig hallotta, ahogy a parketta egyre közelebbről recseg.

-Bill nehogy begyere! –nyögte a gyerek, de már későn, az énekes hatalmas lendülettel vágta be a szoba ajtaját és már éppen kezdett volna megint üvöltözni a fiúval, amikor hirtelen elakadt még a lélegzete is.

Az énekes döbbenten bámult a szoba falaira.

-Te meg mi a francot… -Bill szeme megakadt a fehér falra firkált néven, majd lassan lenézett a fiúra és újra elképedt. –Hogy nézel ki? És mit csináltál a szobáddal?

-Semmit! Én semmit. Nem emlékszem semmire.

-Mi az, hogy nem emlékszel?

-Mondom, nem emlékszem. Ilyen egyszerű. Nehéz felfogni?

-És miért csináltad ezt magaddal? Nem kellett volna… a hajad… nem ilyennek kéne lennie. Nem ez következik.

-Te komolyan azt hiszed, hogy mindent úgy fogok csinálni, ahogy te? –kérdezte Seth felháborodva. –Nem leszek mindig olyan mint te!

-Igen is olyan leszel! Növesztened kéne a hajad, nem pedig levágnod!

-Miért nézel engem a kutyádnak? Mondom, hogy nem fogok úgy kinézni, mint te! Nekem kimarad a Rette Mich-es haj oké?

-Nem, Seth ez egyáltalán nem oké! És miért van Tom neve a faladon, már megint?

-Talán, mert még mindig inkább őt tekintem az apámnak, nem pedig téged!

-Zárjuk már le ezt az apa témát! –kiabált Bill idegesen. –Vége van érted? Én vagyok az apád! Tedd túl magad rajta!

-Nem, nem, nem! Megmondtam, hogy soha nem fogom elfelejteni, amit tettél! Mindig ordítani fogok és mindig…

-Mindig visszatérsz a kezdetekhez! –hadarta az énekes mérgesen. –Rendben! Akkor szenvedj csak! Nem érdekel, hogy mi van a faladon! Ez a név semmit nem jelent! Reménykedj, hitegesd csak magad a semmivel! Tom nincs itt, lemondott rólad és elfelejtett! Ő túllépett rajtad! Nőj fel és lépj tovább.

-Soha nem felejtene el engem! –kiabált Seth is idegesen.

-Dehogynem!

Seth döbbenten nézett az énekesre, majd lassan undorodva elfintorodott.

-Anyám nem szokott behányni tőled az ágyban? –kérdezte és gúnyosan elvigyorodott.

Az énekes nem tudott mit reagálni, annyira ledöbbent, hogy hagyta magát félrelökni. Seth leviharzott a lépcsőn, majd hirtelen rémülten hátrahőkölt. Nina a lépcső aljában állt fájdalmasan eltorzult arccal és a könnyeit visszatartva a szájába harapott. Végigmérte a fiát és szenvedve törölte le az arcát. A fiú egy másodpercig csak állt a nővel szemben és tanácstalanul bámult maga elé. A nő lassan kinyitott a száját de Seth megelőzte őt.

-Nem érdekel… -suttogta a fiú. –A rossz férfit választottad! –Seth elsuhant az anyja mellett és bevágta maga után az ajtót.