Melyikőtök? 15. Rész

"Kis hősöm."

-2021. december 15.-e van, holnap jelenik meg az albumom. Már nagyon izgulok. Nem, csak, ezért hanem mert Tom azt mondta, hogy valamikor a napokban elmegyünk valami genetikus professzorhoz egy DNS vizsgálatra. Tehát vége lesz az egésznek. Már nem érdekel, mi történik. Ha kiderül, hogy melyikőjük az apám esküszöm pezsgőt bontok. Bár én úgyis tudom, hogy Tom az. Most, hogy vége a stúdiózásnak végre Bill is kicsit lazábban bánik velem. Tom észrevette, hogy a 175 centimmel mindössze 46 kiló vagyok és hirtelen őrülten tömni kezdett. Mindenféle szart össze eszem. Bár mondjuk az ő vegetáriánus kosztjukon nehéz is, lenne vissza hízni azt a tíz kilót. Bill engem is leszoktatott a húsról. Különösebben nem zavar, jó dolog ebben is hasonlítani rájuk. Ja és anyám is eljön látogatóba valamikor. Már nagyon hiányzott. Legutóbb egy hónapja volt itt. Nagyon büszke vagyok rá, azt mondta, hogy előléptették. Jó lesz végre találkozni vele. Tehát holnap megjelenik az album, és lesz egy csomó fotózásom. Már a múltkoriakat is nagyon élveztem. Billel volt egy közös fotósorozatunk az Armani-nak és az idei Peta kampányba is beszálltunk az ikrekkel. Leszoktam a cigiről. Furcsa, mert azt hittem, hogy egyáltalán nem függök tőle, aztán mikor Bill azt mondta, hogy le kell tennem borzasztóan nehéz volt. Inni sem szoktam már annyit. Ha bulizok, akkor is csak egy keveset. A drog pedig… mostanában már eszembe sem jutna ilyesmihez nyúlni, mert tudom, hogy Bill mit csinálna velem, ha megtudná. Teljesen ártatlan vagyok. Riley hülyének is néz miatta. Tényleg ma még vele is találkozom majd. Vacsorázni megyünk az ikrekkel és Bill őt is, meghívta. Csodálkoztam is rajta. Nem igazán szokott az ilyesmivel foglalkozni. Mindig csak nyomott előre, hogy "fú csinálni, kell, nem hagyhatod abba, nincs időnk most szórakozni!" Riley nagyon jó fej Tom is bírja. A múltkor vele is hülyéskedtünk így egy videóban. Szerelemet vallottam benne a húgának. Még jó, hogy soha nem fog eljutni hozzá. Nos hát igen, Taylor… mit is mondjak? Azt hiszem totál, belezúgtam. Nem is értem miért. Én csak… még soha nem éreztem így. Boldog vagyok, ha csak ránézek. De azt hiszem azért Riley nem igazán, örülne neki, ha elkezdenék nyomulni rá. Elvégre mégis csak a kishúgáról van szó. Nagyon félti őt. És nem is tudom, hogy szabad lenne-e. Mármint, hogy Bill mit szólna hozzá. Tom mostanában megint olyan, mint régen volt. Én is kezdek felépülni. Sokat szoktunk együtt lenni, és nagyon élvezzük az ilyen programokat. Gyakran visz konditerembe, azt mondja, hogy gyenge vagyok. És hogy Taylornak biztos csak a kigyúrt pasik jönnek be. Nem'tom, hogy igaza van-e de mindenesetre azért eljárok vele gyúrni. Bill teniszezni imád. Én képtelen vagyok élvezni ezt a sportot. Rohangálunk egy kis sárga labda után, mint az idióták. Ja, mellesleg hiába próbálkoztam hetekig nem, tudtam megszerezni a papírokat, amik Billnél vannak. Az már biztos, hogy nincsenek a szobájában. Átnéztem az egészet. Az asztalt, a szekrényeit, mindent és mégsem találtam semmit. Elég csalódott vagyok. Többször is sikerült belógnom a szobájába és mégsem tudom, hogy mit keresnek nála anyám naplójának a lapjai. Na mindegy. Érdekességként elmondanám, hogy októberben megismerkedtem a nagyszüleimmel. Elmentünk németországba és meglátogattuk őket. Elég vicces, hogy azt tudom, hogy ők a nagyszüleim azt viszont nem, hogy ki az apám. Az is elég röhejes volt, ahogy Tom és Bill elmagyarázták nekik, hogy mi is a helyzet velem. Sajnos én nem hallgathattam végig az egész beszélgetést, mert Bill kiküldött, hogy inkább sétáljak Billee-vel. Simone és Gordon nagyon kedvesek voltak. Mindannyian érezzük, hogy mindjárt vége ennek az egésznek. Azóta, hogy Tom majdnem elment minden visszatért a legrégebbi kerékvágásba, azt leszámítva, hogy mindannyian megváltoztunk. Bill már nem szokott féltékeny lenni sem a hangomra, sem pedig arra, hogy sokat vagyok Tommal. Én teljesen más lettem. Nem mondom, hogy néha nem térnék vissza oda, ahonnan indultam, de egyébként mondhatni teljesen megjavultam. Ami aggasztja Tomot az az, hogy még mindig látszik, hogy hónapokig csak szenvedtem azért, hogy Bill büszke legyen rám. Talán Tom változott meg a legkevésbé. Sőt még mindig olyan, mint az elején volt. Mikor azt mondta, hogy feladott engem akkor komolyan megijedtem de végül csak kiderült, hogy nem tudna itt hagyni. Még a vacsi előtt megyünk és csináltatunk nekem egy új tetoválást. Furcsa, mert Tom kérte, hogy ha már ott van rajtam Bill Freiheiet-je akkor, legyen egy olyan tetoválásom is, ami őt jelképezi. Szóval a jobb kezemen, a csuklóm belső oldalán lesz egy fekete kereszt, aminek a közepén ki van hagyva egy fehér "T" betű. Ez az ötlet neki is tetszett, szóval azt mondta, hogy el is visz Riley apjához megcsináltatni.

-Seth! –a gitáros belépett a szobába.

-Szia! –köszönt a gyerek elmosolyodva és kikapcsolta a kamerát.

-Már megint videózol?

-Ahha.

-Mióta csinálod ezt?

-Nem is tudom már jó régen.

Tom leült a fiú asztalára és a gyerek elé tolt egy tál friss süteményt.

-Hoztam neked sütit.

-Ah! Úr isten rá sem bírok nézni! Annyit ettem ma már, hogy lassan rosszul kezdek rosszul lenni.

-Rosszul vagy? –kapta fel a fejét hirtelen aggodalmaskodva a gitáros.

-Nem, még nem, csak akkor leszek, ha tovább nyomod belém ezt a sok kaját.

-Rendben. Amúgy is kicsit ijesztő süti, Bill csinálta, úgyhogy lehet, hogy nem is biztonságos megenni. Ki tudja mit, mivel kevert össze. –Seth felnevetett mire a gitáros is vidáman elmosolyodott. –Na gyere, csináltassuk meg azt a tetoválást! –Tom lelkesen lerángatta a gyereket a sütit pedig letette a konyhában.

-Na milyen volt? –kérdezte Bill kíváncsian a sütő mellett állva.

-Mosószer ízű! –nevetett Tom gúnyosan, mire az énekes sértődötten lebiggyesztette az ajkát.

-Tom, ne legyél már ilyen! Meg sem kóstoltam. Biztos finom. –Seth kedvesen Billre mosolygott és az előszobában felvette a kabátját.

-Hová mentek? –érdeklődött kíváncsian az énekes.

-Átmegyünk Riley-ék szalonjába megcsinálni azt a tetoválást, aztán majd jövünk. A vacsorára úgyis együtt megyünk nem?

-De. –válaszolt Bill a fiúnak.

-Akkor nem baj, ugye ha visszafelé Riley-t is hozzuk?

-Nem. Dehogy is.

-Seth vegyél fel egy sapkát is, mert kint esik a hó. –mondta a gitáros nyugtalankodva.

-Komolyan? –kapta fel a fejét lelkesen a fiú. –Tom…

-Na, nem! Azt már nem! Felejtsd el! Azért ötévesbe mégse megyek vissza!

-Szóval félsz, hogy legyőznélek mi?

-Ne szórakozz már! Amúgy is elfúj a szél azzal a 45 kilóddal és még engem is, kihívsz magad ellen?

-Simán! –nevetett a gyerek. –Tökre levernélek! Fogadjunk, hogy még célozni sem tudsz.

-Na állítsd le magad! Majd holnap játszunk, most menjünk és csináltassuk meg azt a tetkót.

-Jaj már milyen komoly vagy! –Seth vágott egy mérges pofát, a fejébe húzta Bill egyik sapkáját és követte a gitárost. –Én vezetek! –kiabálta, ahogy Tom kinyitotta az utóját.

-Biztos, hogy nem! Ha vezetni akarsz, akkor menjünk a te kocsiddal, de az enyémet biztos, hogy nem fogod vezetni!

-Jól van, akkor vezess te! –duzzogott a fiú és beszállt a gitáros mellé az anyósülésre.

Seth elővette a telefonját és bepötyögött rajta néhány számot.

-Kit hívsz? –kérdezet Tom kíváncsian.

-Riley-t.

-És minek? Úgyis mindjárt találkozol vele.

-Csak azért, hogy megkérdezzem, Taylor is ott lesz-e.

-Mert ha igen, akkor kinyalod magad? –Tom gonoszul nevetett.

A gyerek nem szólt semmit csak várt, hogy felvegyék a telefont. A gitáros néhány percig csak értetlenül hallgatott, majd hirtelen rájött, hogy mi is olyan furcsa ebben a helyzetben.

-Seth!

-Igen?

-Te most komolyan hagytad, hogy leoltsalak?

-Ezt, hogy érted? –kérdezett vissza a gyerek csodálkozva.

-Nem szóltál vissza. Beszóltam neked és te csak úgy elengedted a füled mellet, az egészet. Mintha nem is szivattalak volna.

-Nem értem mire lett volna jó, ha visszaszólok neked. Amúgy is tiszteletlenség.

A gitáros döbbenten nézett maga elé.

-Te hallod magad? Úgy beszélsz mintha… olyan mintha nem is akarnál visszapofázni.

-Azért mert tényleg nem akarok.

-Mit csinált veled Bill minden nap a stúdióban? Valami szektát alapított és beléd verte ezt a sok hülyeséget? "Amúgy is tiszteletlenség." Hogy mondhatsz ilyet?

-Őszintén nem értem, hogy mi bajod van. Miért zavar téged, hogy nem akarok veled kötekedni?

-Mondj valami csúnyát! –kérte a férfi döbbenten hallgatva a fiút.

-Minek?

-Csak mondj valami igazán rondát!

-Nem akarok.

-Mi az, hogy nem akarsz? –fakadt ki Tom. –Igen is akarsz! Tudom, hogy akarsz! Tudom, hogy visszaszólnál, ha tehetnéd, de Bill befolyásol téged!

-Hagyjuk ezt. Nem akarok veled veszekedni.

-Én sem akarok. Csak azt akarom, hogy kicsit szabadulj el Billtől.

-Miért zavar téged ennyire, hogy más lettem? Jó irányba változtam, nem értem, hogy mi a problémád. Különben is azt hittem, hogy már ezerszer megbeszéltük ezt. Mondtam, hogy igyekezni fogok. Ellazulok, felengedek megint, de amit Bill egyszer megváltoztatott bennem az már úgy is marad. Nem tudok változtatni rajta.

-Most dühös vagy? –kérdezte Tom és remélte, hogy sikerült felidegesítenie a gyereket.

-Igen egy kicsit dühös vagyok, mert azt hittem, hogy minden oké köztünk de ti mindig mindent túlbonyolítotok.

-Ha dühös vagy akkor káromkodj!

-Most direkt idegesítesz ezzel? Azért csinálod, hogy megtörd rajtam Bill akaratát, hogy megmutasd, hogy te is tudsz befolyásolni?

-Nem ezt akartad, amikor azt kérted, hogy harcoljak érted?

-De. Csak… tudom, hogy amiket Bill tett velem azok mind jó dolgok voltak és…

-Bla, bla, bla! Sok a duma Seth! A felesleges áradozás Bill fantasztikus önzetlenségéről és jóságáról. Állj le! Nem ő az isten!

-De nem is te vagy! –mérgelődött a gyerek.

-Na mi van ennyi telik tőled? Azt mondtad, hogy bármit megteszel csak, hogy itt maradjak. Emlékszel? "Rossz leszek megint!" Ezt mondtad!

-Te is tudod, hogy nem kérhetsz ilyet tőlem.

-Már miért ne? Gyerünk Seth! Nyűgözz le! Mutasd, meg hogy mennyire tudsz rossz lenni!

-Ezt most csak Bill miatt csinálod!

-Nem! Miattad csinálom! Mert nem vagy önmagad!

-Nincs igazad. Én jó akarok lenni!

-Úgysem tudsz sokáig ilyen maradni! Úgyis erősebb a rossz oldalad, úgyis erősebb vagyok Billnél! Jobban szeretsz engem! Te nem tudsz jó lenni.

-Hogy mondhatsz ilyet?

-Te is tudod, hogy igazam van.

-Talán.

-Nem csak talán. Ismerd be, hogy jobban tudlak befolyásolni, mint Bill!

-Nem!

-Nem tudnál nélkülem itt maradni vele. Könyörögtél, hogy ne hagyjalak itt!

-Miért csinálod ezt? Végre kezdtek rendbejönni a dolgok, minden jól alakult…

-Neked mi a jó Seth? Hogy büszkévé teheted Billt? És Billnek mi a jó? Hogy olyanná nevelhet téged amilyenné, csak akar, mert te akárhová elmész utána? És nekem mi a jó? Ebbe nem gondoltál bele?

-Neked az a jó…

-Én kérek tőled a legkevesebbet! Már egészen az elejétől kezdve semmit nem vártam el tőled! Ez nem jutott eszedbe? Csak veled akartam lenni! Ez volt minden, amit tőled akartam.

-Tőled aztán megdögölhetnék egy út szélén mi? –kérdezte dühösen Seth, majd hirtelen majdnem lefejelte a műszerfalat, ahogy a gitáros csikorgó fékekkel megállt.

-Tudsz ennél csúnyábbat is? Dühös vagy már?

-Hogy lehetsz ilyen? Éppen benne vagyunk egy beszélgetésben te, meg csak ezzel üldözöl engem! Igen dühös vagyok, mert nincs igazad!

-Rendben. –Tom idegesen kivágta a kocsi ajtaját. –Ha nincs igazam akkor neked nem jelent nagy gondot, ha én most lelépek. –a gitáros kiszállt az autóból és otthagyta azt az út szélén. Nagy léptekkel távolodott a kocsitól de a szeme sarkából még látta, hogy Seth is kiszáll a járműből.

-Most meg hová mész? –kiabált utána a gyerek mérgesen. –Úgysem tudsz itt hagyni. Nem bírod nélkülem, mert egy szerencsétlen idióta vagy! Egy gyáva vesztes, akit a saját öccse leköröz! Egy hülye köcsög, aki próbálja megjátszani a nagy vagány rockert. Pedig csak egy felkapaszkodott seggfej vagy! Egy balfasz! Egy félrebaszott hülye!

Tom hirtelen megállt a járdán és ravaszul elvigyorodva visszafordult.

-Folytasd, kérlek! –mondta negédesen és tett egy lépést visszafelé.

Seth döbbenten észlelte, hogy a gitárosnak sikerült elérnie, amit akart. Sikerült őt kiborítania.

-A francba. –suttogta dühösen az egyre közeledő gitáros szeme közé. –A rohadt életbe! Bassza meg! –kiabált Seth dühösen és belerúgott a kocsiba, mivel tudta, hogy Tom szinte mindennél érzékenyebb arra az autóra. –Cseszd meg te rohadék! Te szemét! Most miért kellett ez?

-Kérsz esetleg egy szál cigit? –kérdezte Tom lazán mire Seth az egész doboz cigit, kitépte a kezéből és a földhöz vágta azt.

-Nem! Nem dohányzom!

-Aki egyszer dohányos volt az mindig az marad. Leszokhatsz róla, de attól még te dohányos vagy.

-Ne idegesíts!

-Szóval? Úgy tűnik, mégis csak elég jól tudlak befolyásolni. –Seth dühösen kifújta magát. –Jól esett igaz? Mióta volt ez benned? Mióta nem káromkodtál így?

-Rég. –suttogta a fiú és nekidőlt a kocsinak.

Tom lassan mellé sétált és ő is az autónak támaszkodott. Seth fásultan a hátravetette a fejét, majd sandán a földön heverő cigisdobozra pillantott.

-Egy szálba nem fogsz belehalni. –nevetett a gitáros, ahogy észrevette, hogy a gyerek kínlódva tépelődik a dobozt nézve.

-Megígértem Billnek, hogy leteszem.

-Na és? Bill most otthon van és cuki kis sütiknek rajzol arcot cukorból. Úgysem tudja meg.

-De. Mi van, ha mégsem kéne?

-Nem hiszem el, hogy ilyen lelkiismeretes lettél! Fogd azt a kurva cigit és szívd el!

Seth inkább ijedtében, mint a saját akarata által vezérelve, de a kezébe vette a dobozt és kivett belőle egy szálat. A gitáros mosolyogva meggyújtotta a cigit és a fiú nagyot sóhajtva kifújta a füstöt.

-Kár volt belerúgni a kocsiba. –jegyezte meg a gitáros eltűnődve nézve az autó fényezését.

-Rohadj meg a hülye kocsiddal együtt! –nevetett Seth és élvezettel szívta a cigarettát.

-Haragszol? –kérdezte Tom óvatoskodva. –Mert én nem téged akartalak kikészíteni, csak azt akartam, hogy kicsit kiszabadulj végre.

-Hát az jól összejött! –sóhajtotta a fiú és csodálattal nézett a kezében füstölgő cigire. –Hogy ez milyen átkozottul jól esik most!

Tom ravaszul elmosolyodott.

-Szóval nem haragszol?

-Nem. Te vagy az apám. Nyilván tudod, hogy mit miért csinálsz. Csak egy kicsit már elegem van az állandó drámázásból.

-Hát abból már nekem is.

-Akkor meg miért csinálod?

-Ez csak miattad volt, hogy te is lásd, hogy igazából kimondanád azt, amit nem szabad kimondanod.

-Na és akkor mi van, ha kimondtam?

-Bebizonyosodott, hogy még nem vesztél el teljesen. Ott van még a régi Seth, akit én szeretek. Az, amelyik káromkodik és visszabeszél. Olyan aranyosan szemtelen.

-Miért szereted ezt? Egy szülő általában nem bírja elviselni, ha a gyereke ilyeneket csinál.

-Magamra emlékeztetsz. Jobbnak érzem magam ettől.

-Értem. De tényleg nem tudok mindenben visszaváltozni. Nem is akarok. Meg akarom ezt tartani, hogy Bill folyamatosan büszke legyen rám.

-Ha ez neked tényleg fontos akkor tiszteletben tartom Billt. Bár én személy szerint jobban örülnék, ha olyan lennél, mint mikor megismertelek, de ha azt mondod, hogy ez már lehetetlen akkor ezt is elfogadom. És ne haragudj érte, de örülök, hogy végül csak kiadtad magadból ezt. –Seth szótlanul bólintott és megint a cigisdobozért nyúlt. –Mit csinálsz? –kérdezte csodálkozva Tom.

-Visszaszokom. –suttogta a fiú, ahogy gyengéden az ujjai közé simult a következő szál cigaretta.

Tom elhúzta a száját és kivette a cigit a fiú kezéből.

-Hé! Most meg mi a szart csinálsz? –Tom szótlanul eltette a cigisdobozt és visszaszállt a kocsiba, mire a gyerek gyorsan követte őt. –Direkt idegesítesz? El akarom szívni azt a cigit!

-Na mi van már nem is, akarsz elegettenni Billnek? –kérdezte gúnyosan a gitáros és elindult a kocsival.

-Te csak játszol velem! –döbbent meg hirtelen a gyerek. –Egy kurva játék vagyok, amivel te és Bill rohadt jól elvagytok. Nem én vagyok a lényeg, hanem ti. Én vagyok az, aki a leginkább megszívja ezt az egészet. Jó ürügy vagyok nektek a versengésre! Megvannak a szövegeitek, amivel beetethettek. "Szükségem van rád Seth, segíteni akarok neked!" Unom már ezt az egész cirkuszt! Billnek egy mintagyerek kell, neked pedig egy olyan, aki rád hasonlít! Egyik sem tudok én lenni! Nektek nem én kellek, hanem egy baba, egy játék.

-Seth…

-Tudod mit? Elárulok egy titkot! Jó érzés mikor azt mondjátok, hogy büszkék vagytok rám, de legszívesebben… -Seth elakadt és lehajtotta a fejét.

-Legszívesebben? –kérdezte a gitáros halkan és a fiúra nézett.

-Néha… néha már… a határán vagyok, hogy felhívjam Lanát. Megkérném, hogy hozzon valami durva cuccot. Valami olyat, amitől egy kis időre elfelejtelek titeket. Elmennék bulizni és kitombolnám magam. Olyanokat csinálnék, mint New York-ban. Baromi jól esne. Végre nem csak Bill idomított kisállata lennék. Azt tehetnék, amit csak akarok. Senki nem állítana meg. Üvöltöznék Billel, hogy adja oda anyám naplójának a lapjait. Aztán üvöltöznék anyámmal is, hogy hogy lehet ekkora ribanc. Ha nem fekszik össze mindkettőtökkel, akkor most nem lennénk itt. Ráadásul most megint Billel van. Az utóbbi időben többször találkozott vele, mint velem. Gyűlölöm őt ezért. Megmondanám neki, hogy a rossz férfit szereti. Veled kéne lennie, akkor minden rendben lenne. Nem kéne most se veszekednünk. Utálok veled veszekedni! Minden ösztönöm és megérzésem azt súgja, hogy te vagy az apám és mégis a körülmények mindig rákényszerítenek, arra hogy vitázzunk. Pedig én annyira szeretlek téged. Nem kéne, hogy így legyen ez az egész. Neked és anyámnak együtt kéne lennetek, ez a természetes. Mindenhol ezt látom. Riley-ék szülei együtt vannak, Shane és Nate szülei is már vagy húsz éve házasok. Nem hibáztatom Billt, tőlem ő szeretheti anyámat, de… akkor is neked kéne együtt lenned vele. Úgy kéne élnünk, mint egy családnak. Mondjuk egy közös lakásban vagy egy kis kertvárosi házban. Tudod úgy, mint a filmekben. Kedves szomszédokkal és sok kertipartival. Mindig erről álmodtam. Éjszakánként… mikor elképzeltelek. Pont olyan vagy… olyan az arcod… a kezed. Te vagy az érzem. Ha rád nézek, tudom, hogy biztonságban vagyok. Furcsa, mert hiába voltam az előbb még dühös, hiába kiabálnék, hiába gyűlöllek néha akkor is, elfogadlak, inkább hallgatok. Inkább nem csinálok semmit. Jó gyerek maradok, csak ne utáljatok meg. Szeretek Bill csatlósa lenni, imádom őt boldoggá tenni. Ha rám mosolyog, az megéri az egész szenvedést. Csak miatta akartam megváltozni, őt is le akartam nyűgözni. Mert te már az elejétől kezdve szerettél. Te tényleg semmit nem kértél tőlem. Neki hatalmas elvárásai voltak. Mikor úgy döntöttem, hogy Bill a végén ki fogja mondani "Büszke vagyok rád!" akkor még nem gondoltam, hogy ilyen nehéz lesz. Én is éreztem közben… ahogy tűntek el a kilók, fájt, szinte minden nap szét akart robbanni a fejem de én csak hajtottam tovább magam. Inkább maradtam egy-két órával tovább a stúdióban és aludtam kevesebben csak, hogy Bill rám mosolyogjon. És éjjelente, mikor lehetett volna, nem aludtam, mert nem tudtam. Képtelen voltam. Éhes voltam de nem tudtam enni. Annyi minden remegett bennem. Te az anyám, Bill, a zene Taylor. De nem sírtam. Kibírtam, pedig nagyon fájt. El akartam mondani neked de féltem, hogy Bill is megtudja és rájön, hogy egyáltalán nem bírom olyan hősiesen ezt az egészet. Csalódott volna. Egyszer azt mondta nekem "Kis hősöm." Úgy éreztem soha nem is, akarok már mást hallani, csak őt, ahogy ezt mondja. Szégyelltem magam ezért, mert te is az eszembe jutottál. Hogy téged mennyire szeretlek, és hirtelen megint csak kettőtök közé szorultam. Most már nem akarok mást csak, hogy hivatalosan is ki legyen mondva, hogy te vagy az apám. Aztán boldog leszek. Minden rendben lesz. Nem sírok soha többet.

Tom kezei megfeszültek a kormányon és remegve felsóhajtott. Kirázta a hideg, ahogy a fiúra nézett és erőtlenül, szánakozva azt suttogta:

-Ne haragudj rám. Billel együtt tettünk tönkre téged. Mi vagyunk a hibásak mindenért. És én… én eladtalak téged. Őnzőn. Soha nem lehetek már együtt az anyáddal. Hiába szeretnéd. Nem lesz semmilyen kertvárosi házunk, mert én megalkudtam rád. Cseréltem Billel. Azt mondtam, hogy leteszek anyádról, ha ő békénhagy téged. Érted már? Szétszakítottunk titeket. Még őt is elválasztottuk tőled. Nem számoltam azzal, hogy te majd Billt is büszkévé akarod tenni. Te is az övé lettél. De ha én nem kezdek alkudozni, ha hagyom, hogy te válassz akkor most ez az egész, kevésbé lenne az én hibám. Annyira sajnálom. Mindent megtettem volna, hogy visszaszerezzelek Billtől. Szörnyű, undorító dolgokat tettem volna csak, hogy mindig velem legyél. Megtaláltam a módját, hogy hogyan járassalak le előtte. Undorító, hogy a fejembe vettem, hogy elárullak téged, csak hogy Bill csalódjon benned. Annyira szükségem van rád, hogy akármit megtettem volna. Kitálaltam volna az összes New York-i húzásodat, és ha még ez sem borította volna ki őt eléggé, fokoztam is volna egy csomó hazugsággal. Mondhattam volna, hogy te is tudod, hogy sokkal tehetségesebb vagy nála, hogy azt tervezed, hogy lesöpröd őt, és hogy csak kihasználod, eszköznek tekinteted a hírnév felé. Fokozhattam volna még ezer dologgal, és ha a dolgok nem változtak volna valószínűleg meg is tettem, volna. Mert én vagyok ebben a játékban a legszemetebb játékos. A nyomorult, aki a történet végére átáll a sötét oldalra és meghal. Annyira félek… félek tőle, hogy a végén mégis csak Bill győz. Rettegek a gondolattól, hogy boldog lennél vele. Irtózom ettől a DNS vizsgálattól is, és mégis túl akarok esni rajta. Nem tudom, hogy merjem-e végigcsinálni az egészet. Az igazság az, amitől a legjobban félek.

Seth bátorítóan a férfira nézett.

-Ha Bill az apám, rád akkor is mindig így fogok tekinteni, mint most. Te, vagy akit esténként kerestem a sötétben. Nem számít mi lesz a DNS vizsgálat eredménye. Te akkor is mindig Tom maradsz, akinek nem voltak elvárásai, csak szüksége volt egy gyerekre, mert egyedül egy szerencsétlen balfék volt. Én kellettem a drogos, piás, szófogadatlan kölyök, aki most is vagyok. Itt vagyok. Veled olyan vagyok amilyen mindig is voltam. Olyan, mint te. Szerencsétlen. Hiszen ismersz. Lemosom a sminket, és téged lát mindenki. Ugyanolyan a szemünk, a kezünk, ugyanúgy gondolkodunk. Mindig ilyenek maradunk, még ha egy DNS vizsgálat közénk is áll. Nem kell félned tőle. Rossz példát mutatsz vele. Én is félek. Nem Bill miatt, hanem mert talán távolibbnak tűnnél. Elveszítenélek, ha te is feladnád. Ezért maradj velem. Csak csináld, amit szoktál, nem kell más, az nekem elég, boldoggá teszel vele.

-Hihetetlen vagy ugye tudod… segítesz, és ezért nagyon hálás vagyok. Köszönöm, hogy hiszel még bennem. És hogy nem forgatod föl a dolgokat, nem kéred számon, hogy mégis miért árultalak volna el Billnek. Büszke vagyok rád, hogy ilyen gyerek vagy. Még ha csak egy kicsit is mondhatlak a fiamnak, akkor is büszke vagyok.