Ments meg! 8. Rész

Ki a kórházból, vissza LA-be!

Tom sietve lépett ki a liftből és idegesen végigpillantott a korház hatodik emeleti folyosóján. Megindult az egyik ajtó mellett ülő nő felé. Nina a földön kucorgott, a keze remegett, az arca nedves volt a könnyeitől. Tom leguggolt mellé és finoman megfogta hideg kezét. Nina felpillantott, majd azonnal átölelte a gitárost. A férfi vállába fúrta az arcát és hangosan zokogott. Tom megsimogatta Nina hátát, majd a nő szemébe nézett.

-Jól vagy? –kérdezte aggódva.

-Igen. –nyögte Nina még mindig sírva. –de Seth…

-Mi történt vele? Abból, amit a telefonba mondtál, nem értettem semmit.

-Bill… veszekedtünk és megütötte. Nem is értem. Köhögni kezdett, Bill pedig olyan volt, mint aki megőrült, olyan undorító dolgokat mondott. Igazi szörnyeteg volt. Tovább rángatta Seth-et, Seth pedig véreset köhögött. Nagyon megijedtem. Hiába csináltam bármit is, nem hagyta abba. Összeesett, Billnek kellett kihozni a házból. Én hoztam el a kórházba. Nem tudom mi történt vele. Azonnal a műtőbe vitték. Már órák óta bent van. Senki nem mond semmit. Borzasztóan érzem magam.

-Bill hasba vágta Seth-et? –kérdezte Tom döbbenten, Nina pedig bólintott. –jézusom. És attól köhögött véreset?

-Nem tudom. –rázta a fejét Nina és újra felsírt. –annyira szörnyű volt így látni őket.

-Sss… -Tom Nina haját simogatta. –nem lesz semmi baj. Seth jól lesz. Semmiképpen nem Bill lesz az aki őt kikészíti. Nyugodj meg.

-Köszönöm, hogy eljöttél. –suttogta Nina, de még mindig nem engedte el Tomot.

-Semmiség. Szükséged van rám. És nagyon aggódtam Seth-ért. Meg persze érted is. Végig, nem csak most.

-Hogy vagy amúgy? –Nina megtörölte az arcát és a falnak vetetett a hátát.

Tom lassan elhúzta a száját, majd vállat vont.

-Jól… éppen egy kisebb baráti összejövetelt tartottam, ezért volt olyan zavaros minden. De amint mondtad, hogy Seth-ről van szó, otthagytam mindent.

-Értem. És mit csináltál eddig?

Tom zavartan megdörzsölte az orrát és szipogott.

-Hát mikor elmentetek azt gondoltam, hogy majd megcsinálom az új album alapjait. De aztán valahogy ez kimaradt. Sokat voltam együtt Georgal. Voltunk együtt a maldiv szigeteken. Bemutatta nekem a barátnőjét, akit hamarosan el fog venni. És voltam németországban is, a szüleinknél. És… és… tulajdonképpen semmi értelmeset nem csináltam. Próbáltam magam lekötni, hogy ne gondoljak rátok.

-Mondd csak rosszul vagy? –kérdezte Nina miközben a gitáros arcát figyelte. –elég sápadt vagy és izzadsz is.

-Nem, én jól vagyok, csak annyira aggódtam értetek. –Tom megint szipogott és megszorította Nina kezét. –ha megbocsátasz keresek egy mosdót.

-Rendben.

A gitáros megdörzsölte az orrát, majd szédelegve felállt. Megindult a folyosó vége felé, majd mikor a sarokra ért hátrapillantott Ninára, és benyitott a nővérek szobájába.

-Segíthetek? –kérdezte azonnal egy fiatal nő és gyanakodva végigmérte a gitárost.

-Igen. –nyögte Tom zavartan. –nem tudna valami erős fájdalomcsillapítót adni?

-Ki maga? Melyik orvoshoz van beírva?

-Én a fiamért jöttem csak… -Tom nagyot sóhajtott, majd megint a nőre emelte a tekintetét. –nézze kurvára másnapos vagyok. Szükségem van valamilyen fájdalomcsillapítóra, vagy itt halok meg, ebben a percben.

-Ez itt egy kórház. –mosolygott a nő. –biztosan nem hal meg. Innia kéne.

-Hölgyem azt hiszem nem értett meg. Nagyon rosszul vagyok.

-Rendben. –vont vállat a nő és leültette a gitárost egy székbe. –kivizsgáljuk.

-Ne! –csattant fel rémülten Tom és azonnal felpattant.

-Be van drogozva? –kérdezte a nő, miközben elkapta a gitárost karját.

-Mi? –kapta fel a fejét Tom idegesen. -ezt meg honnan vesz? Miből gondolja, hogy be vagyok lőve? Talán úgy viselkedem, mint egy drogos? Idegesnek látszom, vagy mi? Esetleg felszült vagyok? Kiabálok? Na?

-Igen, maga kiabál, meglehetősen ideges és állandóan szipog.

-Dehogy szipogok! –kiabált a gitáros dühösen.

-Már észre sem veszi igaz?

Tom elhallgatott és lesütötte a szemét.

-Kérem… segítenie kell! Ígérem soha többet nem csinálom. Maga nem tudja, hogy min mentem keresztül, de bizonyára megérti. Elvesztettem a nőt akit szeretek, a fiamat, akit még egy éve sem ismerek, és az öcsémet. Most helyrehozhatom… ezért kérem, könyörgök hogy segítsen és adjon valami fájdalomcsillapítót. Nem tudhatják meg, hogy ennyire gyenge vagyok.

A nő az égre emelte a tekintetét, majd felsóhajtott.

-Rendben. –mondta megadóan, majd az egyik szekrényhez lépett és kinyitotta az ajtaját és kivett belőle egy kis dobozt, majd Tom markába nyomott egy tablettát. –de ne felejtse el, hogy megígérte. Soha többet ne tegyen ilyesmit!

-Haljak meg ha megint megtenném. És nagyon köszönöm! –Tom megsimogatta a nővér vállát, majd lenyelte a tablettát és kilépett a szobából. Visszament Ninához és megint leült mellé a földre.

-Mióta vársz itt amúgy?

-Három-négy órára. –Nina Tom vállának döntötte a fejét és nagyot sóhajtott.

-És ti mit csináltatok nélkülem két és fél hónapon keresztül?

-Veszekedtünk. –válaszolt Nina és szánakozva elmosolyodott. –te is tudod, hogy beírattuk Seth-et egy rendes gimnáziumba, de nem sokat járt be. Hetente talán egyszer. Állandóan a drogos haverjaival lógott, fiúkat hozott haza éjszaka… pontosabban csak egy fiút.

-Arról tudok. –nyögte Tom. –folytasd!

-Voltak neki ezek a rohamai. Mikor nem emlékezett rá, hogy mi történt. Soha nem ismerte be, hogy valóban beteg lenne. Olyanokat mondott, hogy Billel szóhoz sem jutottunk. Nem értem, hogy csinálja, de néha egyetlen mondatán, napokig rágódom. Olyan mintha tudná, hogy milyen súlya van annak amivel dobálózik.

-Tudja is. –suttogta Tom. –fogalmatok sincs róla, hogy mennyire értelmes.

-De van!

-Én nem úgy értettem, hogy szimplán nagyon okos, hanem… Seth mindent okkal csinál. Utal dolgokra. A dalaival, a kinézetével és azzal amit mondd. Semmi nem véletlen amit ő csinál. Mindig üzen valamit. Csak nem szoktuk észrevenni. Bebizonyítja magának, hogy borzasztó felnőttek vagyunk. Hiszen hogyan tudnánk neki segíteni mikor még a saját életünket is, elcsesszük?

-Annyira sajnálom ezt az egészet. –suttogta Nina. –azt hittem szeretni fogja ha elköltözhet az anyjával és az apjával.

Tom szája megrándult és kicsit elhúzódott a nőtől.

-Figyelj Nina…

Az ajtó ami mellett ültek, hirtelen kitárult és kilépett rajta egy magas fehér köpenyes, középkorú férfi. Tom és Nina azonnal felálltak.

-Maguk a gyerek szülei? –kérdezte az orvos.

-Igen. –válaszolt a gitáros, határozottan.

-Dr. Adams! –mutatkozott be az orvos és kezetrázott mindkettőjükkel.

-Hogy van Seth? –kérdezte Nina aggódva miután értetlen tekintetét elkapta Tomról.

-Rosszul. –mondta a férfi elkomorodva. –de helyre fog jönni…

-Istenem... –Nina végighúzta a tenyerét az arcán, majd félve nézett fel Tomra.

-Viszont volnának szívesek megmagyarázni, hogy ez a gyerek miért volt ilyen állapotban?

-Ezt, hogy érti? –kérdezte csodálkozva a gitáros.

-Nos a torkát egyértelműen szétmarta a gyomorsav, ami a gyakori hányásra utal, a korához és a magasságához képest betegesen sovány, a vérében kimutatható heroin, marihuána és más drogok is. A vérzés pedig… elmagyaráznák, hogy mi történt vele?

-Hát… -kezdte Nina zavartan. –gördeszkázott és nekizuhant az egyik korlátnak.

-Nézze, én nem tudom elképzelni, hogy milyen korlát az ami ennyire meg tudja ütni de… nem is ez a lényeg. Nem az ütés okozta a vérzést.

-Hanem mi? –kérdezte félve a nő.

-Három darab üvegszilánkot találtunk a gyomrában.

-Szilánkot? –Tom döbbenten nézett az orvosra.

-Igen. Nos ha már lenyelte őket, akkor nem sok rá az esély, hogy a szilánkok önmagukban kárt tesznek benne. Valószínűleg az ütés ereje a gyomor falához nyomta őket, így indult meg a vérzés.

-Üvegszilánkok voltak a gyomrában? –kérdezte még mindig hitetlenkedve a gitáros.

-És egy csomó szintetikus drog. Csináltam neki egy gyomormosást, rengeteg vért vesztett, most pedig infúzión van. Bemehetnek hozzá, de ne ébresszék fel. És sajnos csak néhány perces látogatást engedélyezhetek. Pár napra bent kell tartanom. Folyamatosan ellenőrizni fogom, a varrást pedig a hasából majd csak néhány hét múlva fogom kiszedni.

-Milyen varrást? –kérdezte Nina rémülten.

-Remélem tisztában vannak vele, hogy a fiuk majdnem meghalt. A vérvesztesége igencsak súlyos, a szilánkok egyike pedig egyenesen beleállt a gyomorfalába, a vérzést pedig meg kellett állítani, ezért kellett műteni. Eltávolítottuk az összes szilánkot, a varrás pedig nem lesz feltűnő. Rendbe fog jönni.

-Kérem… mikor fog felébredni? –Nina a gitáros alkarját szorongatta, miközben kétségbeesetten várta a választ.

-Nem sokára. Néhány óra. Addig menjenek be és nézzék meg! Ha pedig túlvannak ezen az egészen, szerintem üljenek le és beszéljék meg a dolgokat mert ez a fiú… Nem csak a szervezete van teljesen összeroncsolva. Sokat verekszik igaz? A kulccsontja és a nyaka… tele van égési és egyéb sérülésekkel. Az arca pedig beteges. Én csak egy orvos vagyok, nem pszichológus de azt hiszem ennek a kölyöknek most igazán szüksége van magukra.

-Köszönjük! –mondta csendesen Tom és a szoba felé vonszolta Ninát.

Lassan benyitott a kórterembe, majd maga elé engedve Ninát, sietve Seth ágyához lépett. A nő megfagyva bámult az ájultan fekvő gyerekre. Seth feje oldalra bukott, az orrán át lélegeztették, a kezére pedig rá volt kötve az infúzió.

-Sose akartam őt így látni. –suttogta Nina és letörölte az arcát.

-Egyikünk sem akarta… még ő sem. –mondta Tom és hagyta, hogy Nina a kezét szorítsa.

-Annyira szép gyerek. –sírta remegve a nő és félve megérintette Seth arcát. –annyira értelmes mégis… felelőtlen és ostoba. A saját hülyesége miatt kerül ilyen helyzetekbe, pedig nem ezt érdemelné.

-Te sem ezt érdemelnéd. –suttogta Tom és átkarolta Ninát. –mi történt a hajával? –kérdezte miközben Seth-et figyelte.

-Nem vágta le többet. –mondta Nina és megszorította a fiú élettelen kezét.

-Most már ne aggódj! Minden rendben lesz. Seth meg fog gyógyulni. És nem csak ebből hanem mindenből. Nem lesz többé beteg. Nem érdekel, hogy mit kell tennem, de segíteni fogok neki. És neked is.

-Ez kedves tőled, de mi… Seth és én Billhez tartozunk.

-Csak azért mert Bill a férjed még nem vagy hozzáláncolva. Nézd csak meg, hogy hol vagy most miatta. Egy kórházban aggódsz, a fiad ágya mellett és azt figyeled, hogy lélegzik-e még, mert Bill megütötte őt. Seth miatta került ide. És miatta szokott rá a drogokra, miatta lett depressziós, miatta csinált mindent.

-Mindenért őt hibáztatod?

-Nem. Azért, hogy Seth betegsége kialakult nem őt teszem felelőssé, hanem mindkettőnket. De egyébként ő az aki tönkretette a fiunk… vagyis a fiad!

-Értem. Valóban undorító amit Bill tett, és tény hogy nem jó apja Seth-nek, de nem akarom ezt a vitát elölről kezdeni. Bill Seth apja! Ennyi. Jelenleg ez az egyetlen dolog, ami biztosan összeköti őket.

-Ezt hogy érted? –kérdezte Tom csodálkozva.

-Beadom a válópert. –suttogta Nina és leroskadt az ágy mellett álló székre. –a házasságunk többé már nem fogja összekötni őket.

-Nina figyelj van valami amit…

-Elnézést a látogatás ideje lejárt!

Tom idegesen felsóhajtott a bekiabáló nővér hangjára, majd még egy pillantást vetett Seth-re és lassan elkezdte kikísérni Ninát.

-Mi lesz most veled? –kérdezte a mikor már a liftben álltak.

-Nem tudom. –sóhajtott Nina, miközben egy gondterhelt pillantást vetett a tükörképére, ami a lift tükréből pillantott rá vissza.

-Van egy ötletem. De ne vedd tolakodásnak. Csak gondolom, most nem lenne túl jó, ha visszamennél Billhez. Esetleg visszaköltözhetnél Los Angelesbe, hozzám. Seth-et pedig áthozatjuk az ottani kórházba. Vagy akár addig itt is maradhatsz. Nekem mindegy csak…

-Elfogadom. –bólintott Nina.

-Akkor menjek én is és segítsek csomagolni?

-Jó lenne. –mondta Nina, Tom pedig elfojtott egy mosolyt.

-Örülök, hogy látlak. –mondta, majd kiléptek a liftből.

Nina nem válaszolt, csak akkor szólalt meg mikor már kint voltak a parkolóban.

-Akkor a háznál találkozunk!

-Rendben. –mondta Tom és megindult a kocsija felé.

Mikor Tom megállt a ház előtt Nina kocsija már a feljárón várt. A nő éppen akkor szállt ki. Már tizenegy óra is elmúlt, sötét volt. Bill autója nyitott csomagtartóval állt a járda szélén. A ház ajtaja nyitva volt, meleg fény áradt ki rajta.

-Minden rendben? –kérdezte Tom, mikor a nő mellé ért.

-Persze, jól vagyok. –válaszolt Nina és megindultak a bejárat felé.

Amint felértek a lépcsőn, és megálltak a nyitott ajtó előtt, megpillantották az énekest a nappaliban. Bill sietve dobálta a dolgait a kanapén heverő bőröndbe. A földön már több csomag is várakozott.

Nina belépett a házba és szótlanul nézett az énekesre.

-Beadom a válópert. –mondta végül halkan.

-Nem. –Bill a fejét rázta és megállt a pakolás közben. –én adom be.

-Mindegy. –sóhajtotta Nina. –megyek pakolni.

-És mégis hová mész? –kérdezte Bill gúnyosan. –nélkülem te…

-Szabad vagyok! Érted? Szabad vagyok nélküled! Tomnál leszek.

-Örülök. –morogta Bill idegesen.

-Te hol leszel?

-Nem tudom. Majd írok. És küldök pénzt… Seth miatt.

Nina szánakozva nézett maga elé, majd megindult az emeletre csomagolni.

-Bravó! –tapsolt Tom az ajtóban, majd belépett. Hosszasan nézte az öccsét, de mivel Bill csak ártatlanul pislogott rá, végül mégis csak megszólalt. –járna neked egy Oscar díj! –mondta elismerően. –sőt te vihetnéd el, a legjobb férfi főszereplőnek és a legjobb rendezőnek járó díjat is! –gúnyosan mosolygott, miközben nyelvével a piercingjét piszkálta. –profin megrendezted ezt az egészet. A nagy cirkuszt, hogy vajon ki lehet Seth apja, aztán az esküvőt, a költözést, mindent! A végén pedig ez a finálé… imádtam volna ha egy film lenne! Komolyan minden elismerésem! Gerinc kell hozzá, hogy valaki ilyen rezzenéstelen pofával tudjon kamuzni mint te. Esküszöm eltöprengtem rajta, hogy vajon hogy csinálod! Hogy csinálod, hogy mindig nyersz!? De hát a hazugok előbb utóbb mindig buknak Bill. Te pedig most bebuktál mindent. A feleséged, a fiad… mindent! Egyszerűen mindent! Kedvem lenne röhögni ha nem tudnám hogy Nináról és Seth-ről van szó. –Tom közelebb lépett Billhez, de nem hallgatott el. –azért áruld el, mert kurva kíváncsi vagyok! Kiderül valaha, hogy Seth melyikünké vagy a sírba viszed magaddal ezt a titkot? Tényleg mindkettőnk tesztje pozitív lett és akármelyikünké lehet, vagy valamelyikünknek nem lehet gyereke? Ha pedig így van, akkor komolyan ennyire megrendezted az egészet? Csináltattál egy hamisítványt, de olyat amin én is látom, hogy nem igazi, így pedig még hitelesebb volt az egész. Komolyan megrendeztél mindent, vagy csak magadénak akartad Seth-et. Vagy… tudtad amit én tudtam! Én képes lettem volna érdekből elvenni Ninát, hogy Seth velem lehessen. Te fordítva csináltad! Magadhoz láncoltad a gyereket és vele együtt automatikusan jött Nina is igaz? Igen! –válaszolt Tom a saját kérdésére. –pontosan ilyen volt az egész. Megrendezett, automatikus. Mint a szerelmed, mint a döntéseid és a hazugságaid. Automatikusan döntesz és cselekszel Bill! Szörnyű a tudat, hogy ezt mind te tetted. Mégis szeretlek. Miért szeretlek még mindig? Nem is az fáj a legjobban, hogy engem átvertél, hanem hogy őket. Ninát akit szeretsz! És Seth-et. Hogy fogom ezt megmondani neki? –Tom egy percre elhallgatott, majd félve felnézett Billre. –már tulajdonképpen nem is érdekel, hogy miért csináltad. Nem érdekel, hogy mi lesz a folytatás, hogy hogyan fogunk élni csak kérlek mondd el az igazat! Nem kell túlbonyolítani elég csak egy szó is. Tudod melyikünk az?

-Tudom. –suttogott Bill az ajkát harapdálva. –te vagy az…

-Nos ez… megint egy új koncepcióba helyez mindent. Remélem megérted ha most nem nagyon tudok veled beszélgetni.

-Teljesen megértem. Lenyomtál egy nagy monológot, megtudtad ami érdekel, most már mehetsz is akár. Ez még az én házam.

-Jó volt látni téged. –suttogta Tom, majd kilépett a házból és megállt a lépcsőn.

Néhány perc múlva megjelent Nina is, két nagy bőrönddel a kezében, és könnyes arccal.

-Hé! Jól vagy? –kérdezte Tom azonnal aggódva.

-Hagyjuk és menjünk innen. A többi cuccért majd visszajövök később.

Tom segített Ninának betenni a bőröndöket a csomagtartóba, majd megállt a nővel szemben.

-Biztos minden rendben?

A következő pillanatban Bill kilépett a házból a saját csomagjaival, majd bezárta a ház ajtaját. Tom tűnődve nézett szét miközben Bill egészen közel sétált hozzájuk, hogy ő is bepakoljon a kocsijába.

-Hol van Billee? –kérdezte Tom csodálkozva.

-Seth-nek elege lett belőle és kinyírta egy konyhakéssel. –Bill lekezelően Tomra mosolygott.

-Miről beszélsz? –értetlenkedett Tom a szemöldökét ráncolva.

-Nézd meg hátul a kertben. Még friss a föld.

-Ezt most komolyan mondod?

-Ennyire nehezedre esik elhinni, hogy Seth bántson valakit, akit szeret?

-Igen.

-Pedig igaz. Seth sushit csinált a  kedvenc kiskutyájából.

-Akkora rohadék vagy! –morgott idegesen Tom.

-Tom, hagyd. –kérte Nina fásultan.

-Vigyázz magadra! –suttogta Tom Billnek, majd beszállt a kocsijába.

A gitáros a haza felé vezető úton olyan gyorsan vezetett, ahogy csak tudott és remélte, hogy a fáradtság és az aktuális események kicsit lelassítják Ninát. De ez nem így lett. Mikor Tom a Los Angeles-i villa felhajtójára hajtott, a nő kocsija is ott állt már mögötte.

-Lehet, hogy egy kis rendetlenség lesz. –mondta Tom aggódva, miközben már a bejárat felé sétáltak.

-Nyitva van a teraszajtó. –jegyezte meg Nina csodálkozva, ahogy hátrapillantott a kertbe.

-Igen, nagyon siettem. –magyarázkodott Tom idegesen.

-A villanyt is égve hagytad.

Tom lesütötte a szemét, de nem szólalt meg. Nem próbált kulcsot használni, csak lenyomta a bejárati ajtó kilincsét és belépett a házba.

Nina döbbenten állt az ajtóban, ahogy bepillantott a nappaliba.

-Kis baráti összejövetel? –kérdezte a szemét forgatva, ahogy a padlón és a kanapékon fekvő fiatal modellekre pillantott.

-Figyelj, meg tudom magyarázni.

-Felesleges. –sóhajtott Nina és beljebb lépett.

-Kérlek, én szeretném megmagyarázni! –erősködött Tom.

-Miért hazudtál? –kérdezte Nina karba font kezekkel.

-Én… azért mert én… nem tudom.

-Nem is értem miért hittem, hogy te tudnál segíteni Seth-nek.

-Nina én tudok. –mondta Tom és idegesen lerángatta magáról a pulcsiját.

-Hogy tudnál? Ezzel az életstílussal…

-Az életstílusom nem én vagyok! –kiabált hirtelen a gitáros.

-Hiszed is, amit mondasz? –kérdezte Nina idegesen.

-Igen! Egyébként pedig az életstílusom csak rám tartozik.

-Csak hogy most már mi is veled élünk!

-Tudom! –kiabált Tom. –ezért nem lesz ez így tovább. Csak, mert eddig nem voltatok itt, ezért volt szükségem erre az életstílusra.

-Nem tudsz felnőni. –mondta Nina Tom szemei közé, közben pedig fintorgott egyet. –melyik szobában aludhatok?

-Nem sokban különbözöl tőlük. –jegyezte meg Tom egy megvető mosollyal az arcán, miközben az ájultan fekvő lányokra pillantott. –ezért gondolom tökéletesen megfelel valamelyik kanapé. –Nina dühösen forgatta a szemeit, Tom pedig gonoszul elvigyorodott. –de ha az nem elég kényelmes, esetleg osztozhatunk az ágyamon.

-Most költöztem el a férjemtől. Nem vagyok már tizenhat éves Tom. És te sem vagy. Tőlem aztán szórakozhatsz, de inkább alszom részeg modellekkel, mint veled, még akkor is, ha ma kedves voltál. Jóban vagyunk, de nem ennyire.

Tom néhány másodpercig hallgatott, majd megragadta Nina bőröndjeit.

-A fenti fürdő melletti szoba szabad. Remélem tetszeni fog neked. –Tom megindult felfelé a lépcsőn, majd megállt és hátrapillantott Ninára.

-Csak hogy tudd… -kezdte nehézkesen és a nappalira nézett. –ők mind csak pótlékok.

-Kérlek ne mondd, hogy az enyémek. –kérte Nina fáradtan és követte a gitárost.

-Akkor nem mondom. –sóhajtotta Tom és felkísérte Ninát a lépcsőn a szobáig. –aludj jól. –mondta az ajtóban, majd magárahagyta a nőt.

*

Seth lassan kinyitotta a szemét, de még nem látott rendesen, csak elmosódott halvány foltokban. A fény bántotta a szemét. Megemelte a kezét és érezte, hogy valami nem odaillő köti őt az ágy mellett álló műszerekhez.

-Szia! –köszönt rekedtesen és határozatlanul egy gyenge de ismerős hang.

-Ne bánts. –kérte Seth halkan suttogva, ahogy felismerte a látogatóját.

-Nem foglak. –suttogott Bill is erőtlenül és óvatosan leült az ágy szélére.

-Remélem megdöglesz te szemét.

Bill elmosolyodott, ahogy Seth dühös morgását meghallotta.

-Egyszer biztosan. –sóhajtotta elgondolkozva.

-Mit keresel itt? –kérdezte Seth értetlenül. –hol van az anyám?

-Nina Tommal van Los Angelesben. Te is velük fogsz lakni. Haza viszlek jó?

-Te?

-Igen én. –bólintott Bill.

-Nem értek semmit. –mondta Seth és zavarodottan nézett Billre. –mi történt?

-Megütöttelek, és vérezni kezdtél… belülről. Összeestél, Nina pedig behozott ide. A vérzést a gyomrodban lévő üvegszilánkok okozták, meg persze én.

-Még mindig nem értem. Anya miért nincs itt veled?

-Azért Seth, mert az anyád és én többet nem leszünk együtt.

-Micsoda?

-El fogunk válni. –mondta Bill komolyan.

Seth hátradőlt az ágyban és döbbenten hallgatott. Bill is csak a kezeit tördelte.

-Gyűlöllek. –suttogta Seth, miközben a plafont nézte.

-Megértem.

-Nem! –rázta a fejét a fiú. –nem érted meg! Fogalmad sincs róla, hogy miért és mennyire utállak. Megígérted, hogy minden rendben lesz. Te és Tom… mindketten jól átvertetek.

Bill nagyot sóhajtott, majd felállt.

-Hoztam neked tiszta ruhát. –mondta közönyösen témát váltva. –lesz még időd összepakolni a cuccaid, mielőtt Los Angelesbe megyünk.

-Ugye nem kell veled beszélgetnem? –kérdezte Seth fintorogva.

Bill lehajolt hozzá és lekezelően elmosolyodott.

-De, kötelező!

-Patkány! –morogta Seth az énekes szemei közé.

-Görény! –fintorgott Bill.

-Hazug! –folytatta Seth.

-Drogos! –mosolygott Bill, úgy hogy a fiúnak elszorult a torka.

-Strici! –nyögte Seth erőlködve.

-Buzi! –mondta Bill, majd önelégülten elvigyorodott, mikor látta hogy Seth nem tudja folytatni. –én győztem! –nevetett gúnyosan, majd kiment a szobából.

Seth utálkozva nézett utána, majd elkezdett felöltözni. Mikor már a cipőjét vette volna fel egy percre elakadt, ahogy a converse fehér orrára nézett. Apró rendetlen betűkkel egy női név állt rajta: Celia. Seth hirtelen megszédült és visszarogyott az ágyra. Rohamosan kezdtek előtte villogni a képek a kislányról. Seth lehunyta a szemeit és próbálta feldolgozni a hirtelen rázúduló emlékképeket. A jelenet hirtelen változott és megpillantotta magát a fürdőszoba tükrében, tűvel a kezében. Aztán bejöttek elé a konyha fehér csempéi és a dühösen ugató Billee. Emlékezett mindenre.

Seth felrángatta magára a cipőjét, és kirontott a szobából. Bill a folyosón megdöbbenve nézett rá.

-Bill! –kiabált Seth és az énekeshez rohant.

-Mi bajod? –kérdezte a férfi a szemöldökét felvonva.

-Emlékszem! –mondta Seth miközben az énekes kabátjába kapaszkodott és egészen a falnak nyomta Billt. –emlékszem mindenre! Billee-re, arra mikor Adam-ékkel drogoztam, mikor átszúrtam a fülem. Beugrott minden!

-Csak annyi kellet, hogy megüsselek! –vigyorgott Bill.

-Akkora balfasz vagy! –háborgott a fiú. –szerinted ez mit jelent? –kérdezte rövid hallgatás után.

-Biztosan nem azt, hogy most akkor már normális vagy! –Bill gúnyosan mosolygott.

-De lehet, hogy ez után már nem lesznek álmaim? És nem leszek megint…

-Nem tudom. Mindenesetre az biztosan jó, hogy visszajöttek az emlékeid.

-Ja. –nyögte Seth és elengedte Billt.

-Na lépjünk, le innen a picsába. A szükségesnél többet nem szeretném a cuki kis pofád bámulni.

-Hidd el én se szívesen nézem az arcod helyén lévő segget!

Bill a szemeit forgatta majd Seth-el együtt megindult kifelé.

*

-Tom! –kiabált fel Nina az emeletre, mikor meghallotta, hogy csengetnek. –Tom!

A gitáros megjelent a lépcső tetején és dühösen széttárta a kezeit.

-Mi a faszom van már, mér' üvöltözöl?

-Nem hallod azt a kibaszott csengőt?

-De! –kiabált Tom és dühösen levágtatott a lépcsőn majd Nina mellett megállt. –örülök, hogy ilyen jó hangulatban telnek, közösen töltött napjaink!

-Inkább nyisd ki az ajtót. –fintorgott Nina.

-Rohanok! –mosolygott Tom negédesen.

Néhány perc múlva vissza is tért egy magas fiatal lánnyal az oldalán. A lány ledobta a táskáját az előszobában, meglehetősen otthonosan mozgott a házban.

-Nina! –szólalt meg a gitáros és a nő elé vezette a vendéget. –ő itt Amanda Bass.

-Tudom. –vont vállat Nina. –már ismerjük egymást.

-Ja, igen ki is ment a fejemből, hogy Amanda modell. –Tom gonoszul elmosolyodott. –nyilván egy divatbemutatón találkoztatok. –Nina bólintott. –azt viszont biztos nem tudtad, hogy Amanda Georg barátnője. Sőt már jegyesek.

-Mekkora szemét vagy! –nyögte Nina döbbenten.

-Tudod, hogy a legédesebb mindig az, ami tiltva van! –mosolygott Tom, és Amanda nyakához hajolt, hogy beszívja a lány illatát.

-Komolyan lenyúlod a legjobb barátod szerelmét? –kérdezte Nina még mindig döbbenten.

-Dehogy nyúlom le! –mentegetőzött Tom ártatlan pofával. –csak kölcsön veszem. Ha lenyúlnám Amandának nem is kéne megcsalnia Georg-ot. Így sokkal viccesebb az egész.

-Te élvezed ezt?

-El sem tudod képzelni, hogy mennyire! –nevetett Tom, majd megindult az emelet felé a lánnyal.

-Te nem jössz? –kérdezte Amanda Ninától kedvesen mosolyogva, mire Tom azonnal megakadt és kíváncsian nézett hátra.

-Tom, szerintem már túl öregek vagyunk ehhez. –jegyezte meg Nina lesajnálóan.

-Nos lehet, hogy te már öreg vagy egy hármashoz, de én még biztosan nem. Sajnálom, ha öregszel. –Tom gúnyosan elmosolyodott, majd Amandával együtt eltűnt a lépcső tetején.

*

Seth az ebédlőasztalnál ült az énekessel együtt és elmerengve nézett maga elé. Már hosszú percek óta hallgattak, mikor Seth végre felnézett az énekesre és megszólalt.

-Látod azt a halálrudas dobozt az asztalon? Az a dobozka rejt mindent, amit az életről tudni kell. Olyan furcsa mikor az éned egyik oldalát hatalmába keríti a csillogás. Hosszú aranyozott dobozos, királyi védjeggyel ellátva, ami a jólét és a csillogás világába csábít. Nagyon finoman azt sugallja, hogy ez a cigaretta nemes és hű barátod de ez Bill, hazugság. Ám az éned másik oldala megpróbálja felhívni rá a figyelmed, hogy a csillogásnak is van másik oldala. A túloldalra unalmas, fekete, nyomtatott betűkkel azt írják, hogy ezek a díszsorba rendezett kis katonák meg akarnak ölni. És tudod Bill, ez igaz. A halál a szépséggel csábít minket magához és engem bizony megbabonázott az éneke. Ami édes, végül megkeseredik. És ami keserűen indul édes lesz. Így van ez mindig. A házasságod csillogással keretezve és arannyal futtatva indult. Mára viszont már csak egy apró szikra, amely még néha egy utolsót pislákol, mielőtt végleg kialudna. Olyan, mint egy cigaretta csikk, ami lentről, a földről figyeli, ahogy lassan eltapossák. Pedig hogy izzott és füstölgött mikor meggyújtották. És ilyen vagyok én, aki a drogok világának rabja lettem, aki könyörög, és a földön csúszik, csak hogy megkaphassa a következő dózist. Azt, ami az utolsó. Pedig nem az. Hiszen már az első is az utolsó volt. Úgy érzem mintha az ereimben csak méreg lenne. És hiába vagdosom magam, nem tudok elvérezni. Nem tudok megszabadulni ettől az átkozott fertőzéstől. A véremben, az ereimben hordom. Ez is olyan mint a cigaretta. Minden nap megöl egy kicsit. Lassan kiélvezi, ahogy a füstje, feketére színezi a tüdőmet és az egész olyan lesz mint az erdőtűz utáni természet. Halott és sivár. Érzem és tudom, ezek a szerek és a nikotin megölnek, mégis olyan jó velük újra és újra találkozni. Mintha az egyetlen barátaim vagy a hűséges szeretőim lennének, akik bármit megtesznek nekem. Nekem pedig nincs más dolgom, mint belőni egy adagot, lenyelni egy tablettát, vagy elszívni egy jointot. Imádom érted? Megszállott, függő vagyok! És…

-Elég! –szólt közbe Bill.

-Mi? –döbbent meg Seth.

-Jól hallottad. Elég! Nem érdekel a folytatás!

-Senki nem szakíthatja félbe a monológom! –háborgott a fiú.

-Hát én megtettem! Nem érdekel az önsajnálatod. Épp elég, ha elképzelem milyen lehet a függőséged, nem akarom még hallani is.

-Faszfej! –morgott a fiú dühösen.

-Összepakoltál mindent? –kérdezte Bill közönyösen.

-Igen. Mehetünk. –bólintott Seth és felállt az asztaltól.

-Körbementél? Többet gondolom, nem jössz vissza ide.

-Nem érdekel ez a tetves ház! Gyűlöltem itt lenni.

-Köszönöm, hogy megint elmondtad. Akkor indulhatunk. –Bill Seth-el együtt kimet a házból, majd bezárta az ajtót.

A fiú bedobálta a bőröndjeit a csomagtartóba, majd beült a kocsiba.

Mikor megérkeztek Bill fáradtan szállt ki a kocsiból.

-De rég nem voltam itt. –sóhajtotta, ahogy a házra nézett.

-Pedig csak két hónap volt. –jegyezte meg Seth miközben az énekes segítségével kiszedte a kocsiból a cuccait.

-Most már tudhatod… én is utáltam ott lenni.

 Seth és Bill megindultak a ház felé majd beléptek a lakásba.

-Sziasztok! –köszönt Nina és azonnal felpattant a nappaliból.

Seth-et megölelte és megpuszilta, Billre viszont csak egy zavart pillantást vetett.

-Kölyök! –kiabált Tom boldogan miközben közeledett, Bill pedig a szemeit forgatta.

A gitáros hatalmasat bokszolt a fiú vállába, és összeborzolta Seth haját, majd ő is zavartan de megölelte Billt.

-Gyertek be! –intett Tom.

Nina felkísérte Seth-et kicsomagolni, az ikrek pedig kettesben maradtak.

-Iszol? –kérdezte Tom, miközben a bárszekrényhez lépett.

-Mindig iszom. –válaszolt Bill, a gitáros pedig mindkettőjüknek töltött.

Az énekes leült a nappaliba a kávézóasztal elé, Tom közben fel alá járkált a konyha és a kanapék között.

-Hogy vagy? –érdeklődött Tom erőltetetten.

-Jól. –nyögte Bill. –és te?

-Én is. –mondta Tom és nagyot sóhajtott.

Bill unottan beletúrt a kávézóasztalon álló papírokba, közben pedig a bátyját figyelte.

-Kicserélted a bútorokat. –jegyezte meg Bill közönyösen.

-Igen. Remélem nem bánod.

-A legkevésbé sem. –ellenkezett Bill. –elvégre te élsz itt.

Bill hirtelen elakadt a papírok között és döbbenten nézett a kezében lévő fehér lapra.

-Ezt mégis hogy gondoltad? –kérdezte felháborodva miközben felállt.

-Mi a szar bajod van? –kérdezte Tom értetlenül.

-Mi ez a papír? –kiabált Bill és a gitároshoz vágta a lapot.

Tom csak egy pillantást vetett a lapra, majd felsóhajtott.

-Figyelj ez csak…

-Nem árulhatsz el! –ordított Bill idegesen. –szar a magánéletünk, én is tudom, de azért nem kéne ezt csinálnod!

-Én nem árullak el! –kiabált Tom is.

-Akkor mégis mi ez? Hogy képzeled ezt? Gus és Georg tudják? Kíváncsi lennék, hogy ők mit szólnak hozzá!

-Még nem tudják de…

-Szóval nem tudják? Titokban szervezkedsz a hátunk mögött? Te minek nevezed ezt, ha nem árulásnak?

-Mi történt? –kérdezte hirtelen Seth, ahogy leért a lépcsőn.

-Bill figyelj… -Tom Seth kezébe nyomta a papírt, hogy magyarázkodni kezdhessen.

Seth a lapra pillantott, és lassan, figyelmesen elolvasta a rá nyomtatott szöveget:

Cherrytree Records szerződés

Debütálás egyéni zeneszerzőként

Tom Kaulitz részére

(apróbetűs rész)

-Miért csináltad ezt? –kérdezte Seth döbbenten, ahogy a lap alján Tom aláírására pillantott…

(Mellékesen: Bill pofán lesz csapva Tücsy által, mert belepofázott Seth monológjába.)