Melyikőtök? 16. Rész

"Azt mondtad, hogy soha többet nem fogsz megütni."

Seth szemrebbenés nélkül tűrte, ahogy a tű lassan a bőre alá vitte az erős fekete festéket. Tom és Riley mellette ültek. A gitáros tudta, hogy Seth pont olyan jól viseli ezt, mint ő és Bill tehát nem aggódott. Riley kíváncsiskodva figyelte, ahogy a Seth csuklójára kerülő keresztből kibontakozik egy fehér "T" betű. A srác egy évvel idősebb volt Seth-nél és mégis remekül elvoltak együtt. Riley pont olyan lázadó volt, mint a haverja leszámítva azt a csekélységet, hogy benne megvolt a minimális felelősségtudat. Az egyetlen, akire igazán odafigyelt az a húga volt. Taylor csak tizenöt éves volt és a bátyja nagyon féltette őt. Ha a húgával volt, Riley mindig igyekezett jó példát mutatni. Ettől függetlenül Taylor tudta, hogy Riley semmivel nem jobb Seth-nél, hiszen ő is ugyanúgy bulizott. Riley amolyan mindig laza, vidám srác volt. Nem vitte túlzásba az öltözködést, mint Seth, bár a jó anyagi háttér miatt ő is csak drága márkás cuccokat hordott. Sokkal férfiasabb volt, mint Seth. Magasabb és erősebb volt nála lelkileg is. Riley sose sírt. Örökké csak vigyorgott, Seth soha nem látta szomorúnak. Ez volt az, amit nagyon irigyelt a barátjától. Az egyetlen dolgot, amit igazán féltett, a húgát, azt megvédte és ezzel le is tudott mindent, amiért aggódhatott volna. Riley a kezében tartotta a dolgait, nem kellett félnie semmitől. Erős volt, magabiztos és rendkívül jószívű. Nagy barna szemivel mindig értelmesen nézett a világra. Ő és Taylor normális iskolába jártak, nem magántanárhoz. Rileynak rengetek barátja volt, ismerte az egész gimnáziumot, hatalmas befolyása volt a többiekre. A közösség egyik legnagyobb arca volt. Ő irányított. Semmivel nem volt jobb a többieknél és mégis, ha valami baj történt az egyik buliban, rögtön mindenki hozzá rohant segítségért, csak, mert ő legalább egy kicsit felelősségteljes volt. Mikor Seth megismerte őt, hirtelen rengeteg új barátot kapott. Riley őt is bevezette a haverjai közé. Seth eleinte borzasztóan félt, hogy nem tud majd beilleszkedni a normális gimnazisták közé, de a barátja megnyugtatta. A fiú azonnal elfoglalta az őt megillető helyet Riley mellett. Mindenki kedvelte őt, híres volt, gazdag és egészen titokzatos. Rengetek pletyka keringett körülötte. Mindenki tudta róla, hogy együtt él a Kaulitz ikrekkel. Mikor Seth néhány haverját áthívta magához, az felért az évszázad egyik legnagyobb eseményével. A fiú gyorsan a társaság kedvence lett. Az egyetlen, akit nem tudott eléggé lenyűgözni az Taylor volt. Seth sehogy sem tudott igazán közel férkőzni ehhez a lányhoz. Riley miatt jóban voltak, ugyan de a viszonyukból Seth nem tudott a "barátinál" többet kihozni. Ez részben bántotta őr, részben pedig úgy gondolta, hogy legalább Billnek nincs oka balhézni egy újabb csaj miatt, tehát ezért is megkönnyebbült.

Mikor készenlettek a tetoválással Riley elköszönt a szüleitől és a haverjával együtt elindultak vissza az ikrek házába. Tom a kocsiban végig csak röhögött, ahogy a két gyerek a hátsó ülésen szórakozott. Nagyon kedvelte Seth barátját, pontosan tudta, hogy miért Riley a fiú legjobb haverja, hiszen ő is pont azért szimpatizált a sráccal, amiért a gyerek. Riley vicces volt és nagypofájú, de kellően komoly is. Tom boldog volt, ahogy a visszapillantótükörbe nézett és Seth-et mindig csak nevetni látta.

Mikor megérkeztek az ikrek villájába Bill már várta a társaságot. Tom szánakozva nevetett az öccsén, ahogy az énekes próbált úgy tenni, mintha emlékezne Riley-ra. Bill viszont minden tőle telhetőt megtett, hogy az este kellemes legyen Seth-nek és ezt Tom is látta. Az énekes direkt a fiú kedvenc éttermébe foglalt helyet. Seth őszintén meglepődött, de a vacsora folyamán semmi kínos nem történt még Bill és Tom is türtőztették magukat. Riley látta, hogy a barátja néha egy veszekedés kitörésétől tart és mivel pontosan tudta, hogy Seth-nek ez mennyire kellemetlen lenne, végigdumálta az egész estét. Seth és ő szinte az egész vacsora alatt megállás nélkül beszéltek és röhögtek. Bill szerint ők ketten együtt már kezdték megütni az elviselhetetlenség legmagasabb fokát, míg Tom csak röhögött rajtuk. Persze az énekes is kedvesnek találta Riley-t és örült, hogy Seth-nek van egy igazi barátja, de még a vacsora közben is komoly maradt. Egészen más dolgokon járt az esze, mint a bátyjának. Ő pillanatnyilag nem az evéssel, vagy a nevetéssel volt elfoglalva, sokkal inkább a jövő érdekelte. Ninára gondolt és Sethre, hogy mit tenne velük, ha esetleg Tom tévedne. Billt újabban a nap huszonnégy órájában kergette a gondolat, hogy Seth esetleg tényleg az ő gyereke. Számára minden jel erre utalt. Végignézte, ahogy a gyerek a bátyját imádta, megígérte Tomnak, hogy leszáll a fiúról, és mégsem bírta elfelejteni vagy bármivel is, pótolni Seth-et. Nem mutatta, ő mindig csak visszafojtotta de magában rácáfolt arra, amit a gitáros és a gyerek gondoltak. Ha Seth azt mondta, hogy Tom az apja, Bill magában suttogta az ellenkezőjét. Ha Tom azt mondta, hogy ő Seth apja, Bill ezt is meghazudtolta. Számára ez szinte teljesen egyértelmű volt. Mikor észrevette, hogy Seth rendszeresen kutakodik a szobájában, már majdnem fogadni is, mert volna rá. Nála voltak, a pénztárcájában, a naplófeljegyzések Ninától. Rögtön rájött, hogy Seth csak is azokat keresheti. Az elején még voltak kétségei, de ahogy megint a kezébe kerültek azok a lapok és egyre jobban megismerte Seth-et, számára egyre egyértelműbbé vált az igazság. Legalább is ő ezt gondolta az igazságnak. Ő megértette Tomot és Seth-et, hogy miért hiszik azt, amit de az ő kezében ott voltak azok a feljegyzések. Természetesen az egyik sem mondta ki egyértelműen, hogy ő lenne az apa. A lapok valami egészen mást tartalmaztak. Az egész, egy üzenet volt. Neki Billnek és Seth-nek. Tomra nem tartozott ez az egész. Ő csak véletlenül belekeveredett a dolgokba. Az énekes sajnálta őt. De persze tudta, hogy Tom nagyon szereti Seth-et és, hogy neki nincs a kezében olyan dolog, amire alapozhatna. A gitáros csak az érzéseiben bízott. Az érzései pedig félrevezették, megcsalták őt. Bill így látta. Ő pedig lassan az igazság és az érzései közé szorult. Pont úgy reménykedett még a DNS vizsgálat eredményében, mint a bátyja, viszont nem tudta, hogy mit kéne majd tennie, ha kiderül, hogy Seth tényleg az övé. Akkor felbomlana a Tommal kötött egyezsége, amit ha őszintén magába nézett és bevallotta magának, tudta ő is, hogy megszegett. Akkor esetleg tényleg foghatná Seth-et, Ninát és elköltözhetnének valahová? Mi lenne Tommal? Képes lenne elszakadni tőle? És ami a nagyobb kérdés, hogy Tom vajon mennyi ideig tudná őt gyűlölni? Mert ha tényleg ez lenne az igazság az egyetlen dolog, ami biztos volt az énekes számára, hogy az ikertestvére megutálná őt. Hogy mennyire és hogy milyen hosszú ideig, az volt az igazi kérdés. Nem kellett volna így lennie, de Bill és Tom is érezték, hogy amióta Seth felbukkant ők sokkal kevésbé voltak jóban. Egyre inkább csak kibontakoztak az ellentéteik, ahogy befolyásolni akarták a gyereket. Ha Bill végleg elszakítaná Seth-et a gitárostól… egy világ halna meg Tomban. Az énekes tudta, hogy a bátyja komolyan gondolt mindent, amit mondott. A családi életet, a kertesházat, a kertipartikat. Tom talán még a zenélést is feladta volna ezért a családért. Elég lett volna neki, ha egy kis teraszon gitározgathat Ninának. Billnek viszont nagy tervei voltak. Ninával is és Seth-el is. Legalább olyan komolyan gondolta ezt az egészet, mint a gitáros.

-Bill! Bill! –az énekes hirtelen zavartan kapta fel a fejét Seth hangjára. Teljesen elmerült a gondolataiban, oda sem figyelt rá, hogy a többiek miről beszélgettek a vacsora közben.

-Igen?

-Riley azt kérdezi, hogy mi lett a BTK App-al? Én is kíváncsi vagyok. Tomtól már hallottam róla de már nem használjátok ugye?

-Nem. –nyögte Bill még mindig zavartan és megrázta a fejét.

-Hogy hogy? Mi történt vele? –kérdezte Riley.

-Hát nem sokáig bírta. Néhány évvel a megjelenése után összeomlott.

-Túlterhelték! –röhögött Tom és látszott rajta, hogy nagyon büszke erre.

-Ez komoly? –Seth hitetlenkedve vigyorgott.

-Igen. –folytatta Bill. –Egy idő után használhatatlanná vált. Hiába fejlesztették a rendszer egyszerűen nem bírta el a, rengetek felhasználót. Állandóan lefagyott, lehetetlen volt kezelni, nem is beszélve arról, hogy rendszeresen feltörték. Értelmetlenné vált az egész. Sokszor próbáltuk megcsináltatni, vagy újra kezdeni de amint új alkalmazást indítottunk volna az egész kezdődött elölről.

-Pedig rohadt jól kerestünk rajta! –nevetett a gitáros mire Bill összeszűkítette a szemeit és úgy nézett rá.

*

-Na szóval! Dátum, 2021. november 20. Én… én nem is tudom, mit mondjak. Annyira… dühös vagyok… hogy… szinte beszélni sem tudok. Olyan mintha néhány nap alatt rámszakadt volna a világ. Megint. Egy perce még azt gondoltam, hogy feljövök, leülök a kamera elé, és jól kiüvöltöm magam. Lehet, hogy ezt kéne csinálnom? Ordítozzak, tegyem tönkre a szobámat? Nem. Képtelen vagyok. Ez már az a tehetetlen düh. Eddig azt gondoltam, hogy azért viszonylag reálisan látom a dolgokat. Most viszont kiderült, hogy a legrosszabbal azért mégsem számoltam. Én komolyan reménykedtem benne, elhittem, hogy egyszer még azért lehet majd normális családom. Ez volt a legnagyobb álmom. És most ezt is keresztülhúzták. Ha ordítoznék és tombolnék, akkor már biztosan azt is kiadnám magamból, hogy miért is tenném ezt. Megint elküldhetném őt a francba. Lealázhatnám, elmondhatnám mindennek. De tulajdonképpen mit érnék el vele? Semmit. A dolgok akkor sem változnának. Bill az Bill maradna, anyám is ugyanúgy az anyám maradna és az a jegygyűrű is ottmaradna az ujján. Az a rohadt, kibaszott, kurva jegygyűrű! Na most már üvöltök. Hogy képzeli ezt? Hogy tehetett ilyet? Hogy volt képes eljegyezni őt? Az anyámat… három hónap! Ennyi ideje tart az egész! Nevetséges! Normális felnőttek nem csinálnak ilyet! Ez az egész túl gyors! Nem hiszem el! Ezt az egészet, már képtelen vagyok elhinni! Bill ezzel elront mindent! Elvágja a lehetőséget, hogy Tom és anyám valaha is igazán összejöjjenek, pedig én ezt szeretném. Ha Bill tényleg komolyan gondolja ezt és kis idő múlva, elveszi anyámat, akkor vége mindennek. Ha Tom az apám, akkor már semmi nem lesz ebből az egészből, csak egy bizarr szerelmi háromszög meg én. Ha Bill az apám… akkor megölöm! Esküszöm egyszer, még kicsinálom, amiért most elszakít Tomtól. Ha tudatosan csinálja ezt én, most megfogadom, hogy örökké gyűlölni fogom. Persze csak dühös vagyok de… ez akkor is a világ legnagyobb szemétsége. Végre megjön anyám New York-ból, végre beszélhetnénk, de nem! Ő nem mond semmit! A második napon észrevettem a gyűrűt. Billre jellemző, undorító giccses darab! Egy kurva gyémánttal! Én csak álltam, néztem, és nem tudtam elhinni, hogy létezhet ilyen. Mikor azt mondta, hogy már két hete megvan azt hittem, rárontok Billre és valami lassú fájdalmas módszerrel, kicsinálom őt. Akkor kapta mikor Bill legutóbb meglátogatta őt. Mikor én a lemezem dolgoztam! Éppen új dalt írtam Billnek! Róla szól az a rohadt dal, amit akkor írtam, aznap éjszaka, mikor ő biztos éppen az anyámmal… Áh! Nem érdekel, hogy mit csináltak! Vagyis persze, hogy érdekel, hiszen mégis csak az anyámról van szó. Undorító, hogy Bill képes velem ezt megtenni. Engem meg sem kérdezett, hogy mit szólnék hozzá, vagy hogy zavarna-e! Neki még nem mondtam el, hogy tudom. Kíváncsi vagyok, mivel magyarázza majd, hogy miért nem szólt. Mikor Tom megtudta… legszívesebben oda sem nézetem volna, de azt mondta, hogy nem szégyelli. Sírt. Nem sokat csak egy kicsit. Kétségbeesett. Nem hiszem, hogy anyám miatt, hanem mert tudja ő is, hogy ez mennyire közénk állhat, ha a dolgok nem úgy alakulnak, ahogy mi terveztük. Mikor elmondtam neki, hogy mi történt hirtelen annyira elkomolyodott. Azt hittem először el sem hiszi majd, vagy röhögni fog. De nem. Szerintem tudta, hogy Bill készül valamire, vagy számolt egy ilyen lehetőséggel. Megdöbbentette őt is, hogy Bill még neki sem szólt. Még ő sem kérte ezt számon tőle. Nem akar most ezzel foglalkozni. Csak megölelt és azt mondta "Nem baj Seth" pedig tudjuk mindketten, hogy ez mekkora baj. Ami anyámat illeti, akkor én sem tudtam mit reagálni erre. Talán jobb is. Úgyis csak üvöltöztem volna. Az előtte lévő nap olyan boldogok voltunk mindannyian, kicsit tényleg olyanok voltunk, mint egy felesleges személlyel ellátott család. Büszke volt rám, hogy így megjavultam, megmutattam neki a lemezem, azt, ahogy gitározom, az összes fotósorozatot, mindet. Aztán pedig hirtelen… BUMMM! Jött ez és taccsra tett mindent. Azóta nem találkoztam se, vele se Bill ugyanis ma egész nap együtt vannak. Kíváncsi vagyok mi lesz este. Én először anyámmal szeretnék beszélni, Tom pedig gondolom Billel. De én is szeretnék vele… beszélni. Már ha tudok majd. Nem akarok már veszekedni még akkor, sem ha most nagyon dühös vagyok rá. Már Tom se fog üvöltözni. Látom magam előtt. Olyan lesz, mint amilyen én voltam még egy hete. Egy megtört roncs. Talán már ő sem tud majd kiállni magáért. Bill most olyan erős. Erősebb mindegyikünknél. Ha nem is merjük kimondani, de érezzük, hogy irányít minket. Engem már hónapok óta, ami ellen nem tudok tenni, Tomot pedig most kezdte teljesen elnyelni. Billnek van valamilye, amivel még mintha még Tomot is fenyegetni tudná. Elég ijesztő. Engem már tulajdonképpen ez az egész csak kiborít, nem tudom elhinni, hogy a dolgok így alakulnak. Azt hittem mindjárt vége és csak most jövök rá, hogy az egész még csak most kezdődik. Ha az volt a durva, amit én a Kaulitz bulin csináltam, akkor nem tudom mi lesz még itt. Ha az kiborította Billt és Tomot, hogy én majdnem felgyújtottam azt az asztalt, akkor nem tudom, hogy a saját tetteik következményeit hogyan fogják viselni. Azt hiszem… talán beszélek Tommal. Tegnap este óta nem is láttam, annyira lesokkoltak minket a történtek. –Seth kikapcsolta a kamerát és idegesen szipogott egyet.

Lassan határozatlanul átment a gitároshoz és bekopogott a férfi szobájának ajtaján de senki nem válaszolt. Seth visszafordult és akkor meghallotta a gitárost Bill szobájából. A gyerek megállt a helyiség előtt és ide is óvatosan bezörgetett.

-Mi van? –kiabált ki Tom idegesen.

-Csak én vagyok az. –nyögte halkan Seth.

-Akkor meg mi az istenért kopogsz? Tudod, hogy bejöhetsz.

A gyerek óvatosan belépett a szobába, majd döbbenten megállt az ajtóban és hitetlekedve nézett a férfira.

-Mi a szart csináltál? –kérdezte megborzongva.

Tom részegesen felröhögött és nagyot húzott a kezében lévő üvegből de válaszolni nem tudott, csak ködös, elveszett tekintettel bámult Seth-re.

-Jól vagy?

-Nem. –nyögte a gitáros és széttárta a karjait, mire a fiú szétnézett a szobában.

-Mi… miért csináltad ezt?

A szobában mindenütt szanaszét voltak dobálva az énekes ruhái és cuccai.  Rengeteg napszemüveg, nyaklánc és kiegészítő mind a földön hevertek. A Humanoid feliratos mikrofon csillogó betűi apró darabokra törve hevertek egymás mellett a padlón. Bill iróasztalának fiókjai mind feltépve, az összes papírja szétdobálva, felforgatva minden a feje tetején állt a szobában. Tom minden összerombolt.

-Ezt meg miért kellett?

-Ezért! –mondta Tom ravaszul elvigyorodva és az ujjai közt ott voltak Nina naplójának lapjai.

-Hol voltak? –kérdezte hirtelen mindenről megfeledkezve a fiú.

-A pénztárcájában. –mondta a gitáros, és mivel alig bírt a lábán állni leült a rendetlen ágyra.

-De hát az mindig nála van nem?

-Még szerencse, hogy Bill elég idióta, ahhoz, hogy kétnaponta váltogassa a pénztárcáját! –nevetett a gitáros gonoszul. –Na lássuk csak! –Tom széthajtogatta a papírokat, de, ahogy rájuk nézett hirtelen csak zavartan bámult maga elé. A gitáros annyira részeg volt, hogy képtelen volt elolvasni a feljegyzéseket.

-Na mi az, mit ír? –kíváncsiskodott Seth és kivette a papírokat Tom kezéből és az oldalszámozás szerint olvasni, kezdte őket.

-Mostanában minden olyan furcsa lett. Nem tudom, hogy ez normális-e. Az egész világ hirtelen megváltozott. Most már egészen biztos, hogy terhes vagyok. Nagyon szégyellem magam. Undorító, ha belegondolok, hogy mit tettem és hogy mit készülök tenni. Nem fogom elvetetni őt. Nem bírom megtenni. Megkeserítem vele az életét, de akkor sem tudok lemondani róla. Annyira önző vagyok, de szeretném, ha azt mondhatnám, hogy… hogy Bill gyerekét hordom a szívem alatt. Ez az, amiért fel akarom őt nevelni. Ő volt az első, akit szerettem. Azt akarom, hogy ő legyen Seth apja. Seth… így fogják hívni. Azt hiszem ez neki is, tetszene. Még ha soha nem is fogja megismerni, akkor is, azt akarom, hogy olyan gyerek legyen majd belőle, akire ő is büszke lenne. Én büszke leszek rá. Hinni fogok benne, hogy ő Bill fia. Úgy érzem nevetséges, amiről beszélek és az is, amire készülök de, valahogy mégis csodálatos érzés. Seth lesz az életemben a legszebb dolog, mert mindenben, amit csinál ott lesz Bill. Hasonlítani fog rá. Érzem, egyszerűen nem lehet máshogy, nem lehet Tom az apja…

-Állj! Állj meg! –szólt közbe a gitáros. –Ennyi az egész? –kérdezte a szemöldökét felvonva.

-Hát… -Seth gyorsan átfutotta a még hátralevő oldalakat. –Nagyjából igen. Még áradozik róla egy sort, hogy mennyire boldog lenne, ha Bill lenne az apám, aztán vége.

-Szóval akkor hiába basztam szét az egész rohadt szobát? –kérdezte Tom idegesen és Seth kicsit megrettent. –Ennyi? Ennyi a rohadt életbe? Ez a híres női megérzés? Semmi! Semmi bizonyíték!

-Tom nyugi már… -Seth a zsebébe rakta a papírokat és próbálta megnyugtatni a férfit.

-Miért nem azt írja, hogy jót dugtunk Tommal de Bill az apa? Vagy fordítva…

-Mert ő sem tudja biztosan, csak szeretné…

-Tudod mit? –a gitáros hirtelen felállt és karjánál fogva megragadta Seth-et is. –Asszem itt az ideje, hogy lelépjünk.

-Jó de hová megyünk? –kérdezte a gyerek csodálkozva. –Nem rakunk rendet Bill szobájában?

-Dehogy rakunk! Szépen lelépünk innen!

-Mi lesz, ha észreveszi, hogy feltúrtad az egész szobát?

-Ki nem szarja le? –a gitáros erősen fogta Seth karját és kirángatta az értetlen fiút a folyósóra. –Na gyerünk, pakold össze a cuccod!

-Hová megyünk? Mit hozzak?

-A ruháidat! Mindent, amire csak szükséged lehet!

Seth egy pillanatra döbbenten nézett a férfi szemébe.

-Részeg vagy. –suttogta ijedten.

-Majdnem egy üveg whiski után te még csodálkozol rajta? Gyerünk kölyök, siess már!

-De hová megyünk?

-Ne foglalkozz vele, majd menet közben kitaláljuk!

-De én nem akarok elmenni. Itt van az anyám, itt van Bill. Beszélni akarok velük.

A gitáros a fiú fölé hajolt és miközben beszélt valami egészen sátáni bujkált a szája sarkában. Talán mikor a gitáros józan volt köze lehetett a mosolyhoz most viszont valami egészen más volt, ijesztő olyan, mint egy vicsor, éles és erős fogakkal, amikkel ragadozó elhurcolja az áldozatát.

-Beszélni akarsz velük? Szegény kicsi! Olyan ártatlan vagy! Szerinted az eljegyzés után mennyire fognak még veled is foglalkozni? Szépen elfelejtenek téged! Összeházasodnak, jön az esküvő, nagy felhajtás lesz téged, pedig hirtelen mindenki le fog szarni.

-Mindenki? –kérdezte Seth naív hiszékenységgel.

-Csak én nem. –mondta a gitáros ijesztően mosolyogva. –Én mindig itt leszek neked. Ezért siess és hozd a cuccod!

-Mennyi időre megyünk?

-Nem tudom. Csak igyekezz már!

Seth rémülten a szobájába rohant és gyorsan összepakolta a legfontosabb dolgait egy bőröndbe, majd hirtelen döbbenten nézett fel, ahogy rájött, hogy tulajdonképpen mi is történik vele.

-Tom! –suttogta, ahogy átment a szintén pakoló gitároshoz. –Én nem akarom ezt.

Férfi háttal a gyereknek felegyenesedett és nagyot sóhajtott.

-Seth, jobb lesz nekünk kettesben. Akkor végre mindketten megkapjuk, amit akartunk. Én téged, te pedig az apádat.

-Nem. Csak te akarod ezt! Én családot akartam, nem magányt egy újabb felnőttel!

-Nos ez esetben úgy tűnik, nem tudok mást csinálni. Erőszakkal kell, hogy elvigyelek.

-Tom te részeg vagy! Nem vagy önmagad!

-Tudod vannak akik szerint az alkohol kihozza az emberből az őszinteséget. –a gitáros részegesen megtörölte a szája szélét és rémisztően a gyerekre mosolygott. –Szóval? Készen vagy?

-Nem! Nem megyek sehová!

-Seth, csak gondolj bele, hogy mi maradna itt neked. Én most komolyan elmegyek…

-Legutóbb könyörögtem neked, hogy ne tedd ezt…

-De most nem fogsz mi? –kérdezte Tom gúnyosan. –Nem is kell! Úgysem megyek el nélküled!

-Pedig úgy tűnik, muszáj lesz, mert én itt maradok!

-Azt hittem Bill megtanította neked, hogy mi az az engedelmesség! –jegyezte meg a gitáros gonoszul és lassan közeledett a fiú felé.

-Ne csináld ezt! Ijesztő vagy!

-Kicsi fiam az élet már csak ilyen! Ijesztő! De én megvédelek.

-Tom, kérlek!

-Na elegem van belőled! –kiabált a gitáros elvesztve a türelmét. –Hozd a cuccod!

-Nem! –elkezdett Seth de ahogy a férfi erősen megrántotta a karját elhallgatott.

-Azt mondtam, hozd a cuccod! –Tom dühösen préselte a szavakat a fogai közül Seth arcába.

A fiú ijedten engedelmeskedett és kihozta a szobájából a sietve összecsomagolt poggyászt.

-Billee-vel mi lesz? –kérdezte Seth rettegve, ahogy a lába körül ugráló kutyára nézett.

-Semmi. Itt hagyjuk! Gyere! –Tom lerángatta a gyereket a lépcsőn, majd kint az udvaron sietve bedobálta a csomagokat a kocsija csomagtartójába.

A gitáros beült Seth mellé és beindította a kocsit. Tárva-nyitva hagyott mindent, a bejárati ajtót, a kaput, nem foglalkozott semmivel, csak sietve elhajtott.

-És most mi lesz? –kérdezte Seth félve, de nem, mert a férfira nézni.

-Gondolkozom.

-Én nem akarom ezt. –suttogat Seth és kibámult a száguldó autó ablakán.

-Megtennéd, hogy befogod a szád? Éppen gondolkozom.

-Tom… én szeretlek, de félek. Részeg vagy és nem tudom, hogy észrevetted-e de nem úgy vezetsz, ahogy szoktál. Mi van, ha nekimegyünk valaminek?

-Kussolj már! Nem megyünk neki semminek!

-Állj meg! –kiabált hirtelen Seth de mielőtt még bármit is tehetett volna a gitáros azonnal lezárta a kocsi ajtóit.

-Eszedbe ne jusson hülyeséget csinálni!

-Milyen hülyeséget? –ordított ijedten a fiú. –Mondjuk kiugorni ebből a szarból? Azonnal állj meg! Ki akarok szállni! Hallod? Állítsd meg a kocsit!

-Nem!

-Mi az, hogy nem állsz meg? A rohadt életbe nem érted, hogy félek? Részeg vagy!

-Tegyél már túl ezen, hogy részeg vagyok! Seth, nem fogok megállni!

Seth kétségbeesetten nézett a férfira.

-Te most… te komolyan elrabolsz engem?

-Hát, ha ragaszkodsz ehhez a csúnya kifejezéshez, akkor igen. De mondhatjuk azt is, hogy csak nyarali viszlek.

-Nem lehet. Te nem tennél ilyet! Az apám vagy, nem rabolnál el!

-Pont azért rabollak el, mert az apád vagyok! Ez így jó lesz neked!

-És mi lesz az anyámmal?

-Nem tudom kölyök, egyelőre azon agyalok, hogy hová menjünk.

-Nincs semmilyen terved?

-De van. Azt tudom, hogy jó messzire el akarok tűnni innen.

-Mi lesz így velünk? Velem és veled? A zenénkkel? Holnap dedikálásom lesz! És mi van a Tokio Hotellel? Mi lesz a filmünkel?

-Egyszer mindent abba kell hagyni.

-De én még csak most kezdem el!

-Majd újra kezded! Csinálhatsz még ennél sokkal, sőt ezerszer jobb zenét! Csak az kell hozzá, hogy Bill ne ugráljon melletted a stúdióban. Elölrőlkezdünk mindent. Viszont csinálunk veled valamit, hogy ne legyél ilyen könnyen felismerhető.

-Tom! –kiáltott fel hirtelen Seth és a legközelebbi kereszteződésre mutatott mikor éppen a belvárosban jártak. –Azt ott Bill! Az anyámmal!

A gitáros a kézenfogva sétáló párra nézett és gyorsan nézte az utat, hogy hogyan térhetne le, úgy hogy ne vegyék őt észre, de már késő volt. A gitáros már semerre nem tudott elkerülni a kereszteződés előtt.

-Bassza meg! Bukj le! –ordította Tom a fiúnak.

-Nem! –kiabált vissza Seth. –Állj meg ott! Ki akarok szállni!

-Nem voltam elég érthető? –kérdezte a gitáros dühösen miközben erőszakosan, lenyomta a fiú fejét a műszerfal mellé és gyorsan elhajtott az öccse mellett, Billnek azonban szemet szúrt a feltűnően száguldó ismerős autó.

-Na ide figyelj! –kiabáld a gitáros. –Nem tudom, hogy ez ennyire új neked de akkor most bevezetjük ezt a szabályt! Tehát ha azt mondom, hogy kussolj, akkor kussolsz, ha pedig azt mondom, hogy bukj, le akkor lebuksz! Világos?

-Igen. –nyögte Seth fájdalmasan, ahogy érezte, hogy a haja a gitáros öklében marad.

A gitáros elengedte a fiút, majd dühösen a kormányra csapott, ahogy meghallotta csörögni a telefonját.

-Ez biztosan Bill lesz. –jegyezte meg a fiú, mire Tom félreállt a kocsival, hogy a telefonban ne hallatszódjon a motor zúgása.

-Bill?

-Szia Tom! Otthon vagytok?

-Persze.

-Akkor jó. Már azt hittem, hogy te száguldozol itt a belvárosban.

-Bill! –kiabált bele hirtelen Seth a beszélgetésbe, mire a gitáros azonnal befogta a száját.

-Ez Seth volt? –kérdezte gyanakodva az énekes.

-Bill segíts! –Tom megütötte a gyereket, mire az azonnal elhallgatott.

-Tom mi folyik ott? –a gitáros nem válaszolt. –Tom? Nem is vagytok otthon igaz? Tom? Hol vagytok? Mi baja van Seth-nek?

A gitáros idegesen kinyomta és letette a telefont. Seth döbbenten ült az ablak mellett és hitetlenkedve fogta az arcát. Lassan a térdére hajtotta a fejét és még a kapucniját is, felhúzta, hogy elbújjon a gitáros elől.

-Ne haragudj! –nyögte Tom. –Nem találhat meg téged.

Seth nem válaszolt csak még inkább elbújt a kapucnijában. Tom várt, hogy a fiú végre megszólaljon de végül, mégis csak neki kellett megtörnie a csendet.

-Seth. Én csak… félek.

-Félsz? –kérdezte Seth remegve egészen elvékonyuló hangon. –Ha te félsz, akkor szerinted én mi érzek?

-Rettegsz. –suttogta a férfi, és óvatosan lehúzta a kapucnit a gyerek fejéről.

Seth még mindig a térdére hajtotta a fejét, és a tenyerébe temette az arcát.

-Rettegek. Tőled. Hogy tehetted ezt? Azt mondtad… emlékeszem még párizsban azt mondtad, hogy soha többet nem fogsz megütni. Mi történt veled az óta? Mi változott meg benned? Azt hittem, hogy te vagy az egyetlen, aki még mindig ugyanolyan, mint az elején. Most pedig nem értem… hová viszel?

-Hová szeretnél menni? Akárhová elvihetlek. Mit szólsz San Francisco-hoz? Vagy mehetünk Arizónába, Dallas-ba, Denver-be. De ott van még Seattle, Vancouver, Calgary és még egy csomó más hely. Ha karod átutazhatjuk az egész országot, akárhol lakhatunk. Mi szólsz Washington-hoz? Atlanta, Chicago, Detroit, Boston? Valamelyik biztosan tetszene neked! De ha karod európába is mehetünk.

-Nem akarok sehová se menni.

-Rendben akkor én választok uticélt.

-És? Hová megyünk? –kérdezet Seth dühösen.

-San Francisco-ba! Letelepszünk valami nem túl feltűnő helyen.

-És meddig akarsz így fogva tartani?

-Az attól függ.

-Mitől?

-Tőled! Hogy mikor látod be, hogy neked így a jobb.

-És ha megszököm?

-Nem tudsz! –vágta rá a gitáros majd ijedten fölkapta a fejét, ahogy megcsörrent a mellette ülő fiú telefonja. –Nehogy felvedd! –figyelmeztette a gyereket, mivel tudta, hogy csak is az öccse keresheti Seth-et. De a fiú nem engedelmeskedett. Villámgyorsan előkapta a telefont és a kocsiban a lehető legtávolabb húzódva a gitárostól, felvette azt.

-Bill!

-Seth add ide azt a kurva telefont! –kiabált a gitáros idegesen és megpróbálta elvenni a készüléket a gyerektől.

-Seth mi történik ott? Ugye otthon vagytok?

-Nem.

-Seth! Add ide a telefont! –ordította dühösen Tom.

-Hol vagy most?

-Úton San Fran…

-Helló Bill! –köszönt bele a gitáros negédes részeges hangján a telefonba, mikor végre sikerült azt kitépnie Seth kezéből.

-Tom! Mi ez az egész?

-Hát öcsikém… -a gitáros gonoszul felnevetett. –Azt hiszem a legkevésbé sem sajnálkozva, kell tudatnom veled, hogy te, ezennel végre kiszorultál a történetből! Seth velem van, és te nem tehetsz semmit.

-Mit csináltál? –kérdezte Bill döbbenten.

-Elraboltam őt. –susogta Tom és rémisztően, élvezte a vonal másik végén elterjedő ijedt csendet.

-Hogy mit csináltál? –hitetlenkedett az énekes.

-Jól hallottad, elraboltam.

-Te megőrültél. Részeg vagy?

-Naná, hogy az vagyok!

-Tom azonnal hozd őt vissza! Itt van az anyja. Rá szüksége van. Nem pótolhatod őt is, még ha az apját hihetően játszod, akkor sem!

-Én nem csak játszom. Nem cselezgetek úgy néhány eldugott papírral, mint te! Én tényleg komolyan gondolom!

-Az emberrablás az egyik legsúlyosabb bűn. El tudod képzelni, hogy mi lehet ebből az egészből? Bezárhatnak! Seth pedig örökre meg fog utálni. Ha jól tudom ez az egyik legnagyobb félelmed. Én a helyedben kezdenék aggódni miatta, hogy esetleg valóra válik.

-Jól értem, hogy te most fenyegetsz engem?

-Lehet. Tudod mit? Most én zsarolok! Sakkbantartottál Ninával, végig korlátoztál, hogy én ne tudjak Seth közelébe férkőzni. De akkor most én is… felrúgom a szabályokat! Szerinted mit szólnának a rendőrségen, ha hirtelen érkezne egy bejelentés? Tom Kaulitz elrabolt egy gyereket? Talán a sajátját, talán az enyémet. Na? Mit szólsz?

-Ne merd megtenni!

-Oh, dehogynem Tom! Simán megteszem. Eddig úgy játszottam, hogy neked könnyű legyen, hogy azt hidd te valóban, győzhetsz. Ez nem volt igazi verseny! Nem, mert én nem voltam benne igazán! De most akkor beszállok! Harcoljunk, küzdjünk úgy igazán! Vagy kezd eleged lenni, unod már, ki akarsz szállni, menekülni szeretnél?

-Fogd be!

-Nem Tom te fogd be! Most nem vagy olyan helyzetben, hogy utasítgass, remélem ezt te is, tudod.

-Egyszer még megöllek! –fenyegetőzött a gitáros, ahogy a düh egyre inkább elborította az anyát.

-Lehet! –nevetett Bill és átvette a bátyja kezdeti lazaságát. –De ahhoz itt kéne lenned. Játszanunk kéne! Nem gondolod? Vagy menekülsz tovább? Úgy gondolod, hogy bátor dolog, amit csinálsz?

-Te nem mernél ilyet tenni!

-Igazad van! Nem lenne bőr a pofámon így csalni! Nem tudnám ezt megtenni, amit te! Nem bírnám kihasználni, bántani Seth-et. Én törvényes úton fogok győzni.

-Nem fogsz győzni! –ordította Tom idegesen.

-Majd meglátjuk!

-Rendben, majd meglátjuk!

-Meglátjuk, ha vége lesz!

-Bill!

-Meglátjuk, hogy Seth mit akar!

-Bill!

-Azt is meglátjuk, hogy Nina mit akar!

-Fog már be!

-És meglátjuk, hogy a Los-Angeles-i rendőrség, hogy fogadja a te kis emberrablási akciódat! Meglátjuk majd!

-Befognád végre?

-Meglátjuk, meglátjuk, meglátjuk! –röhögött Bill gonoszul és imádta, hogy idegesítheti a bátyját.

-Gyerekes vagy! –szögezte le a gitáros utálkozva.

-Én? Én vagyok a gyerekes? –háborgott az énekes. –Nézz már magadra! Nem mersz szembenézni az igazsággal, elmenekülsz, mielőtt megtudhatnád, hogy tényleg te vagy-e Seth apja! Inkább bűnözöl, és erőszakkal kötöd őt magadhoz.

-Én legalább megteszek mindent!

-Én is megteszek mindent. Feljelentelek téged a rendőrségen, erre kényszerítesz!

-Nem teszed meg!

-De megteszem! Nem fogod fel, hogy mit csinálsz? Persze hiszen részeg vagy! Seth nincs biztonságban veled!

-Velem van a lehető legjobb helyen!

-Tom! Zárjuk le ezt! Negyed óra múlva hívni foglak, addig indulj el visszafelé. Én is elindulok felétek! Ha nem találkozunk út közben… szólok a rendőrségnek. -a gitáros nem szólt semmit csak egy esdeklő pillantást vetett Sethre. A gyerek tudta, hogy mit vár tőle a gitáros. Most neki kéne megváltoztatnia a helyzetet. Mondani a kéne, hogy mindent a háta mögött hagy és Tommal megy. Ezt mind meg kellett volna tennie, de egyszerűen képtelen volt megszólalni. –Döntsd el, hogy mi a fontosabb! Seth, vagy te! Ha visszajössz, még lehetsz az apja.

Tom dühösen kinyomta a telefont és tehetetlenül állt meg az út szélén. Nagyot sóhajtott és hátravetette a fejét. Néhány percig csak csukott szemmel ült és próbált lenyugodni. Seth szótlanul ült mellette és várakozva nézett a férfira, aki minden lélegzetvételnél megremegett. Tom fáradtan megdörzsölte a szemét és megsemmisülten a kormánynak döntötte a fejét.

-Vissza kéne fordulnunk ugye? -Seth nem válaszolt a gitárosnak csak tanácstalanul piszkálta a körmeit. –Félsz tőlem? –a fiú megrázta a fejét, de még mindig nem szólalt meg. –Vissza akarsz menni igaz? Megütöttelek megint. Már nem is akarod, hogy az apád legyek.

-De. –nyögte lassan elnyújtva a szót a gyerek.

-Akkor mi legyen?

-Fordulj vissza.

-De miért? Miért nem akarsz velem lenni?

-Meg akarom csinálni azt a DNS tesztet. Hivatalosan akarok a fiad lenni, nem pedig kényszerítve.

A gitáros nagyot sóhajtott, beindította a motort, de mikor elindult még nem tudta, hogy melyik irányba fog majd menni.