Melyikőtök? 18. Rész

"TOM!"

-Milyen kocsija van Tomnak? –kérdezte Nina aggódva, ahogy az utat figyelte.

-Audi! Az R8 legújabb változata. –válaszolt Bill kissé izgulva és tovább vezetett kifelé LA-ből.

-Gondolod, hogy nem fordult vissza?

-Nem. Szerintem megfordult. Nagyon fél. Ezért csinálta ezt az egészet.

-Nagyon remélem, hogy Seth jól van.

-Biztos nincs semmi baja. Tom nem bántaná. Ne izgulj, már csak öt perc maradt, biztosan találkozni fogunk mielőtt még hívnom kéne.

-És mi van, ha tényleg elrabolja őt?

-Akkor szólunk a rendőrségnek.

-Képes lennél rá?

Az énekes nagyot sóhajtott és megfogta a nő remegő kezét.

-Seth ért. Csak miatta lennék képes rá. Egyébként nem.

Nina hallgatott és megszorította Bill kezét, majd tovább figyelte a szembe jövő autókat.

-Eltelt öt perc. –suttogta, ahogy kicsit később az órára nézett és a szembejövő oldalon még mindig nem közeledett feléjük a gitáros kocsija. Bill kelletlenül nézett az órájára, majd előhalászta a telefonját és tárcsázta a bátyja számát. Sokáig kellett várnia, amíg valaki végre megszólalt a vonal túlsó végén.

-Na mi van? –kérdezte Tom flegmán a telefonban.

-Tom! Hol vagytok?

-Hogy, hogy hol? Most jöttem le az autópályáról, megyünk vissza, LA felé.

-Hála istennek! –az énekes megkönnyebbülve felsóhajtott. –Akkor nem sokára találkozunk, mi már közel vagyunk.

-Rendben. Van itt egy benzinkút. Seth éhes, úgyhogy megállok. Ha ideértek ti is térjetek le.

-Remélem, nem akarsz trükközni. –nyögte Bill dühösen.

-Nem.

Bill idegesen eltette a telefont, ahogy megszakadt a vonal.

-Ugye jól van? –kérdezte Nina aggódva.

-Persze. Semmi baja.

-Annyira aggódtam.

-Most már megnyugodhatsz. Nem lesz semmi baj.

Nina néhány percig hallgatott, majd ahogy Billre nézett halkan megint megszólalt.

-Figyelj. Seth…

-Igen?

-Látta a gyűrűt. Szóval úgy beszélj vele, hogy tudja.

-Rendben. –mosolygott Bill kedvesen. –És mit szólt hozzá?

-Hát még semmit. Csak azt láttam, hogy megdöbbent. Nem akart még róla beszélni.

-Értem.

-Tomnak még mindig nem mondtad el?

-Nem. Terveztem, de valami mindig közbejött. Sose volt alkalmas, mindig veszekedtünk valami miatt, ha meg nem, akkor vagy ő vagy, én éppen Seth-el voltunk. Tényleg! Akartam is kérdezni, hogy miért így nevezted el?

Nina elnevette magát.

-Mert megjelöltet, kiválasztottat jelent.

-Ez tetszik. Olyan mintha tudtad volna előre, hogy… hogy egész életében meg lesz jelölve, mert úgy néz ki, mint én. –Nina elmosolyodott. –Az egyiptomi istenek közt is volt egy Seth nem?

-Igen, aki megölte a testvérét Osirist. Seth a halál istene.

-Na, az biztos! –nevetett Bill. –Egyébként mostanában sokat javult.

-Igen. Miattad.

-Máig sem értem, hogy Seth hogy lehetett ennyire elveszett. Hiába beszéltünk már róla sokszor. Azt hittem, hogy én és Tom voltunk a durva kamaszok de ő túltesz mindegyikünkön. Annyira csapongó.

-Hát igen, nagyon nagy hülyeségeket csinált az apja miatt. Néha nem is értem, hogy élte túl.

-Nem tudom felfogni, hogy képes voltál őt felnevelni. Nem volt gyerekkorod. Amíg mi turnéztunk és buliztunk minden évben te csak vele, foglalkoztál.

-Megvolt rá az okom.

-Tudom. –mondta Bill mosolyogva, majd hirtelen rájött, hogy nem is lenne szabad erről beszélnie. Nina kíváncsian felvonta a szemöldökét és már éppen kérdezett volna, amikor az énekes gyorsan megelőzte. –Nézd ott a benzinkút! És ott van Seth is! –Bill lekanyarodott és megállt a parkolóban a gitáros kocsija mellett.

Seth a nagy audinak támaszkodva szívott egy szál cigit, majd mikor észrevette Billéket gyorsan, eldobta a csikket. Nina kiugrott a kocsiból és azonnal a fiához rohant. Magához szorította Seth-et és hosszasan, ölelgette a fiút.

-Jól vagy? –kérdezte és gyengéden a kezei, közé szorította a fiú arcát.

-Persze. –válaszolt a fiú, és mint egy kis kölyök szorosan az anyjához bújt.

-Tom hol van? –Nina gyanakodva nézett szét.

-Bement kaját venni.

Bill utolérte Ninát és ő is megállt a fiú mellett, majd ahogy a nő a gyereket ölelgette ő is gyengéden, megérintette Seth hátát. A gyerek elmosolyodva nézett fel az énekesre. Majd hirtelen egyszer csak olyan volt mintha egy másodpercre megállt volna az idő. Seth döbbenten nézett maga köré. Nem tudta elhinni de ott állt két felnőtt között, akik szerették őt. Elfelejtett mindent. A rémálom, Tom és Taylor hirtelen minden semlegessé vált. Az anyja még mindig őt szorongatta, finoman fogta a karjait, Bill pedig mindkettőjüket egyszerre érintette meg azokkal a hatalmas erős kezeivel. Abban az egy másodpercben Seth úgy érezte, hogy most először igazán biztonságban van, ahogy Bill és az anyja közrefogták őt. Ott állt közöttük, felnézett rájuk. Bill pedig lemosolygott rá, olyan egészen különösen. Nem is igazi mosoly volt az csak egy kis rándulás a szája sarkában. Olyan egyszerűen, egyértelműen jóságos. Bill mindig nagyon különleges volt, nagyon furcsa most mégis olyan átlagosnak tűnt, olyan egyszerűnek. Hiába voltak máskor olyan zavarbaejtően megszokhatatlanok azok az aranykarikák a szájában, Bill most azokkal együtt olyan könnyedén, boldogan mosolygott. Seth tágranyílt szemekkel forgott körbe maga körül. Szinte beleszédült ebbe a szokatlan megborzongató érzésbe. Aztán hirtelen mindennek vége lett, ahogy a fiú szeme találkozott a gitároséval. Tom a benzinkút lépcsőjén állt kezében a sütivel, amit Seth-nek vett és döbbenten nézett maga elé. Most neki lassult le a világ. Éppen egy hangos köszönésre készült, amikor meglátta, ahogy az öccse és Nina közrefogják Seth-et. A két felnőtt nem vette észre a gitárost csak a fiúval voltak elfoglalva. Tom tátott szájjal, megdöbbenve nézte a szorosan egymás mellett álló három alakot. A nőt, aki a fiára szeretetteljesen, rajongva az énekesre pedig szerelmesen néz. A gyereket, aki hitetlenkedve bámul a két felnőttre és ott volt még Bill, aki gyengéden átölelte Seth-et, közben pedig boldogan mosolygott le rá. Tom úgy érezte, hogy abban a pillanatban képes lenne meghalni. Egyre inkább csak elszorult a torka és mégis, ahogy Bill észrevette őt kénytelen volt kétszínűen, megjátszva a boldogságot elnyomni a fájdalmat az arcán. Lazán közeledett a hármas felé, miközben úgy érezte, lassan megfullad, ahogy egyre jobban ki tudta venni Seth arcán a felhőtlen boldogságot.

-Sziasztok! –köszönt rekedtesen és kelletlenül az elkomolyodó nőre emelte a tekintetét.

-Minden rendben? –kérdezte az énekes.

Tom zavartan megköszörülte a torkát és újra megpróbált normális hangon megszólalni, ám ez most sem sikerült neki.

-Persze csak… öh… félrenyeltem.

Bill várakozva nézett Ninára de mivel a nő pillanatnyilag inkább csak a fiával volt elfoglalva, ezért megint ő szólalt meg.

-Hát akkor szerintem inkább otthon beszéljük majd meg ezt. Itt nem igazán lenne alkalmas.

-Rendben. –nyögte Tom szinte már hang nélkül.

Bill elindult az autója felé, majd kérdőn nézett a gyerekre.

-Seth? Velünk jössz ugye?

-Ja! –válaszolt a fiú és követte az énekest.

-Bill! –szólt az öccse után a gitáros, mire az rögtön megfordult. –Ugye nem gond, ha én… ha egy kicsit később érek haza, mint ti.

-Tom, ugye tudod, hogy nem menekülhetsz el? Ez nem olyan dolog, amit csak úgy át lehet ugrani, erről beszélni kell.

-Persze, tudom. Csak van még egy kis dolgom.

-De siess.

Tom bólintott és megvárta, amíg az öccse is beszáll a kocsiba. Figyelte, ahogy Bill elhajt, majd szótlanul beült az autójába. A gitáros legszívesebben megütötte volna magát, ahogy a visszapillantó tükörbe nézve észrevette az arcán végigfolyó forró, égető könnycseppeket. Nem volt már gyerek, úgy érezte, hogy nem szabadna így viselkednie, mégsem tett semmit. Csak hátravetette a fejét és hagyta, hogy a könnyei eláztassák az arcát.

Negyed óra múlva Tom kissé megkönnyebbülten ment megint be a benzinkútba egy doboz cigiért. A pult mögött a két eladólány lelkesen beszélgetett, az egyik szemlátomást menni készült. Kiszolgálták a gitárost, és tovább fecsegtek. Tom leült az egyik asztalnál, beleivott az üdítőjébe és fél füllel a beszélgetést hallgatta.

-Akkor mész nem? Holnap még te vagy?

-Igen én vagyok.

-Jaj, úgy örülök neki, utálok Jenny-vel lenni, annyira kibírhatatlan egy hisztis picsa.

-Hát igen, eléggé idegesítő.

-Te! És, hogy mész haza?

-Taxival. Mostanában sajnos már nem olyan egyszerű, hogy csak úgy felhívom Briant, aztán értem jön.

-Szívás, hogy pont itt melózunk. Nehéz hazamenni.

-Elnézést! –szólt közbe Tom miután jól szemügyre vette az induló lányt. –Ha Los Angelesbe megy, akkor én szívesen elviszem, van egy üres helyem.

-Igazán? Az nagyon kedves lenne.

-Persze, jöjjön! –Tom megvárta, amíg a lány elbúcsúzik a barátnőjétől, majd illedelmesen kikísérte az újonnan felszedett utast.

-Ejha! –nyögte a lány, ahogy a gitáros kinyitotta a hatalmas audi ajtaját. –Kinek köszönhetem meg? –kérdezte kíváncsian, ahogy beszállt az autóba.

-Tom vagyok. –mosolygott a gitáros és hirtelen egészen furcsán érezte magát. Egy szokatlanul erős dejavou járta át, ahogy eszébe jutott hogyan és hányszor mondta már ezt így, ezen a már jól bevált lehengerlő hangon. Nagyon régen nem használta már ezt a hangnemet, egészen elszokott tőle.

-Várjunk csak! –döbbent meg a lány. –Az a Tom? A Kaulitz?

-Igen. –nevetett a gitáros a lány rajongó arckifejezésén. –Megtudhatom én is, hogy ki az utasom? –Tom beindította a kocsit és elindultak.

-Jane!

-Nagyon örülök. –mondta a gitáros és megdöbbent magán, ahogy megint a régi hangot használta.

-Én is. És köszönöm. Nagyon kedves tőled. Remélem, nem zavarlak.

-A legkevésbé sem. –mosolygott a gitáros és mintha nem is tudna parancsolni magának, ravaszul végigmérte a lányt.

-De tényleg nem szeretnék alkalmatlankodni, talán jobb lenne, ha mégis hívnék egy taxit.

-Jane, nem azért szedtelek össze, hogy itt nyavajogj nekem. –bukott ki Tomból a mondat és megint a lányra nézett. 

-Bocsánat. Csak olyan zavarban vagyok.

-Nem kell izgulnod. Semmi okod rá.

-Semmi? –kérdezte Jane ravaszul.

-Ha akarod, lehet. –nevetett Tom is és sandán méregette a lányt.

-Akkor legyen! Akarom! Vagyis szeretném.

-Részemről semmi akadálya, úgyis szétbaszták már az egész napom. Jó lesz, ha ellazulok egy kicsit.

-Mert mi történt?

-Családi gondok. –nevetett a gitáros.

-Oh! Engem most dobott a barátom.

-Az se jobb. De legalább az estéd jó lesz. Megmondhatod a barátodnak, hogy nélküle is remekül érezted magad. Tuti megöli majd a féltékenység.

-Remélem is! Egy szemét dög volt.

-Hány éves vagy?

-Huszonöt. És te?

-Harminckettő.

-Nem zavar téged?

-Mi? –értetlenkedett Tom. –A korkülönbség? Ugyan! Nem tizenévesek vagyunk már! Egyáltalán nem érdekel.

-Akkor jó. És hová megyünk?

-Egy hotelbe. Magamhoz nem szívesen vinnélek fel.

-Értem. Nagyok lehetnek azok a családi gondok.

-Tulajdonképpen egyáltalán nem olyan nagyok. Csak egy probléma van. Egy hirtelen jött, lehetetlen, ostoba, okvetetlen, kíváncsiskodó és mégis imádnivalóan idegesítő probléma.

-Komolynak hangzik.

-Pedig nem az! Nagyon is komolytalan. Nevetséges, szinte már szánalmas, hogy mennyire elveszett, látszik is rajta. Majd' összeesik a negyvenöt kilójával és a 175 centijével. Tizenhat éves és mégis annyira okos, ügyes és kiismerhetetlen.

-Jól értem, hogy egy gyerekről van szó?

-Igen. A legjobb barátom.

-Ez elég furcsa. Ritkán hallani olyan felnőttről, akinek egy gyerek a legjobb barátja.

-Bejön mi? –nevetett a gitáros.

-Igen. Tetszik. De nem csak ez.

-Azt gondoltam! Melyik hotelbe szeretnél menni?

-Ez most komoly? Én választhatok?

-Persze! Amelyiket csak akarod!

-Akkor legyen az SLS!

-Hű! Bverly Hills mi? Az SLS ötcsillagos. Szereted?

-Még sosem voltam ott! Kíváncsi vagyok rá!

-Remélem azért rám is! –mosolygott ravaszul a gitáros.

-Rád a leginkább!

*

-Tom egyszer még kicsinállak! –suttogta Bill dühösen, ahogy szétnézett a szobájában.

 A kezébe vette a földön heverő üres pénztárcát, majd szitkozódva a földhöz vágta azt.

-A rohadt életbe! Seth! Azonnal gyere ide!

Seth még csak a nappaliban járt mikor az énekes már körberohanta az egész házat. Nina a nyitva hagyott kapu, garázs és ajtó láttán először azt hitte, hogy betörtek a házba. Mikor meghallotta az énekes dühös ordítozását ő nem, mert a férfi után menni. Tudta, hogy semmi nem tűnt el a házból tehát Bill csak is valami másért lehet ennyire ideges. Seth félve ment fel az emeletre és megállt az énekes szobája előtt.

-Gyere be! –mondta Bill szinte ordítva. –Mi ez itt? –kérdezte dühöngve. –Mond el mit csinált Tom! Hová tette azt, amit elvett tőlem? Te biztos tudod, te mindent tudsz róla! Gyerünk, beszélj!

-Én…

Bill kétségbeesetten felvette a földről a Humanoid City-s mikrofon maradványit.

-Nem Tom csinálta. –nyögte végül Seth és amint kimondta ezt szembe kellett néznie az énekes egyre sötétülő szemeivel.

-Ma délelőtt csak Tom volt itt és te! Nem törtek be, nem vittek el semmit, csak az én szobámat forgatták fel, és te azt mondod, hogy nem Tom volt? –Bill idegesen bevágta az ajtót és a tekintetével szinte a falnak, szögezte a fiút. –Az egyetlen, aki még ezt tehette, az te vagy! Szóval? Hallani akarom! Mondd ki! Ki csinálta ezt?

-Én voltam. –nyögte Seth és reflexszerűen, elrántotta a fejét, így az énekes keze hatalmas erővel a falnak csapódott. –Én csináltam mindent.

-Miért? Miért kellet Seth? –kiabált Bill és a földhöz vágta a mikrofont, ami így végleg darabjaira tört.

-Mert dühös voltam! Eljegyezted az anyámat és meg akartam találni azt, amit rejtegettél!

-Hol vannak? –ordított az énekes. –Hol vannak a papírok?

-Nálam!

-Nem hiszem el Seth! Semmit nem változtál igaz? Egyáltalán nem tanultál! Bejöttél a szobámba, szétcseszted a zárat, kutattál a személyes cuccaim közt, tönkretetted a kedvenc tárgyamat, feltúrtad az asztalomat, mindent! Nincs benned semmi tisztelet!

-De van!

-Nincs! És ha van, akkor sem felém! Nem vetted észre? Nem szúrta ki az az egy másodperc a szemedet? Ma mikor ott álltunk a benzinkútnál! Minden tökéletes volt! De te tönkreteszel mindent! Nem érdemled meg, hogy normális családod, legyen, mert csak megkeserítenéd az életüket! Nináét, az enyémet és Tomét.

-Te, vagy aki tönkreteszel mindet! Annyira szerettelek! Észrevettem én is, azt az egy másodpercet! És észrevettem Tomot is! Te nem! Nem vetted észre a saját bátyádat! Miattad csinálta ezt az egészet, mert megijedt! Eljegyezted az anyámat! Ezzel kimondtad, hogy közénk állsz, nem érdekel téged, hogy mi mit akarunk! Tisztellek, igenis tisztellek! De neked semmi nem elég! Nem fogsz lemondani rólam! Még Tom kedvéért sem! Pedig inkább anyámat választottad! Igen, tudok róla! Mit gondolsz milyen ez nekem? Elsőként az anyámat választottad, én csak másodrendű vagyok, de azért én is kellek!

-Ugyanolyan, vagy mint az elején! Semmit nem változtál, pedig annyira büszke voltam rád.

-Én igyekeztem! Megtettem mindent, amit csak tudtam! De neked én nem vagyok elég! Ha mindent kihozol belőlem akkor sem az, vagyok, akire te vágysz. Tommal és veled is másmilyen voltam. Olyan vagyok már, mint valami tudtahasadásos hülye, mert ti ezt kéritek tőlem. Te a jó, Tom pedig a rossz gyereket akarja!

-Akkor sem kellett volna, ezt csinálnod!

-Miért nem mondtad, hogy eljegyezted őt? Miért rejtegetted azokat a papírokat?

-Mert ez mind nem rád tartozik!

-Te hülye köcsög! Ha valakire tartozik akkor az én, vagyok!

-Hogy mit mondtál? –kérdezte Bill felháborodva.

-Most mi lesz? Megütsz te, is mint Tom? Azt mondtam, hogy egy hülye köcsög vagy! Gyerünk, üss meg!

Az énekes keze megremegett de csak a gyerek dzsekijébe markolt bele erősen.

-Őszintén remélem Seth, hogy én vagyok az apád. A te érdekedben. Nagyon fogsz gyűlölni miatta, de egyszer még igazán jó gyerek lesz belőled! Ezt megígérhetem. Most pedig takarodj innen! Megint büntetésben vagy!

-Ne!

-De!

-Ezzel, nem oldasz meg semmit! Csak feldühítesz és megint utálni foglak. És ne mond, hogy egyszer majd megértem! Soha nem foglak megérteni Bill!

-Akkor ebben kvittek vagyunk! Add ide a telefonod!

-Nem! Most komolyan? Hány évesnek nézel? Elveszed a telefonom és nem jöhetek elő a szobámból? Szánalmas, hogy a büntetéseid nélkül nem megy.

-Lehetnék sokkal rosszabb Seth!

-Áh! Tudod mit? Jól van, legyen! Te győztél! Remélem boldog, leszel, ha majd sikerül teljesen átformálnod! –Seth dühösen a férfi kezébe csapta a telefonját, majd a zsebéből elővette a délelőtt eltett papírokat és azt is, odaadta az énekesnek. –Csak, hogy tudd, ezek nem bizonyítják, hogy te vagy az apám! Hiába vannak másodpercek, amiket tökéletessé teszel, általában remekül hozod ezt az elviselhetetlen formád. Hiába szeretnélek, úgy látszik, akárhogy is igyekszem, nem tudlak téged boldoggá tenni. Kevés vagyok hozzá, gyenge és túl felelőtlen. Nem hasonlítok rád eléggé. Nem tudok lemondani a dolgokról, amiket szeretek. A cigiről, a bulizásról. Nincs benned semmi tolerancia! Nem tudod ezt elnézni nekem! Nem fogod fel, hogy még csak tizenhat vagyok. Én csak képtelen vagyok felfogni ezt az egészet. A hírnevet, az életet, a szabadságot. Minden, ami csak körülvesz annyira nagy én, pedig olyan kicsi vagyok. Csak mennék előre és csinálnám, élném az életet. Kihasználnék mindent, amit csak lehet! Csak élnék. Ennyi az egész. És te ezt is megtiltod nekem.

-Csak féltelek.

-Én is félteném magam. De csak tőled! –Seth egyedül hagyta az énekest és dühösen végigtrappolt a folyósón, majd bevágta maga után a szobája ajtaját.

*

A gitáros megállt a Bewery Hills-i SLS hotel előtt és udvariasan finomkodva kisegítette Jane-t a kocsiból. Elegánsan besétáltak a szállodába és körbenéztek a hatalmas előcsarnokban. A lány ámuldozva bámulta a hatalmas luxusszálloda minden egyes bútorát. Tom rögtön az étterembe küldte a lányt rendelni, amíg ő a recepcióhoz sétált és lazán neki támaszkodott a pultnak.

-Jó napot! –köszön illedelmesen egy nő a pult mögül.

-Helló! Lakosztályt szeretnék egy éjszakára.

-Uram itt előre kell foglalni.

-Gondoltam. –mondta fásultan Tom, majd két szórólap között a nő elé csúsztatott egy nagyobb összeget. –Remélem így már értjük egymást!

-Természetesen. –mosolygott a nő. –Szóval lakosztályt két személyre?

-Persze, hogy kettőre. –nevetett a gitáros. –A 483-as szabad?

-Egy pillanat és megnézem. –a nő elmélyült a számítógépben, majd mosolyogva felnézett. –Igen szabad. Járt már nálunk korábban?

-Nem. Ez csak egy babona.

-Értem. A 483-as két hálószobás, fürdővel és terasszal. Van benne jakuzzy és egy külön bowling pálya. Gyönyörű a kilátás, az ablakok és a terasz is a tengerpartra néz.

-Rendben. Bár a két hálószoba felesleges de jó lesz!

-Akkor kérem, töltse ki ezeket a papírokat.

A gitáros gyorsan átrágta magát az iratokon, majd újra felnézett a nőre.

-Két belépőkártyát kérnek?

-Öhm… nem elég lesz egy is.

-Akkor a nevét kérném.

-Tom Kaulitz. –a nő elmosolyodott és odaadta Tomnak a kártyát.

-Akarja, hogy felvitessük a csomagjaikat?

A gitáros elnevette magát.

-Nézze, ez egy spontán kiruccanás. Nincsenek csomagjaink.

-Értem. –mosolygott a nő. –A kocsiját levigyük a garázsba?

-Igen. A kulcsokat majd hozzák fel. Valamint… a barátnőm, vagyis az a lány ott az étteremben, velem van. Mindent, amit csak kér, írjanak az én számlámra, neki semmiért ne kelljen fizetnie. A kaját, amit rendelt hozzák fel. És különösen figyeljenek oda rá. Nem szeretném, ha kifogásom lehetne bármivel kapcsolatban is.

-Szólni fogok a konyhán, hogy még véletlenül se lehessen kifogása.

-Ennek örülök. És… talán nem itt a recepción kéne megkérdeznem, de van maguknak Scots whiski-jük?

-Tizenhárom fajta. A bárból fel is viszik maguknak.

-Akkor szeretném, ha majd a rendelt ételt és italt felhoznák. Utána pedig ne zavarjanak. Ugye érti, mire gondolok?

-Természetesen. A wellnes részleget, vagy a kaszinót nem fogják használni?

-Hát, nem terveztem, de ki tudja.

-Zsetonokat a kaszinó bejáratánál válthat.

-Köszönöm Stella. –mosolygott Tom ravasz gátlástalansággal, ahogy elolvasta a nő ingére hímzett nevet.

-Ha bármire szüksége lesz, csak szóljon.

-Szólni fogok! –nevetett a gitáros majd azt étterembe ment Jane után.

Tom a sok édességre nézett a lány előtt, majd a lány hátához simult és halkan azt suttogta:

-Ha ezt mind megeszed a végén, még elmegy az étvágyad tőlem.

Jane felnevetett és szembe fordult a gitárossal.

-Ugyan. Csak egy picit eszem belőlük. Előételnek. Egy kis édesség nem fogja elvenni az étvágyam.

-Én asszem inkább kihagyom a sütiket és valami sokkal édesebbet eszem. –Tom belelehelt a lány hajába és ravaszul elmosolyodott. –Gyere, rendeljünk valami italt is ezeket meg felhozzák majd.

-És mi, mikor megyünk fel?

-Hű de türelmetlen vagy! Igyunk valamit, és utána mehetünk is! –a gitáros karonragadta a lányt és miután a bárban italt is rendeltek maguknak, kényelmesen felmentek a lakosztályukba.

*

-Halló? –szólt bele az énekes Seth telefonjába.

-Bill te vagy az? –kérdezte Tom értetlenül az ágyból és eltakarta  szemét, hogy a reggeli fények ne vakítsák el őt. –Miért van nálad Seth telefonja?

-És te miért nem vagy itthon? Azt mondtad, sietsz!

-Bocs de közbejött valami! –nevetett a gitáros és szórakozottan végig simította a mellett alvó lány hátát. –Odaadnád Seth-et?

-Nem, most nem tud beszélni.

-Miért nem? –csodálkozott a gitáros és értetlenül összevonta a szemöldökét.

-Éppen szobafogságban van.

-De hát miért?

-Mintha nem tudnád, hogy feltúrta az egész szobámat! Nála voltak a papírjaim.

-De Bill… -Tom hirtelen elakadt, ahogy lassan felfogta, hogy mi is történt.

Seth felvállalt mindent. Elvitte az egész balhét. Pedig semmit nem csinált, a papírok is csak véletlenül kerültek, hozzá, mert ő olvasta fel őket. Miatta csinálta az egészet, hogy Bill ne vele üvöltözzön. Inkább eltűrte, hogy az énekes ordítozik vele, de nem akarta, hogy az ikrek veszekedjenek, vagy hogy kiderüljön Tom tette tönkre a szobát. Akkor Bill megint, még ennél is jobban közéjük állhatott volna.

-Megérdemelte Tom! Tudja ő is. Nem ellenkezett.

-Bill figyelj! Seth igazából…

-Ne akard már őt állandóan megvédeni!

-Na jó figyelj! Elindulok most, oké? Ezt meg kell beszélnünk.

-Szerintem, meg azt kell megbeszélnünk, hogy elraboltad őt!

-Rendben, megbeszélhetjük azt is!

A gitáros nem várta meg, hogy az öccse reagáljon, kinyomta a telefont. Nesztelenül felkelt és felöltözött. A belépőkártyát és a pénzt egy taxira az éjjeliszekrényen hagyta. Lent a portán mindet kifizetett, majd sietve távozott.

Szinte mardosta a bűntudat, ahogy hazafelé tartott. Amit Seth csinált az most még őt is váratlanul érte. Délután abban az egy másodpercben azt hitte, hogy a gyerek örökre elfelejti őt a hirtelen nagy boldogságban, ahogy ott állt Bill és az anyja között. De nem! Seth kitartott mellette és ezzel tovább éltette Tomban a reményt. A gitáros hirtelen undorító szörnyetegnek érezte magát, ahogy belegondolt, hogy képes lett volna ezt a fiút rákényszeríteni, hogy vele maradjon és, hogy szeresse őt. Pedig Seth-et nem kellett zsarolni még ezek után is képes volt, feladni a szabadságát és hagyni, hogy az énekes megint megalázza őt csak, hogy Tom tiszta maradjon Bill előtt. Seth a vásott, engedetlen gyerek most valami igazán jót tett azzal a férfival, aki csak is igazán rossznak szerette őt. A gitáros most olyan mérhetetlen hálát és bűntudatot érzett, egyszerre amit még soha. A fiú, aki tulajdonképpen még szerinte is csak egy naív kisgyerek volt, tartotta őt ennyire. Megbecsülte és áldozatott hozott, csak hogy ne kelljen elszakadnia Tomtól. Seth csak egy butus kisfiú volt, aki még hitt a csodákban. Elhitte, hogy a hírnév teszi naggyá az embert. Reménykedett benne, hogy egyszer még normális családja lehet. Jelentéktelen apró kis dolgoknak tulajdonított hatalmas jelentőséget. Tom szánakozva gondolt néha arra, hogy Seth valójában mennyire kis tudatlan. Olyan ártatlan volt. Ha az ember elhitte, hogy kétségbeesésében nyúlt a drogokhoz akkor Seth csak egy kis butus de kedves gyerek volt. A gitáros szemében még mindig imádnivaló. Tom a végtelenségig hálás volt ennek a fiúnak, amiért ennyire rossz volt. Seth bebizonyította Billnek is, hogy nem csak a gitáros az, akinek nincs lelkiismerete. Tom jobbnak érezte magát Seth mellett. Tudta ő is, hogy ez egy önző dolog, de ha Seth ott volt, akkor nem csak ő volt a szemét, aki mindenki kihasznál. Ezt borzasztóan imádta, mert így talán kicsit még Billel szemben is egyenlíthetett. Utálta magát miatta de neki tényleg szüksége volt a gyerekre. Nem akarta vele bizonyítani, nem akarta megváltoztatni, hogy teljesen kifordítsa magából Seth-et, nem! Neki egyszerűen tényleg szüksége volt rá. Mert nélküle egyedül volt, egyedül volt rossz, még harminc évesen is csak egy teljes csődtömeg. Igazi család nélkül csak egy testvérrel, aki mindig mindenben lekörözte őt. Ez egy megváltoztathatatlan állás volt. Bill mindig mindenben ugyanazzal az ártatlan pofával győzött. Ő mindig bátrabb volt, kihasznált minden lehetőséget, Bill pedig mint akinek ez a hivatása mindig olyan egyszerűen, megaláztatások és szidás nélkül könnyedén bevonult a célba. Ő nem használta ki a lányokat, nem bántott meg senkit! Mindenki ezt hitte! De hát mégis hogyan lehetett volna Seth Bill fia, ha az énekes egy lányt sem hülyített? Egy valaki mindig volt, akit Bill megszivatott ugyanúgy, mint Tom. Nina egy örökös bizonyíték volt Bill ártatlansága ellen.  Sőt maga Seth is ott volt! A fiú volt a legnagyobb érv az énekes lelkiismeretessége ellen. Mondhatta Bill, hogy így meg úgy sajnálja Seth-et és hogy segíteni, akar neki, a gyerek mégis csak tizenhat évig egyedül volt. Bill pedig még most is csak megbántotta őt.

Tom görcsölő gyomorral szállt ki a kocsiból és sietve ment be a házba. Idegeskedve a vállára húzta fonatait és megigazította a kendőt a fején, mintha ettől magabiztosabb lenne. Pedig nem. Ez sem segített neki. Bill tényleg sakkban tartotta őt. A gitáros a rá jellemző megjátszott hanyag eleganciával vonult be a nappaliba. Nina szótlanul ült a kanapén és egy divatmagazinba merült. Látszott rajta, hogy inkább elfoglalja magát valami mással mintsem, hogy az énekeshez szóljon és kiálljon a fiáért. Ha Bill azt mondta, hogy Seth-nek szobafogság kell, akkor Nina nem, mert ez ellen szólni. Az énekes az egyik kanapénak támaszkodva állt és hangosan beszélt valakivel a telefonba. Tom szinte biztosra vette, hogy Bill Daviddal beszél. Csak vele szokott ilyen üzleti nyelven, hatalmas összegekről társalogni.

-Micsoda gyönyörű család! –nyögte magában gúnyosan a gitáros. –A nő nem mer a férfihoz szólni, a gyerek büntetésben van, mert nem tökéletes, Bill pedig csak formálja tovább a dolgokat úgy, ahogy neki tetszik!

-Sziasztok! –köszönt csendesen és kihasználva, hogy Bill épp csak egy pillantást vet rá megpróbált gyorsan, észrevétlenül felsurranni az emeletre.

-Tom hová mész? –kérdezte az énekes gyanakodva, és egy percig eltartotta a fülétől a telefont.

-Csak megyek, megnézem Seth-et, aztán beszélhetünk.

-Seth büntetésben van. –szögezte le Bill komolyan, és mint aki ezzel lezárta az ügyet megint beleszólt a telefonba.

Tom azonban tovább haladt fölfelé a lépcsőn mire az énekes már idegesen felszisszent és letette a készüléket.

-Mondom, Seth büntetésben van! –hangsúlyozta élesen.

-Jó! Remek! –gúnyolódott a gitáros. –Azért megyek és beszélek vele. Ha nem zavar.

-Igen is zavar! Tudod, ez lenne a büntetés lényege, hogy egyedül legyen és elgondolkozzon azon, amit csinált.

-Értem. Azt hiszem én most… ezt inkább leszarom! –Bill felháborodva nézett a bátyjára. –Megyek és beszélek Seth-el.

-Nem beszélhetsz vele!

-Na és miért nem?

-Hát azért… mert… mert… azért mert azt mondtam! –fakadt ki az énekes idegesen.

-Ahha! –nevetett gúnyosan Tom, majd a lépcső tetejéről lekiabált Ninának a nappaliba. –Nina! Beszélhetek a fiammal? Megengeded?

A nő kelletlenül előbújt az újság mögül és először a gitárosra, majd félve az énekesre nézett. Bill egy határozott pillantással megpróbálta elhallgatatni őt de most, hogy Tom is ott volt ez az ijesztően komoly tekintet nem érte el a kívánt hatást.

-Persze. –mondta csendesen Nina, mire Bill szeme azonnal villámokat szórt.

Már csak a "fiam" jelzőtől is elborult az agya.

-Köszönöm. Igazán kedves tőled! –Tom direkt az öccse orra alá dörgölte a sikerét és tovább gúnyolódott. –Örülök, hogy nem kellett külön kérvényt benyújtanom. Ilyen könnyedén láthatom a gyereket, aki talán az enyém. Igazán laza ez a mai világ! Mindenki olyan önfeledt, senki nem foglakozik a rossz dolgokkal! Ha valami baj van, azt meg lehet oldani egy egyszerű szobafogsággal! Nem kell ám megbeszélni, áh dehogy! Csak kussoltassuk el az engedetlen kölyköket, abból majd tanulnak! Igaz Bill?

-Fogd be!

-Na ugye? Látod? Így megy ez! Én is befoghatnám, ha olyan naív és kedves lennék, mint Seth! Ő talán engedelmeskedik neked! A te remek nevelési módszereidtől szinte megfertőződik szegény.

-Fejezd már be!

-Igazad van! Van jobb dolgom, is mint téged megalázni, habár be kell, valljam ez is elég szórakoztató. Még ha mindig te nyersz, nekem akkor is megmarad ez. A rosszfiú szerep, amit te nem tudsz eljátszani! Mindig akkora szerencsétlen leszel, hogy én ki tudlak majd gúnyolni. Ha az egész rohadt életben ez lesz az egyetlen örömöm, akkor is élvezni fogom.

-El fogod veszíteni Seth-et! –kiabált dühösen, magából kikelve az énekes, mire már Nina is felemete a fejét.

-Nyilván, egyszer majd igen! Valamikor mindenkit elveszít az ember! –Tom nyugodtan otthagyta a lépcsőn álló énekest és végigment a folyósón, majd benyitott Seth szobájába.

Bill sietve követte a bátyját, majd ahogy Tom, ő is csodálkozva megállt a szoba ajtajában.

-Szerintem ez neked szól. –suttogta a gitáros halványan elmosolyodva és beljebb lépett.

-Hol a francban van? –kérdezte Bill döbbenten és a falra firkált hatalmas "TOM!" –feliratra nézett.

-Gondolom el ment. –nevetett Tom és a kezét boldogan végighúzta a saját nevén.

-Hogy ment volna el? Hogy elehet ennyire tiszteletlen? Én még egy ilyen semmirekellő kis idiótát életemben nem láttam! Hogy van pofája ehhez? Hiszen megmondtam, hogy nem csinálhat semmit!

-Elég nagy hiba volt. Tudod ez a szoba a legelőnyösebb a szökés szempontjából. Csak kimegy az erkélyre, leugrik a terasztetőre. Onnan lemászik a teraszra, át az udvaron, ki a kapun és már sehol sincsen. Husss! Elszállt! –a gitáros elégedetten elvigyorodott.

-Most meg miért vagy ilyen rohadtul boldog? –kérdezte az énekes dühösen.

-Azért Bill, mert Seth itt van! Ott áll az erkélyen a függöny mögött és a cigijét szívja, mert eddig nem láttad. Ő viszont figyelt téged. Te pedig kimondtad ezt. "Semmirekellő kis idióta!" Hallotta ő is! Te nem azzal voltál elfoglalva, hogy vajon hová tűnhetett. Rögtön lehordtad, elkezdted szidni, pedig ha igazán őt kerested volna, nem lett volna olyan nehéz észrevenni.

-Miért? –suttogta Bill egészen halkan talán a lágyan fodrozódó függöny mögött álló gyereknek.

-Mert ez egy üzenet volt Bill. –suttogott a gitáros is és a tekintete találkozott a fiúéval. –Nem csak tudtatni akarta, hogy engem gondol az apjának, hanem figyelte is, hogy mit fogsz reagálni, hogy észreveszed-e őt.

-Te észrevetted? –kérdezte az énekes hitetlenkedve.

-Igen észrevett. –mondta Seth és belépett a szobába. –Már egészen az elején, a sötétben is észrevett.

A gitáros abbahagyta az elégedett vigyorgást és komolyan a gyerekre nézett. Bill tehetetlenül állt kettőjük között és nem tudta, hogy mit kéne tennie. Álljon félre? Vagy maradjon ott, ahol van és kezdje megint nevelni Seth-et? Nem, ezt most nem tudta megtenni. Csak bámult Seth-re, aki olyan kérdőn és csalódottan nézett rá. Bill még egyszer a falra firkált feliratra emelte a tekintetét, majd nagyot sóhajtott.

-Értem… -suttogta szinte magának, de megmozdulni nem tudott.

Nem volt képes kiszakadni a gitáros és a gyerek közül. Szeretett volna, elmenni de nem tudott. Képtelen volt. Hirtelen, úgy érezte, hogy ez a perc, ez a helyzet állandó. Hiszen tulajdonképpen mindig így állnak egymás mellett. Valamiben mindig gátolják egymást. Talán soha nem lesz képes kiszakadni Tom és Seth közül. Talán végleg állandó marad ez a helyzet. Lehet, hogy a dolgok már sose változnak meg. De, nem! Az nem lehet! Neki meg kell oldania ezt a helyzetet. Boldoggá kell tennie őket, hiszen mindkettőjüket annyira szereti. Nem mehet ez így tovább! Nem lehet több veszekedés! Ezt Tomnak is tudnia kell! Csak rajtuk múlik hogy helyrejönnek-e a dolgok. Nem szabad elrontaniuk. Soha többet. Nem veszekedhetnek! Testvérek, ikrek, nem lehetnek ellenségek!

Bill lassan hátra lépett és tudta, hogy ez a lépes az, ami mindent eldönt. Ez az, amivel ő elkezdi lezárni az egészet. Soha többet e miatt a gyerek miatt nem fog veszekedni.

Tom egy percig döbbenten nézett az öccsére, majd hirtelen valami olyan járta át, amit már nagyon hiányolt. Tudta, érezte, amit Bill is. Megértette ő is, hogy mit akar az énekes. Elég volt csak Bill szemébe néznie. Biccentett, az énekes pedig tudta, hogy értik egymást. Tom szótlanul megsimogatta Seth fejét és kibámult az ablakon. Nem kellett nekik ennél több. Az ikrek végre megint ugyanazt érezték, mint Seth megjelenése előtt. Érezték azt a törhetetlen köteléket, ami kettőjüket összekapcsolta. A fiú pedig az egészből csak annyit fogott fel, hogy Tom simogatta őt. Még nem érezte, hogy kezdenek véglegesen átváltozni a dolgok.