Melyikőtök? 12. Rész

"Tehát akkor harcolunk?"

Seth döbbenten nyitotta ki a szemeit. Már várta volna a hatalmas meleget, ahogy az asztalra ömlött alkohol fellángol, de hiába esett ki az öngyújtó remegő ujjai közül, nem történt semmi. Bill vállai megremegtek és nagyot sóhajtott, ahogy a bátyjára nézett. A gitáros az asztalon átnyúlva, kétségbeesetten tartotta a kezében az apró lánggal égő gyújtót. A pólóját átitatta az asztalra ömlött ital, ahogy mindenen átvágódva elkapta, a Seth kezéből kihulló tárgyat. Tom a markába zárta a gyújtót, majd zsebre vágta azt és még mindig remegve kinyújtózott, majd felnézett a gyerekre.

-Ránk gyújtottad volna az egész rohadt házat? –kérdezte és a hangja elcsuklott. –Mondd, hogy csak véletlen volt. Ugye nem direkt csináltad?

Seth még mindig csak döbbenten hallgatott. Nem gondolta volna, hogy meg kell majd felelnie a tetteiért. Azt hitte, hogy már semmi nem jöhet közbe, hiszen Tom egyáltalán nem is volt olyan közel, mint Bill. Mikor elengedte az önygyújtót úgy, érezte, hogy már minden mindegy, nem számolt azzal, hogy a gitáros hirtelen közbelép. Szinte nem is félt mikor eldobta a gyújtót, mert megszokta már, hogy soha semmilyen következménnyel nem foglalkozik. Mindig elmenekült minden büntetés elől, maga mögött hagyva a romokat, most viszont ott állt, az üres szobában, ahol nem történt semmi, nem gyulladt fel az asztalra öntött whiski, nem volt semmilyen katasztrófa, ami elől elmenekülhetett volna.

-Seth! Válaszolj!

-Fel akartam gyújtani. Az asztalt, a szőnyeget, a nappalit, az egész rohadt házat.

-Nem. –nyögte Tom hitetlenkedve. –Nem! Nem tudom elhinni. Csak véletlen volt, te nem tennél ilyet. Nem akarnál bántani engem. Az egész csak… dühös voltál… baleset volt…

Bill szánakozva nézte, ahogy a gitáros kétségbeesetten hitegeti magát.

-Sajnálom. –suttogta a fiú rémülten, ahogy lassan kezdte felfogni, hogy mit is csinált.

-Majdnem megölted őt. –hallotta magában azt a jól ismert vízhangzó, hátborzongatóan érdes hangot. –Majdnem megölted őket. Mindkettőjüket. Miattad haltak volna meg…

-Jézusom. –rebegte Seth és rettegve nézett maga elé, a kezére, ami szinte még ott volt az asztal fölött, a rémült énekesre és a hitetlenkedő gitárosra. –Én…

-Majdnem megöltél minket kölyök! –mondta Bill megborzongva. –Fel tudod ezt fogni? Tudod egyáltalán, hogy mivel játszol? Életekkel szórakozol! Már nem csak a sajátoddal, hanem másokéval is. Ezzel most nagyon túllőttél a célon! Beteges, hogyha ezt tudatosan csinálod. Nem normális, hogyha nincs lelkiismeret furdalásod.

-Én… én…

-Na takarodj fel a szobádba! –mondta Tom jeges komolysággal. –Nem bírok rád nézni.

Seth szótlanul, engedelmeskedett a gitáros ijesztő szavainak. Tudta, hogy mi következik most. Az ikrek azt fogják hazudni az anyjának, hogy semmi nem történt, hogy minden rendben van. Az után pedig… rosszabb lesz, mint bármikor eddig. Bill és Tom külön-külön akarják majd meggyógyítani. És minden… megszakad. Most már Tom is megváltozik. Ő is csak megváltoztatni akarja majd. Bill pedig… csak egyre és egyre jobban eltávolodik majd. Teljesen eltűnik. Ott lesz minden nap, minden órában és próbál majd segíteni neki, és mégis egyre inkább el fog tűnni. Mert Seth tudta, hogy nem elég erős ahhoz, hogy tényleg igazán megváltozzon. Még nem sikerült semmi olyat találnia, ami miatt képes lett volna abbahagyni, azt, amit már évek óta olyan rutinosan csinált. A hazugságok és az ígéretek megszegésének elhagyása, lehetetlennek tűnt neki. Már nem akart senkinek sem bizonyítani. Se Billnek, se Tomnak, se az anyjának. Ebben a percben a hatalmas Los Angeles-i villa, a nagy szoba, amiben ült, a finom puha ágy, amin feküdt, egyre inkább kezdett olyan lenni, mint egy börtön. Idegen és hideg volt minden. Billee a kiskutya, barátságosan Seth tenyerébe dugta az orrát, mire a fiú szorosan magához ölelte a kutyát és keserűen elmosolyodott. Már csak ez a kis dög viselte el őt olyannak amilyen. Mert a kutyának nem voltak igazi érzései, csak ragaszkodott, hűséges volt, tudta, hogy Seth a gazdája. Bill és Tom az aggódásukra hivatkozva akarták őt megváltoztatni. Megtéríteni, mint egy bűnözőt. Az ikrek háza hirtelen igazi zárka lett, olyan rémisztő és barátságtalan, mint az elvonó. És most akármennyire is szereti Tomot, mégis az akarata ellenére fogják itt tartani. Nem sokára olyan fejmosást fog kapni az ikrektől, amitől valószínűleg még az életkedve is elmegy. Tom látni sem akarja… Seth nem értette, hogy hogyan juthatott el idáig. Hogy fajulhattak el így a dolgok? Hogy tehette azt, amit? Tényleg, valóban az ikrek életével játszott. Felelőtlenül kockára tette a mások és a saját életét. Ha belegondolt mi történhetett volna, ha Tom nem kapja el azt az öngyújtót, rettenetesen undorodva gondolt magára. Ha meggyullad a whiski az asztalon, és lángra kap az egész bútordarab a székekkel, a szőnyeggel együtt, a tűz pedig tovább terjed be a nappaliba, fel az emeletre, le a pincébe felégetve mindent, Tom gitárjait, a zongoráját, Bill ruháit, az összes dalszöveg jegyzetét, mindent, egyszerűen mindent, vége lett volna az egésznek. Vége Billnek és Tomnak… csak miatta. Seth úgy érezte hirtelen, szétmarja a bűntudat. Árulónak, hálátlannak, bűnösnek, undorítónak érezte magát. A szeme előtt ott villogtak a képek, ahogy az énekes és a gitáros kétségbeesetten, kézenfogva próbálnak kijutni az égő házból. Kiabálnak, de hiába menekülnek, rájuk dőlnek az emelet gerendái, leszakadnak a fönti szobák és minden elég. Bill és Tom pedig ártatlanul szenvedve, együtt halnak meg, miatta. Billnek vérzik a feje, Tomnak pedig megég a karja. A keze, amit még egyszer sem tudott igazán megfogni. Sosem tudta még egyiküknek sem azt mondani "apa". Egyikük sem tudja elképzelni, hogy igazából mit is érez. De mindegy is, hiszen ők is csak felnőttek, értetlenek. Nem érdekli őket, hogy mit érez, hogy lassan felemészti a bűntudat, mert csak segíteni akarnak. Teljesen lényegtelen, hogy ő mit gondol, mert a felnőttek mindig jobban tudják, hogy mi a helyes. Még ha az, akkor éppen fáj is, vagy nem tűnik jónak később, úgyis megérti majd. Ezt volt a magyarázat. Mindig. A gyerek még nem értheti, máshogy nézi a dolgokat, de a felnőttek segítenek, mert ők tudják, hogy mi a helyes.

Seth hanyattfeküdt az ágyán és éppen a kis kutyus nyakát simogatta, mikor Nina benyitott a szobába.

-Hé! Szia! –köszönt be a nő.

-Szia! Gyere be!

Nina leült az ágyra a fiú mellé és ő is megvakargatta a kutya füleit.

-Hát ő? –kérdezte csodálkozva.

-A neve Billee. A szülinapomra kaptam.

-Nagyon szép kutyus. Ez a te szobád?

-Igen. Tom azt mondta, hogy majd még átrendezzük, mert így olyan felnőttes. –Seth minden idegszálával próbált arra összpontosítani, hogy lazának látszódjon, amikor beszél. Mikor szóba hozta Billt és Tomot a torka hirtelen elszorult, de azért tovább törte magát és az arcára erőltetett egy féloldalas mosolyt is.

-Kibékültetek Billel? –kérdezte Nina kíváncsian.

-Persze. –nevetett Seth és ettől a kétszínű nevetéstől hirtelen még jobban elszorult a torka. –Sosem szoktunk igazán veszekedni. Csak mindketten nagyon hirtelenharagúak vagyunk. Aztán meg azt sem tudjuk, hogy hogyan kérjünk bocsánatot egymástól.

-Akkor jó. Örülök, hogy jól érzed magad itt.

Seth legszívesebben elüvöltötte volna magát, ahogy az anyja olyan naivan elhitt neki mindet, pedig ő tudatni akarta volna vele az igazságot.

-És mi lesz akkor? Itt maradhatok?

-Igen. Csak arra kérlek, hogy tényleg tanulj.

A fiúnak jelenleg már csak a legkisebb problémája volt a tanulás. Már nem is tudott ezzel foglalkozni, egyáltalán nem is érdekelték már a dolgok, amik ellen egy-két órája még annyira tiltakozott.

-És remélem, hogy tudod, de engem bármikor hívhatsz, tényleg bármikor. Akármit elmondhatsz. És ha akarod én érted, jövök, ha kell.

-Rendben. –mondta a srác kínosan mosolyogva. –Mit beszéltetek meg Tommal, hogy lesznek a dolgok? Mikor mész haza?

-Holnap délután. Akkor megy a New York-i járat. Addig még itt maradok veled.

-Itt alszol?

-Igen, Tom már meg is mutatta a szobámat. –Nina vidáman elmosolyodott.

-Hát ez igazán kedves tőle. –jegyezte meg Seth kínosan vigyorogva.

-Igen. Nagyon jót beszélgettünk. Egészen megváltozott. Bill is teljesen más. Ő is nagyon segítőkész volt.

-És miről beszélgetettek? –kérdezte a gyerek, mintha valóban érdekelné, hogy mi lehetett az anyja és a gitáros közös témája.

-Hát először rólad. Kérte, hogy meséljek arról, hogy milyen voltál kicsinek. –Seth hirtelen még most is kicsinek érezte magát. Tizenhat évesen is úgy érezte, hogy a múltját legszívesebben letagadná, a jövőjébe pedig bele, sem mert gondolni. –Aztán elmondta, hogy mi mindent csináltatok együtt meg, hogy mostanában kezdesz nagyon népszerű lenni. Elmondta, hogy hallott téged zongorázni.

-Igen, megint megpróbáltam.

-És milyen volt?

-Jó. Egészen elképesztő.

-Ő is ezt mondta. Nagyon lenyűgözted.

-Aztán meg csak úgy simán beszélgettünk.

-El tudom képzelni. –nyögte magában Seth. –Ahogy Tom "csak úgy simán" beszélget. –Mindenféle hátsószándék nélkül, ártatlanul cseverészik a Tokio Hotel gitárosa! Na persze!

-Értem. Örülök, hogy kedveled. Tom nagyon jó fej.

-Igen. –sóhajtotta Nina elkalandozva.

-Melyik a te szobád?

-Az, amelyik a nagy fürdőszoba mellett van.

-Ahha. Ha nem baj, lefekszem? Eléggé elfáradtam.

-Dehogy baj! Pihenj nyugodtan. –Nina megpuszilta a fiú homlokát és kiment a szobából.

Seth azonnal a párnájába nyomta az arcát és remegve felzokogott. Tudta, hogy Tom már nem fog átjönni, hozzá beszélgetni. Aznap este semmiképpen. A gitárosnak más dolga lesz. A gyerek magához szorította Billee-t és keservesen sírt. Nem is tudta már tulajdonképpen, hogy miért, hiszen annyi oka volt sírni. Nem érdekelte már Tom és az anyja, se Bill, vagy az éneklés csak el akart tűnni, valahová ahol nincs senki, egy olyan ember sem aki ismeri őt, aki tudja, hogy milyen rossz, kétszínű, kis áruló is ő valójában.

Már majdnem éjfél volt mikor Seth kimerészkedett a szobájából. Lement a konyhába és keresett magának valami üdítőt, majd visszafelé indult. Mikor az emeleten elhaladt a hatalmas fürdőszoba mellet, hirtelen megállt egy percre. Óvatosan benyitott az anyja szobájába, de a nagy sötétségen kívül semmi nem fogadta ott. Seth dühösen forgatta a szemeit és megindult tovább a folyósón. Bill szobájának ajtaja résnyire nyitva volt. Ahogy a fiú elhaladt mellette egy másodperc erejéig benézett az énekeshez. A férfi az íróasztalánál ült és összeráncolt homlokkal olvasott valamit. Seth hirtelen lemerevedett és megtorpant az ajtó előtt. Hunyorogva figyelte, ahogy az énekes figyelmesen olvassa azt a néhány lapot. A fiú egy percig erőlködve próbált kutatni az emlékei közt, majd megint a Bill kezei közt forgó lapokra pillantott. Mind a három lapnak végig volt szakadva az egyik oldala. Mintha kiszakították volna őket valahonnan. Seth remegő térdekkel támaszkodott a falnak és elbújt az ajtófélfa mellett. Zihálva próbált megint belesni a szobába úgy, hogy az énekes ne vegye őt észre. A papírokon egyértelműen látszódott, hogy eltépték őket, Seth viszont ilyen távolságból nem tudta kivenni, hogy a lapok valóban olyan világos májva színűek-e mint amilyenre ő emlékszik. Az énekes hirtelen felállt az asztaltól, a fiú pedig összerezzent és ijedtében elejtette az üdítős palackot, ami nagy zajt csapva a földre zuhant.

-A francba! –káromkodott idegesen a gyerek. –Hogy ennek a szarnak is pont most kell leesnie!

Az énekes gyorsan eltette a papírokat, majd kiment a szobája elé a folyósóra.

-Te meg mi csinálsz itt? –kérdezte komolyan a gyerektől aki éppen lehajolt az üvegért.

-Csak leejtettem ezt az… izét.

-Azt látom. De azon kívül, hogy leejtetted az "izét" mi csinálsz itt? Miért nem alszol?

Seth kínosan vakarta a fejét.

-Nem tudok.

Bill a szemit forgatta.

-Ahha. És miért ólálkodsz itt? Rám akarod gyújtani a szobámat?

-Nem. –nyögte a gyerek zavartan.

-Akkor nyögd már ki végre, hogy miért nem vagy a szobádban!

-Éppen oda mentem, amikor elejtettem…

-Az "izét". Igen, innentől már ismerem a sztorit. Tehát most, hogy ilyen jól megvitattuk ezt az "izé leejtős" történetet mi lenne, ha egyenesen húznál vissza a szobádba aludni?

-De…

-Nem tudsz aludni, mi? Ezt már mondtad! Keltsd fel Tomot, kíváncsi vagyok, hogy akkor is ennyire, imád-e ha alvás közben zavarod. Tudod mit? Inkább felkeltem én és megmondom neki, hogy sajnálatos módón, a drágaságos kis ölebe nem tud aludni. –Bill megindult a gitáros szobája felé de Seth hirtelen zavartan az utána szólt.

-Szerintem, lehet, hogy nem kéne most zavarni.

-Beszartál mi? –vigyorgott Bill gonoszul. –Most már csak azért is felkeltem. –az énekes tovább ment a folyósón.

-De…

-Mi az már megint? –kérdezte idegesen és hátra fordult.

-Az anyám…

-Mi van vele?

-Hát…

-Meghalok a kíváncsiságtól, hogy mi van az anyáddal! Esküszöm, belehalok, ha nem mondod el most azonnal! –Bill gúnyosan nézett le a gyerekre.

-Nincs a szobájában.

-Hű! Ez aztán a nagy dolog! Mi lesz most? Egy felnőtt nő nincs a szobájában! Hát mindjárt beszarok! –Bill csúfolódva nevetett.

-Tommal van. –bökte ki a gyerek mire az énekes arcáról azonnal lehervadt a vigyor.

-Mi bajod van? –kérdezte Bill idegesen felrántva a szemöldökét.

-Érted… -Seth kínosan elvigyorodott.

-Azt akarod mondani… -az énekes egészen közel hajolt a fiú arcához és komolyan suttogott. –Hogy kefélnek?

Sethnek egyáltalán nem volt kedve nevetni az énekes társaságában, most hirtelen mégis elröhögte magát.

-Igen.

-Elég halkan csinálják, nem gondolod? –kérdezte Bill komoly pofával egy perc hallgatózás után.

-Te valami perverz vagy? –nevetett Seth és őszintén csodálkozott rajta, hogy képes még mindig ilyen vidáman nézni az énekesre.

-Nem, de tényleg semmit nem lehet hallani. Mondjuk jobb, mintha Tomtól zengene az egész ház. –nevetett Bill is, majd hirtelen kizökkenve nézett a gyerekre. Ő sem értette, hogy miért szórakozik az éjszaka közepén éppen pont Seth-el. –Hogy kerülsz te ide? –kérdezte Bill idegesen és megindult visszafelé a szobájába.

Seth tudta, hogy az énekes miért teszi fel ezt a kérdést, de hirtelen nem akarta, hogy vége legyen a nevetésnek, tovább akart játszani és hülyéskedni Billel.

-Nem tudom. –mondta kicsit szomorúan, ahogy a távolodó énekes hátát nézte.

Bill hirtelen megállt és nagyon sóhajtott.

-Ja, megvan! Éppen a szobádba indultál, amikor elejtetted azt az "izét"!

Seth elvigyorodott és követte az énekest. Bill megállt a szobája ajtajába és kérdőn nézett a gyerekre.

-Azt ne hidd, hogy bejöhetsz.

-Már miért ne?

-Mert ez egy szentély! –magyarázta nevetve Bill. –Itt szoktak az eszembe jutni a legzseniálisabb dolgok, valamint ez a szoba még teljesen szűz.

-Nem is nagyon akartam most szűzteleníteni. –röhögött Seth. –Főleg nem veled.

-Na gyere! –mondta Bill mosolyogva, de a gyerek nem lépett beljebb. –Mi az? Nem jössz?

-De csak előbb még… -Seth zavartan a hajába túrt. –Szeretném, ha tudnád, hogy… szóval…

-Hé! Nincs semmi baj. Végül is csak fel akartad gyújtani a házunkat. Nem olyan nagy ügy. Látom, hogy bocsánatot akarsz kérni. Ez nekem elég. Úgyse vagy képes kinyögni, hogy sajnálod. Tudod belegondoltam, hogy milyen lehet most neked és gondolkoztam azon is, amit nekem mondtál. Sok dologban igazad volt. Talán tényleg féltékeny vagyok rád és félek tőled, de soha nem akartalak bántani. Az más kérdés, hogy néhány órája még be akartam törni az orrodat. Sajnálom ezt az egészet. Én kényszerítettelek olyan helyzetbe, hogy ezt megtedd. Segíteni szeretnék úgy, hogy neked is jó legyen. Lassan fokozatosan, hogy senki ne szenvedjen. Ha engeded. Az egyetlen, amit nem viselek el az, az, hogyha úgy beszélsz velem, mint ma. És bocs de azt sem fogom engedni, hogy totál szétroncsold magad.

-Rendben. –mondta a gyerek és hálásan mosolygott az énekesre.

-Na gyere!

Seth megtörve és mégis csodálattal nézett a férfira, aki képes volt megbocsátani neki. A fiú még egy percig állt az ajtóban, majd, ahogy a tekintete találkozott az énekesével, hirtelen valami egészen különöset érzett. Valamit, ami valahonnan a mellkasából indult és egészen a kezéhez lehetett visszavezetni. Seth nem nézett le csak értetlenül megmozgatta az ujjait. Szinte beleborzongott az érzésbe, ahogy Bill erős keze körbefogta az övét. Seth még mindig döbbenten nézett maga elé, de az ujjaival finoman megszorította Bill kezét. A férfi elmosolyodott és ő is barátságosan megszorította a gyerek ujjait.

*

Tom reggel, hirtelen valami iszonyatos zajra ébredt. Álmosan nyögve megfordult és lezuhant az ágyról. Ködös tekintettel körülnézett a szobában és felállt. Szétdobált ruhák, két borospohár, és Nina az ágyban. A gitáros kinyújtózott és az órára nézett. Reggel hat óra volt. Tom a szemeit dühösen forgatva, gondolkozott rajta, hogy mi lehet az a borzalmas zaj, amire fel kellet ébrednie. Néha mintha két nagyon ismerős nevetést hallott volna, aztán megint a zajt és zenét. Gyorsan felöltözött és nagyot ásítva kitántorgott a folyósóra.

-Uram isten! Jézusom! –Seth hangosan nevetett és ordítozott bent az énekes szobájában. –Hogy ez mekkora! Mindjárt megfulladok!

Ahogy Tom közeledett a nevetés és az üvöltő zene egyre csak hangosabb lett.

-Figyeld! Ezt figyeld! Ez hatalmas lesz! –mondta az énekes is kiabálva.

-Áh! Ez kurva jó! És tényleg! Nem hiszem el, hogy ez mekkora barom!

A gitáros döbbenten nézett be az öccse szobájába.

Az énekes tíz év után megint teljes sminkben, fekete hajjal ült az ágyon és fuldokolva nevetett, mellette Seth megőrülve ugrált és pont úgy nevetett, mint Bill. Az ágyon és a földön egy csomó chipses zacskó, pizza maradvány, energiaital hevert szanaszét, egy tál popcorn végigborult az egész szobán, sörösdobozok álltak a szoba különböző pontjain, az énekes rengeteg ruháiból jónéhány a gyereken volt, aki közben még mindig ordítozva táncolt az ágyon. Bill és Seth egyszerre nézték a TV-ben közvetített valóságshowt, zenét hallgattak, hangoskodta, ittak és, ahogy Tom észrevette a gyerek még a kutyáját is, felöltöztette. Hatalmas káosz volt, az egész szobában, ez pedig Billre egyáltalán nem volt jellemző.

-Ti meg mi a szart csináltok? –kérdezte Tom döbbenten.

-Héj! Szia Tom! –köszönt Seth és leugrott az ágyról egyenesen bele egy nagy kupac popcornba. –Fú! Ha tudnád, hogy mit hagytál ki! Biztos nem volt olyan jó az éjszakád, mint nekünk! Ezt figyeld! –a gyerek büszkén tartotta a gitáros elé a bal karját, amin ott díszelgett egy friss tetoválás. –Vagány mi? Pont olyan, mint Bill Freiheit-je csak, a saját születési évemmel. Nagyon tetszik. Átkozottul fájt.

-Mi történt Billel? –kérdezte Tom zavartan, ahogy az öccsére nézett.

-Ja, hogy a hajával? Semmi, sajnos nem tartós festék, pedig nekem nagyon bejön. Néhány mosás után le fog jönni.

-És miért van kifestve?

-Unatkoztam! –válaszolt Seth kajánul vigyorogva.

-Egész éjjel fent voltatok?

-Igen, rohadt jó volt.

-Pontosan mi is történt? –kérdezte Tom és óvatosan beljebb ment a szobába.

-Hát. –kezdte Bill nevetve. –Először is Seth nem tudott aludni. Ja és elejtette azt az "izét", ez fontos! Aztán mivel nem akartunk titeket zavarni inkább kussban maradtunk. Elmentünk Billee-vel sétálni és akkor vettük ezt a csomó szart. A kaját, a hajfestéket meg mindent. És akkor csináltattuk a tetoválást is. Mikor haza jöttünk elkezdtünk filmeket nézni, aztán azon versenyeztünk, hogy ki tud tovább fentmaradni, de Seth csalt, mert magába döntött egy csomó kávét, meg energiaitalt. Olyan hajnali három-négyfelé már annyira kivoltunk az unalomtól, hogy Seth-nek ki kellett sminkelnie, hogy legalább ezzel lekössük magunkat. Ja és a körmömet is kifestette. Nagyon furcsa. Aztán valahogy átestünk egy holtponton, és most megint pörgünk.

-Ittatok is? –kérdezte Tom gyanakodva.

-Egy picit. –mutatta Bill az ujjaival és felröhögött.

-Egész éjjel pörögtünk, mint az állat! Annyira jó volt! Bill nagyon vicces! –lelkesedett a gyerek. –Bill! Bill hallod?

-Na mi van?

-Ugorjunk bele a medencébe!

Tom felnevetett gondolván, hogy az öccse úgysem fog ilyesmibe belemenni.

-Jól van! –mondta az énekes lelkesen és karonragadta a gyereket, majd lerohant vele a lépcsőn. –Gyere! –kiabálta vidáman és kivágta a teraszajtót, majd maga után rántva Seth-et is végigfutott a teraszon és hatalmasat ugrott a medencébe.

A fiú nevetve csapta hátra a fejét a vízből és körbenézett, de mielőtt még észrevehette volna az énekest, az hirtelen lenyomta őt víz alá. Bill lebukott és a lábánál fogva megint lerántotta a gyereket. Seth a medence alján vigyorogva bemutatott az énekesnek és ő is még mélyebbre rántotta a férfit.

Tom döbbenten nézte az erkélyről, ahogy az öccse az ő legjobb barátjával szórakozik. A gyerekkel, akit eddig annyira megvetett, és akire, annyira irigy volt. Elképzelni sem tudta, hogy mit érezhetett Bill még nem is olyan régen. Nem tudta felfogni azt a félelmet, ami az énekest mardosta. Ami őt kínozta, az ezerszer erősebb volt annál. Hatalmas szinte mérhetetlen és az énekesével összehasonlíthatatlan féltékenység remegett a szemében, ahogy Sethre és Billre nézett. Gyűlölködve figyelte, ahogy az öccse újra és újra megnevetteti a fiút. Legszívesebben azonnal kitépte volna Seth-et a medencéből és olyan messzi helyre, vitte volna, ahol senki nem találhat rá, csak ő. Kisajátította volna és bezárta, volna, a gyereket, nem foglalkozva annak érdekeivel, csak önzőn bebörtönözte volna a fiút. A világ legszebb börtönébe zárta volna, egy olyan helyre, ahová senki más nem tud bemenni, csak ő. Így nem zavarhatta volna őt Nina, vagy Bill. Senki nem léphetne közbe, ha Seth és ő csak ketten lennének. Ha az énekes és a külvilág el lennének zárva, nem lenne más lehetőség csak ő. Ő lehetne Seth apja, és nem léphetne közbe Bill a hirtelen hangulatváltozásaival, mindent felkavarna, és nem jelenhetne meg Nina sem aki csak néhány órára, kötötte le őt, és mégis az alatt a néhány óra alatt, úgy érezte, szinte teljesen elvesztette a gyereket. Mert Billnek igaza volt mikor ezt mondta, hogy ez az egész kezd olyan lenni, mint egy szerelmi háromszög. "Valaki mindig megszívja." Tom eddig végig imádta ezt a háromszöget, mert az övé volt a lehető legjobb szerep. Őt szerette a két másik fél is. Minden neki kedvezett. Ő imádta, Bill pedig szinte már utálta Seth-et, de ugyanakkor Seth és Bill is szerették őt. A fiú pedig egyértelműen mellé állt. Most pedig egy éjszaka alatt felfordult a háromszög rendje és hirtelen Bill is megint kedvelte a gyereket. Seth-ben már az első percben ott volt valami megalapozatlan bizalom az énekes iránt, amit még Tom sem tudott felülmúlni. A gitáros minden vágya lett volna kiirtani a gyerekből ezt az ostoba ragaszkodást. Kegyetlenül kitépte volna Billt a fiú szerettei közül. Annak örült volna a leginkább, ha Bill is hangot ad az utálatának. Így Seth számára is egyértelművé vált volna, hogy semmit nem remélhet az énekestől. De mintha szinte már túl jól alakultak volna a dolgok, Bill hirtelen közbelépett. Tom hihetetlenül dühös volt az öccsére. Hiszen Bill alig ismerte a gyereket. Ő megmentette Seth életét ott az utópályán, sőt ha nincs ott a gyerekkel, amikor az összeesik a tetőn valószínűleg hasonlóan nagy bajban lettek, volna. Ő mindent megtett, hősiesen küzdött, több hétig mindig csak Seth körül forgott. Sikerült elérnie, hogy a gyerek imádja őt. Tökéletes volt minden, még Seth drogos és gyújtogatós botrányai is jól sültek el, az ő szempontjából. Bill pedig minden alkalommal annyira, kikészült, dühös és ideges volt, most pedig mégis hirtelen változtatott. Mindent elrontva, hatalmas kárt okozva, megrongálva és tönkretéve a dolgokat váratlanul ő is laza és vicces lett. Elvette az ő szerepét. A gitáros maga is csak most jött rá, hogy hiába mondta Billnek, ők hárman együtt talán mégsem lehetnek mindannyian boldogok. Seth boldog lesz, igen ez a legfontosabb de vagy ő vagy Bill, valamelyikőjül veszíteni fog. Ezt valószínűleg már az énekes is tudta és a jelek szerint egyáltalán nem akart vesztesként kikerülni a játékból.

Tom gyűlölködve nézett le az öccsére és gonoszul felvonta a szemöldökét.

-Tehát akkor harcolunk? –kérdezte magában ravaszul és a szája kárörvendő féloldalas mosolyba rándult.

A gitáros tudta, hogy Seth és Bill, ahogy az elején, valószínűleg most sem fogják sokáig bírni. Reménykedett benne, hogy Seth nem okoz neki csalódást és nemsokára kirobbant valami újabb botrányt. Tudta, hogy gyerekes a viselkedése és mégis már előre várta, hogy Bill és a gyerek összevesszenek. Ismerte annyira a gyereket, hogy tudja még nem elég belsőséges a viszonyuk az énekessel ahhoz, hogy Seth valóban elkezdjen megváltozni. Tom hirtelen már nem is érezte annyira elveszettnek magát. Tisztában volt a hatalmas előnyeivel. Emlékezett rá, hogy hogyan csillant fel Bill szeme mikor ő kiejtette a száján Nina nevét. A nő, a fiú anyja pedig most ott feküdt az ő szobájában. Jelen állás szerint az övé volt. És ő tulajdonképpen nem veszett össze a fiúval, soha semmi rosszat nem tett neki. Bill viszont többszörösen megbántotta Seth-et. A fiú szemében még mindig ő volt a jó fej Bill pedig a komoly. Ő vette neki az autót, ő szórakozott vele, ő őrizte Seth "zongorázós" titkát. Ő birtokolta Seth egész történetét. A gitáros szeme hirtelen gonoszul felcsillant, ahogy rájött, hogy tulajdonképpen mennyi minden is van a kezében. Hirtelen bevillant neki a kép, ahogy a repülőn Seth óvatosan Billre néz, és csak aztán kezdi el mesélni a sok mocskos dolgot, amit New York-ban csinált. Tehát a fiú félt az énekestől. Ő pedig birtokolta az egész históriát. Ott volt a kezében minden, amire csak szüksége lehetett az öccse ellen. Egy nő, akihez Billt gyengéd érzelmek kötik, Seth visszavonhatatlan rajongása és egy titok, ami hatalmas csalódottságot fog ébreszteni az öccsében. Ha Bill megtudja, hogy Seth előélete már egészen tizenhárom éves kora óta tele volt a lehető legrosszabb dolgokkal nem csak, hogy csalódott lesz, de megint segíteni akar majd Seth-nek. Ezt pedig már a fiúnak lesz sok. Mert Tom tudta, hogy a drog Seth-nél még csak a kezdet. Ez a gyerek sokkal messzebbre is tudott menni, csak nagyon ki kellett borítani, ehhez pedig Bill kiváló alany volt. De ezt volt Tom "Joker" kártyája, tudta hogy még semmiképpen nem szabad felhasználnia ezt a titkot. Ez az egész csak a vészhelyzet esetére fenntartott utolsó lehetőség volt. Tom is tudta, hogy el kell árulnia Seth-et ha, úgy dönt, hogy ezt az egészet Bill tudtára adja. Ezért döntött úgy, hogy eleinte még csak vár, amíg az öccse és a gyerek maguktól megint összekapnak valamin. Ezt a lehetőséget neki a lehető legjobb és végső pillanatban szabad csak használnia. Csak ha minden kötél szakad. Neki csak várnia kell, talán egy hetet, vagy kettőt, de lehet, hogy egy napot sem, hiszen Bill és Seth annyira hasonlítanak, mindketten szeszélyesek ezért fognak olyan hamar megint, talán végre visszavonhatatlanul összeveszni.