Melyikőtök? 13. Rész

" Öröm veled üzletelni. "

-Szóval a dátum, 2021. szeptember 7. Bill és Tom elmentek én pedig itthon unatkozom, ezért csinálom ezt a videónaplót, vagy mi a szart. Már zongoráztam egy csomót, most pedig nem tudom, hogy mit csináljak. Ja, van a szobám mellett egy helyiség, ami eddig mindig zárva volt. Reggel megkértem Billt, hogy nyissa ki és végre bementem. Hát azt hittem megőrülök! Ott voltak a Humanoid City-s fellépőruhái. A garázsban pedig lent van a motor is. Na vajon mi volt az első dolgom? Persze, hogy felpróbáltam mindet! És igen mindegyik nagy volt rám. De a bőrdzseki, amit a Durch Den Monsoon forgatásán hordott pont jó rám. Meg az összes akkori ruhája. Kicsit bizarr, hogy azok a ruhák vannak rajtam, amiket ő hordott kicsivel a születésem előtt. És az is furcsa, hogy ezek a ruhák egyáltalán nem márkásak. Én hozzászoktam a Rick Owens cipőkhöz és a Chanel ruhákhoz, ezek meg ilyen "no name" göncök. Nagyon retrós. Anyám most biztos azt mondaná, hogy sznob vagyok. Azt hiszem igaza is, lenne. Kicsit talán tényleg elszálltam amióta itt vagyok LA-ben. Viszont már majdnem egy hete semmi durvát nem csináltam. Na, jó kétszer áthívtam Lanát és itt is aludt. Bill nem örült neki. Főleg, hogy nálunk ez az egész csak annyiból áll, hogy átjön olyan tizenegy körül, kicsit szórakozunk aztán, pedig reggel elmegy. Szinte nem is ismerjük és szerintem nem is nagyon, érdekeljük egymást. Vagyis ha jobban belegondolok én, igenis érdeklem Lanát. Részemről én leszarom őt. Semmi mást nem akarok tőle… Ő mindig megpróbálja, de nem szoktunk beszélgetni. Nagyon érdekli, hogy miért hasonlítok ennyire Billre. Persze ha bárkinek is elmondanám az igazságot engem biztosan, megölnének. Nem is értem, hogy miért de ezt senkinek nem szabad elmondanom. Tomot talán még nem is zavarná annyira, de Bill… ő kiakadna. Egyébként elég jól elvagyunk mostanában. Amíg semmivel nem idegesít fel addig nincs vele bajom. Néha vacsora után bepróbálkozik valami olyannal, hogy "Seth mosd el a tányérodat" én meg csak röhögök rajta. Vajon komolyan gondolja? Eszem ágában sincs mosogatni. Azon is felhúzta magát, hogy takarítónőt kellett felvenni, mert mindenhol akkora rendetlenséget csináltam. Azt hiszi, hogy majd én fogom takarítani a szobámat! Na persze! Komolyan csak nevetni tudok rajta. Nagyon el van tévedve, ha azt hiszi, hogy én itt takarítgatni fogok. Tom csak röhög rajta. Mostanában elég feszült szokott lenni. Sokat szivatja Billt, ami elég vicces. A múltkor is elmentünk vacsorázni és az egész este csak abból állt, hogy ők ketten egymást oltogatták. Én meg végig csak fuldokoltam a röhögéstől. Nem sokat ettem. Na ja és hirtelen kiderült, hogy azok a drága kis tabletták, hogyan kerültek hozzám a Kaulitz bulin. Lana igazi bajkeverő. Ő adta az összeset. Nem emlékszem rá, hogy mikor és hol de biztosan tőle vannak, mert ő rendszeresen szedi és van még neki egy csomó. Szóba hozta, hogy ha kérek, hoz még nekem, de csak akkor, ha én is ráállok. Azt mondja, hogy ha az ember rendszeresen használja, akkor egyre jobb lesz. Valóban ez volt az a drog, ami a leginkább elrepített de a vége… a hallucinációk… mondtam neki, hogy félek tőlük. Erre persze azt válaszolta, hogy egy idő után enyhülnek és megtanulod irányítani őket. Tehát ha elég erős vagy gyakorlatilag azt láthatsz, amit csak akarsz. Őszintén ez elég vonzó. Ha viszont Bill megtudná, biztos, hogy kicsinálna. Nagyon idegesítő. Néha annyira szerencsétlen. Képtelen gyors döntéseket hozni. Mikor átrendeztük a szobámat, direkt Tommal mentem megvenni a bútorokat, mert tudtam, hogy ő sokat szarakodna. Tommal rengeteget járunk be a városba. Néha csak elmegyünk és beülünk valami klassz helyre. Egyre többet fotóznak minket és egyre több cikk, jelenik meg rólunk. Meglepő, hogy tényleg milyen gyorsan felkaptak. Daviddal múltkor leültünk beszélgetni, aminek a vége az lett, hogy aláírtunk egy közös szerződést. Már elkezdte szervezni az első lemezem munkálatait. Elég nevetséges, mert engem meg sem kérdezett. Tulajdonképpen én nem akarok énekelni, leszarom az egészet. Már így is híres vagyok. Ő meg csak a pénzre hajt. Nekem meg tök mindegy. Ha lehetek gazdag és lehetek kurva gazdag, akkor már inkább az utóbbit választom. És azért én is kíváncsi vagyok. Látni akarom Bill arcát, ahogy meghallja a zenémet. Mekkorát fogok röhögni, mikor elszorul a torka, és mégis próbál majd laza maradni. Tomnak tetszeni fog. Nagyon odafigyel rám mostanában, szinte még jobban, mint eddig. Elkezdett tanítani, hogy hogyan játszak a gitáron, amit tőle kaptam. Nagyon szeretek vele játszani. Néha csak imprózik valamit én meg csak nézek döbbenten. Annyira zseniális! Furcsa ezt mondani, de olyan mintha a gitározás a véremben lenne. Valahogy úgy, mint a zongorázás. Néha persze ideges leszek mikor nem, megy. Akkor ő is dühös. Azt mondja, hogy túl türelmetlen vagyok. De ő legalább nem nyom le nekem olyan szánalmas szövegeket, mint Bill. A múltkor rákérdeztem, hogy mi volt anyámmal. Azt vártam volna, hogy kínos lesz neki, de nem. Tök laza volt. Ha tovább kérdeztem volna talán még részletezni is, kezdi. Tehát Tommal minden rendben. Nagyjából minden rendben van most. Vagyis valami azért mégis csak van. Emlékszem, hogy mikor régen anyám cuccai közt kutattam találtam egy naplót. Rengetek naplója, van de ennek az elején ott volt, hogy "2004-2006" tehát a születési évem is ebben van. Ezt az egyet többször is figyelmesen elolvastam. Benne van, hogy a nagyapámmal elment európába, hogy valami új német együttes koncertjeit megnézzék. Persze logikus, hiszen a nagyapám zenekritikus és elég híres is. Leírja, ahogy megismerkedett Billel és Tommal leírja az összes lényeges eseményt. Az érzéseit, Bill és Tom iránt, mindent részletesen kifejt. Aztán ott van, hogy haza jöttek és pár hétig semmi érdekeset nem írt. És hirtelen hiányzik három lap a naplóból. Anyám megszámozott minden oldalt, de 97-102-ig egyszerűen nincs semmi. Utána már csak arról ír, hogy mennyire szenvedett miattam. Tehát egy szakasz, egy élmény, egy gondolat hiányzik. Egyszerűn eltűnt. Hiába kerestem nem volt sehol. Mostanáig. Igen azt hiszem megtaláltam, bár nem vagyok benne biztos. Bill teljesen paranoiás, ezért ha nincs itthon mindig, bezárja a szobája ajtaját. Ezért képtelenség bármikor is bejutni oda. Gondoltam rá, hogy le kéne itatnom őt valamikor. Ha kidöglik és én is, bent vagyok a szobában, már semmi nem akadályoz, simán megkereshetném azokat a papírokat, amiket a múltkor láttam nála. Mert lehetetlen, hogy tévedtem volna. Még ha sötét is volt és nem láttam rendesen, akkor is felismertem azokat a lapokat, pont három volt belőlük. Csak egy valamit nem értek. Hogy a francba kerülnek hozzá azok az oldalak? Lehet, hogy anyám kifejezetten Billnek írta őket és miután hazajött még elküldte neki őket. Igen, ezt el tudom képzelni. Sőt szinte csak is így lehetett. De ha tényleg így van, akkor Bill miért őrizte meg őket mostanáig? És miért olvasgatja éppen most? Na mindegy. Most az egyetlen célom megszerezni azokat a papírokat. Megöl a kíváncsiság, hogy mi lehet rajtuk. Valamint kezdek nagyon unatkozni. Nem csak most, hanem úgy általában. Semmilyen buli nincs a láthatáron. Lehet, hogy ma is áthívom Lanát. Még jó, hogy akármikor készségesen jön. Eléggé egy olcsó kis… Vicces lenne, ha megtudná menyire szánalmasnak, tartom. De azért jó hogy ilyen lányok is vannak. Őt nekem találták ki. Szép és nem túl idegesítő. Nem kell hozzá alkalmazkodni. Gondolkoztam rajta, hogy Tommal esetleg elmehetnénk megint autózni egyet. Vagy játszhatnánk egy vakrepülést is. Nagyon kéne már valami izgalmas dolog. Egyedül is elmennék csak nem, akarom összetörni az autómat. Tom kell hozzá, hogy megmentsen, ha valami megint kicsit kicsúszna az irányításunk alól. Eszembe jutott az is, hogy esetleg élnem kéne Lana ajánlatával. Bevallom nagyon kíváncsi, vagyok, hogy milyen lehet, ha azokat a látomásokat tényleg tudod irányítani. Az egyetlen, ami kicsit aggasztó, hogy ha rá szoknék magamnál kéne tartanom mindig egy csomó tablettát. Fennállna a lehetőség, hogy az ikrek vagy mondjuk Billee megtalálja őket. Vicces is lenne, ha a kutya felnyalna belőlük néhányat. És akkor abba bele sem merek gondolni, hogy Bill mekkora balhét csapna. Mostanában még a cigi miatt is lecsesz. Azt akarja, hogy szokjak le róla, amikor Tom és ő napi huszonnégy órában itt füstölögnek. Na igen arra aztán várhat! Nem értem őt. Néha annyira jó fej, annyira vicces és annyira jól érzem vele magam, aztán mintha hirtelen visszazökkenne megint, előveszi azt az utálatos komoly pofáját. Igen tudom, hogy tiszteletlen vagyok. Nem vagyok jó se kedves, de mégis… Bill annyira kiábrándító. Vannak napjai, amikor azt gondolom, hogy el tudnám felejteni az anyámat, Tomot és mindenkit, ha mindig vele lehetnék. És vannak olyan napjai is, amikor arra gondolok, hogy basszus de nagy kár, hogy nem tudtam őt kizárni az életemből. Mégis úgy mindent összevetve azért mégis csak jó, hogy itt van. Szeretem őt. Csak nem eléggé. Velem van a baj. Nem vagyok jó gyerek, önző vagyok, és senkire nem nézek fel. Nem érdekelnek mások. Talán ő is csak most kezdi látni. Lehet, hogy mikor megismert még csak annyit gondolt rólam, hogy "igen Seth kicsit szófogadatlan és olyan dolgok történtek vele, amik belesodorták őt a rosszba" de most már biztosan látja ő is, hogy én ennél több vagyok. Nem csak simán szófogadatlan, hanem, valami sokkal rosszabb. Látom, hogy szeretne engem szeretni, de valahogy nem tud túltenni azon, amit én csináltam vele. Túl hamar és túl könnyedén bocsátott meg. Valahogy ugyanígy érzek én is. Szeretném őt tisztelni, tudom, hogy az lenne a helyes, de egyszerűen nincs bennem semmilyen kényszer. Nem tudom rávenni magam, hogy megint igazán higyjek Billben. Az elején ez az egész annyira egyszerű volt. Alig ismertem még őt. Naív kisgyerekként felnéztem rá. Az egész alig volt még egy hónapja. Nevetséges. Tom pedig még mindig ugyanolyan. Pont úgy szeret és pont úgy félt. Néha rámüvölt ha olyan kedve van és ez így jó. Tőle elfogadom. Őt sem fogom ettől jobban tisztelni. Viszont van valami, ami nincs bennem, ha Tomra nézek. Bill viszont ezt is érezteti velem. Félek tőle. Tényleg néha igazán félek Billtől. Mert ő komoly és valahogy sokkal inkább felnőttebb, mint Tom. Mikor ott álltam vele szemben és csak az az asztal választott el minket egymástól csak azért mertem eldobni azt az öngyújtót, mert tudtam, hogy innen már nincs visszaút. Ha feladtam volna és elteszem az öngyújtót valószínűleg már nem mertem, volna a szemébe nézni. De jó érzés volt látni, hogy ő is fél. Félt a tűztől, félt tőlem, mert valahogy talán ő is érezte, hogy csak, mert dühös vagyok, úgyis meg fogom tenni. Mindössze tizenhat éves vagyok. Sokak szemében csak egy szemtelen kölyök és mégis ki tudom váltani a félelmet az emberekből. Vagy valami ilyesmit teszek, vagy egyszerűen beveszek valami drogot. Mert itt mindenki félt engem. Miattam rettegnek, és, még ha ájultan fekszem is néhány óráig, megéri, mert közben és utána is csak rám figyelnek majd. Az egész rohadt történet főszereplője egy szerencsétlen összetört kisgyerek, akit elhagyott az apja. Az emberek annyira szánalmasak, hogy ezt mind így látják. Nem veszik észre, hogy az a szerencsétlenek kis kölyök irányít mindent, hiába csak tizenhat éves akkor is minden csak körülötte forog. Mert Bill és Tom azt hiszik, hogy én valami kis sérült vagyok, akit meg kell menteni. Talán néha sírok… de az az ő hibájuk, mert ők tönkretesznek engem. Én csak igazi szeretetet akarok. Ehelyett pedig azt kell látnom, ahogy ők versengenek értem. Ez az, ami összetör. Semmi más. Csak is Bill és Tom tehetnek az egészről. Mert valamelyikőjük az apám. Az egyikőjük felel ezért az egészért. Ő a felelős értem, amiért én arra kényszerültem, hogy néhány tablettában keressem a szeretetet. Bármelyikőjük is az, nem kéne őt tisztelnem. Milyen alapon várják el ezt tőlem? Miért kéne tisztelnem őket? Amiért otthagytak, soha nem kerestek, nem is érdeklődtek, az anyámat sem hívták fel. Ők tartoznának bocsánatkéréssel, a sok szörnyűségért, amit miattuk csináltam magammal. Nem is ismertem őket, mikor már minden rohadt este az apámat sirattam. Azt kérdeztem a sötétben, hogy "hol vagy?" én megtettem mindent, mindenhol kerestem őket. Engem soha senki nem keresett. Senki nem válaszolt. Hiába sírtam egyedül a sötétben. Senki nem volt rám büszke mikor azt mondtam, hogy "most már nem sírok többet." Nagyfiúnak éreztem magam, amikor már meg tudtam tagadni magamtól az apám gondolatát. Lassan kezdtem elhitetni magammal, hogy meghalt, vagy hogy már sose jön vissza. Nekem sose volt apám. Most sincs. Mégis mivé váltam volna, ha nem önzővé? Senki nem tanított, meg arra hogy hogyan kéne viselkednem. A főszereplő egy szemtelen, erkölcstelen gyerek. De erről az egészről nem én tehetek. Szeretem ezt hinni. Szeretem megvédeni magam. Már nem tudom, hogy mit gondoljak. Nem tudom, mivel mentsem ki magam, nem tudom mi mindent, varrjak még az ikrek nyakába. Ne tudom, hogyan szidjam Billt és hogy, mivel tudom még dicsérni Tomot. Azt sem tudom, hogy miért kéne ezt mind megtennem. Mindkettőjüket szeretem. Én csak… összezavarodtam. Mára már teljesen kezdenek összefolyni a dolgok. Ott vagyok, ahol az elején. Nem tudok választani. Az igazán fontos dolgok teljesen elvesznek az olyan hülyeségek mellett, mint a veszekedéseink. Nincsenek barátaim. Kizártam mindenkit. Csak Bill és Tom van. Nem tudom már, hogy mi értelme van ennek az egésznek. Hogy lesz vége? Hogy fog kiderülni? Kiderül egyáltalán valaha, hogy ki az apám? És ők mit karnak? Mit várnak tőlem? Mit szeretnének, hogy milyen legyek? Mit csinálnának velem, ha kiderülne, hogy az övég vagyok? Mikor és melyikőjük fog valami olyat csinálni, amiből már biztosan tudni fogom? Mikor fogom érezni? Én… én nem akartam megint ide kilyukadni. Csak hülyéskedni akartam ezzel a videóval. Nem gondoltam, hogy ha beszélni kezdek egy idő után, úgyis ez jön majd ki belőlem. Nem akartam megint sírni. Én csak… nagyon hiányoznak nekem. Már akkor, ha csak néhány órára elmennek. Üres az egész ház nélkülük. És én is az vagyok. Tudom, hogy kéne, de nem tudok bocsánatot kérni. Gyenge vagyok. Talán tényleg csak egy gyerek vagyok. Hazudok másoknak és magamnak, hogy azt higyjem erős vagyok.

*

Seth és Lana kínosan hallgatva ültek egymással szemben a fiú szobájában. A lány zavartan harapdálta az ajkát a fiú pedig a körmeit piszkálta.

-Korán jöttél. –jegyezte meg Seth de nem nézett a lányra.

-Ne haragudj.

-Nem haragszom, csak mondom. Általában olyan éjfél körül jössz. Most meg még csak kilenc óra van. Nem tudom, mit csináljunk.

-Hogy, hogy? Nem azért hívtál, hogy…

-De csak gondoltam, hogy még… rákészülök. Érted. Korán van még.

-Nem akarsz…

-Nem Lana, nem akarok beszélgetni.

A lány lesütötte a szemeit.

-Van nálam egy új fajta cucc. Ha karod kipróbálhatod.

-Honnan szeded ezt a sok drogot? –kérdezte Seth értetlenül.

-Nem fontos.

A fiú kíváncsian fürkészte Lana arcát.

-Szóval? Nem próbálod ki?

-Mi a hatása?

-Cselekvési kényszer, izgalom. Felpörget. Jó cucc. Szeretem. Fokozza az érzelmeket.

-Az érzelmeket?

-Mindent, amit csak érzel. Például ha én beveszem, akkor nagyon nagyon vonzódom hozzád.

Seth a szemeit forgatva sóhajtott.

-Még ha bevenném sem vonzódnék hozzád, úgyhogy felesleges próbálkoznod.

Lana elővett a táskájából egy kis átlátszó zacskót és a fiú kezébe nyomta azt.

-Akkor nincs mit veszítened. Ez tényleg egy jó cucc.

-Miért akarod ennyire, hogy én is kipróbáljam?

-Talán szükséged van rá. És addig sem unatkozunk.

Seth kivett a zacskóból egy tablettát és szórakozottan forgatta azt az ujjai közt.

-Szóval honnan van nálad mindig ennyi drog?

-Mondom, hogy nem fontos.

-Én pedig azt mondom, hogy igen is az! Tehát? Honnan vannak?

-A nagybátyám nagypályás az ilyesmiben. Nem szereti az apámat, ezért kiszolgál engem, mert tudja, hogy apámat idegesítheti ezzel.

-Diller?

-Valami olyasmi, igen.

-Értem. –Seth sokáig hallgatott, csak az ujjai közt pörgő kis tablettát figyelte.

-Na, mi lesz? Nem veszed be? –kérdezte Lana türelmetlenkedve.

A fiú nagyot sóhajtott.

-Nem. Nem hiszem, hogy jó ötlet.

-Ha karod csinálhatjuk együtt, én is beveszek egyet.

-Nem. Nem akarom!

-Miért nem?

-Bill és Tom miatt.

-Mi van már velük? Nyögd ki végre, hogy mi közük van hozzád! Egyáltalán ki vagy te és mit keresel itt?

-Na most álljunk le! Nem fogok róluk beszélni. Egyébként is megmondtam, hogy nem karok veled beszélgetni.

-Most miért vagy ilyen? Miért nem tudsz kicsit ellazulni? Szerintem nem kérek olyan nagyon sokat. Csak beszélgessünk. Mint a barátok. Tudod az olyanok, akik kedveleik egymást.

-Én tökre laza vagyok.

-Nem te tökre nem vagy laza!

-Nincs kedvem még veled is veszekedni. Ezért nem karok beszélgetni.

-Neked nincsenek barátaid?

-Nincsenek. Nincs szükségem rájuk.

-Ahha. –nyögte a lány és hitetlenkedve nézett Sethre. –Van, akinek talán szüksége lenne rád.

-Jaj Lana istenem hagyj már békén! Nem érzek irántad semmit! Érted? Fogd fel! Nem az a srác vagyok, akinek ilyen szépeket kell mondanod. Nem érdekelsz egy kicsit sem. Sajnálom. Tényleg sajnálom, mert szép lány vagy és igyekszel, de nem érzek semmit. Nem te kellesz. Bocs, ha téged is megbántalak de jelenleg már ez a legkisebb gondom.

-Hát jó. –mondta a lány nagyot sóhajtva. –Biztos nem próbálod ki?

-Nem! Nincs szükségem rá.

-Ez meglepő. Eddig nem ezen az állásponton voltál.

-Változtak a dolgok.

-És te is megváltozol?

-Nem hiszem, hogy képes vagyok rá. De igyekszem, eleget tenni mások elvárásainak. Bill szerint az ember példaképként nem okozhat csalódást. Sok hülyeséget szokott mondani, de ez valahogy tetszik. Megfogott ez a gondolat. Talán igaza van a többi hülyeségben is, csak még nem tudom megérteni.

-De szeretnéd érteni nem? Meg akarsz felelni neki.

-Igen. Szeretném, ha büszke lenne rám, de ez vele annyira nehéz. Nem tudom elképzelni, hogy én bármikor is büszkévé tudnám tenni őt. Nagyon kevés vagyok hozzá.

-Szerintem már ezzel is büszkévé teszed.

-Mivel?

-Hát ezzel, hogy változni szeretnél csak éppen még nem, hiszel magadban eléggé. Szeretnéd őt boldoggá tenni.

-Lehet, hogy igazad van.

-Hidd el, hogy képes vagy rá. Droggal vagy a nélkül de te…

-Miért lelkizünk már megint? –csattant fel hirtelen idegesen a fiú, félbevágva a lányt. –A francba már Lana! Manipulálsz itt a hülyeségeiddel!

-Most meg mi bajod van?

-Nem fogod fel, hogy nem akarok Billről beszélni?

-Te egyáltalán semmiről nem akarsz beszélni. Elzársz magadtól mindenkit.

-Nem gondoltál még bele, hogy miért van ez így? Nem akarok már senkiben sem csalódni.

-Seth, annyira nyomasztó a gondolkodásod. Miért gondolod, hogy mindenkiben csalódnál? Miért nem vagy képes egyszerűen csak elfelejteni a téged ért rossz dolgokat és hinni végre az emberekben?

-Na jó figyelj ez így nem fog menni!

-Miről beszélsz?

-Ez az egész köztünk… Te már rég nem azt akarod, amit én szóval, jobb lesz, ha itt abba hagyjuk.

-Azt akarod mondani, hogy vége?

-Igen. Legyen vége. Talán jobb így. Amúgy is… kezdett kicsit érdekes lenni ez az egész. Elkezdtünk beszélgetni, mintha ismernénk egymást. Az elején nem ezt beszéltük meg.

-Ez most honnan jött ilyen hirtelen?

-Nem tudom. Én csak talán tényleg változnom kéne vagy… nem tudom. Nem ez a lényeg. Nem miattad, van. Te tényleg kedves vagy. Ez az egész most nekem, nem túl sok, hanem bonyolult. Annyi más dolog van, amit még meg kell oldanom. Tartozom pár bocsánatkéréssel. Úgyhogy az elsővel meg is céloználak téged. –a lány csodálkozva nézett a fiúra. –Ne haragudj rám, amiért kihasználtalak. Bocsánatot kérek az egészért. Még ha jól éreztük is magunk, akkor is, hogy mondjam… talán nem kellet, volna, hogy belerángassalak ebbe.

-Rendben. –nyögte Lana megdöbbenve és tanácstalanul széttárta a karjait. –Legyen, ahogy akarod. Tudod mit? Egyszerűen csak… áh! Seth kikészítesz!

-Sajnálom. Én tényleg sajnálom. Nem akartam így kicseszni veled. Azt hittem játszhatunk, amíg csak kedvünk tartja, de most hidd el nekem jobb lesz így.

-Csak könyörgöm, azt ne mondd, hogy maradjunk barátok.

-Rendben van. Akkor ne maradjunk barátok! Ha neked így jobb, tőlem el is felejthetsz.

-Te rendes srác vagy Seth. Csak éppen nem eléggé.

-Sajnálom.

-Én sajnálom. Tényleg kár volt ezt az egészet elkezdeni. Talán tényleg jobb lesz így. Te megváltozhatsz, kielégítheted mások igényeit, megfelelhetsz Billnek és Tomnak én, pedig keresek valaki mást.

-Haragszol rám?

Lana hirtelen szánakozva elmosolyodott.

-Nem. Furcsa de nem tudok rád haragudni. Megértem a problémád. És azért én sem annyira nagyon voltam oda érted, hogy ne tudjak most simán elmenni.

-Kikísérjelek?

-Igen!

Seth még utoljára kedvesen megfogta Lana vállát és levezette a lányt az emeletről. A ház előtt mindketten tétovázva álltak meg.

-Legyél jó fiú! –mondta végül a lány nevetve. –Tényleg. Igyekezz. Látszik, hogy akarod, tényleg komolyan gondolod, amit mondtál. Szóval nehogy megint feladd.

-Rendben.

-Kíváncsi leszek mi lesz veled néhány hónap múlva. Majd hívj fel.

-Mindenképpen. Te pedig vigyázz magadra.

-Majd igyekszem.

-Hát akkor…

-Szervusz! Úgyis találkozunk még.

-Igen. Biztosan. –Seth lassan elengedte Lana derekát és a tekintetével még végigkísérte az utcán egyre távolodó lányt.

*

-Kérdezhetek valamit? –Bill kíváncsian nézett a bátyjára.

-Persze. –válaszolt Tom gyanútlanul.

-Mi volt az a múltkori Ninával?

A gitáros nagyot sóhajtott és maga elé meredt az útra.

-Semmi.

-Akkor miért csináltad?

-Mert féltem, hogy megelőzöl. Tudom, hogy odavan érted és mikor ott volt a lehetőség azt gondoltam, hogy te nem élnél vele, azért én kihasználtam.

-De szereted is ő vagy csak azért csinálod, hogy…?

-Hogy?

-Hogy ezzel is magadhoz láncold Seth-et?

-Igen azért csinálom. A legfőbb oka Seth. Már akkor is gondoltam, hogy egyszer csak kihasználod, hogy ennyire imád téged. Próbáltam előre is megakadályozni, hogy ez történjen. És tudtam, hogy Nina… szereted őt igaz? Mármint jobban, mint én nem? Nekem ő tényleg csak egy plusz. Ha ő velem lenne, történhetne bármi, Seth akkor is hozzánk tartozna.

-Képes lennél ilyen érdekből szeretni Ninát?

-Igen. Persze. Csak Seth legyen az enyém.

-Nem is zavarna téged, hogy közben bántanád az anyját?

-Kedves lennék Ninával.

-Ez az álmod? Egy esetleges érdekházasság egy gyerek miatt? Eltartanád Ninát, megjátszanád, hogy szereted, minden este úgy feküdnél le mellé, hogy közben semmit nem is érzel iránta, csak hogy Seth a tied, legyen?

-Én nem így nézem ezt az egészet. Lehetnénk boldogok. Megszeretném, ahogy megszoknánk egymást. Seth pedig boldog lenne. Lehetne normális családja. Eljárhatnánk a barátainkkal együtt vacsorázni és szórakozni. Végre úgy élhetnék, mint egy normális ember. Lenne egy szép feleségem, egy fiam, akire büszke lehetek, egy szolid kis házam egy kertvárosban, lennének barátaim, akik olyanok, mint én. A gyerekeinkről beszélgetnénk, és közben söröznénk. Nina a többi nővel nevetgélne, kertipartikat tartanánk. Minden tökéletes lenne, olyan, mint a filmekben.

-De Tom ez már most sem olyan, mint egy film! Nem lenne helyes, ha ez mind így történne.

-Már miért ne lenne helyes?

-Mert Nina és Seth egy hazugságban élnének! Az egyik azt hinné, hogy szereted, a másik pedig azt hinné, hogy az anyját szereted. Valóban olyannak látnák, mintha miden tökéletes lenne.

-Mondom, hogy tudnám szeretni Ninát!

-Ahogy én is! –fakadt ki Bill, ahogy már nem bírta hallgatni, hogy a bátyja milyen hazugságokba kényszerítené a nőt, akire, ő, még ha igazán észrevétlenül is, de odafigyelt.

Tom azonnal elhallgatott és abbahagyta a veszekedést.

-Nem lehetsz ennyire önző. –suttogta az énekes a fejét lehajtva. –Mások érdekeit is szem előtt kell tartanod. Seth-ét, Nináét és az enyémet.

-Sajnálom. Ezt az egészet. Én nem tennék ilyeneket, ha nem lenne, muszáj. Nem akarok senkit se bántani, legfőképpen nem téged. Nem rég még azt gondoltam, hogy Nina már nem is fog érdekelni, ha Seth az enyém, lehet. De aztán hirtelen minden mintha megfordult volna. Te hirtelen megbocsátottál neki, és megint szeretni kezdted őt. Nem is értettem, hogy hogy lehet ez. Most Nina az egyetlen, amivel sakkban tarthatlak téged. Tudom, hogy szereted őt.

-Te csak egy dolgot akarsz igaz? Semmi más nem érdekel téged csak Seth.

-Tőlem aztán a tied, lehetne minden. Viheted Ninát, viheted az összes díjat csak Seth-et hagyd meg nekem.

-Nem helyes, hogy így beszélünk róluk. Mint a tárgyakról, amiket levehetsz a polcról és megveheted őket. Ők emberek, nekik is van joguk dönteni.

-Ninát nem kell megkérdeznem egyértelmű, hogy téged választana kettőnk közül.

-És Seth?

-Csak hagyd őt békén és akkor semmi nem áll közénk. Segíthetsz őt nevelni, taníthatod énekelni, csak azt kérem, hogy mondj le róla. Ne akarj az apja lenni.

-Nina nem érdekel?

-De érdekel, persze, hogy érdekel. De ha te azt kéred, lemondok róla. A tied, lehet.

-Azt akarod, hogy egyezzünk meg?

-Miért ne? Nina a gyerekért?

Bill sokáig csak meredt ki a kocsi ablakán és nem válaszolt. Tudta, hogy nem lenne szabad így alkudoznia, fogadni mások érzéseire de mégis szerette volna, ha Ninát a magáénak mondhatja. Másrészt viszont túlságosan megszerette Seth-et és féltette is ahhoz, hogy csak úgy egyszerűen a bátyjára bízza. Még ha lett is volna beleszólása Seth nevelésébe, akkor is… Bill befolyásolni akarta ezt a fiút. Hogy Seth elismerje, hogy rossz úton jár.

-David azt mondta, hogy lassan elkezdik csinálni az első albumot Seth-nek.

-És? Hogy jön ez ide?

-Engedd meg, hogy én járjak vele stúdiózni.

-De hát lesznek hetek, amikor egész nap csak ott ül majd és próbál.

-Tudom. Szeretnék én is vele lenni és segíteni neki ebben.

A gitáros sokáig tétovázott. Tudta, hogy így sok mindenből kimaradna, viszont azt is érezte, hogy ha ebbe nem egyezik bele, akkor Bill nem hajlandó lemondani a gyerekről.

-Rendben. –adta meg magát Tom. –Járj te vele stúdiózni.

-Akkor ennyi az alku nem? Seth-et Nináért?

-Igen. Leszállok Nináról, ha te leszállsz Seth-ről. Ne akarj az apja lenni. Ez az összes kitétel.

-Rendben. –sóhajtott az énekes és tudta, hogy helytelenül cselekszik.

-Öröm veled üzletelni. –mondta Tom és elfojtott egy gonosz vigyort.