Ments meg! 6. Rész-részlet

Húsz másodperc őrült bátorság…

Bill felnézett a pincérre miközben az letette elé az éltelt és a bort. Lassan begyakorlott mozdulattal töltötte ki az italt az énekes poharába, majd az üveget lerakta az asztal másik végére Seth elé. Ezután kedvesen az asztalnál ülőkre mosolygott és távozott.

Az énekes belekezdett az ételbe de hamar el is akadt, ahogy észrevette, hogy a fiú őt figyeli. Lassan megállt és a száját harapdálva gondolkozni kezdett, hogy mivel törje meg a csendet. A fiú szemmel láthatólag élvezte az énekes számára kínos helyzetet. Halvány gunyoros mosoly játszadozott szája sarkában. Bill végül felsóhajtott és zavartan belekezdett az első kérdésbe.

-Szóval…? –az énekes zavartan nézett a fiúra, miközben a villájára szúrt paradicsomdarabot forgatta maga előtt. –milyen a suli?

-Nem gyakran járok be. –felet őszintén Seth.

-Értem. -sóhajtott Bill, majd a kínos hallgatás közben lassan a szájához emelte a zöldséget. –és milyenek a barátaid?

Seth szánakozva nézett az énekesre, majd gonoszul elvigyorodott.

-Nincsenek barátaim. –mondta csendesen. –akikkel együtt lógunk, azokkal nem vagyunk barátok. Egy valami tart össze minket: a drog. Nincs bennünk semmi közös, ezen kívül.

-Na és Adam? –kérdezte Bill a szemöldökét felvonva. –ő hasonlít rád nem?

-Minimálisan. –válaszolt Seth hanyagul.

Bill megint hosszú ideig hallgatott, majd már éppen megint kérdezett volna, mikor Seth megelőzte.

-Mondd csak mit akarsz hallani tőlem? Jössz itt ezekkel a hülye kérdésekkel! Milyen a suli, milyenek a barátaid!? Tudom a folytatást! Mi van a lányokkal? Igaz? Ez lenne a következő! –Seth az asztalra könyökölt és közelebb hajolt az énekeshez. –megsúgom, egyáltalán nem érdekelnek! A heroin teljesen kielégít. Nincs bennem semmilyen vágy. És nehogy azt hidd, hogy Adam miatt, mert a legkevésbé sem érdekel. Szóval miután kibeszéltük a lányokat megkérdezed majd, hogy akkor mégis mit csinálok Adammel! Az érdekel, hogy valóban meleg vagyok-e? A válasz: nem! Nem vagyok buzi! Ez után megkérdezed, hogy miért kefélek vele… -a fiú még közelebb hajolt az énekeshez és eszelősen elmosolyodva pillantott fel rá. –az újabb válasz pedig pont az amitől félsz: mert kurvára élvezem. Nem azt amit csinálok, hanem, hogy te szenvedsz miatta. Azt hiszed, hogy miattad van ez az egész, hogy miattad vagyok ilyen. Helyettem is bűnösnek érzed magad! Ezt imádom! Erre azt mondod, hogy csak a drog miatt. És… kivételesen talán igazad van. Ezt beismerem. De ez neked nem elég és megkérdezed, hogy akkor miért csinálom a dolgokat, ha semmi értelmük nincsen. Nos csak úgy… mert ha benned van a heroin nem kell semminek sem értelmet keresni! Ezek után nagy levegőt veszel és elkezdesz a drokogról beszélni. Úgy, hogy megijedjek, de közben érezzem, hogy te kész vagy segíteni nekem. Én pedig majd bólogatok, hogy azt hidd végre megértettem, hogy miről is szól ez az egész. Te pedig örülsz, és végre elégedett vigyorba húzódik a szád. Addig vigyorogsz amíg meg nem szólalkok újból. Elkezdek arról magyarázni, hogy milyen is ha belövöd magad. Tehát! Gondolj életed legnagyobb orgazmusára, szorozd be tízzel és még mindig csak a felénél tartasz! Rákényszerít, hogy azt mondd: basszameg, ez egy álom! Ha benned van  nem csinálsz semmit! Csak hátradőlsz, fekszel és élvezel! Érted? Folyamatosan elélvezel! És mikor felébredsz csodálkozol, hogy nincs körülötted senki! Aztán rájössz, hogy nem is kell senkinek sem ott lennie. Mert ilyen érzést soha nem válthat ki belőled a szex! Soha, mert ez jobb mint a szex! Nem kell hozzá semmilyen ribanc, nem kell hozzá viagra! Nem kell hozzá semmi más csak húsz másodperc őrült bátorság. Öt másodperc arra, hogy eldöntsd be fogod lőni, öt másodperc arra, hogy a kezedhez helyezd a tűt és megkeresd az eret, megint öt másodperc, hogy szúrj és lenyomd a tű tetejét, az utolsó öt másodperc, pedig arra kell, hogy kisnyisd a szemed és egyszerűen csak hátadőlj. Engedd, hogy az ereidben a véred másodpercek alatt eljutassa mindenhová. Az agyadba, a szívedbe, mindenhová, ahol csak vér van! A szív percenként hét liter vért pumpmál szét a testedben! Fel tudod ezt fogni? Húsz másodperc őrült bátorság… ennyi az egész! Miután ledöbbentél megpróbálod megint kicsit összeszedni magad. És előadod a csalódott szülőt akit a függőségével kínoz a gyereke. Nekem pedig eszembe jut az anyám és Tom. És az, hogy nem akarom szenvedni látni őket. Ezért végighallgatom a monológod. Mikor befejezed értelmes arckifejezéssel bólintok és halványan elmosolyodok, mintha megértettem volna. Egy másodpercig amíg rád nézek árad a szeretet a tekintetemből. Aztán mikor elfordulok, megint csak olyan semmilyen vagyok. Te pedig örülsz, és arra gondolsz talán mégis van még esélyed rá, hogy elviseljelek. Azt gondolod majd, hogy aranyos és értelmes vagyok. És elkezdesz pofázni mindenféle hülyeségről, amik engem egyáltalán nem érdekelnek. Csak mondod, mondod és nem veszed észre, hogy én  legszívesebben leszúrnám magam, mert annyira unom a szöveged. Közben szép lassan megiszod, az egész üveg bort. Olyannyira jól szórakozol, hogy nem veszed észre az idő múlását sem. Végül mikor már bebasztál felállsz, fizetsz, majd átkarolsz és megjegyzed, hogy milyen csodás volt ez a nap amit kettesben töltöttünk. Megveregeted a vállam, miközben én a mosolyodtól öklendezem és kedvesen kikísérsz. –Seth közömbös arcal nézett fel Billre, miközben a körmeit piszkálta, majd lassan elmosolyodott. –szóval, akkor megkérdezed, hogy mi van a lányokkal?

Bill döbbenten bámult a fiúra, majd a szemében fellángold a dűh és a kétségbeesettség rémísztő egyvelege.