" Tényleg te vagy az? "
Bill izgatottan állt a liftben és kissé aggódva nézett maga elé. Senkinek nem mondta, hogy ma ide jön. Se Tomnak, se Seth-nek. Nem tudták, hogy mikor lesz eredménye a vizsgálatoknak, ő csak éppen erre járt és úgy gondolta, beugrik, ha már nincs más dolga. Ha van eredmény, akkor talán mégsem kellett volna egyedül ide jönnie, hiszen Seth volt az, aki már annyira várta, hogy véget érjenek a kétségei. Ha pedig nincs eredmény, akkor továbbra is marad minden a régiben. Bill kiszállt a liftből és végigment a fehér folyósón. Néhány aszisztens és nővér rohant el mellette, bár ezen az emeleten már inkább csak az orvosok magánrendelői voltak. Betegszoba csak az alsóbb szinteken volt. Megállt, majd bekopogtatott a már korábban is meglátogatott ajtón. Mikor senki nem engedte őt be, megpróbált bemenni de a már éppen készült az ajtó zárva volt. Már éppen készült elmenni, amikor hirtelen valaki a vállára tette a kezét, majd mikor megfordult szembetalálta magát az a mindig mosolygós orvossal.
-Áh, Bill! Milyen kellemes meglepetés, nem gondoltam, hogy benézel ma! Remélem, nem várakoztattalak meg nagyon. Éppen kávé szünetem volt.
-Nem, dehogy is doktor úr, még csak most érkeztem.
-Hát akkor gyere be és szívjunk el egy cigit! –a férfi nagyot mosolygott és betessékelte az énekest a szobájába.
Bill kelletlenül leült az orvossal szemben és lazán szétterpeszkedett a székén. Ahogy az orvos ő is rágyújtott és figyelmesen nézett a férfi szemeibe.
-Hogy van a kis Seth? És a bátyád?
-Jól vannak. Mindketten. Igazából pont miattuk jöttem. Szeretném tudni, hogy van-e már valami eredmény.
-Nos Bill… -kezdte az orvos kicsit elkomolyodva és maga elé vett néhány papírt az asztaláról. –Azt kell, hogy mondjam én mindent megpróbáltam. De a DNS vizsgálatnak nincs eredménye. Hiába kerestem, kutattam nem találtam semmit, ami segíthetne nektek. Orvosilag lenyűgöz a történetetek, emberileg viszont azt mondom idióták, vagytok. Megvan a minimális különbség a te és a bátyád DNS-e közt. Nagyon apró az eltérés de megvan. Mégsem elég ahhoz, hogy kiderítsük, hogy Seth melyikőtöké.
-Szóval akkor nem lehet kideríteni… –suttogta Bill döbbenten.
-Én is ezt hittem! –csattant fel az orvos lelkesen és kutatni kezdett a papírok között. –De ti mégis csak rocksztárok vagytok, ezért kellett nektek a legjobb orvos és ezért jöttetek hozzám! Én pedig találtam megoldást. Igen van megoldás! Létezik! Biológiailag lehetséges! Persze a DNS teszt befuccsolt de ez… egészen kivételes eset, hogy ilyesmi történik. Nem is gondoltam volna rá. Először eszembe sem jutott. Csak mikor alávetettelek titeket annak a sok vizsgálatnak és megnéztem az eredményeket alaposabban, akkor jöttem rá.
-Maga tudja már? –kérdezte Bill hitetlenkedve.
-Igen én már tudom, hogy ki Seth apja.
-És melyikünk? –Bill arca egyszerre tükrözött kíváncsiságot, félelmet, és vágyakozást, ahogy az orvosra nézett.
-Bill… még mielőtt elmondanám, tudod, kell, hogy csak így derülhetett ki az igazság. És ez nem jó dolog. Nem olyan, aminek örülni kéne. A vizsgálataim nem azt mutatták, ki melyikőtök lehet az apa, hanem azt, hogy melyikőtök nem lehet az. Érted? Tom és te ugyanarra vágytatok, ezt még én is észrevettem pedig alig ismerlek titeket. Mindketten akartátok Seth-et és tudtátok, hogy csak az egyikőtök kaphatja meg.
-Ez pontosan mit jelent?
-Ez azt jelenti, hogy az egyikőtöknek, nem lehet gyereke.
-Micsoda? –kérdezte Bill és a szája megremegett. –De hát miért? Nem értem. Mindketten teljesen egészségesek vagyunk.
-Az sajnos nem jelent semmit. Akármi lehet az oka. Túlzott alkoholfogyasztás, dohányzás. De lehet veleszületett probléma is.
-Melyikünk az?
Az orvos nem válaszolt, csak Bill felé nyújtotta az egyik papírlapot. Az énekes csak egy pillantást vetett a vizsgálat eredményét tartalmazó lapra, majd kétségbeesetten az ajkába harapott.
-Én… én ezt nem hiszem el. Még én is elhittem, hittem benne és most… most hogy mondjam meg ezt nekik? Örülni fognak? És én… én mit csináljak most?
-Azt, hogy mit csinálsz, neked kell eldöntened. Mindenesetre ez a lehető legnehezebb helyzet, amiről valaha is hallottam. Szerintem ők boldogok lesznek, Seth is biztosan. Lehet, hogy az elején el sem hiszi majd.
-De én… mi van, ha így összeomlik minden? Még én is hittem benne! Elhittem a rohadt életbe is! Most mégis mihez kezdjek ezzel? Hogyan dolgozzam fel ezt? Sehogy sem értem… tudom, hogy akartam valahol pedig pont ennyire rettegtem tőle…
-Vidd haza a papírt, mutasd meg nekik és beszéljétek meg a dolgot. Ha téged ez hirtelen ennyire zavar, akkor mondd meg Tomnak. Biztosan értékelni fogja.
-Én… én akkor sem értem…
-Bill a legjobb, amit most tehetsz az, hogy haza mész és beszélsz a bátyáddal.
-Úgy gondolja?
-Igen. Mondd el neki, ha nehéznek érzed a dolgokat.
-Rendben. Köszönöm. És nem csak a vizsgálatokat, hanem ezt is. Maga nem csak egy remek orvos, hanem nagyon jó ember is. Az orvosok közül pedig a legjobb!
-Igazán köszönöm és örülök, hogy segíthettem. Meg persze, hogy megismerhettelek titeket. Igazán fantasztikus a történetetek! Seth-et és Tomot pedig üdvözlöm.
-Mindenképpen átadom nekik és még egyszer köszönöm!
Bill kezetfogott az orvossal és lassan kihátrált a szobából.
*
-Halló?
-Öhm… halló! A nevem… tulajdonképpen nem is fontos a nevem. Azt hallottam, hogy maga tudna nekem segíteni. Bizonyos papírokat kéne elintézni.
-Milyen papírokról van szó?
-Hivatalos, orvosi dolgok. Segít nekem?
-A dolog nem törvényes ugye?
-Nem. Ezért magát hívtam. Azt mondták, hogy maga a legjobb az ilyesmiben.
-Valóban én vagyok a legjobb. De egy ilyen melónak megvan az ára.
-A pénz nem akadály!
-Ezt örömmel hallom. Beszéljünk meg egy személyes találkozót.
-Los Angeles?
-Rendben. Hol? Mikor?
-Holnap délben. A… Sürgős lenne.
-Ott leszek. Miről fogom megismerni?
-Csontok vannak a bal kezemre tetoválva.
-Értettem. Viszont vannak feltételeim. Senkit ne hozzon magával és tekintsük úgy, hogy ez a telefonbeszélgetés nem történt meg. Nem tudom kitől jutott el magához ez a telefonszám, de az illető biztosan a barátom, ezért megbízom magában is.
-Ugyanezt akartam kérni. A bemutatkozásunk után senkinek ne szóljon arról, hogy én felkerestem. Nem örülnék, ha a média rávetné magát erre az ügyre.
-Azt hiszem értjük egymást. Tehát akkor holnap délben a… Hozza el a papírokat, amikre szükségem lesz. Az árban pedig megegyezünk.
-Rendben, akkor holnap.
*
-2021. december. 19.-e van. Sokadjára mondom ezt, de azt hiszem most tényleg minden rendben, van. Anyám karácsony után megint meglátogat minket és talán több ideig is, marad majd, mint eddig. Tommal elmentünk a múltkor és megcsináltattuk nekem a szájpiercinget. Igazából nem kellett volna még, a film forgatása csak nyáron kezdődik, de én nagyon szerettem volna. Aztán az ikrekkel együtt a múlt héten elmentünk és megcsináltattunk egy csomó hülye vizsgálatot. Remélem, végre történik valami. Nagyon szeretném. Valamikor mostanában kéne kiderülnie az eredménynek. Kicsit izgulok is miatta. Tom annyira biztos a dolgokban, hogy nem stresszeli magát. Bill viszont… tegnap elég érdekes volt. Hazajött és olyan zaklatott volt, mintha… nem is tudom. Állandóan telefonált meg fel alá járkált, mint akit felhúztak. Este az étteremben alig bírta kinyögni, hogy mit szeretne enni. Aztán ma reggel eltűnt valahová. Annyit mondott, hogy délben dolga van a városban. Ehhez képest már lassan három óra van. Nem tudom, mit csinálhat. Remélem, lazít egy kicsit, mert tegnap szinte már elviselhetetlen volt. Aztán itt vannak még ezek a furcsa hangok. Billt azt mondta, hogy csak bemesélem magamnak őket. Én próbálok hinni neki, de néha annyira nehéz. Mikor lefekszem, és csak fekszem egyedül a sötétben, olyan mintha szólongatnának. Vagyis pontosabban, csak egy valaki szólongat. Néha már félek az alvástól. Rettegek tőle, hogy újra megjelenhet, hogy újra álmodhatok valamit. Én próbálom legyőzni belül ezeket a félelmeket, próbálom elhinni, amit Bill mond, de egyszerűen képtelen vagyok túltenni magam azon, amit akkor éreztem. Tényleg annyira valóságos volt az egész. Ha végre tényleg kiderülne, hogy ki az apám, akkor szerintem minden megoldódna. Nem lenne többé semmi bajom. Úgyis Tom az, mi már tudjuk, csak papírunk nincsen még róla. Azt hiszem, érezzük mindketten igen. A múltkor Bill elém állt, egy hatalmas és remek érvvel. Hát mit ne mondjak eléggé beszartam. És…
-Seth! Bill megjött! Lejössz?
-A francba! Tom ordibál lentről. Asszem most gyorsan kijelentkezem, aztán folytatom még ezt a bejegyzést. Remélem Billnek sikerült lenyugodnia. Azt mondták, hogy ma délután elvisznek valahová. Jó lenne végre kicsit szórakozni, mostanában állandóan csak éttermekbe jártunk. Na de tényleg megyek, kíváncsi vagyok Billre. –Seth gyorsan kikapcsolta a kamerát és a székét felborítva rohant le az emeletről.
Tom a nappaliban ült és megszállott szenvedéllyel gitározott, majd néhány gyűrött papírlapra firkantotta az éppen kitalált dallamokat. Teljesen belemerült a zenélésbe, lehunyta a szemeit és érzékletesen kísérte a dallamot a fejével. Seth a teraszajtón kinézve látta Bill kocsiját, tehát tudta, hogy az énekes pár másodpercen belül betoppan. Addig is leült a gitáros mellé és szótlanul figyelte, ahogy a férfi játszott. A fiú halványan elmosolyodott mikor Tom felnézett rá.
-Ez nagyon király. –mondta, ahogy a lekottázott dallamokra nézett.
-Nem Seth… -mosolygott rá a gitáros kedvesen. –Ez nem király. Ez gyönyörű.
-Miről szól? –kérdezte a fiú kíváncsian.
Tom nagyot sóhajtott és elgondolkozva a gitárra nézett.
-Rólad… rólam… rólunk.
Ebben a percben kivágódott a bejárati ajtó és Bill belépett rajta. Seth és Tom azonnal felkapták a fejüket. Egy másodpercig mindannyian csak szótlanul néztek egymásra. Bill elmosolyodott és lassan közeledett a bátyjához és a gyerekhez. Seth tudta, érezte, hogy valami most történni fog. Nem tudta, hogy mi egyszerűen csak érezte, hogy Bill különös mosolya rejteget valamit. Tom felállt, ezért ő is gyorsan felkelt a fotelből. Seth egy percig csak értetlenül nézett maga elé. Bill szeme úgy csillogott a könnyektől, hogy a fiú szinte belenézni sem mert. Nem tudta, hogy az énekes miért viselkedik így. Bill lassan elővett egy papírt a farzsebéből és még közelebb lépett a bátyjához.
-Bill... –kezdte volna Tom értetlenkedve, de az öccse félbeszakította.
-Tom! –Bill a gitáros felé nyújtotta a papírt és mosolyogva suttogott tovább. –Te vagy az!
A gitáros egy percig csak döbbenten állt és hitetlenkedve nézett az öccsére.
-Mi? –kérdezte és kivette Bill kezéből a papírt.
Tom kezéből egy perc múlva kihullottak a lapok, ahogy újra felnézett az öccsére.
-Bill… -suttogta döbbenten, és a szemét elhomályosították a könnyei. A gitáros megfogta az öccse vállait és nagyot nyelt, hogy tovább tudjon beszélni. –Nagyon szeretlek. És köszönöm.
-Mit? –kérdezte Bill mosolyogva.
Seth értetlenül nézett a két férfira. Érezte, ahogy lassan elönti valami az agyát, talán a felismerés de nem tudott semmit se reagálni. Csak állt némán, lógatta a kezeit és várta, hogy megmagyarázzák neki a dolgokat.
-Gyerünk! Nem állhatsz itt egész nap, mondd el neki! –Bill bíztatóan hátbaveregette a bátyját és elengedte Tom kezeit.
A gitáros lassan szembefordult a fiúval és még mindig könnyes szemekkel nézett a gyerekre.
-Seth… én nagyon szeretlek téged! –suttogta mosolyogva, és óvatosan megfogta a fiú karjait.
A gyerek a gitárosra emelte csillogó szemeit és nagyon lassan bólintott. Már értett mindent. Tudta mi történt. Félrebiccentette a fejét és úgy nézett a gitáros arcába.
-Tényleg te vagy az? –kérdezte hitetlenkedve és elmosolyodott.
-Igen. –válaszolt Tom és boldogan elnevette magát, ahogy a gyerek szeméből előtörtek a könnyek. –Igen én vagyok az! Én vagyok az apád, Seth.
A fiú mosolyogva felzokogott és a gitáros mellkasába fúrta az arcát.
-Komolyan… komolyan te vagy az? –kérdezte megint és szorosan átölelte a férfit.
-Igen. –nevetett Tom és magához szorította a gyereket. Gyengéden megsimogatta Seth kócos fejét és átkarolta a fiút.
-Annyira szeretlek. –suttogta a gyerek és belemarkolt a gitáros pulcsijába. –Tényleg, igazán te vagy az! Megtaláltál! Istenem, Tom nagyon szeretlek! Mindennél jobban szeretlek!
-Jól van… suttogta a gitáros boldogan. –Na de miért sírsz? Most már nem lesz semmi baj.
-Tudom. Tudom, mert itt leszel. Meg fogsz védeni. És én is itt leszek, örökre itt leszek neked, ígérem. Soha többet nem leszel egyedül. –remegte a fiú zokogva és könnyeitől ragyogó szemekkel nézett fel a gitárosra.
-Köszönöm. –suttogta még mindig, hálásan a férfi.
-A fiad vagyok… -sóhajtotta hitetlenkedve Seth és lassan elmosolyodott.
Tom lehajtotta a fejét és úgy figyelte a még mindig rázkódó fiút. Elmosolyodott, ahogy a kezében tartotta Seth-et. Meg sem próbálta visszatartani a könnyeit. Hiszen ha Seth örömében sírt, akkor ő is.
A fiú mosolyogva nézett az énekesre Tom vállai mögül. Elcsodálkozott rajta, ahogy látta, hogy Bill hirtelen zavartan megtörli az arcát. De aztán mégis csak közelebb ment hozzájuk.
-Szeretlek Bill. –mondta mosolyogva Seth és megfogta az énekes egyik kezét.
-Én is szeretlek. –nevetett a férfi is majd a bátyjára nézett.
-De, hogyan derült ki? –kérdezte Seth kíváncsian és kicsit elhúzódott a gitárostól.
-Hát… a DNS vizsgálatnak nem volt használható eredménye… viszont kiderült, hogy…
-Hogy? –Tom értetlenül nézett az öccsére és elengedte a fiút.
-Hogy nekem soha nem is lehetett volna gyerekem. –nyögte végül Bill kicsit nehézkesen.
-Ez komoly? Bill annyira sajnálom. –mondta Tom együttérzően.
-Ne sajnáld. Most már nem fontos. A lényeg, az hogy kiderült, hogy te vagy Seth apja. Ez mindennél fontosabb. Végre minden a helyére kerül.
-Nem is vagy szomorú? –kérdezte Tom.
-Nem. Örülök nektek. Ennek így kellett lennie, hiszen éreztétek mindketten.
Néhány percig mind a hárman hallgattak, majd végül Seth szólalt meg, azon a régi, Tom által annyira imádott, vidám, ravaszkás hangon.
-És? Hová megyünk ma?
Az ikrek felnevettek, Tom pedig újból összeborzolta a gyerek haját.
-Na igen! Nem felejtetted el igaz?
-Dehogy felejtettem! Azt mondtátok, hogy ma elvisztek valahová!
-Igen. –mosolygott Bill. –De szerintem, legyen meglepetés.
-Ne már Bill! Utálom a meglepetéseket! –nyafogott Seth.
-Na, gyere! Tök jó lesz, meglátod! –mondta Tom is vidáman.
Negyed óra múlva el is indultak. Seth még soha életében nem volt olyan boldog, mint akkor. A pillanat, amikor megtudta, hogy Tom az apja, pont olyan volt, mint amilyennek elképzelte. Szinte elhihetetlenül csodálatos. Igy kellett lennie mindennek. Seth érezte, hogy tényleg minden rendben van. Már nem történhetett semmi rossz. Elhatározta, hogy mostantól minden jó lesz. Tom mindig segíteni fog. Ő lesz a világon a legjobb szülő. Seth már most tudta ezt. Emellett az összes többi dolog lényegtelennek tűnt. Nem volt fontos semmi. Nem izgatta semmi, hiszen nem történhetett semmi rossz. Elhatározta, hogy beszélni fog Taylorral. Ha pedig nem jön össze ő, akkor is boldog lesz. Megtalálta azt, akit keresett! Hihetetlen de tényleg ott volt mellette meg tudta érinteni.
Mikor megérkeztek, Seth csodálkozva szállt ki a kocsiból.
-Mit csinálunk itt? –kérdezte, ahogy felnézett a hatalmas Los Angeles-i sportarénára.
-Majd meglátod! –nevetett Tom és maga után húzta a gyereket.
A csarnok folyosói teljesen üresek voltak, csak néhány biztonsági őrrel találkoztak. Seth értetlenül figyelte, ahogy az ikreket mindenhol továbbengedték, senki nem kérdezte tőlük, hogy mit keresnek ott. A két férfi egészen a hatalmas épület belsejébe vitte őt. Óriási koncerteket és tenisz meccseket szoktak itt tartani. A hatalmas nézőtér, a lelátók, minden teljesen üres volt. Bill és Tom csak a csarnok közepén álltak meg, mikor már bent voltak a hatalmas területen.
-Atyaisten! –fordult körbe Seth döbbenten. –Óriási ez a hely!
-Tetszik? –kérdezte Tom a sötétben.
-Igen! –nevetett a fiú, majd hirtelen a szeme elé kapta a kezét, ahogy felkapcsolták a teret megvilágító reflektorokat. –Valaki segít nektek? –kérdezte mosolyogva, ahogy a nagy színpadra nézett, amit most már a színes lézerek is bevilágítottak.
-Gondolod, hogy David kimarad egy olyan dologból, amiben rendezkedni kell? –Tom megfogta a gyerek kezét és a hatalmas színpadhoz, vezette a fiút.
Bill megelőzve az öccsét és a gyereket felszaladt a színpadra, majd felhúzta Seth-et is. Mikor már Tom is fent volt, a fiú kérdőn nézett rá, ahogy jobban szemügyre vette az óriási helyet. Több gitár volt egymás mellé felállítva a színpad közepén. Mellettük ott állt egy mikrofon, egy zongora, egy csomó hangfal és ott voltak a dobok is.
-Na jó! Mi ez az egész? –kérdezte Seth értetlenül.
-Hát… -kezdte Bill elmosolyodva. –A múltkor az eszünkbe jutott, hogy mennyire szeretsz rombolni. És már elég régen nem csinálhattál semmi durvát. Gondoltuk, hogy itt esetleg kitombolhatnád magad. –az énekes szétnézett, mire azonnal beindult a zene.
-Pontosan mit akartok tőlem? –kiabált át Seth a durva, üvöltő zenén.
-Most a tied az egész színpad! Azt csinálsz, amit akarsz! –kiabált Tom is vigyorogva.
-Azt hiszem nem értem! –rázta a fejét a fiú, mire a gitáros karon ragadta és egészen a színpad közepére vitte.
Seth észrevette, hogy most már csak a villogó fények világítanak, a nagy reflektorok kikapcsoltak. Valamint a színpad alól elkezdett fölfelé szivárogni a hatalmas füst, ahogy a füstgépek bekapcsoltak.
-Ne legyél már ilyen kis buta! –mosolygott a gitáros. –Ereszd el magad!
A fiú látta, ahogy az énekes lassan kihátrál a színfalak mögé, de még mindig nem értette, hogy mire jó ez az egész. Ment a kedvenc zúzós zenéje, körbevette a füst, villogtak a fények, Tom pedig ott állt mellette.
-Azt mondod, hogy most azt csinálok, amit én akarok? –kérdezte hirtelen ravaszul elvigyorodva.
-Igen!
-Megtehetek akármit?
-Persze! –nevetett Tom.
-Hát jó! –mondta a gyerek fölényesen vigyorogva. –Csak aztán nehogy megbánd!
A fiú egy pillanatra lehunyta a szemét és nagy levegőt vett. Hallgatta a durva zenét, hagyta, hogy átjárja a dallam. Lassan megindult a gitárok felé és a kezébe vette az egyiket.
-Csinálhatom? –kérdezte vigyorogva, ahogy Tomra nézett.
A gitáros nevetve bólintott, Seth pedig azonnal a feje fölé emelte a hangszert, majd teljes erejéből a földhöz vágta azt.
-Úristen! Bassza meg! Ez kurva jó érzés! –a fiú torkaszakadtából kiabált, miközben darabjaira törte a drága hangszert. –Most te is! –utasította Tomot, és egy újabb gitárt vett a kezébe.
-Ne már! Harminckét éves vagyok, csak nem fogok tönkretenni egy ilyen szép hangszert!
-De! Csináld! –parancsolta vigyorogva a gyerek és a gitáros kezébe nyomta az egyik hangszert. –Gyerünk, törd össze!
Tom lazán elvigyorodott és Seth-el együtt elkezdte a földhöz verni a gitárt, ami a kezében volt. A fiú kihajította a gitárt a nézőtérre és az egyik hangfalnak esett.
-Nagyobb állat, vagy mint hittem! –nevetett Tom és eldobta az összetört gitár nyakát.
-Én? Én aztán rohadt nagy állat vagyok! –nevetett Seth, miközben felrúgta a hangfalat.
-Hé srácok! –kiabált Bill a színpad széléről a kezében két üveg itallal. –Mit kértek inni? Vodka? Martini?
-Add csak ide! –ahogy Seth az énekes mellé ért, kitépte a férfi kezéből az egyik üveget, és azonnal felbontotta azt. Nagyot húzott belőle, majd lazán, nevetve végiglocsolta az italt a zongorán.
-Ez lesz a második zongora, amit tönkreteszek! –röhögött a fiú, ahogy elővette az öngyújtóját.
-Ezt talán nem kéne. –jegyezte meg Bill aggódva, de mielőtt még bármit is tehetett volna a zongora fellángolt.
-Hogy a francba fogjuk ezt eloltani? –kérdezte Tom röhögve.
-Ki nem szarja le? –nevetett Seth és felcsapta a lángoló hangszer tetejét. –És most játszani fogok rajta. –mosolygott megigézve és leült a zongora mellé.
-Biztos, hogy ez jó ötlet? –aggodalmaskodott az énekes.
-Persze! –nevetett Seth és játszani kezdett az égő zongorán.
A hangszer szinte már teljesen égett mikor Bill elrángatta tőle Seth-et.
-Gyere már, ez kezd veszélyes lenni!
-Na, na! Legalább had törjem össze egy kicsit.
Seth felkapta az utolsó gitárt, és teljes erejéből elkezdte vele a zongorát verni. Tom csak röhögött rajta.
-Hé! Elég lesz már! –mosolygott Bill. –A haverod most hívott, hogy nem veszed fel a telefonod, pedig este buli lesz náluk.
-Riley-nál? –kérdezte Seth a fejét felkapva és eldobta a gitárt.
-Igen.
-Tom! Mehetek? –a fiú a gitárosra nézett.
Bill már éppen válaszolt volna, amikor rájött, hogy a kérdést nem neki tették fel. Zavartan nézett, a bátyjára és tudta, hogy Tom nem azt mondja, amit ő akarna.
-Persze! –válaszolt lazán a gitáros, mire Bill nagyot sóhajtott.
Neki többé nem volt beleszólása abba, hogy Seth mit csinál. Ezt a gyerek is tudta ezért kérdezte rögtön Tomot.
-Köszönöm! –ugrált lelkesen Seth. –Hú, de király lesz! Biztos Taylor is ott lesz!
-Tényleg Seth! Pontosan mi is van Taylorral? –kérdezte a gitáros mosolyogva.
-Hát… igazából nem tudom… azt hiszem totál, belezúgtam. –Tom hangosan felnevetett. –Ez nem vicces Tom! Mégis mit csináljak?
-Semmiképpen ne legyél önmagad! –röhögött a gitáros gonoszul.
-Te szemét! Én komolyan beszélek!
-Értem, értem! –szabadkozott a gitáros. –Hát kezdj el nyomulni.
-Tom! –szólt közbe Bill. –Seth nem úgy értette, hogy belezúgott, hanem szerelmes belé.
-Komolyan? –kérdezte Tom csodálkozva, mire Seth bólintott. –Ne már! Nem hiszem el! Öcsém! –a gitáros felröhögött. –Te? Szerelmes? Hát azt megnézem! Én se voltam sose szerelmes, te se leszel az igazán!
-Azt mondtad, hogy Riát szeretted…
-Na hagyjuk Riát! Tőlem aztán játszhatod a hős szerelmest! Csak, aztán ha csalódsz, ne csodálkozz!
*
Tom megállt Seth pedig kiugrott a kocsiból.
-Van pénzed taxira? –kérdezte Bill kihajolva az ablakon.
-Persze. Hányra menjek haza? –a gyerek kérdőn nézett a gitárosra.
-Viccelsz? –nevetett Tom. –Reggelig meg ne lássalak! –a gitáros a gyerekre kacsintott, Seth pedig nagyot vigyorgott.
-Na jó akkor majd megyek!
-Jó bulizást! –lelkesedett Tom, majd lassan elhajtott.
Seth végigsétált az ismerős ház udvarán és már a teraszon találkozott is a barátaival. Mindenki hatalmas lelkesedéssel fogadta a srácot. Még csak tizenegy óra volt a buli pedig már most kezdett eldurvulni. A forró medencébe ruhástul ugráltak a szórakozók, a zene kihallatszott egészen az udvarra. Az egész házban örülten táncolt mindenki.
-Seth! –kiabált ki az egyik ismerős lány a tömegből.
-Szia! Hol van Riley nem, tudod?
-Legutóbb a nappaliban láttam. Nem táncolunk?
-Bocs de nem! –röhögött a fiú szánakozva és lerázta magáról a csajt.
Seth elindult befelé a nappaliban közben pedig szerzett magának egy pohár italt. Az üvöltő zenében, a nagy sötétségben, a tömegben szinte alig látott valamit. Csak néhány villogó lézerfény világította meg a táncoló tömeget. Seth-et mindenki ismerte a társaságban, ezért rengetegen ráköszöntek, hamar elterjedt a híre, hogy megérkezett.
-Seth! Szia! –a fiú összerezzent erre a kedvesen nevető hangra és megfordult.
-Taylor! Szia! –Seth ügyetlenül megpuszilta a lányt.
-Örülök, hogy itt vagy! –nevetett megint idétlenül a lány.
-Én is örülök neked! –mosolygott a srác. –Nem tudod, hogy Riley merre van?
-Riley? Nem. –rázta a fejét Taylor és újra felnevetett.
Seth kicsit közelebb hajolt a lányhoz és óvatosan beleszagolt Taylor hajába.
-Te beszívtál? –kérdezte, ahogy az orrát megcsapta az ismerős szag.
-Nem! –vihogott tovább a lány, mire Seth karonragadta őt.
-Hülye vagy? –kérdezte a fiú és az egyik fal mellé, állította a lányt. –Ha Riley megtudja, nagyon ki fog akadni.
-Nem érdekel! Szórakozni akarok! –nyafogott Taylor és lerázta magáról Seth kezeit.
-Figyel, én nem vagyok semmi jónak az elrontója, én is berúgni jöttem ide, de te… neked nem kéne.
-Ne csináld már Seth! Azt hittem te nem vagy olyan, mint Riley.
-Csak félt, mert a húga vagy.
-Tudom, hogy ezért csinálja. Te viszont… te miért féltesz?
Seth lehúzta az italát és tanácstalanul nézett Taylorra.
-Tudod mit? Csinálj, amit akarsz, amíg nem tombolod ki magad, addig úgyse tud senki se megállítani. Saját tapasztalat.
-De Seth… -Taylor elkapta Seth ingének gallérját, mire a fiú zavartan kapott a lány kezéhez.
-Ne! –kérte feszülten. –Ehhez még nem vagyok elég részeg!
-Srácok! –köszönt hirtelen Riley Seth háta mögül.
-Hé, haver! –Seth pacsizott a barátjával és követte Riley-t be a nappaliba. –Kik ezek a seggfejek? Soha nem láttam még őket! –mondta csodálkozva, ahogy a rengeteg emberre nézett.
-Pedig elméletileg ismered őket! –röhögött Riley és Seth kezébe nyomott egy pohár sört. –Viszont van itt egy csaj. Nem ismerem és, valahogy mégis ide került, gondolom valaki, meghívta. Tudom, hogy van itt drog nem is az zavar a legjobban, hanem az hogy rengetek, van. Mindenki be van szívva, mint az állat. Azt mondják, hogy ez a csaj hozta a cuccot.
-Na és ki ez? Semmit nem tudsz róla?
-Valami szőke szépség, még nem volt időm beszélni vele. Volt jobb dolgom.
-Elhiszem. Na és mi van a barátnőddel? Nyomtok ma egy menetet? –Seth lazán végigmérte az egyik sarokban álldogáló lányokat.
-Sandy? Az egy ribanc! Tegnap kidobott, mondván, hogy én elnyomtam őt, és hogy sosem tudott érvényesülni mellettem.
-Pofátlan egy picsa! –röhögött Seth.
-Ja, az! Még volt mersze eljönni a bulimba.
-Na, az ilyen csajok semmire nem jók! De komolyan, még arra sem! Állandóan csak nyavajognak!
Seth egymás után küldte az italokat. Együtt nevetett a barátaival, borzasztóan jól érezte magát. Rengeteget táncolt a tömegben Taylorral. Felhőtlenül, lazán szórakozott a lánnyal. Az iszonyatos sebességgel való száguldás, csak akkor kezdődött mikor Seth megállt egy percre, hogy egy újabb pohár italt vigyen Taylornak.
-Seth! –szólította meg egy szőke lány a konyhában.
-Lana? –csodálkozott a fiú és elmosolyodott. –Szóval te vagy a drogos lány! –nevetett vidáman és a Lana arcához hajolt, hogy megpuszilja a lányt.
-Ne szórakozz! –fintorgott a lány és elhúzta az arcát a puszi elől, majd kérdezés nélkül megragadta és magához rántotta Seth-et. –Mi nem így szoktunk köszönni. Nem emlékszel? –Lana hevesen megcsókolta a fiút. Seth nem ellenkezett, hagyta magát, bár nagyon meglepődött.
-Mi van veled? –kérdezte végül értetlenül a fiú, mikor Lana gyengéden elhúzódott tőle.
-Hiányoztál! –nevetett a lány és az ujját végighúzta Seth ajkain.
-Mit keresel itt?
-Talán nem örülsz nekem? –kérdezte ravaszul a lány és a fiú vállára akaszkodott.
-De csak… éppen várnak rám.
-Kicsoda? Talán csak nem egy lány? Milyen kis ribancot tudtál összeszedni?
-Ne beszélj így!
-Hát jó. Akkor, ha én nem kellek, elfogadsz valami mást? Egy kis füvet? Vagy mostanában a porokra buksz?
-Lana, nincs veled semmi bajom csak…
-Iszunk egyet együtt? –kérdezte a lány félbeszakítva a srácot.
-Persze! –bólintott Seth barátságosan és egy újabb pohár italt vett a kezébe.
-Hogy vagy mostanában? –kérdezte Lana, ahogy belekortyolt a poharába.
-Jól! Nagyon jól!
-Elég durván híres lettél! Milyen érzés?
-Jó! –nevetett a fiú. –Talán a legjobb.
-Még ennél is jobb? –Lana egészen közel hajol a fiúhoz, majd gyengéden megcsókolta őt.
-Nem. –rázta a fejét nevetve a srác és kissé részegesen a lány nyakába lehelt. –Nagyon hiányoztál. –suttogta, és a száját végighúzta a lány vállán. –Szinte már el is felejtettem, hogy milyen vagy.
Seth egy másodperc alatt elfelejtette Taylort aki még mindig várt rá. Nem érdekelte többé, hogy szereti azt a lányt. Már éppen egészen közel férkőzött hozzá és mégis képes volt otthagyni őt.
-Mutassak egy trükköt? –Lana ravaszul mosolyogva nézett a fiúra, miközben Seth kezei lecsúsztak a dereka alá.
-Mutass! –kérte a fiú és a lány arcához hajolt.
Lana elővett a zsebéből egy kis zacskót és kivett belőle egy tablettát, majd gyorsan a szájába vette és megint megcsókolta Seth-et.
-Jó trükk! –nevetett a fiú, ahogy lenyelte a tablettát. –És ez milyen cucc?
-Pont olyan, mint a múltkori.
-Hallucinogén? –Lana bólintott. –Hát remélem csak olyan szépeket, fogok látni, mint amilyen te is vagy! –a lány elmosolyodott és Seth nyakára tette a kezét, úgy húzta magára a fiút.
Seth eleinte remekül elvolt Lanával de, csak amíg a szer hatni nem kezdett. Akkor már nem volt elég simogatni és csókolgatni a lányt. Seth egyre többet és többet akart, mindentől. Egyre többet ivott, ordítozva, ugrálva táncolt a nappali közepén, ő irányította az egész társaságot. Riley csak nézett mikor a hatalmas tömeg elkezdte pezsgővel locsolni a barátját. Amint Lana egy percre eltűnt a wc-ben, Seth szemtelenül rányomult Taylorra. Nem foglalkozott már semmi mással csak magával. Nem érdekelte, hogy Taylor még magánál van, ő részegesen erőszakoskodott tovább. Taylort nagyon bántotta, hogy egy másik lánnyal kellett látnia a fiút ezért nem hagyta magát. Seth végül dühösen otthagyta a lányt és tovább ivott. Először a kertben hányta el magát, aztán pedig a konyhában. A hatalmas tömeg és hangzavar mindenhová követték, lassan kezdett szédülni de még nem állt le. Minden erejével azon volt, hogy minél tovább folytathassa. Megint kezdte érezni az iszonyatos adagnyi adrenalint, ott cikázni az ereiben. Hiába akart nem tudott megállni, a lábai vitték tovább, ugrált tovább. Aztán hirtelen megint megjelent Lana. Seth gyorsan felráncigálta a lányt az egyik hálószobába. Durván vadul esett a lánynak. Aztán már nem is értette, hogy hogyan de megint a kertben találta magát. Érzett valami hatalmas lökést, aztán a repülést. Hirtelen pedig ott feküdt a nappaliban a villogó fények közt a tömeg tetején. Nem tudta, hogy mikor és hol fogják őt letenni. Nem érdekelte, hogy miért imádja őt mindenki, csak hagyta magát. A dolgok pedig pörögtek tovább, iszonyatos sebességgel. Lanán keresztül újabb adag jutott el Seth-hez amit gondolkodás nélkül fogadott el. A fiú ruhástul ugrott a medencébe, aztán nem értette, hogy hogyan de a kezébe került egy baseballütő. Mindenki éjjenezve röhögött mikor Seth megkért valakit, hogy dobjon felé egy felrázott pezsgősüveget. A szilánkok és a pezsgő beborított mindent és mindenkit, ahogy a fiú összezúzta azt az ütővel. Seth tovább röhögött és már csak üvegből itta a vodkát. Megint elhányta magát de még nem hagyta, hogy vége legyen, nem akarta elengedni a pillanatokat, tehát minden ment tovább. Cigi, pia, smárolás, ledöntött hangfalak, hányás, pia…
-Riley! Riley! –Seth részegesen vágódott be a barátja szobájába, majd átesett az egyik széken.
-Seth! –a srác az ágyán ült és fásultan ráncolta a homlokát, miközben egy szál cigit szívott. –Mi a franc van veled?
-Beszélnünk kell! –nyögte Seth és az ágyra zuhant a barátja mellé.
-Szerintem is! De talán nem most. Mindketten részegek vagyunk.
-Riley! Valamit el kell mondanom! –hadara a fiú és lecsúszott a földre.
-Rendben, mondjad! –vont vállat Riley és hátravetett fejjel fújta ki a füstöt.
-Forog a föld. –suttogta Seth és csodálkozva nézett szét.
-Gratulálok! –forgatta a szemeit Riley. –Igen, a föld forog. Már elég rég óta…
-Nem, te nem értesz! Komolyan forog, nem érzed? –Seth nagy nehezen feltápászkodott, de ahogy felállt azonnal nekizuhant a szekrénynek.
-Jól vagy? –kérdezte Riley a szemöldökét felvonva.
-Nem! –röhögött a fiú, és ahogy megtántorodott leborította az összes cuccot a barátja asztaláról.
-Seth! Baszki, mi bajod van? –a srác elnyomta a cigijét és gyorsan leguggolt Seth mellé a földre.
-Valamit el kell mondanom! –ismételte a fiú és szárazan felköhögött. Riley csak várakozva nézett rá, nem beszélt. –Mikor megismertelek úgy, mint mindenki te is megkérdezted, hogy miért vagyok Billel és Tommal. Akkor még nem válaszolhattam, mert nem tudtam a választ. De most már tudom. Érted Riley? Tudom! Végre tudom… -Seth megint felköhögött, mire a barátja felhúzta őt a földről. –Riley… Tom… Tom az apám.
-Mi? –kérdezte a srác értetlenül Seth pedig visszazuhant a földre. –Seth, képzelődsz. Te magad mondtad, hogy az apád eltűnt. Esküdöztél, hogy csak véletlen a hasonlóságotok. És különben is ebben semmi logikus nincs. Akkor már miért nem Bill? Nem, nem ez hülyeség! Tudom, hogy rajongsz értük, és hogy nagyon fontosak neked de… ez…
-Ez az igazság! –köhögött Seth és megragadta Riley kezét. –Ugye elhiszed nekem? Nem hazudnék neked!
-Persze, elhiszem.
Seth szédelegve a hátára dőlt és elfeküdt a földön.
-Meghalok. –suttogta fájdalmasan, ahogy a torkához nyúlt.
-Hozok neked egy fájdalomcsillapítót. Nagyon kiütötted magad. –Riley már éppen felállt volna, mikor a barátja visszarántotta.
-Ne! Az nem segít. Inkább keresd meg Lanát.
-Kit?
-Lanát. A szőke lányt, akivel ma voltam. Ő segíteni fog.
Riley kirohant a szobából, Seth pedig egyedül maradt. Nagyokat lélegezve nézte, ahogy a plafon forgott fölötte. Átfogta egyre erősebben görcsölő hasát és összeszorította a fogait. Újra és újra felköhögött, a szeme bekönnyesedett és lassan a hatalmába, kerítette a már jól ismert félelem. Lehunyta a szemét és elengedte magát. A nevét hallotta, valahonnan hangosan kiabálták. Válaszolni akart de mikor megpróbálta, kinyitni a száját valaki hirtelen felrázta.
-Seth! Seth! –kiabált rá Riley és megint megrázta a vállait.
Nem értette, hogy Riley mégis miért kiabál, hiszen ott van tőle néhány centire, tisztán hallja.
-Seth! Az istenért kellj már fel! –a srác felpofozta a barátját, mire az magához tért és hirtelen köhögve felült. –Seth, Lana nincs itt. Azt mondják haza ment, lelépett!
-Mi? –kérdezte a fiú fuldokolva, és a szájára tapasztotta a kezét, hogy Riley ne vegye észre a felköhögött vért.
-Elment! Gyere, leviszlek és hívok neked egy taxit.
-Riley… -suttogta hirtelen Seth kicsit lehiggadva. –Én nagyon szeretlek téged.
-Ne hülyéskedj már! Én is szeretlek, csak gyere már.
Seth érzéketlenül hagyta, hogy a barátja rángassa, de nem mozdult meg. Lassan oldalra fordította a fejét és a hatalmas falitükörben fekvő furcsa alakra nézett. Erőtlenül kinyújtotta a kezét és megérintette a tükröt.
-Riley… -kezdte Seth remegve és még mindig a tükröt bámulta. –Ki az ott?
A srác rémülten nézett a földön fekvő fiúra.
-A tükörképed te idióta! Na, gyere már! Kezdesz megijeszteni.
-De, de… Riley nézz már rá! Kiröhög engem! Látja, hogy szenvedek!
-Seth! Fejezd be ezt! Nincs ott semmi csak a tükörképed.
Seth fuldokolva felköhögött és a vér végigfolyt rajta a szájától egészen a pólója nyakáig. A szoba képe lassan kezdett teljesen elmosódni, csak a földön kínlódó és mégis kárörvendően nevető furcsa alakot látta. Kirázta a hideg, és mégis izzadt. A gyomra szinte égett, a vér keserű íze pedig teljesen elborította még a tudatát is.
-Könyörgöm, kelj fel! Egyedül nem tudlak levinni! Seth! Mi van veled, mi bajod van?
Riley nagyot nyögve felrántotta Seth-et a földről, de a fiú nem állt meg a lábán.
-Seth! –ordított a srác, ahogy a fiú egy másodpercig még ködös tekintettel nézett rá, majd ahogy a keze kicsúszott Riley szorításából erőtlenül összeesett. A szemei felakadtak és hatalmas tompa puffanással a földre zuhant.
Riley a szájára szorította a kezét és döbbenten zihálva nézett a földön fekvő fiúra. Seth arcának és a pólójának jobb fele vörös volt a vértől. Bal arcán végigfolytak fekete könnyei. Kifacsarodott kezei élettelenül hevertek a földön. A két tetoválás egymástól olyan messze, az egyik összevérezve, a fiú ájultan is rémesen mosolygó arca mellett, kísérteties bélyegekként villogtak. Riley rémülten rogyott le Seth mellé, de nem, mert a barátjához érni. Még ha éppen élettelenül hevert is a földön, akkor is halálosan ijesztő volt ez a szinte kétfelé szakadó arc és test. A két szín és a két tetoválás szinte kétfelé tépte Seth üres kifejezéstelen arcát és testét. A fekete festék és a vér jobb és bal felé folytak le Seth nyakán. Mint egy vígjáték tragédiája… olyan volt a jelenet.
