Ments meg! 8. Rész

Ki a kórházból, vissza LA-be!

Tom sietve lépett ki a liftből és idegesen végigpillantott a korház hatodik emeleti folyosóján. Megindult az egyik ajtó mellett ülő nő felé. Nina a földön kucorgott, a keze remegett, az arca nedves volt a könnyeitől. Tom leguggolt mellé és finoman megfogta hideg kezét. Nina felpillantott, majd azonnal átölelte a gitárost. A férfi vállába fúrta az arcát és hangosan zokogott. Tom megsimogatta Nina hátát, majd a nő szemébe nézett.

-Jól vagy? –kérdezte aggódva.

-Igen. –nyögte Nina még mindig sírva. –de Seth…

-Mi történt vele? Abból, amit a telefonba mondtál, nem értettem semmit.

-Bill… veszekedtünk és megütötte. Nem is értem. Köhögni kezdett, Bill pedig olyan volt, mint aki megőrült, olyan undorító dolgokat mondott. Igazi szörnyeteg volt. Tovább rángatta Seth-et, Seth pedig véreset köhögött. Nagyon megijedtem. Hiába csináltam bármit is, nem hagyta abba. Összeesett, Billnek kellett kihozni a házból. Én hoztam el a kórházba. Nem tudom mi történt vele. Azonnal a műtőbe vitték. Már órák óta bent van. Senki nem mond semmit. Borzasztóan érzem magam.

-Bill hasba vágta Seth-et? –kérdezte Tom döbbenten, Nina pedig bólintott. –jézusom. És attól köhögött véreset?

-Nem tudom. –rázta a fejét Nina és újra felsírt. –annyira szörnyű volt így látni őket.

-Sss… -Tom Nina haját simogatta. –nem lesz semmi baj. Seth jól lesz. Semmiképpen nem Bill lesz az aki őt kikészíti. Nyugodj meg.

-Köszönöm, hogy eljöttél. –suttogta Nina, de még mindig nem engedte el Tomot.

-Semmiség. Szükséged van rám. És nagyon aggódtam Seth-ért. Meg persze érted is. Végig, nem csak most.

-Hogy vagy amúgy? –Nina megtörölte az arcát és a falnak vetetett a hátát.

Tom lassan elhúzta a száját, majd vállat vont.

-Jól… éppen egy kisebb baráti összejövetelt tartottam, ezért volt olyan zavaros minden. De amint mondtad, hogy Seth-ről van szó, otthagytam mindent.

-Értem. És mit csináltál eddig?

Tom zavartan megdörzsölte az orrát és szipogott.

-Hát mikor elmentetek azt gondoltam, hogy majd megcsinálom az új album alapjait. De aztán valahogy ez kimaradt. Sokat voltam együtt Georgal. Voltunk együtt a maldiv szigeteken. Bemutatta nekem a barátnőjét, akit hamarosan el fog venni. És voltam németországban is, a szüleinknél. És… és… tulajdonképpen semmi értelmeset nem csináltam. Próbáltam magam lekötni, hogy ne gondoljak rátok.

-Mondd csak rosszul vagy? –kérdezte Nina miközben a gitáros arcát figyelte. –elég sápadt vagy és izzadsz is.

-Nem, én jól vagyok, csak annyira aggódtam értetek. –Tom megint szipogott és megszorította Nina kezét. –ha megbocsátasz keresek egy mosdót.

-Rendben.

A gitáros megdörzsölte az orrát, majd szédelegve felállt. Megindult a folyosó vége felé, majd mikor a sarokra ért hátrapillantott Ninára, és benyitott a nővérek szobájába.

-Segíthetek? –kérdezte azonnal egy fiatal nő és gyanakodva végigmérte a gitárost.

-Igen. –nyögte Tom zavartan. –nem tudna valami erős fájdalomcsillapítót adni?

-Ki maga? Melyik orvoshoz van beírva?

-Én a fiamért jöttem csak… -Tom nagyot sóhajtott, majd megint a nőre emelte a tekintetét. –nézze kurvára másnapos vagyok. Szükségem van valamilyen fájdalomcsillapítóra, vagy itt halok meg, ebben a percben.

-Ez itt egy kórház. –mosolygott a nő. –biztosan nem hal meg. Innia kéne.

-Hölgyem azt hiszem nem értett meg. Nagyon rosszul vagyok.

-Rendben. –vont vállat a nő és leültette a gitárost egy székbe. –kivizsgáljuk.

-Ne! –csattant fel rémülten Tom és azonnal felpattant.

-Be van drogozva? –kérdezte a nő, miközben elkapta a gitárost karját.

-Mi? –kapta fel a fejét Tom idegesen. -ezt meg honnan vesz? Miből gondolja, hogy be vagyok lőve? Talán úgy viselkedem, mint egy drogos? Idegesnek látszom, vagy mi? Esetleg felszült vagyok? Kiabálok? Na?

-Igen, maga kiabál, meglehetősen ideges és állandóan szipog.

-Dehogy szipogok! –kiabált a gitáros dühösen.

-Már észre sem veszi igaz?

Tom elhallgatott és lesütötte a szemét.

-Kérem… segítenie kell! Ígérem soha többet nem csinálom. Maga nem tudja, hogy min mentem keresztül, de bizonyára megérti. Elvesztettem a nőt akit szeretek, a fiamat, akit még egy éve sem ismerek, és az öcsémet. Most helyrehozhatom… ezért kérem, könyörgök hogy segítsen és adjon valami fájdalomcsillapítót. Nem tudhatják meg, hogy ennyire gyenge vagyok.

A nő az égre emelte a tekintetét, majd felsóhajtott.

-Rendben. –mondta megadóan, majd az egyik szekrényhez lépett és kinyitotta az ajtaját és kivett belőle egy kis dobozt, majd Tom markába nyomott egy tablettát. –de ne felejtse el, hogy megígérte. Soha többet ne tegyen ilyesmit!

-Haljak meg ha megint megtenném. És nagyon köszönöm! –Tom megsimogatta a nővér vállát, majd lenyelte a tablettát és kilépett a szobából. Visszament Ninához és megint leült mellé a földre.

-Mióta vársz itt amúgy?

-Három-négy órára. –Nina Tom vállának döntötte a fejét és nagyot sóhajtott.

-És ti mit csináltatok nélkülem két és fél hónapon keresztül?

-Veszekedtünk. –válaszolt Nina és szánakozva elmosolyodott. –te is tudod, hogy beírattuk Seth-et egy rendes gimnáziumba, de nem sokat járt be. Hetente talán egyszer. Állandóan a drogos haverjaival lógott, fiúkat hozott haza éjszaka… pontosabban csak egy fiút.

-Arról tudok. –nyögte Tom. –folytasd!

-Voltak neki ezek a rohamai. Mikor nem emlékezett rá, hogy mi történt. Soha nem ismerte be, hogy valóban beteg lenne. Olyanokat mondott, hogy Billel szóhoz sem jutottunk. Nem értem, hogy csinálja, de néha egyetlen mondatán, napokig rágódom. Olyan mintha tudná, hogy milyen súlya van annak amivel dobálózik.

-Tudja is. –suttogta Tom. –fogalmatok sincs róla, hogy mennyire értelmes.

-De van!

-Én nem úgy értettem, hogy szimplán nagyon okos, hanem… Seth mindent okkal csinál. Utal dolgokra. A dalaival, a kinézetével és azzal amit mondd. Semmi nem véletlen amit ő csinál. Mindig üzen valamit. Csak nem szoktuk észrevenni. Bebizonyítja magának, hogy borzasztó felnőttek vagyunk. Hiszen hogyan tudnánk neki segíteni mikor még a saját életünket is, elcsesszük?

-Annyira sajnálom ezt az egészet. –suttogta Nina. –azt hittem szeretni fogja ha elköltözhet az anyjával és az apjával.

Tom szája megrándult és kicsit elhúzódott a nőtől.

-Figyelj Nina…

Az ajtó ami mellett ültek, hirtelen kitárult és kilépett rajta egy magas fehér köpenyes, középkorú férfi. Tom és Nina azonnal felálltak.

-Maguk a gyerek szülei? –kérdezte az orvos.

-Igen. –válaszolt a gitáros, határozottan.

-Dr. Adams! –mutatkozott be az orvos és kezetrázott mindkettőjükkel.

-Hogy van Seth? –kérdezte Nina aggódva miután értetlen tekintetét elkapta Tomról.

-Rosszul. –mondta a férfi elkomorodva. –de helyre fog jönni…

-Istenem... –Nina végighúzta a tenyerét az arcán, majd félve nézett fel Tomra.

-Viszont volnának szívesek megmagyarázni, hogy ez a gyerek miért volt ilyen állapotban?

-Ezt, hogy érti? –kérdezte csodálkozva a gitáros.

-Nos a torkát egyértelműen szétmarta a gyomorsav, ami a gyakori hányásra utal, a korához és a magasságához képest betegesen sovány, a vérében kimutatható heroin, marihuána és más drogok is. A vérzés pedig… elmagyaráznák, hogy mi történt vele?

-Hát… -kezdte Nina zavartan. –gördeszkázott és nekizuhant az egyik korlátnak.

-Nézze, én nem tudom elképzelni, hogy milyen korlát az ami ennyire meg tudja ütni de… nem is ez a lényeg. Nem az ütés okozta a vérzést.

-Hanem mi? –kérdezte félve a nő.

-Három darab üvegszilánkot találtunk a gyomrában.

-Szilánkot? –Tom döbbenten nézett az orvosra.

-Igen. Nos ha már lenyelte őket, akkor nem sok rá az esély, hogy a szilánkok önmagukban kárt tesznek benne. Valószínűleg az ütés ereje a gyomor falához nyomta őket, így indult meg a vérzés.

-Üvegszilánkok voltak a gyomrában? –kérdezte még mindig hitetlenkedve a gitáros.

-És egy csomó szintetikus drog. Csináltam neki egy gyomormosást, rengeteg vért vesztett, most pedig infúzión van. Bemehetnek hozzá, de ne ébresszék fel. És sajnos csak néhány perces látogatást engedélyezhetek. Pár napra bent kell tartanom. Folyamatosan ellenőrizni fogom, a varrást pedig a hasából majd csak néhány hét múlva fogom kiszedni.

-Milyen varrást? –kérdezte Nina rémülten.

-Remélem tisztában vannak vele, hogy a fiuk majdnem meghalt. A vérvesztesége igencsak súlyos, a szilánkok egyike pedig egyenesen beleállt a gyomorfalába, a vérzést pedig meg kellett állítani, ezért kellett műteni. Eltávolítottuk az összes szilánkot, a varrás pedig nem lesz feltűnő. Rendbe fog jönni.

-Kérem… mikor fog felébredni? –Nina a gitáros alkarját szorongatta, miközben kétségbeesetten várta a választ.

-Nem sokára. Néhány óra. Addig menjenek be és nézzék meg! Ha pedig túlvannak ezen az egészen, szerintem üljenek le és beszéljék meg a dolgokat mert ez a fiú… Nem csak a szervezete van teljesen összeroncsolva. Sokat verekszik igaz? A kulccsontja és a nyaka… tele van égési és egyéb sérülésekkel. Az arca pedig beteges. Én csak egy orvos vagyok, nem pszichológus de azt hiszem ennek a kölyöknek most igazán szüksége van magukra.

-Köszönjük! –mondta csendesen Tom és a szoba felé vonszolta Ninát.

Lassan benyitott a kórterembe, majd maga elé engedve Ninát, sietve Seth ágyához lépett. A nő megfagyva bámult az ájultan fekvő gyerekre. Seth feje oldalra bukott, az orrán át lélegeztették, a kezére pedig rá volt kötve az infúzió.

-Sose akartam őt így látni. –suttogta Nina és letörölte az arcát.

-Egyikünk sem akarta… még ő sem. –mondta Tom és hagyta, hogy Nina a kezét szorítsa.

-Annyira szép gyerek. –sírta remegve a nő és félve megérintette Seth arcát. –annyira értelmes mégis… felelőtlen és ostoba. A saját hülyesége miatt kerül ilyen helyzetekbe, pedig nem ezt érdemelné.

-Te sem ezt érdemelnéd. –suttogta Tom és átkarolta Ninát. –mi történt a hajával? –kérdezte miközben Seth-et figyelte.

-Nem vágta le többet. –mondta Nina és megszorította a fiú élettelen kezét.

-Most már ne aggódj! Minden rendben lesz. Seth meg fog gyógyulni. És nem csak ebből hanem mindenből. Nem lesz többé beteg. Nem érdekel, hogy mit kell tennem, de segíteni fogok neki. És neked is.

-Ez kedves tőled, de mi… Seth és én Billhez tartozunk.

-Csak azért mert Bill a férjed még nem vagy hozzáláncolva. Nézd csak meg, hogy hol vagy most miatta. Egy kórházban aggódsz, a fiad ágya mellett és azt figyeled, hogy lélegzik-e még, mert Bill megütötte őt. Seth miatta került ide. És miatta szokott rá a drogokra, miatta lett depressziós, miatta csinált mindent.

-Mindenért őt hibáztatod?

-Nem. Azért, hogy Seth betegsége kialakult nem őt teszem felelőssé, hanem mindkettőnket. De egyébként ő az aki tönkretette a fiunk… vagyis a fiad!

-Értem. Valóban undorító amit Bill tett, és tény hogy nem jó apja Seth-nek, de nem akarom ezt a vitát elölről kezdeni. Bill Seth apja! Ennyi. Jelenleg ez az egyetlen dolog, ami biztosan összeköti őket.

-Ezt hogy érted? –kérdezte Tom csodálkozva.

-Beadom a válópert. –suttogta Nina és leroskadt az ágy mellett álló székre. –a házasságunk többé már nem fogja összekötni őket.

-Nina figyelj van valami amit…

-Elnézést a látogatás ideje lejárt!

Tom idegesen felsóhajtott a bekiabáló nővér hangjára, majd még egy pillantást vetett Seth-re és lassan elkezdte kikísérni Ninát.

-Mi lesz most veled? –kérdezte a mikor már a liftben álltak.

-Nem tudom. –sóhajtott Nina, miközben egy gondterhelt pillantást vetett a tükörképére, ami a lift tükréből pillantott rá vissza.

-Van egy ötletem. De ne vedd tolakodásnak. Csak gondolom, most nem lenne túl jó, ha visszamennél Billhez. Esetleg visszaköltözhetnél Los Angelesbe, hozzám. Seth-et pedig áthozatjuk az ottani kórházba. Vagy akár addig itt is maradhatsz. Nekem mindegy csak…

-Elfogadom. –bólintott Nina.

-Akkor menjek én is és segítsek csomagolni?

-Jó lenne. –mondta Nina, Tom pedig elfojtott egy mosolyt.

-Örülök, hogy látlak. –mondta, majd kiléptek a liftből.

Nina nem válaszolt, csak akkor szólalt meg mikor már kint voltak a parkolóban.

-Akkor a háznál találkozunk!

-Rendben. –mondta Tom és megindult a kocsija felé.

Mikor Tom megállt a ház előtt Nina kocsija már a feljárón várt. A nő éppen akkor szállt ki. Már tizenegy óra is elmúlt, sötét volt. Bill autója nyitott csomagtartóval állt a járda szélén. A ház ajtaja nyitva volt, meleg fény áradt ki rajta.

-Minden rendben? –kérdezte Tom, mikor a nő mellé ért.

-Persze, jól vagyok. –válaszolt Nina és megindultak a bejárat felé.

Amint felértek a lépcsőn, és megálltak a nyitott ajtó előtt, megpillantották az énekest a nappaliban. Bill sietve dobálta a dolgait a kanapén heverő bőröndbe. A földön már több csomag is várakozott.

Nina belépett a házba és szótlanul nézett az énekesre.

-Beadom a válópert. –mondta végül halkan.

-Nem. –Bill a fejét rázta és megállt a pakolás közben. –én adom be.

-Mindegy. –sóhajtotta Nina. –megyek pakolni.

-És mégis hová mész? –kérdezte Bill gúnyosan. –nélkülem te…

-Szabad vagyok! Érted? Szabad vagyok nélküled! Tomnál leszek.

-Örülök. –morogta Bill idegesen.

-Te hol leszel?

-Nem tudom. Majd írok. És küldök pénzt… Seth miatt.

Nina szánakozva nézett maga elé, majd megindult az emeletre csomagolni.

-Bravó! –tapsolt Tom az ajtóban, majd belépett. Hosszasan nézte az öccsét, de mivel Bill csak ártatlanul pislogott rá, végül mégis csak megszólalt. –járna neked egy Oscar díj! –mondta elismerően. –sőt te vihetnéd el, a legjobb férfi főszereplőnek és a legjobb rendezőnek járó díjat is! –gúnyosan mosolygott, miközben nyelvével a piercingjét piszkálta. –profin megrendezted ezt az egészet. A nagy cirkuszt, hogy vajon ki lehet Seth apja, aztán az esküvőt, a költözést, mindent! A végén pedig ez a finálé… imádtam volna ha egy film lenne! Komolyan minden elismerésem! Gerinc kell hozzá, hogy valaki ilyen rezzenéstelen pofával tudjon kamuzni mint te. Esküszöm eltöprengtem rajta, hogy vajon hogy csinálod! Hogy csinálod, hogy mindig nyersz!? De hát a hazugok előbb utóbb mindig buknak Bill. Te pedig most bebuktál mindent. A feleséged, a fiad… mindent! Egyszerűen mindent! Kedvem lenne röhögni ha nem tudnám hogy Nináról és Seth-ről van szó. –Tom közelebb lépett Billhez, de nem hallgatott el. –azért áruld el, mert kurva kíváncsi vagyok! Kiderül valaha, hogy Seth melyikünké vagy a sírba viszed magaddal ezt a titkot? Tényleg mindkettőnk tesztje pozitív lett és akármelyikünké lehet, vagy valamelyikünknek nem lehet gyereke? Ha pedig így van, akkor komolyan ennyire megrendezted az egészet? Csináltattál egy hamisítványt, de olyat amin én is látom, hogy nem igazi, így pedig még hitelesebb volt az egész. Komolyan megrendeztél mindent, vagy csak magadénak akartad Seth-et. Vagy… tudtad amit én tudtam! Én képes lettem volna érdekből elvenni Ninát, hogy Seth velem lehessen. Te fordítva csináltad! Magadhoz láncoltad a gyereket és vele együtt automatikusan jött Nina is igaz? Igen! –válaszolt Tom a saját kérdésére. –pontosan ilyen volt az egész. Megrendezett, automatikus. Mint a szerelmed, mint a döntéseid és a hazugságaid. Automatikusan döntesz és cselekszel Bill! Szörnyű a tudat, hogy ezt mind te tetted. Mégis szeretlek. Miért szeretlek még mindig? Nem is az fáj a legjobban, hogy engem átvertél, hanem hogy őket. Ninát akit szeretsz! És Seth-et. Hogy fogom ezt megmondani neki? –Tom egy percre elhallgatott, majd félve felnézett Billre. –már tulajdonképpen nem is érdekel, hogy miért csináltad. Nem érdekel, hogy mi lesz a folytatás, hogy hogyan fogunk élni csak kérlek mondd el az igazat! Nem kell túlbonyolítani elég csak egy szó is. Tudod melyikünk az?

-Tudom. –suttogott Bill az ajkát harapdálva. –te vagy az…

-Nos ez… megint egy új koncepcióba helyez mindent. Remélem megérted ha most nem nagyon tudok veled beszélgetni.

-Teljesen megértem. Lenyomtál egy nagy monológot, megtudtad ami érdekel, most már mehetsz is akár. Ez még az én házam.

-Jó volt látni téged. –suttogta Tom, majd kilépett a házból és megállt a lépcsőn.

Néhány perc múlva megjelent Nina is, két nagy bőrönddel a kezében, és könnyes arccal.

-Hé! Jól vagy? –kérdezte Tom azonnal aggódva.

-Hagyjuk és menjünk innen. A többi cuccért majd visszajövök később.

Tom segített Ninának betenni a bőröndöket a csomagtartóba, majd megállt a nővel szemben.

-Biztos minden rendben?

A következő pillanatban Bill kilépett a házból a saját csomagjaival, majd bezárta a ház ajtaját. Tom tűnődve nézett szét miközben Bill egészen közel sétált hozzájuk, hogy ő is bepakoljon a kocsijába.

-Hol van Billee? –kérdezte Tom csodálkozva.

-Seth-nek elege lett belőle és kinyírta egy konyhakéssel. –Bill lekezelően Tomra mosolygott.

-Miről beszélsz? –értetlenkedett Tom a szemöldökét ráncolva.

-Nézd meg hátul a kertben. Még friss a föld.

-Ezt most komolyan mondod?

-Ennyire nehezedre esik elhinni, hogy Seth bántson valakit, akit szeret?

-Igen.

-Pedig igaz. Seth sushit csinált a  kedvenc kiskutyájából.

-Akkora rohadék vagy! –morgott idegesen Tom.

-Tom, hagyd. –kérte Nina fásultan.

-Vigyázz magadra! –suttogta Tom Billnek, majd beszállt a kocsijába.

A gitáros a haza felé vezető úton olyan gyorsan vezetett, ahogy csak tudott és remélte, hogy a fáradtság és az aktuális események kicsit lelassítják Ninát. De ez nem így lett. Mikor Tom a Los Angeles-i villa felhajtójára hajtott, a nő kocsija is ott állt már mögötte.

-Lehet, hogy egy kis rendetlenség lesz. –mondta Tom aggódva, miközben már a bejárat felé sétáltak.

-Nyitva van a teraszajtó. –jegyezte meg Nina csodálkozva, ahogy hátrapillantott a kertbe.

-Igen, nagyon siettem. –magyarázkodott Tom idegesen.

-A villanyt is égve hagytad.

Tom lesütötte a szemét, de nem szólalt meg. Nem próbált kulcsot használni, csak lenyomta a bejárati ajtó kilincsét és belépett a házba.

Nina döbbenten állt az ajtóban, ahogy bepillantott a nappaliba.

-Kis baráti összejövetel? –kérdezte a szemét forgatva, ahogy a padlón és a kanapékon fekvő fiatal modellekre pillantott.

-Figyelj, meg tudom magyarázni.

-Felesleges. –sóhajtott Nina és beljebb lépett.

-Kérlek, én szeretném megmagyarázni! –erősködött Tom.

-Miért hazudtál? –kérdezte Nina karba font kezekkel.

-Én… azért mert én… nem tudom.

-Nem is értem miért hittem, hogy te tudnál segíteni Seth-nek.

-Nina én tudok. –mondta Tom és idegesen lerángatta magáról a pulcsiját.

-Hogy tudnál? Ezzel az életstílussal…

-Az életstílusom nem én vagyok! –kiabált hirtelen a gitáros.

-Hiszed is, amit mondasz? –kérdezte Nina idegesen.

-Igen! Egyébként pedig az életstílusom csak rám tartozik.

-Csak hogy most már mi is veled élünk!

-Tudom! –kiabált Tom. –ezért nem lesz ez így tovább. Csak, mert eddig nem voltatok itt, ezért volt szükségem erre az életstílusra.

-Nem tudsz felnőni. –mondta Nina Tom szemei közé, közben pedig fintorgott egyet. –melyik szobában aludhatok?

-Nem sokban különbözöl tőlük. –jegyezte meg Tom egy megvető mosollyal az arcán, miközben az ájultan fekvő lányokra pillantott. –ezért gondolom tökéletesen megfelel valamelyik kanapé. –Nina dühösen forgatta a szemeit, Tom pedig gonoszul elvigyorodott. –de ha az nem elég kényelmes, esetleg osztozhatunk az ágyamon.

-Most költöztem el a férjemtől. Nem vagyok már tizenhat éves Tom. És te sem vagy. Tőlem aztán szórakozhatsz, de inkább alszom részeg modellekkel, mint veled, még akkor is, ha ma kedves voltál. Jóban vagyunk, de nem ennyire.

Tom néhány másodpercig hallgatott, majd megragadta Nina bőröndjeit.

-A fenti fürdő melletti szoba szabad. Remélem tetszeni fog neked. –Tom megindult felfelé a lépcsőn, majd megállt és hátrapillantott Ninára.

-Csak hogy tudd… -kezdte nehézkesen és a nappalira nézett. –ők mind csak pótlékok.

-Kérlek ne mondd, hogy az enyémek. –kérte Nina fáradtan és követte a gitárost.

-Akkor nem mondom. –sóhajtotta Tom és felkísérte Ninát a lépcsőn a szobáig. –aludj jól. –mondta az ajtóban, majd magárahagyta a nőt.

*

Seth lassan kinyitotta a szemét, de még nem látott rendesen, csak elmosódott halvány foltokban. A fény bántotta a szemét. Megemelte a kezét és érezte, hogy valami nem odaillő köti őt az ágy mellett álló műszerekhez.

-Szia! –köszönt rekedtesen és határozatlanul egy gyenge de ismerős hang.

-Ne bánts. –kérte Seth halkan suttogva, ahogy felismerte a látogatóját.

-Nem foglak. –suttogott Bill is erőtlenül és óvatosan leült az ágy szélére.

-Remélem megdöglesz te szemét.

Bill elmosolyodott, ahogy Seth dühös morgását meghallotta.

-Egyszer biztosan. –sóhajtotta elgondolkozva.

-Mit keresel itt? –kérdezte Seth értetlenül. –hol van az anyám?

-Nina Tommal van Los Angelesben. Te is velük fogsz lakni. Haza viszlek jó?

-Te?

-Igen én. –bólintott Bill.

-Nem értek semmit. –mondta Seth és zavarodottan nézett Billre. –mi történt?

-Megütöttelek, és vérezni kezdtél… belülről. Összeestél, Nina pedig behozott ide. A vérzést a gyomrodban lévő üvegszilánkok okozták, meg persze én.

-Még mindig nem értem. Anya miért nincs itt veled?

-Azért Seth, mert az anyád és én többet nem leszünk együtt.

-Micsoda?

-El fogunk válni. –mondta Bill komolyan.

Seth hátradőlt az ágyban és döbbenten hallgatott. Bill is csak a kezeit tördelte.

-Gyűlöllek. –suttogta Seth, miközben a plafont nézte.

-Megértem.

-Nem! –rázta a fejét a fiú. –nem érted meg! Fogalmad sincs róla, hogy miért és mennyire utállak. Megígérted, hogy minden rendben lesz. Te és Tom… mindketten jól átvertetek.

Bill nagyot sóhajtott, majd felállt.

-Hoztam neked tiszta ruhát. –mondta közönyösen témát váltva. –lesz még időd összepakolni a cuccaid, mielőtt Los Angelesbe megyünk.

-Ugye nem kell veled beszélgetnem? –kérdezte Seth fintorogva.

Bill lehajolt hozzá és lekezelően elmosolyodott.

-De, kötelező!

-Patkány! –morogta Seth az énekes szemei közé.

-Görény! –fintorgott Bill.

-Hazug! –folytatta Seth.

-Drogos! –mosolygott Bill, úgy hogy a fiúnak elszorult a torka.

-Strici! –nyögte Seth erőlködve.

-Buzi! –mondta Bill, majd önelégülten elvigyorodott, mikor látta hogy Seth nem tudja folytatni. –én győztem! –nevetett gúnyosan, majd kiment a szobából.

Seth utálkozva nézett utána, majd elkezdett felöltözni. Mikor már a cipőjét vette volna fel egy percre elakadt, ahogy a converse fehér orrára nézett. Apró rendetlen betűkkel egy női név állt rajta: Celia. Seth hirtelen megszédült és visszarogyott az ágyra. Rohamosan kezdtek előtte villogni a képek a kislányról. Seth lehunyta a szemeit és próbálta feldolgozni a hirtelen rázúduló emlékképeket. A jelenet hirtelen változott és megpillantotta magát a fürdőszoba tükrében, tűvel a kezében. Aztán bejöttek elé a konyha fehér csempéi és a dühösen ugató Billee. Emlékezett mindenre.

Seth felrángatta magára a cipőjét, és kirontott a szobából. Bill a folyosón megdöbbenve nézett rá.

-Bill! –kiabált Seth és az énekeshez rohant.

-Mi bajod? –kérdezte a férfi a szemöldökét felvonva.

-Emlékszem! –mondta Seth miközben az énekes kabátjába kapaszkodott és egészen a falnak nyomta Billt. –emlékszem mindenre! Billee-re, arra mikor Adam-ékkel drogoztam, mikor átszúrtam a fülem. Beugrott minden!

-Csak annyi kellet, hogy megüsselek! –vigyorgott Bill.

-Akkora balfasz vagy! –háborgott a fiú. –szerinted ez mit jelent? –kérdezte rövid hallgatás után.

-Biztosan nem azt, hogy most akkor már normális vagy! –Bill gúnyosan mosolygott.

-De lehet, hogy ez után már nem lesznek álmaim? És nem leszek megint…

-Nem tudom. Mindenesetre az biztosan jó, hogy visszajöttek az emlékeid.

-Ja. –nyögte Seth és elengedte Billt.

-Na lépjünk, le innen a picsába. A szükségesnél többet nem szeretném a cuki kis pofád bámulni.

-Hidd el én se szívesen nézem az arcod helyén lévő segget!

Bill a szemeit forgatta majd Seth-el együtt megindult kifelé.

*

-Tom! –kiabált fel Nina az emeletre, mikor meghallotta, hogy csengetnek. –Tom!

A gitáros megjelent a lépcső tetején és dühösen széttárta a kezeit.

-Mi a faszom van már, mér' üvöltözöl?

-Nem hallod azt a kibaszott csengőt?

-De! –kiabált Tom és dühösen levágtatott a lépcsőn majd Nina mellett megállt. –örülök, hogy ilyen jó hangulatban telnek, közösen töltött napjaink!

-Inkább nyisd ki az ajtót. –fintorgott Nina.

-Rohanok! –mosolygott Tom negédesen.

Néhány perc múlva vissza is tért egy magas fiatal lánnyal az oldalán. A lány ledobta a táskáját az előszobában, meglehetősen otthonosan mozgott a házban.

-Nina! –szólalt meg a gitáros és a nő elé vezette a vendéget. –ő itt Amanda Bass.

-Tudom. –vont vállat Nina. –már ismerjük egymást.

-Ja, igen ki is ment a fejemből, hogy Amanda modell. –Tom gonoszul elmosolyodott. –nyilván egy divatbemutatón találkoztatok. –Nina bólintott. –azt viszont biztos nem tudtad, hogy Amanda Georg barátnője. Sőt már jegyesek.

-Mekkora szemét vagy! –nyögte Nina döbbenten.

-Tudod, hogy a legédesebb mindig az, ami tiltva van! –mosolygott Tom, és Amanda nyakához hajolt, hogy beszívja a lány illatát.

-Komolyan lenyúlod a legjobb barátod szerelmét? –kérdezte Nina még mindig döbbenten.

-Dehogy nyúlom le! –mentegetőzött Tom ártatlan pofával. –csak kölcsön veszem. Ha lenyúlnám Amandának nem is kéne megcsalnia Georg-ot. Így sokkal viccesebb az egész.

-Te élvezed ezt?

-El sem tudod képzelni, hogy mennyire! –nevetett Tom, majd megindult az emelet felé a lánnyal.

-Te nem jössz? –kérdezte Amanda Ninától kedvesen mosolyogva, mire Tom azonnal megakadt és kíváncsian nézett hátra.

-Tom, szerintem már túl öregek vagyunk ehhez. –jegyezte meg Nina lesajnálóan.

-Nos lehet, hogy te már öreg vagy egy hármashoz, de én még biztosan nem. Sajnálom, ha öregszel. –Tom gúnyosan elmosolyodott, majd Amandával együtt eltűnt a lépcső tetején.

*

Seth az ebédlőasztalnál ült az énekessel együtt és elmerengve nézett maga elé. Már hosszú percek óta hallgattak, mikor Seth végre felnézett az énekesre és megszólalt.

-Látod azt a halálrudas dobozt az asztalon? Az a dobozka rejt mindent, amit az életről tudni kell. Olyan furcsa mikor az éned egyik oldalát hatalmába keríti a csillogás. Hosszú aranyozott dobozos, királyi védjeggyel ellátva, ami a jólét és a csillogás világába csábít. Nagyon finoman azt sugallja, hogy ez a cigaretta nemes és hű barátod de ez Bill, hazugság. Ám az éned másik oldala megpróbálja felhívni rá a figyelmed, hogy a csillogásnak is van másik oldala. A túloldalra unalmas, fekete, nyomtatott betűkkel azt írják, hogy ezek a díszsorba rendezett kis katonák meg akarnak ölni. És tudod Bill, ez igaz. A halál a szépséggel csábít minket magához és engem bizony megbabonázott az éneke. Ami édes, végül megkeseredik. És ami keserűen indul édes lesz. Így van ez mindig. A házasságod csillogással keretezve és arannyal futtatva indult. Mára viszont már csak egy apró szikra, amely még néha egy utolsót pislákol, mielőtt végleg kialudna. Olyan, mint egy cigaretta csikk, ami lentről, a földről figyeli, ahogy lassan eltapossák. Pedig hogy izzott és füstölgött mikor meggyújtották. És ilyen vagyok én, aki a drogok világának rabja lettem, aki könyörög, és a földön csúszik, csak hogy megkaphassa a következő dózist. Azt, ami az utolsó. Pedig nem az. Hiszen már az első is az utolsó volt. Úgy érzem mintha az ereimben csak méreg lenne. És hiába vagdosom magam, nem tudok elvérezni. Nem tudok megszabadulni ettől az átkozott fertőzéstől. A véremben, az ereimben hordom. Ez is olyan mint a cigaretta. Minden nap megöl egy kicsit. Lassan kiélvezi, ahogy a füstje, feketére színezi a tüdőmet és az egész olyan lesz mint az erdőtűz utáni természet. Halott és sivár. Érzem és tudom, ezek a szerek és a nikotin megölnek, mégis olyan jó velük újra és újra találkozni. Mintha az egyetlen barátaim vagy a hűséges szeretőim lennének, akik bármit megtesznek nekem. Nekem pedig nincs más dolgom, mint belőni egy adagot, lenyelni egy tablettát, vagy elszívni egy jointot. Imádom érted? Megszállott, függő vagyok! És…

-Elég! –szólt közbe Bill.

-Mi? –döbbent meg Seth.

-Jól hallottad. Elég! Nem érdekel a folytatás!

-Senki nem szakíthatja félbe a monológom! –háborgott a fiú.

-Hát én megtettem! Nem érdekel az önsajnálatod. Épp elég, ha elképzelem milyen lehet a függőséged, nem akarom még hallani is.

-Faszfej! –morgott a fiú dühösen.

-Összepakoltál mindent? –kérdezte Bill közönyösen.

-Igen. Mehetünk. –bólintott Seth és felállt az asztaltól.

-Körbementél? Többet gondolom, nem jössz vissza ide.

-Nem érdekel ez a tetves ház! Gyűlöltem itt lenni.

-Köszönöm, hogy megint elmondtad. Akkor indulhatunk. –Bill Seth-el együtt kimet a házból, majd bezárta az ajtót.

A fiú bedobálta a bőröndjeit a csomagtartóba, majd beült a kocsiba.

Mikor megérkeztek Bill fáradtan szállt ki a kocsiból.

-De rég nem voltam itt. –sóhajtotta, ahogy a házra nézett.

-Pedig csak két hónap volt. –jegyezte meg Seth miközben az énekes segítségével kiszedte a kocsiból a cuccait.

-Most már tudhatod… én is utáltam ott lenni.

 Seth és Bill megindultak a ház felé majd beléptek a lakásba.

-Sziasztok! –köszönt Nina és azonnal felpattant a nappaliból.

Seth-et megölelte és megpuszilta, Billre viszont csak egy zavart pillantást vetett.

-Kölyök! –kiabált Tom boldogan miközben közeledett, Bill pedig a szemeit forgatta.

A gitáros hatalmasat bokszolt a fiú vállába, és összeborzolta Seth haját, majd ő is zavartan de megölelte Billt.

-Gyertek be! –intett Tom.

Nina felkísérte Seth-et kicsomagolni, az ikrek pedig kettesben maradtak.

-Iszol? –kérdezte Tom, miközben a bárszekrényhez lépett.

-Mindig iszom. –válaszolt Bill, a gitáros pedig mindkettőjüknek töltött.

Az énekes leült a nappaliba a kávézóasztal elé, Tom közben fel alá járkált a konyha és a kanapék között.

-Hogy vagy? –érdeklődött Tom erőltetetten.

-Jól. –nyögte Bill. –és te?

-Én is. –mondta Tom és nagyot sóhajtott.

Bill unottan beletúrt a kávézóasztalon álló papírokba, közben pedig a bátyját figyelte.

-Kicserélted a bútorokat. –jegyezte meg Bill közönyösen.

-Igen. Remélem nem bánod.

-A legkevésbé sem. –ellenkezett Bill. –elvégre te élsz itt.

Bill hirtelen elakadt a papírok között és döbbenten nézett a kezében lévő fehér lapra.

-Ezt mégis hogy gondoltad? –kérdezte felháborodva miközben felállt.

-Mi a szar bajod van? –kérdezte Tom értetlenül.

-Mi ez a papír? –kiabált Bill és a gitároshoz vágta a lapot.

Tom csak egy pillantást vetett a lapra, majd felsóhajtott.

-Figyelj ez csak…

-Nem árulhatsz el! –ordított Bill idegesen. –szar a magánéletünk, én is tudom, de azért nem kéne ezt csinálnod!

-Én nem árullak el! –kiabált Tom is.

-Akkor mégis mi ez? Hogy képzeled ezt? Gus és Georg tudják? Kíváncsi lennék, hogy ők mit szólnak hozzá!

-Még nem tudják de…

-Szóval nem tudják? Titokban szervezkedsz a hátunk mögött? Te minek nevezed ezt, ha nem árulásnak?

-Mi történt? –kérdezte hirtelen Seth, ahogy leért a lépcsőn.

-Bill figyelj… -Tom Seth kezébe nyomta a papírt, hogy magyarázkodni kezdhessen.

Seth a lapra pillantott, és lassan, figyelmesen elolvasta a rá nyomtatott szöveget:

Cherrytree Records szerződés

Debütálás egyéni zeneszerzőként

Tom Kaulitz részére

(apróbetűs rész)

-Miért csináltad ezt? –kérdezte Seth döbbenten, ahogy a lap alján Tom aláírására pillantott…

(Mellékesen: Bill pofán lesz csapva Tücsy által, mert belepofázott Seth monológjába.)

Szereplőim♥

Hamarosan, új rész!!!

Seth Walker (Főszereplő)



Nina Walker (Főszereplő)

Bill&Tom Kaulitz (Főszereplők)




Lana (Első évad)



Riley (Első, második évad)

Taylor (Első, második évad)



Milo (Második évad)

Sharon (Második évad)



Theo (Második évad)



Adam (Második évad)

Ricky (Második évad)

Tömény hülyeség... WARNING!!!

Nah én is megkaptam ezt a  bigyót... a szabályokat úgyis ismeritek én meg lusta vagyok kimásolni!:P

11 dolog magamról:

1.             Két lábbal a felhők felett: Nagyon álmodozó típus vagyok. Hatalmas céljaim vannak, és talán azért nevezem őket céloknak és nem álmoknak, mert eddig minden összejött nekem, ha igazán odatettem magam.

2.     Rossz társaság: Tipikusan az vagyok, aki mindig rossz helyen és rossz emberekkel lóg.   Megszoktam már, hogy úgy kezelnek mintha évekkel idősebb lennék, mert 17-18 évesnek nézek ki, ezért már úgy is viselkedem. Megvolt a lehetőség, hogy válasszak, de én inkább sodródtam az árral. Az új barátaim általában idősebbek mint én, én nem sok jót lehet hallani róluk.

3. Egoista: Nem mások mondják, én mondom! Sokat dörgölték az orrom alá, hogy mennyire tehetséges vagyok a rajzban és az írásban. Én elhittem nekik, ma pedig már tisztában vagyok vele, hogy miben és mennyire vagyok jó. nem szoktam mindenkinek hangoztatni, ezért nem mondanám ezt rossz tulajdonságnak.

4. Hangulatváltozások: Én nem tudom, hogy ez a tinédzserkor velejárója-e, de nálam van, hogy napszakonként változik a hangulat. Jön az adrenalinlöket, aztán meg a "bassza meg mindenki" hangulat. Nem tudom eldönteni, hogy ez jó-e vagy rossz… általában pörgök.

5. Megoldom egyedül: Amint mondtam a koromnál idősebbnek nézek ki és nem tudom, hogy hogy viselkedik egy átlag 15 éves de én azért remélem túlteszek rajta. Nem szeretem, ha beskatulyáznak. Nem szeretem ha valamire "nem"-et mondanak nekem, mert szerintem annyira nem szoktam durva dolgokat kérni. Ha tudom, hogy a szüleim valamit nem engednének meg, inkább meg se kérdezem, csak csinálom. Így lett kétoldalt felnyírva a hajam, így lyukasztottam át a fülem többször is, így került septum az orromba, így tudom elmesélni azokat a… "a barátnőmmel leszek" sztorikat.

6. Laza: Hát, nem sok mindenre mondok nemet az biztos. Akik féltenek, azoknak van okuk rá. Néha én is félek tőle, hogy mi lesz velem később. Ez egyáltalán nem jó. Persze "mindenki csinál ilyeneket" –ezt szokták mondani. De én nem vagyok benne biztos, hogy tényleg MINDENKI csinál ILYENEKET. Attól függ, hogy miről beszélünk.

7. EMO korszak: Bizony, bizony gyerekek! Szerintem mindenkinek van/volt ilyen. Az emo a túlérzékenységet takarja, és azt hiszem tényleg mindenki, életében van egy ilyen korszak, még akkor is, ha a kinézetével nem követi ezt a stílust. Szóval nekem is volt egy zuhanórepülésem. Mára viszont már totál jól vagyok és élem szerény kis életem…

8. Túlérzékeny: Annak ellenére, hogy én azzal, hogy mindig kimondom, amit gondolok, egyetlen szóval össze lehet törni. Percek alatt elsírom magam, nem sokáig tudom visszatartani. Utálom, ha gyengének látnak, ezért nem szeretek mások előtt sírni. Ha valaki igazán megbánt abból sokáig gyógyulok, nem két nap alatt leszek megint laza.

9. No boys, no cry: Olyan tökéletesen boldog vagyok most állandó fiú nélkül, hogy az nem igaz! Komolyan… ha valakinek valami pluszt ad az, hogy szerelmes meg minden, hát oké! Tök jó! Gratulálok, aranyosak vagytok stb. de senkit nem fogok ezért irigyelni. Mert nekem a sírós emlékek jobban megmaradtak.

10. Elsőre nem én vagyok: Oké, hát ez a dolog emberfüggő, de nem mindenkivel tudom már rögtön az első alkalommal annyira elengedni magam, annyira hogy tényleg én legyek. Az első találkozásnál csomó minden foglalkoztat, és lehet, hogy valami zavaró tényező is befigyel… ezért ajánlom, hogy ha már megvolt az első, legyen meg a második találkozásunk is. A BULIK kivételek, mert ott nem tudom, nem elengedni magam.

11. Becenév: oké, hát ez egy érdekes dolog, mert nemrég kaptam egy becenevet, viszont rögtön rám is ragadt. Ma már mindenki Joey-nak hív pedig tényleg csak tegnap találta ki ezt nekem a drága barátnőm. Inkább ne menjünk bele, hogy miért Joey, ha valaki ismer az azonnal tudni fogja!

Fuh, uramisten ez durva volt! Akkor most jöjjenek először Dorah_Alien kérdései!

1. Egy találós kérdés: Egy cowboy ellovagol egy városba pénteken, ott marad három napig, majd elmegy pénteken. Hogy csinálta? Na, jól van, haggyál' már…

2. Mi lenne az utolsó kívánságod mielőtt meghalsz? Azt hiszem mindenképpen valami önzetlen dolog lenne, hiszen ha már kinyúlok úgyis mindegy… tehát a szeretteim éljenek boldogan, vagy valami ilyesmi.

3. Mit vinnél magaddal egy lakatlan szigetre? Kaja, pia, játszótárs… nah ha viszont komolyan akkor az apukámat, asszem ő tutira megmentene onnan!

4. Mit gondolsz a divat-rajogásról? Miért? Faszság valakiért divatból rajongani! Jobban nem is nagyon fejteném ki a véleményem. Szégyen ha valaki annyira sem tud eredeti lenni, hogy tudja mit szeret igazán.

5. Pasiideál? Miért? Huh, hát ez egy nehéz kérdés, mert állandóan vergődöm Andy Biersack és Bill Kaulitz között. Ha itt lennének előttem szerintem csak azért választanám Billt, mert már régebb óta "ismerem" és sokkal több személyes "érzelem" fűz hozzá. Amúgy Cam Gigandet is ott van a Top 10-ben…

6. Mi az az egy szó amivel jellemeznéd magad és miért?  Kiismerhetetlen! Ez egyértelmű, mivel ezt a kérdést nem tudom megválaszolni. Még magamat se ismerem. Kicsi vagyok még ahhoz, hogy bármi felett ítélkezzek, ez az egy szó pedig ezért jellemez jól engem. Nem tudom még milyen ember vagyok jó, vagy rossz… viszont remélem hogy hamarosan már tudni fogok egy jobb választ adni erre a kérdésre.

7. 'Pakolj és utazz' Ha valaki a kezedbe nyomna egy repülőjegyet, és azt mondaná, hogy ezzel oda mész, ahová akarsz akkor hová mennél legszívesebben? Miért pont oda? Los Angeles! Alap… amerika, mániám van és imádom a melegeket. Californiában nyüzsögnek a melegek, adott a tengerpart, a napsütés és a Kaulitz ikrek! Kell még valami? Nem! Imádom a nagyvárosokat, szóval New York is szóba jöhetne, de a kedvencem LA.

8. Mi az életcélod? Miért? Híres divattervező AKAROK lenni és ha rajtam múlik az is leszek. LA, NYC vagy Párizs tök mindegy de a három közül valamelyikben fogok egy baszott nagy házban élni. Most lehet nevetni. De akinek ezt mondom az el szokta hinni, mert ismer. Nem olyan vagyok, akit le lehet állítani. Én halálosan komolyan veszem ezt. És persze csak egy tizenöt éves kislány vagyok, de… ott leszek és kész. Megígértem! Jah, és azért ez az "életcélom" mert imádom a divatot, állítólag tehetséges vagyok és ezt szeretném csinálni. Ennyi!

9. Milyen nyelvet/nyelveket beszélsz a magyaron kívül? Melyik a kedvenced és melyik megy a legjobban?  Fuha… hát angolt és németet tanultam nyolc évig… vagyis azokat kellett volna tanulni. Hiába a TH meg minden gyűlöltem a németet, nem tanultam. Ahogy az angolt se nagyon. Az azért mégis jobban megy de az egyiket se tanultam igazán.

10. Hová mennél el nyaralni és kiket vinnél magaddal? LA, NYC, Ibiza, Miami, Bahamák… asszem nagy vonalakban ennyi. Talán elvinném a családom bár nem biztos hogy lennék ennyire jóarc. Amúgy magammal vinném… fuh  túl sokan vannak. Legalább 20 embert!

11. Mi a véleményed a vegetáriánus emberekről? Miért? Nos, véleményem szerint totál rendben van ha valaki így él. A hús nagyon egészséges és nagyon finom, de megértem őket. Én is voltam vega. A klasszikus kérdésre, hogy "miért eszel hala ha vega vagy" csak egy klasszikus válaszom van: "mert az nem hús!" A hal az hal! "De hát a hal is él" azt nem sajnálod?" Mit'tom én, ez egy nagy hülyeség! Igen a hal is él, de nem hús… fogalmam nincs mi ebben a logika, de mindig bele lehet kötni. Aki vega, az vega, ő úgy él aztán annyi! Szóval szerintem semmi nincs abban ha valaki vega, ez ma már nem nagy cucc. De a növény is él, szóval… asszem mindenkinek követ kéne ennie! :D

És akkor Angel kérdései!

1. Mióta írsz? Hát úgy komolyabban tavaly kezdtem. Az első fanfic-em tavaly február 29-én került fel a blogra, én onnan számolom. Szóval nem rég óta.

2. Mit szeretsz magadban? Ez kurvajó kérdés, mert nem tudom eldönteni, hogy belső vagy külső tulajdonságról van-e szó. Külsőleg nagyjából elégedett vagyok, az állítólag "egzotikus" arcommal és a "cicás" szemeimmel. Szeretem a szám és a szemfogaim, mert azok sokkal hegyesebbek mint a többi. Belső tulajdonságaim közül szeretem, hogy van önbizalmam és hiszek magamban. Ha szeretek valakit, akkor azt nagyon szeretem és ezt állandóan rázúdítom. Ölelés mániás vagyok, imádok ölelgetni!

3. Melyik a kedvenc színed? FEKETEEEE!!! És a türkisz.

4. Van kedvenc dalod és ha igen mi az? Egyértelműen a Drakside Of The Sun! A "Darkside" név nekem nem emiatt jött, de ez a szám ezt is jelképezi számomra.

5. Mi az első emléked? Őszintén, fogalmam nincs. Vannak kiskori emlékeim, de mind nagyon ködös.

6. Ha bárkivel elmehetnél vacsorázni akkor ki lenne az? Carl Lagerfeld, Vivienne Westwood, Coco Chanel, Rick Owens és asszem a többi nagy divattervezőt is mind leültetném egy asztalhoz aztán nyomják belém a zsenialitásukat.

7. Ha lehetne különleges képességed mi lenne az? Passz… csak tudjak elaludni, mikor piás vagyok!

8. Hol élnél legszívesebben? Los Angeles! Már megint!

9. Éreztél már pillangókat a gyomrodban? De még mennyit! Egy egész hadsereget! Bár mondjuk azért van különbség szerelmes pillangó és émelygő pillangó között is.

10. Szeretsz engem? Hát, nem nagyon ismerlek, de azok alapján amiket nekem szoktál írni, igen! Nagyon kevesen fejtik ki ennyire a véleményüket és ez nagyon jól esik! Köszi!

11. Lököttnek tartasz? Ööö… nem, nem igazán. Csak akkor ha azt akarod, hallani, hogy igen. Mondom, még nem nagyon ismerjük egymást, ettől függetlenül persze lehetsz lökött annyira mint mindenki más. De ahhoz, hogy valakire én azt mondjam "lökött" durván annak kell lenni!

Atya isten! Najó ez durva volt. De bosszuból én is kiküldöm mindenkinek ezeket a hülye kérdéseket! :D

Tücsy, Nani, Rea, Dia, Dóri, Lara

1. Mi a véleményed a melegekről?

2. Top5 pasi?

3. Miért és mikor sírtál utoljára?

4. Sírtál már örömödben? Miért?

5. Mit gondolsz a drogokról és azokról, akik használják őket?

6. Ki az, akit akárhová követnél?

7. Van valamilyen rossz szokásod?

8. Mit gondolsz milyen, leszel 10 év múlva?

9. Mi az, amit mindenképpen meg szeretnél tenni az életben?

10. Elégedett vagy az életeddel?

11. Volt már, hogy valakit igazán megbántottál? (lelkileg)

Új rajz!!!♥

Na, itt van az újabb rajz. Remélem nem kell hangsúlyozni, hogy ÉN CSINÁLTAM!

A következő részhez készült, ami hamarosan felkerül a blogra, de nem tudtam addig várni!:)

Remélem tetszik!:$

Darkside

Heilig-novella

Egy különleges, gyönyörű lánynak, Tücsynek!

Heilig (For a special, beautiful, strong girl!)


Hatalmas tömeg volt. A színfalak mögött lázasan készülődtek a modellek, a divattervező, egy fiatal nő, midegyikükön megvizsgálta az alkotásait, majd idegesen az órájára pillantott.
-Ms. Northwort… -kezdte egy zavarban lévő fiatal, tanonc fiú. –a rendezők nem hajlandók tovább várni! –a nő a fiú felé fordult miközben csodálkozva felvonta a szemöldökét.
-Igen? Nem hajlandók? Akkor mondd meg nekik, ha már engedtem, hogy ők válasszák ki a modelleket, a helyszínt, a zenét és minden mást, legalább a kezdés kurva időpontját had késleltessem kicsit! –a fiú félve nézett fel a nőre, majd zavartan lesütötte a szemeit.
-De…
-Talán kínaiul beszélek? –kérdezte a nő dühösen. –inkább hozz egy doboz cigit! –a fiú idegesen elszalad a cigiért Vic pedig fásultan felsóhajtott.
-Nem szép dolog így bánni a tanítványaiddal! –jegyezte meg egy férfi a divattervező háta mögül mire Vic azonnal megfordult.
-Na jellemző! –nevetett fel a nő, ahogy megfordult, majd megölelte és megpuszilta Billt. –te is csak késve tudsz megérkezni!
-Sajnálom! –mosolygott az énekes szégyenkezve. –tudod a Los Angeles-i közlekedés…
-Persze, mentegetőzni azt tudsz! Na menj, itt van a belépőd! –Vic egy V. I. P jegyet nyomott a férfi kezébe.
-Köszönöm művésznő. –vigyorgott az énekes és elindult de Vic visszarántotta.
-Bill! –kezdte a száját harapdálva.
-Igen?
-Nagyon köszönök mindent!
-Ugyan! –mosolyodott el az énekes és összeborzolta Vic haját. –ne nekem köszönd! Ez végig itt volt benned, én csak segítettem a felszínre hozni. Még emlékszem mikor megtaláltalak téged… nekem most is olyan kicsi vagy még! Hihetetlen, hogy milyen gyorsan befutottál! Olyan mintha még mindig érezném a hajadon a füves cigi illatát.
-Na tűnj a helyedre! –nevetett fel Vic, miközben megszorította az énekes kezét.
-Rendben. –bólintott Bill, majd még egyszer hátra fordult. –te csak miattam késleltetted az egész bemutatót?
-Ennyire hülyének nézel? –kérdezte Vic nevetve. –nem, nem miattad késleltetem.
-Hanem ki miatt? –faggatózott az énekes kíváncsian.
-Valaki olyan miatt, aki… aki pont annyit segített nekem, mint te.
-Na, egy másik pasi is van a dologban? –nevetett fel az énekes gyanakodva.
-Nem. –suttogta Vic az óráját nézve. –nem pasi. Majd bemutatom neked jó?
-Oké.
-De legyél kedves!
-Ismersz! –vigyorgott Bill. –mindig lehengerlő vagyok!
-Na persze! Nyomás a helyedre!
-Jól van, jól van! –adta meg magát az énekes és távozott is a V. I. P páholyok felé vezető folyosón.
Vic elővette a telefonját, és már éppen tárcsázta volna a számot, amikor valaki belépett a készülődő modellek közé.
-Victoria! –szólította meg mosolyogva, Vic pedig összerezzent, majd boldogan a lány nyakába vetette magát.
-Istenem! Hát eljöttél!
-Persze, hiszen megígértem! –nevetett Kimy és össze-vissza szorította a divattervezőt.
-Megfulladok! –mosolygott Vic, majd megtörölte a szemeit.
-Jaj ne sírj már, mert én is mindjárt elbőgöm magam!
-Annyira örülök, hogy itt vagy! Nagyon hiányoztál!
-Te is nekem! –mosolygott Kimy. –tudtam, hogy sikerülni fog neked. És tényleg úgy is lett. Felépült az álomvilágod!
-Hála neked és… na jó inkább majd a bemutató után beszéljünk! Itt van a jegyed!
-Köszi! Ha vége visszajövök ide oké?
-Persze. Na de siess, mert kezdünk! –Vic még egyszer megölelte Kimyt, majd szólt a rendezőknek, hogy most már kezdetét veheti a bemutató.
Beindult a zene, a fények, a modellek pedig elkezdtek felvonulni a drága ruhákban.
Vic gyomra végig görcsölt, még akkor is mikor a kifutó függönyei közül kipillantott a jobb oldali páholyra, ahonnan Bill elégedetten figyelte a bemutatót. Sugárzott róla a büszkeség. A baloldali páholyban egészen más volt a helyzet. Kimy izgatottan pislogott le a modellekre és minden új ruhadarabot megmosolygott. Annyira felismerte bennük Vic-et.
Az utolsó ruhát maga a divattervező mutatta be. A kifutó végén megállt és köszönetet mondott mindenkinek, aki segített neki. Kimy majdnem elnevette magát, mert tudta, hogy az egész csak üres maszlag, Vic egyáltalán nem gondolja komolyan, hiszen kevesen szinte senki nem segített neki igazán. Egyedül jutott el idáig. Amint vége lett a show-nak Kimy lelkesen sietett le megint a kifutó mögé.
-Na hogy tetszett? –kérdezte Vic izgatottan.
-Hát… nem mondom, hogy fantasztikus volt, ha nem kapok egyet mindegyik ruhából a méretemben.
-Elintézhetjük! –nevetett Vic, majd karon ragadta Kimyt. –gyere, bemutatlak valakinek! –bevezette a barátnőjét a saját öltözőjébe, majd az ott várakozó alakra pillantott, aki fásult képpel terült el egy hatalmas fehér bőrkanapén.
-Kikészítettek a modellek! –nyögte Bill csukott szemekkel, mivel tudta, hogy csak magának a divattervezőnek van bejárása ebbe az öltözőbe.
-Bill! –köhögött idegesen Vic, mire az énekes kinyitotta a szemét, majd azonnal felpattant. –szeretném neked bemutatni Kimberly Hansent! –Kimy zavartan a kezét nyújtotta de az énekes nem reagált, csak furcsán méregette a lányt.
-Hű de baszott ismerős vagy! –nyögte lelassulva, mire Vic idegesen a homlokára csapott.
-Még jó, hogy azt kértem legyél kedves! –morogta idegesen.
Kimy döbbenten bámult az énekesre, de nem szólt semmit.
-Ms. Northwort! –az ifjonc lépett be a szobába és félve nézett fel Vic-re. –az EQ, az Elle és a Vouge interjút szeretnének.
-Máris megyek. –válaszolt kimérten Vic, majd Kimy és Bill felé fordult. –legyetek jók és beszélgessetek szépen! –negédesen elmosolyodott, majd kilépett a szobából.
Kimy zavartan nézett fel Billre de nem mondott semmit.
-Szóval… -kezdte Bill lassan elnyújtva a szavakat, miközben az öltözőbe készített gyümölcstálról leszedett egy szem szőlőt, de mégsem nézett a lányra. –Kimberly Hansen? A világhírű sminkes?
-I… igen. –nyögte zavartan Kimy a falnak dőlve és még mindig csak döbbenten bámulta az énekest.
-Király! –mondta lazán Bill, miközben a szájában összeroppant a szőlőszem. –Bill Kaulitz! –mondta a nevét, de nem rázott kezet.
A lány még mindig nem szólalt meg, félve nézett fel a férfi nagy barna szemeibe.
-Így fogsz kussolni egész végig? –kérdezte az énekes miközben újabb szőlőszemet vett a szájába.
-Nem ilyennek képzeltelek! –buktak ki a szavak a lányból, Bill pedig idegesen elfintorodott. –mármint nem ilyennek képzeltem azt az embert, aki annyit segített Vic-nek.
-Mondd csak… -Bill végre a lányra emelte a tekintetét, miközben lerogyott a tükrös asztal előtt álló székre és lazán keresztbevetette a lábait. –tudod te mennyi idő leadni egy interjút?
-Kb. húsz perc. –válaszolt csodálkozva lány.
-Addig simán lezavarunk egy menetet nem gondolod?
-Tessék? –Kimy döbbenten nézett az énekesre, mintha csak rosszul értette volna, amit a férfi mondott.
-Jól hallottad! –vigyorgott Bill a szőlőlé pedig végigfolyt az ajkain.
-Szopd le magad! –csattant fel a lány felháborodva, Bill pedig elégedetten elvigyorodott.
-Ezt már szeretem. –nevetett fel és a kézfejével végigtörölte a száját. –látod, tudsz te, ha akarsz! –az énekes felállt és a lány elé lépett. –Mit csinálsz ma este? –kérdezte ravaszul mosolyogva és megvillantotta fehér fogait.
-Nem tudom. –mondta a lány undorodva és a kezével a kilincset kereste, ahogy az ajtó felé hátrált.
-Én tudom. –suttogta Bill és egészen közel hajolt Kimyhez, majd beszívta a lány hajából áradó édes illatot.
-Undorító vagy! –közölte a lány és feltépte az ajtót, majd idegesen tűnt el a folyosón.
-Mondák már. –morogta idegesen Bill, miközben bevágta az ajtót.
Fél óra múlva Vic megint belépett az öltözőbe és csípőre vágott kezekkel, dühösen nézett Billre.
-Miért akartad megbaszni? –kérdezte a szemöldökét rángatva.
-Mert ez egy rajongó Vic! Látszott rajta az első pillanatban, ahogy nem tudott szóhoz jutni!
-Saját tapasztalatból mondom neked, hogy ilyenkor kiábrándító vagy egy rajongó szemében. És igen Kimy pont úgy szeretett téged és azt, amit csinálsz, mint én. De az élete nem körülötted forog. És ez soha nem volt másképp. Nem is tudod mi mindenen ment keresztül, mégis rögtön elítéled, és azt hiszed, ha rajongó, akkor biztos szívesen megdugatja magát veled!
-Bocs. –nyögte Bill zavartan.
-Ne tőlem kérj bocsánatot! Most mondd meg őszintén! Bunkó voltál?
-Szexin bunkó. –vigyorgott Bill gyerekesen.
-Szóval farok voltál. –szögezte le Vic a szemeit forgatva. –igazán bocsánatot kérhetnél.
-Semmi kedvem hozzá. –nyögte az énekes.
-Na jó, majd akkor gyere vissza, ha lehet veled értelmesen beszélni!
Bill kelletlenül kilépett a szobából és végigment a folyósón, ami a kifutó mögé vezetett. Valaki éppen akkor vágta be maga mögött a kifelé vezető folyosó duplaszárnyú ajtóit. Egy percig hezitált, majd ő is kilépett az ajtón.
-Hé! Várj! –kiabált a lány után, de az nem állt meg. –csak bocsánatot akarok kérni! –mondta miközben gyorsított a léptein. –várj már!
A lány kilépett a szabadba, az óriási tömegbe, a sok ember közé, akik mind a bemutatóra jöttek. Elkeseredetten próbált utattörni magának a tömegben, de valaki hirtelen elkapta a karját, és maga felé fordította őt.
-Sajnálom! –kiabált Bill, hogy Kimy biztosan meghallja a nagy zajban is.
-Bunkó vagy! –kiabál Kimy is. –ezt a tényt semmi nem teszi jóvá!
Bill még mindig fogta a lány kezét, nem engedte el hiába akart Kimy elszabadulni.
-Nem vagyok az! Vagyis, igen néha az vagyok, de tényleg sajnálom! Meg kell értened!
-Miért kéne?
-Mert rocksztár vagyok az isten szerelmére is! Talán abnormális a gondolkozásom, de néha muszáj ilyennek lennem.
-Legközelebb ne akkor legyen muszáj, mikor velem beszélsz! –kiabált Kimy idegesen és megrángatta a kezét.
-Ígérem, jóvá teszem!
-Tudod Bill… az ígéreteiddel kitörölhetem a seggem, te akkor is egy bunkó maradsz! Nagy csalódás vagy!
-Én… -Bill lesütötte a szemét, majd hirtelen döbbenten elhallgatott. –te vagy az? –kérdezte csodálkozva, ahogy Kimy csuklójáról felpillantott, majd lassan elengedte a lányt. –komolyan te vagy az?
-Ki? –kérdezte a lány értetlenül.
-Az a lány, akinek a szemébe néztem. Az a lány, akire lemosolyogtam a színpadról. Az a lány, aki… aki a mindig eszembe jut, ha a Heilig-ot éneklem.
-Nem. –rázta a fejét Kimy. –az valaki más volt. Nem emlékszem rád, csak egy egészen más énekesre.
-Ne csináld már! –szólt utána Bill, de a lány addigra már eltűnt.
Kimy a tömegből még egyszer visszapillantott az őt kereső énekesre, de nem fordult vissza. Megkereste a kocsiját, beült, majd nagyot sóhajtva becsapta az ajtót. És akkor előtörtek. A könnyek, amiket az a Bill, aki lemosolyogott a színpadról soha nem válthatott volna ki belőle. De ez… ez az ember olyan távolinak tűnt. Kimy a csuklóját díszítő tetoválásra nézett és újból felzokogott. Már semmit nem jelentett az a felirat. Csak egy érzéketlen ember gusztustalan mosolyát idézte fel benne. Hirtelen a nem is tökéletes, mégis gyönyörű kép, szilánkjaira tört. Szétpattant a szilánkok pedig összevagdostak minden kedves emléket és érzést.
Este a szállodában Kimy még Vic-nek sem vette fel a telefont, a valaha létezett Bill Kaulitz-ról pedig hallani sem akart. Már tudta, hogy csak illúzió.

*
Kedves Kimy!

Nem csodálkozom, ha nem akarsz beszélni velem, de remélem, eljut hozzád a levelem. Csak annyit akartam mondani, hogy nagyon szégyellem magam a viselkedésemért, de valóban nincs mentségem. Amit a divatbemutató után mondtam neked, abból az összes szó igaz volt. Tényleg te vagy az a lány! Emlékszem rád! Nem tudsz átverni, én voltam az az énekes. Itt van bennem az a kisfiú, aki akkor voltam. Gondoltam rád utána is. Emlékszem remegett a lábam és minden erőmmel azon voltam, hogy tudjak tovább énekelni. Megbántottalak, és ezt nagyon sajnálom. Nem gondoltam hogy valaha is viszontlátlak, pedig kerestelek téged! Kerestelek az álmaimban. Most talán nevetsz, vagy nem hiszed el, amit mondok, pedig így volt. Megőrültem… olyan volt az az egy másodperc mintha hirtelen megállt volna a föld. Nem forgott, nem múlt az idő, nem volt semmi, csak te meg én. Fogalmam sincs, hogy te mit gondolsz, de én szeretnék legalább még egy, utolsó olyan pillanatot. Holnap után koncertet adunk New York-ban a Times Sqeer-en. A levél mellé küldök egy V. I. P jegyet. Remélem, eljössz és adsz nekem egy lehetőséget, hogy bocsánatot kérjek, és hogy bebizonyítsam én vagyok az az énekes. Mert tényleg én vagyok az! Magam miatt mondom! Szeretnék megint az a fiú lenni.

Üdvözlettel: Bill Kaulitz

-Na mit ír? –kérdezte Vic kíváncsian.
-Semmi különöset. –suttogta Kimy hevesen dobogó szívvel, az arcát pedig elöntötte a forróság.
-Szóval bocsánatot szeretne kérni és meghívott a New York-i koncertre?
-Igen. –nevette el magát Kimy és izgatottan remegő kezéből az asztalra hullott a levél.
-Ugye elmész?
-Nem hiszem. –mondta a lány a szemét lesütve. –nem tűnik jó ötletnek. Félek tőle…

*
-Félek tőle Tom! –mondta Bill, miközben idegesen csavargatta a haját.
-Ugyan mitől? Ez csak egy lány…
-Nem. Ő nem csak egy lány! Ő az a lány! Tudod az, akire gondolni szoktam, mikor megkérdezik, hogy milyennek képzelem az igazit.
-Hülye vagy! Komolyan nem értem mi van veled. Ez most akkor egy randi? –Tom felvonta a szemöldökét és hatalmas idézőjeleket rajzolt a levegőbe a "randi" szó közben.
-Nem tudom. –dünnyögött Bill elgondolkozva az állát pedig a kezébe támasztotta.
-Én meglepődnék rajta! –röhögött a gitáros. –elvégre olyan ritkán van az hogy te randizol, mint az, hogy én nem!
-Köcsög! –háborgott Bill idegesen.
-Inkább koncentrálj a beéneklésre, már csak öt percünk van!
-Már kész vagyok! –morogta idegesen Bill, majd még egyszer átolvasta a dalszövegeket, amiket már rég kívülről tudott.
Mikor kiléptek a Times Sqeer-en felépített hatalmas színpadra, óriási sikítás fogadta őket. Bill lelkesen elmosolyodott és a magasba lendítette a kezét. Elkezdődött a koncert. Az énekes végig csak azt az egy arcot kereste a tömegben, de Kimy nem volt sehol. "Hol van? Hol lehet? Miért nincs itt?"
A koncert pillanatok alatt elrepült Billnek fel sem tűnt, automatikusan csinált már mindent. Az utolsó szám után, kifújta magát, de intett Tomnak, hogy még ne menjenek le a színpadról. Odarohant a bátyjához és izgatottan remegő térdekkel kezdett el a fülébe suttogni.
-El tudnád most játszani a Heilig-ot? –kérdezte reménykedve.
-El. –bólintott Tom csodálkozva. –de miért?
-Csak kérlek, tedd meg értem! Nagyon fontos lenne!
-Rendben.
Bill intett Georgnak és Gustavnak, hogy lemehetnek, majd újra a mikrofonhoz lépett.
-Nem tudom, hogy hallja-e akinek éneklem, de egy bocsánatkérés képpen szeretném elénekelni a Heilig-ot. Tom fog hozzá gitározni. Csak annyit szeretnék mondani, hogy… -Bill elakadt, ahogy a színpad szélén, jobbra észrevette az a nagy kék, áhitattól remegő szempárt. Bill lassan Kimy felé fordult és kinyitotta a száját, de megszólalni nem tudott. A szemük találkozott, Kimy pedig halványan elmosolyodott. –ha rám nézel, az vagyok, aki lenni akarok. –mondta Bill, majd elkezdte énekelni az utolsó dalt. Mámorító, megszállott hangja szinte illatként töltötte meg a levegőt, amit Kimy akaratlanul is belélegezett. Miközben Bill énekelt, végig a lány szemébe nézett, a dal végén pedig elmosolyodott. Kimy áhitattal nézte, ahogy a magas alak elindul felé, majd óvatosan leugrik a színpadról. Nem húzta őt fel magához, nem hozatta fel, ő ereszkedett le.
-Hát eljöttél? –kérdezte Bill boldogan, és a kezei felkúsztak a lány karjaira.
A tömeg döbbenten hallgatott, csak halk és értetlen suttogásuk törte meg a csendet.
-Igen. –bólintott Kimy, majd zavartan a nagy tömegre pillantott.
-Gyere, menjünk innen! –megfogta a lány kezét és elkezdte őt kifelé húzni a tömegből.
-Hová megyünk? –kérdezte Kimy értetlenül, mikor már a Times Sqeer mellékutcáit járták.
-Nem tudom. –mondta Bill mosolyogva, majd megállt és kíváncsian méregette a lányt. –megmutatod még egyszer? –kérdezte izgatottan.
-Micsodát? –értetlenkedett a lány.
-A kezedet. –suttogta Bill.
Kimy felmutatta a csuklóján a tetoválást, de még mindig csak hitetlenkedve nézett az énekesre.
-Igazi vagy? –kérdezte csillogó szemekkel.
Bill nem mondott semmit, csak megfogta Kimy csuklóját és finom kis csókot lehelt rá.
-És te az vagy? –tette fel ő is a kérdést halványan elmosolyodva, ahogy érezte, hogy a lányt kirázza a hideg.
Kimy félve nézett fel az énekesre.
-Megölelhetlek? –kérdezte miközben még mindig kételkedve nézett Bill arany szemeibe.
Bill átkarolta és magához szorította a lányt.
-Igazi vagyok. –suttogta sóhajtva, miközben beszívta a lány édes illatát és ujjait annak hajába fúrta. –haragszol még rám?
-Csalódtam. Nem haragszom. Egyszerűen csak csalódtam.
-Jóvá tudom még tenni?
-Talán.
Bill elengedte Kimyt és elmosolyodott.
-Mit csinálsz? –kérdezte a lány csodálkozva mikor az énekes elkezdte feltűrni a pólója ujját, egészen a válláig. –te… uramisten. –Kimy döbbenten nézett az énekes karjának belső oldalát díszítő kis feliratra. "Heilig"
-Az után az este után csináltattam. Soha nem akartalak elfelejteni téged.
-Még mindig nem hiszem el, hogy te vagy az. Ilyen voltál akkor is, mikor a szemembe néztél.
-Kirázott a hideg és megállt az idő. Te is érezted?
-Igen, éreztem! –nevetett Kimy ahogy az énekes arcát figyelte.
-Mit gondolsz, létezik szerelem első látásra? –Bill kíváncsian nézett a lányra, miközben kisimított egy kusza vörös tincset Kimy arcából.
-Nem tudom. –sóhajtott Kimy.
-Akkor… -Bill elmosolyodott és nagy kezei közé vette Kimy arcát. –csukd le a szemeid.
-Miért? –értetlenkedett a lány.
-Bízz bennem! –Kimy behunyta a szemeit, Bill pedig óvatosan végigsimította az arcát, majd egészen közel hajolt hozzá. –most nyisd ki. –kérte kedvesen, Kimy pedig felpillantott rá. –na? Most már létezik? Mert én úgy érzem, hogy…
-Talán… -suttogta Kimy lesütött szemekkel.
-Szeretlek! –bukott ki a szó Billből. –tudom, hogy őrültség és hogy nem bízol bennem azok után, ahogy veled viselkedtem…
-Tudom, hogy őrültség de azok után is, ahogy velem viselkedtél, úgy érzem képes, lennék követi téged akár a világ végére is.
-Szóval mégis csak létezik szerelem első látásra? –kérdezte Bill mosolyogva.
-Már akkor is létezett. –válaszolt Kimy és a csuklóját díszítő "Heilig" feliratra pillantott, majd átölelte az énekest.
-Hogy lehet, hogy máris megbocsátottál?
-Mi értelme lenne veszekedni és gyűlölködni? Utálom ezt. Már tudom, hogy tényleg te vagy az!
-Soha ne menj el többet, kérlek!
-Soha ne hagyj egyedül! –Kimy szemrehányóan elmosolyodott, közben pedig érezte, hogy Bill ujjai ismét a csuklójára fonódnak.
-Pont ilyen voltál az álmaimban. –suttogta Bill, majd lassan kissé remegve, megcsókolta Kimyit.

Ments meg! 7. Rész

Köszönöm mindenkinek a szavazást, Rea oldalán, még akkor is ha volt egy kis "zűr" a szavazatok hirtelen egekbe ugró számával...

Az új rész, egyfajta... hát kis bukkanó számomra. Innen gyorsan le tudnám zárni, mert mostanában ezen gondolkoztam. Ha tetszett légyszíves írjátok meg itt, vagy facebookon és akkor (gondolom) lesz folytatás is. 

Jó rettegést, meg mindent!:$

Puszi Darkside

Jah és a beszúrt zene kötelező!!! Megdobja... a hangulatot:)

"Ahol dönthetsz élet és halál között."

Hideg volt a tavaszi este.  Sötét felhők gyülekeztek a csendes kis kertváros fölött. Az egyik kertesház emeleti ablaka halkan kitárult. Egy fiú mászott ki az ablakpárkányra és óvatosan körbenézett. Vigyázva az ablak alatt álló fa ágába kapaszkodott, és megpróbált leereszkedni. Tompa puffanással zuhant a földre.

-Francba! –nyögte miközben négykézlábra állt.

Gyorsan leporolta magát és megdörzsölte a kezeit, majd elindult a kocsija felé.

Az audi hangosan felbődült, Seth pedig félve indult el vele.

Gyorsan megérkezett az elhagyatott raktárépülethez és ki is pattant a kocsiból. Amint meglátta a helyet fellángolt benne a düh. A nagy vasajtó nyitva volt, enyhe világosság szűrődött ki a résből. Seth átmászott a kerítésen, majd hirtelen megállt, amint néhány méterre az ajtótól az épület sarkánál megpillantott két ismerős alakot.

-Seth? –az egyik alak megszólította a fiút rekedtes hangján, mire az zavartan elfordította a fejét.

-Bocs, ha zavarok. –nyögte a tarkóját vakarva, de még mindig nem nézett vissza.

-Te meg mi a francot keresel itt? –kérdezte a másik, a magasabbik, ahogy pedig közelebb lépett, Seth hosszú szőke haj libbenését látta a sötétben.

-Milo miatt jöttem! –válaszolt a fiú suttogva.

-Miért nem szívódsz fel kölyök? –kérdezte Theo idegesen.

-Azért amiért te sem! Bár azt hiszem neked van más okod is itt maradni. –Seth Sharonra pillantott, majd közelebb lépett a lányhoz. –nem is igaz, hogy a csajokra buksz ugye? Csak Milo miatt kamuzol! Félsz tőle igaz?

-Igen. –suttogta a lány.

-Hát én nem. –mondta Seth és az ajtóhoz lépett.

-Ne balhézz! –kérte Sharon, de addigra a fiú már belépett.

-Ezt nem hiszem el! –csattant fel azonnal Milo örömteli hangja. –Seth! Hát visszatértél! –a bandavezért felállt és a fiú elé rohant, majd átkarolta és a régi kanapék közé kísérte Seth-et. –nem tudod mennyire vártalak! És nem tudod, hogy Adam mennyire várt! Alig várja, hogy jól leszopd! –Seth meg sem hallotta Milo szavait, automatikusan levágódott az egyik kanapéra Adam mellé.

-Jól vagy? –kérdezte Adam aggódva és ijesztően beesett arca megfeszült.

-Ja. –nyögte Seth, de nem reagált, miközben a fiú átkarolta.

-Mivel szolgálhatlak ki? –kérdezte Milo, miközben felrúgta a csapóajtót a földről. –Adam épp az új anyagot teszteli.

Seth kérdőn nézett a fiúra, mire az egyenesen az arcába lehelte a füstöt.

-Állat! –jegyezte meg Seth, miközben ő is beleszívott a cigibe. –de most nincs kedvem füvezni.

-Akkor mit szeretnél? –kérdezte Milo a szemöldökét rángatva.

-Heronit! Csak tiszta heroint…

-Persze! –vigyorodott el a diller és leereszkedett a csapóajtó alá. Néhány másodperc múlva vissza is jött az előkészített tűvel. –belőjem én vagy csinálod te? –kérdezte gonoszul mosolyogva.

-Majd én! –nyögte hirtelen Adam, Milo pedig dühösen nézett rá.

-Ricky hol van? –kérdezet Seth, miközben Adam a kezébe vette a tűt, ő pedig feltűrte a pulcsija ujját.

Adam arca megrándult, de nem válaszolt.

-Túllőtte magát. –válaszolt a vállát megrántva Milo, Seth torka pedig azonnal elszorult.
Adam végignyalta tűt, (a sterilizálás helyett) majd megütögette Seth alkarját.

-Mehet? –kérdezet a füvescigivel a szájában, és a homlokát ráncolta.

-Ja. –nyögte Seth és lehunyta a szemét. "Csak öt másodperc, csak öt másodperc, csak öt kibaszott másodperc… " –istenem! –Seth kinyitotta a szemét és hátravetette a fejét, majd felsóhajtott. –ez kurva jó cucc! –suttogta elkábulva.

-Bírod? –kérdezet Adam suttogva, miközben megsimogatta Seth véraláfutásos kezét.

-Rohad jó! –nyögte Seth miközben lassan lecsukta a szemét.

-Theo és Sharon hova a picsába tűntek? –kérdezte Milo idegesen és elindult a kijárat felé, majd el is tűnt.

-Miért jöttél vissza? –kérdezte gyorsan Adam, hirtelen felélénkülve.

-Milo miatt.

-Belőve nem fog menni. –sóhajtotta Adam miközben Seth arcát figyelte. –mi történt veled… miután elvittek?

-Börtönben nem voltam csak a rendőrségen. De az is borzasztó volt. Aztán kihoztak és… a saját pénzemből fizettem a károkat. Utána történt egy baleset a kutyámmal, közben pedig kezdtem kitisztulni. Iszonyatos volt, mert akkor jöttem rá igazán, hogy megint függő vagyok. Nagyon hiányzott. Lassan már több mint három hete tiszta vagyok. Vagyis az voltam.

-Milo azt mondta, hogy kár volt téged felnyomni, mert hogy valamiért baszottul különlegesnek tart téged. De ugyanakkor szerintem tetszett is neki. Nagyon jól szórakozott.

-Te tudtad, hogy Sharon igazából nem is leszbikus? –kérdezte hirtelen Seth felemelve a fejét.

-Ja. –bólintott Adam. –de ne beszélj róla! Sharon jó színész, nem bukik le, ha mi nem pofázunk. Milo csak így hagyja békén. Meg is ölné, ha tudná, főleg ha rájönne, hogy Theo-val együtt vannak.

-És Ricky? Tényleg…?

-Ja új cucc volt és sokkal erősebb, mint amivel eddig lőtte magát. Milo nem mondta és ugyanannyit adott neki. Kurva nagy gáz volt! Theo megpróbálta neki beadni az adrenalint meg minden de nem történt semmi. Milo meg azt mondta, hogy ide nem hívhatjuk ki a mentőket, mert akkor később jönnek a rendőrök és megtalálják a pincében a cuccait. Theo-nak el kellett vinnie, vissza a város felé. Mikor visszajött annyira sírt. Csak ledobta az út szélére és felhívta a mentőket. Azt mondta, hogy megvárta volna őket, de be volt állva és azonnal észrevették volna rajta. Még mikor mesélte akkor is rázta a hideg. Milo meg leszarja. Akkor egy patkány.

Seth hallgatott. Sharon és Theo közönyös képpel Miloval beszélgetve jöttek vissza, és szintén leültek. Sharon rágyújtott egy szál cigire és beidegződött fiús mozdulataival fújta ki a füstöt.

Egy óra múlva már az egész helységet megtöltötte a tömény füst. Milo, Adam és Theo egy-egy jointot szívtak. Sharon éppen Seth újabb adagját lőtte be. Adam félt, hogy esetleg túllövik a fiút, ezért nem merte ő belőni a szert. Az asztalon gyülekeztek az üres sörösüvegek, miközben Seth ereiben újra elvegyült a heroin.

-Semminek nem kell értelmet keresni, nem kellenek okok, nem kell gondolkozni, csak csinálni a dolgokat. Ez a boldogság titka. –Milo szentül meg volt győződve róla, hogy amit mondd az úgy is van, Seth pedig nem vonta ezt kétségbe. Miközben lerogyott, felborított pár üveget, amik csörömpölve törtek össze a földön. –emlékszem a gimiben mindig lenyeltük ezeket. –nyögte Milo kábán, miközben az apró szilánkokra nézett.

-Ezeket? –kérdezte Seth és felvett egy szilánkot a földről, közben pedig majdnem lefejelte a kis asztalt, amin a többi üveg állt.

-Ja. Arra fogadtunk, hogy ki tud többet lenyelni.

-Ez egy nagy faszság! –morogta Sharon miközben vádlón nézett Milora. –szétvágta volna a torkodat.

-Édesem, mondd csak mennyire látod szétvagdaltnak a torkomat? –Milo gúnyosan felvett egy kis szilánkot a földről, majd a fogai közé vette azt. –figyelj! –mosolygott majd egy korty itallal együtt lenyelte a szilánkot.

-Bazmeg! –hördült fel Seth döbbenten. –kibaszott egy állat vagy!

-Nyugi már kölyök! Tudod, hogy a börtönökben mi mindent lenyelnek a fegyencek, csak hogy legalább a börtön kórházáig kijussanak?

-Hülyeség. –Seth hátradőlt és lehunyta a szemeit.

-Fogadjunk, nem mernél egyet sem lenyelni! –nevetett fel Milo, gonosz eszelős tekintetével.

Seth szemei kipattantak és előrehajolt. Pont szemben ült a bandavezérrel.

-Fogadjunk, hogy lenyelek hármat! –mondta bátran a mellette ülő Adam pedig összerezzent.

-Úgysem mered! –vigyorgott Milo.

-Na figyelj! –Seth a szájába vette az apró szilánkot, majd nagyot húzott az egyik sörösüvegből. A szilánk kellemetlenül szántotta végig a torkát, egy másodpercig azt hitte, hogy a száját elönti a vér keserű íze, és levegő után kap, de végül nem történt semmi. Adam megkönnyebbülten felsóhajtott, Sharon is kiengedte a visszatartott levegőt és kifújta magát. Seth felpillantott Milora de a bandavezér arcáról semmit nem lehetett leolvasni. Theo feszengett. A fiú a szájába vette a következő szilánkot és azt is gyorsan lenyelte. Közben elkezdte érezni, ahogy felfordul a gyomra az alkohol és a drog keveredésétől.

-Semmi nem vagy! –suttogta Milo Seth szemei közé, sötét, elboruló tekintettel.

Seth lenyelte a harmadik szilánkot is, majd elvigyorodott.

-Nagyon ügyes! –forgatta a szemeit Milo és felállt, majd megkerülte az asztalt. –de ez nem fájdalmas. Itt csak merned kell kockáztatni. –Milo Seth arcába fújta a füstöt, majd elgondolkozva nézett le a kanapén ülő fiúra. –tudod a faterom, nagy piás volt. Rengeteget bántott engem. Eleinte csak mikor anyuci nem volt otthon. Aztán kitalálta, hogy hogyan okozzon nekem fájdalmat, úgy hogy az anyám ne vegye észre. –a bandavezér előre hajolt és Seth vállára tette a kezét. –a szemembe nézett, a vállamra tette a kezét és a hüvelyk ujjával elkezdte szorítani a kulccsontom. –Seth szótlanul tűrte az egyre erősebb szorítást, miközben úgy érezte a csont, amit Milo szorít másodperceken belül, megadja magát, és egyszerűen kettéroppan. –annyira fájt! Pont annyira, mint most neked. De nem üvöltöttem, mert tudtam, hogy akkor még sokkal jobban fájna. Nem mertem, érted? Nem mertem üvölteni! –Seth összeszorította a fogait és már várta azt a tompa reccsenést, de nem történt semmi. Milo elengedte a következő pillanatban, viszont a cigije már ott füstölgött Seth nyaka alatt. A legroszabb az volt benne, hogy senki nem állította meg. Szabadon kínozhatott másokat. Seth a mellkasához kapott és beharapta az ajkait, ahogy megtapintotta a szinte még mindig égő sebet.

-Ezért megöllek! –suttogta dühösen, de amint felállt volna Milo hatalmas ütése elterítette.

-Jézusom Milo! –csattant fel Sharon ijedten.

Adam rémülten próbálta felrángatni Seth-et miközben Milo a fiú bordái közé rúgott.

-Úristen Milo állj le! Kérlek, állj le! –kiabált a lány, Theo pedig próbálta lefogni a bandavezért.

-Gyere! –kiabált Adam Seth-nek, miközben a fiú karját rángatta.

A fájdalom, a drog és az alkohol azonban nem engedtek, így Adam kénytelen volt átvetni Seth karját a vállán és úgy rángatta ki őt az épületből.

-Adam vidd el innen! –kiabált Sharon kétségbeesetten, aztán egy hangos pofon elhallgatatta.

Seth nagy nehezen átmászott a kerítésen, őt követte Adam aki aggódva nézett hátra. "Vajon miket csinálhat most Sharonnal és Theoval ez a szörnyeteg?"

-Én nem… a kocsit… nem tudok most vezetni. –nyögte zavarodottan Seth, mire Adam kitépte a kezéből a kocsikulcsot, és gyorsan benyomta a fiút az autóba.

Mintha egy fájdalmas hosszan elnyújtott üvöltést hallottak volna még a raktárból kiszűrődni, de már nem álltak meg. Adam beindította a kocsit és nagy gázzal elhajtott.

Mikor megálltak a szép kertesház előtt Seth zavartan próbált beszélni.

-Te ne… nem akarom, hogy neked… ne gyere be.

-Be tudsz menni egyedül?

-Nem. –nyögte Seth és lassan megrázta a fejét. –va… vagyis de. Tudok… megoldom.

-Figyelj én lelépek. –suttogta Adam halkan. –te se menj vissza soha.

-Mi? –Seth értetlenül nézett a beesett arcú srácra.

-Eltűnök innen. Eddig Miloval laktam, de azt hiszem itt az ideje tovább állnom. Majd csak megint összeszed valaki az utcán.

-Vidd el… a kocsimat. –nyögte Seth. –majd azt mondom Billnek, hogy nem emlékszem mi lett vele. Eltűnt vagy… ellopták. Nem fogja… nem fogja bejelenteni, inkább vesz egy… egy… egy újat.

-Komolyan mondod? –kérdezte Adam csodálkozva.

-Ja. –nyögte Seth kábán. –vigyázz magadra. –suttogta majd kivágódott a kocsi ajtaján.

A fű hideg volt és nedves.

-Te is! –hallotta Adam hangját valahonnan a háta mögül, majd a kocsi egyre halkuló motorzaját.

Most pont olyan volt, mint mikor elindult. Ott térdepelt a földön. Csak most éppen készült összehányni magát. Távolról mintha hallott volna egy ajtócsapódást, majd egy vékonyka hangocskát, aki a nevét mondja, de nem tudott felnézni. Összegörnyedt és remegve elhányta magát. Az imádott audit már nem lehetett hallani csak azt a vékony kis hangot. A torkát összemaró keserű ízen kívül csak egy valamit érzett. Nem is tudta elképzelni, hogy honnan jöhet, mégis érezte azt az enyhe cseresznye illatot. Valaki megérintette a hátát, és megint a nevét mondták ő, pedig megfordult. Egy kislány volt az. A szomszéd kislány akit párszor látott már a szüleivel.

-Seth! –suttogott vékonyka hangján. –jól vagy?

-Te meg mit keresel itt? –kérdezte a fiú értetlenül. –takarodj vissza a házba és aludj tovább.

-De…

-Nem érted? Húzzál vissza aludni. Egyáltalán mit akarsz tőlem? –nem várta meg a választ ott hagyta a kislányt. Egyáltalán abban sem volt biztos, hogy a kislány valóban ott van-e. Támolyogva megindult a ház felé és elővette a kulcsait. A három fokos lépcső nagy kihívást jelentett ebben az állapotban, Seth pedig amint elesett megint elhányta magát. Nagy nehezen eljutott az ajtóig és valahogy kinyitotta azt. Ráfordította a zárat, de csak a nappaliig tudott eljutni. Képtelenségnek érezte, hogy felmenjen a lépcsőn a szobájáig. Ledőlt a kanapéra de elaludni csak hosszas forgolódás és szenvedés után tudott.

Hullottak rám a csillagok. Ahogy felnéztem csak estek le az égből. Akkor ez biztosan álom. Vagy be vagyok állva. Lehet megint valami hallucinogént vettem be. Vagy LSD-t. Nem tudom. Nem is érdekel már. Olyan nehéz elvonatkoztatni a valóságot az őrülettől. Nem éreztem semmit, csak hogy a földön fekszem. A kezeim mellettem. Próbáltam megmozgatni az ujjaim, de nem ment. Mindkét kezemet fogta valaki.

-Meg fogsz halni. –hallottam a bal oldalamról Bill hangját és tudtam, hogy ő fogja az egyik kezem. –én már lemondtam rólad.

-Nem fogsz meghalni Seth! Soha nem fogunk lemondani rólad. –határozottan más volt a kéz, ami a másik kezemet szorította.

Tehát álmodom. Biztosan álmodom. Vagy mégsem. Csak képzelem a csillogó eget de ők itt vannak velem. Itt a kórházban. Igen? Nem? Fogalmam sincs. Talán a sors iróniája, hogy mindketten az őket jelképező tetoválás mellett szorították a kezem. De miért vagyunk itt? És hol vagyunk egyáltalán? Értelmetlen minden. És mi lesz, ha felébredek? Vagy már ébren vagyok? Megint kiestek a dolgok? Lassan felálltam és ők is ugyanezt tették. Nem engedték el a kezeim.

-Álmodom? –kérdeztem tőlük félve.

-Nem. –válaszolt Bill.

-Igen. –mondta Tom én, pedig csak kapkodtam a fejem.

El akartam engedni őket, de nem ment. Egyszerűen nem ment, képtelen voltam. Ahogy jobban körülnéztem felismertem, hogy egy pályaudvaron vagyunk. Nem tudom, hogy pontosan hol de egy pályaudvaron. Ezt biztos volt! Felnéztem az égre. És akkor már értettem. Nem a csillagok hullottak az égből, hanem a hó. Gyűlöltem a havat. Mindig a karácsony jutott róla eszembe. A karácsony az, ahogyan üveges tekintettel bontogattam az ajándékaimat. Mind drága cuccok voltak. Mégsem érdekel egyik sem. Csak egy boríték rajta a nevemmel. Fekete tinta, dőlt betűk, elmosódva. Sírt miközben megírta? Talán…

Elindultunk a vonatok között. Néztem a vágányokat és a sok szerelvényt. Rengeteg volt. Több száz, biztosan. Figyeltem a táblákat, ahová az úticél volt kiírva. Mindegyik vonat mellett állt egy ilyen. Különösek voltak. "Az autópályán Tommal" –ez állt az egyiken. Csodálkozva néztem fel Tomra.

-Ez a vonat tényleg visszavinne oda? –kérdeztem csillogó szemekkel. Elmosolyodott. A tekintetéből áradt a szeretet.

-Igen. –bólintott és összeszorította a száját. Értetlenül néztem rá. Csak nem? Ugye nem a sírás kerülgeti?

Tovább mentünk a vonatok között. Figyeltem a táblákat. "A színpadon Billel" –olvastam mosolyogva. Milyen egyszerű volt akkor még minden. "A nappaliban az ikrekkel augusztus. 1-jén" –elszorult a torkom. Billee… Billee… láttam magam előtt, ahogy a kiskutya kidugta a fejét a dobozból és szinte még hallottam, ahogy Tom hatalmasat káromkodott, de ugyanakkor nevetett is. Mennyire imádtam őket akkor. Utána megkaptam életem első autóját. Nem is tudom melyik ajándéknak örültem a legjobban.

"A Kaulitz bulin" –felnéztem Billre ahogy hirtelen eszembe jutott, hogy tulajdonképpen itt kezdett minden megromlani. Már rögtön az elején.

-Bill! –szólítottam meg remegő hangon.

-Igen kölyök? –kérdezte kedvesen és elmosolyodott. Oh istenem de keveset láttam ezt a mosolyt. Pedig olyan átkozottul szerettem.

-Felszállhatok rá? –kérdeztem remegő hangon. Arra gondoltam, hogy ha visszamennék oda a vonattal, esetleg minden megváltoztathatnék. Ha nem veszem be ott azokat a tablettákat, talán soha nem jutunk el idáig.

-Igen, felszállhatsz. –válaszolt Bill mosolyogva.

-Ne, Seth! Ne szállj fel! Nem ez a megfelelő vonat. –Tom arca annyira meggyötört volt. Nem értettem, amit mondott.

-Hogy érted ezt? –kérdeztem csodálkozva.

-Csak egy vonatra szállhatsz fel, hogy mindent helyrehozz. –mondta, közben pedig megszorította a kezemet.

Lassan végighordoztam a tekintetem az előttünk álló több száz vonaton, majd elkeseredetten néztem fel rájuk.

-Hol vagyunk egyáltalán?

-Talán azon a helyen, ahol dönthetsz élet és halál között. –válaszolt Tom és körbenézett.

-Haldoklom?

-Igen. –suttogta Bill.

-Nem! –erősködött Tom és tovább húzott a vonatok között.

Nem értem. Hogy lehetne itt megtalálni a megfelelő vonatot? Hiszen annyi van belőlük. "Bill és anya esküvője" –biztosan nem ez az. Ezt tudtam. Ott már rég késő lett volna bármit is helyrehozni. Emlékszem, Tom nem volt ott. Se a templomi esküvőn, se azt esti bulin. Mikor anya és Bill az egyhetes nászútukon voltak, mi alig szóltunk egymáshoz. Annyira üresnek éreztem magam. Tovább olvastam a táblákat. "Harmadik éjszaka Lanával" –Lana… Lana… mennyire hiányzott. Olyan egyszerű volt vele minden. Akkor minden más és sokkal egyszerűbb volt. "Az asztal mellett az öngyújtóval" –jézusom. Égni fogsz te is, Tom is és minden! Hangosan üvöltött a hangom a fejemben. Ha most visszamennék akár fel is gyújthatnám az egész házat. Ez is lehet a megoldás. Végezni velük és magammal. De nem! Hiszen anya is ott volt. Akkor ő is ott égett volna el velünk együtt. Gyorsan elhessegettem a gyújtogatás gondolatát és mentem tovább, Billel és Tommal együtt. "Elrabolva Tom kocsijában" –olvastam a következő úticélt és megálltam.

-Ez lesz az. –suttogtam az ikreknek. Ha nem alszom el ott a kocsiban, soha nem álmodok a másik énemmel.

-Nem. –rázta a fejét Tom. –szerintem nem ez az.

Nem kérdeztem, hogy miért nem, egyszerűen csak hittem neki. "Riley bulija" –nem biztosan, nem. Bár ott is lett volna mit megváltoztatni. Riley… igazi barátok voltunk. Talán ő volt az egyetlen igazi legjobb barátom. Persze ott voltak a többiek, Sean és Nathan, na meg Danny. És ott volt Taylor. Taylor, akit soha nem hívtam vissza, pedig megígértem neki, hogy már az első nap beszélni fogunk. Amint eljöttem Los Angeles-ből soha többé még csak nem is érdeklődtem felőlük. "Az orvosi vizsgálatok napja" –ott már késő lett volna ott megváltoztatni a dolgokat. De hát akkor melyik az? Melyik vonatra kell felszállnom? Rengeteg mellett elhaladtunk. Voltak, amelyek elgondolkoztattak. Talán ez az! Vagy talán ez! –de Tom mindig leállított. Bill nem szólt bele, felőle felszállhattam volna akár a legelsőre is. Talán az lett volna a legjobb, ha visszamegyek az autópályára Tommal és ott kiugrom a kocsiból. Hirtelen belegondoltam, hogy milyen pillangóhatást idéznék elő ezzel. Tom nyomorutul, a bűntudattól üldözve élné le az egész életét. Nem azt nem lehet!

Ahogy hátra pillantottam döbbenten vettem észre, hogy a vonatok, amikre nem szálltam fel eltűntek. Csak a hóval borított vágány maradt a helyükön. Fogytak a lehetőségeim. És hirtelen már nem is olyan sok lehetőség volt hátra.

Tovább menten egyre izgatottabban. Meg kell találnom azt a vonatot. Egyre többet és többet hagytam magam mögött. Bill és Tom mindvégig a kezemet szorítva követtek. Kirázott a hideg. A hópelyhek elnehezítették a szempilláim. A gyomrom görcsölt, és egyre jobban fáztam. "Fény derül Bill hazugságára" –nem ez az. "Tom az apám" –nem ez az. "A fürdőszobában, egy borotvapengével a számban" –talán ez lehet. Csak le kéne nyelni azt a szart. Nem fájna!

Tom tovább húzott. Megint hátra néztem. Végtelen hosszú sínek egymás mellett, de már a szerelvények nélkül. Nem volt hátra, már csak öt vonat. "Az első pofon Tomtól" –nem. "Az új ház konyhájában Billee-vel" -nem. "Hat évesen magányosan suttogva az ágyban" –nem. Vagy talán… mire megfordultam a vonat már eltűnt. Egy percre azt hittem megtaláltam. De mégse. Már csak kettő volt hátra. "A párizsi Tokio Hotel koncert előtt" –ez az!

-Ez az! –csattantam fel. Ha itt nem találkozunk, akkor mindannyian nyugodtan élhetünk tovább. Igen! Biztosan éreztem, hogy megtaláltam a jó vonatot. Bill a bal oldalamon állt, közelebb az utolsó vonathoz. Lenéztem a földre. Kis repedés szánkázott végig köztünk. Villámgyorsan hasított belém a felismerés: elszakadok tőle! –nem azt nem lehet! A repedés egyre nagyobb lett. Bill hirtelen magához rántott és Tommal együtt átzuhantunk mellé.

-Ne! –kiáltottam, ahogy eltűnt a vonat. –nem, nem, nem!

Rettegtem az utolsó vonat úticéljától, fogalmam sem volt róla, hogy hová mehet, mégis felnéztem rá. Lassan elolvastam a táblát… majd újra és újra. Megszorítottam Bill és Tom kezét, a szemem pedig megtelt a könnyeimmel. "A születésem előtt, kilenc hónappal, németországban" –ez nem az én vonatom. Tudtam, hogy nem az. Hiszen én nem voltam ott, nem változtathattam volna meg a dolgokat. Bill és Tom várakozva néztek rám. Nagyot sóhajtottam és lassan elengedtem a kezüket. Ha ők elmennek ezzel a vonattal, megváltoztathatnak mindent. Én nem fogok megszületni, úgy pedig minden… minden tökéletes lesz. Bill és Tom kérdőn néztek rám.

-Soha egyikőtök se nézzen az anyámra. –kértem keserű szájízzel, erőltetetten mosolyogva.

Tom nem mondott semmit, Bill is csak felsóhajtott. Végül lassan mindketten felszálltak a vonatra. Elfordítottam a fejem lehunytam a szemeim és vártam. Egy perc múlva mikor felnéztem a vonat már nem volt sehol. És most mi jön? Várom a halált? Várom, hogy Bill és Tom a múltban egészen másképp csináljanak mindent? Nem történt semmi. Mintha valahonnan tompa hangokat hallottam volna de semmi mást. Féltem. Rettentően féltem. Aztán a végeléthatatlan hózuhatagban hirtelen észrevettem valami sárgás fényt. Azon a vágányon közeledett, amin az utolsó vonat elment. Nem akartam megtudni, hogy mit hoz felém. Nem akartam tudni, hogy mi fog leszállni róla. Leugrottam a peronról, egyenesen a sínekre. A vonat fütyült és szikrázó kerekekkel fékezni kezdett, de nem tudott megállni, és hatalmas erővel a mellkasomnak csapódott. Mintha csak szilánkokra törtem volna hirtelen… a szám megtelt levegővel, az ereim kitágultak aztán hatalmas erővel becsapódtam…

-Hát ez remek! Összehányta az egész kertet, a lakást, most meg itt fekszik eszméletlenül a nappaliban. Undorító ez a gyerek!

-Bill! –idegeskedett Nina miközben a kanapén fekvő fiú mellett állt és a férjével veszekedett.

-Sajnálom, de ezen nincs mit szépíteni! Seth felelőtlen. Bármit megtenne a drogért. Nem érdekli, hogy mennyire kell lealacsonyodnia. Függő és kész! Reménytelen!

-Anyu… -Seth kinyitotta a szemeit, Nina pedig azonnal mellette termett.

-Kicsim! Kicsim, jól vagy?

Bill félrelökte Ninát és felrántotta a fiút a kanapéról.

-Te szemét kis dög most utoljára játszottad el ezt velünk. Esküszöm, beváglak az elvonóra ott a helyed. Aztán ha kijössz mehetsz egy javítóba. Visszasírod még a gimit, hidd el! Fizetem itt neked a drága iskolát te meg közben szarsz a pénzemre és elbaszod az életed! De tudod mit Seth? Amint elmúltál tizennyolc, azt csinálsz amit akarsz. Onnantól a rendőrökre vagy bízva. Most viszont azt csinálod, amit én mondok.

-Neked meg mi a geci bajod van? –kérdezet Seth, Bill pedig dühösen visszavágta őt a kanapéra.

-Hol van a kocsid? –kérdezte Bill idegesen.

-Nem tudom. –hazudott a fiú a fejét rázva.

-Remek!

-Bill, kérlek… -Nina óvatosan megpróbálta megsimogatni a fiát.

-Istenem Nina vedd már észre, hogy teljesen kikészít! Tök tudatosan csinálja, csak hogy megőrüljek tőle és visszamehessen Tomhoz. Direkt nem akar rám hasonlítani, mindenben amit csinál Tomot helyezi előtérbe, róla írja a dalait, vele álmodik…

-Honnan tudod, hogy róla írok? –Seth, hirtelen elsötétülő tekintetével nézte az énekest.

-Mostanában nem szoktál gitározni? –kérdezte Bill gúnyosan.

-Nem. –válaszolt suttogva Seth.

-Akkor meg miért írsz ilyen dalszövegeket? –kérdezte Bill felháborodva és meglengett egy papírt a fiú előtt. –"Daddy, I Love You" ez a címe igaz?

-Igen. –suttogta Seth dühösen.

-"Apa szeretlek, mert rosszabb vagy mint én, szeretlek mert nagyobb csalódás vagy a világnak mint én, szeretlek, mert anya elhagyna téged a rosszfiúért, szeretlek, mert kétszínű vagy, félsz és szeretlek, mert ez a dolga egy hősnek, hogy szeresse a nyomorultakat, az olyanokat mint te meg én…" -Bill egy pillanatra felnézett a papírból, majd szánakozva elvigyorodott.

-Elmondja, amit veled kapcsolatban érzek. –jegyezte meg a fiú halkan.

-Utálsz, igaz? UTÁLSZ!!! –ordított Bill a földhöz vágva a dalszöveget.

-Igen utállak! –kiabált Seth dühösen.

-Hát tudod mit Seth? Én is utállak! Fogalmam nincs, hogy miért de utállak. Egyszerűen nem tudnám megnevezni, hogy mi az, ami ennyire idegesít benned. Talán az, hogy egy rohadt kis buzi vagy! Vagy talán az, ahogyan énekelsz. Méginkább lehetséges, hogy a zenéd az, ami ennyire irritál, vagy az, ahogyan kinézel, vagy a ruháid, vagy a stílusod, vagy az együgyűséged és az alpáriságod! A franc se tudja mi ilyen kibaszott idesegítő benned… de várj csak! Azt hiszem megvan! A szemed az! És az a rohadt csalódottság a tekintetedben… egyszerűen arra késztet, hogy megvesselek!

-Mégis hogyan kéne rád néznem? Mit kéne mondanom? Jaj fater, szétbasztad az életem, de azért szeretlek! Nem, nem fogok ekkorát hazudni! Nem szeretlek!

-Jó, mert én sem szeretlek téged! –kiabált dühösen Bill.

-Király! –ordított Seth is. –akkor miért kellett engem idehozni? Miért szakítottál el Tomtól?

-Azért mert csak teher voltál neki is! –mondta gonoszul az énekes, mire a fiú szája azonnal megremegett. –gyűlölt érted? Gyűlölt és megvetett téged! Undorodik tőled te kis rohadék!

-Te szemét! –kiabált a fiú és meglökte az énekest. –elbasztad az életem! Soha nem kellett volna anyám közelébe menned!

-Soha nem kellett volna megszületned!

Csattanás… Seth az arcát fogva nézett fel az énekesre, miközben minden erejével azon volt, hogy csak most az egyszer ne sírja el magát.

-Bill! –kiabált Nina kétségbeesetten. –az isten szerelmére normális vagy?

-Szívem figyelj! –kezdte az énekes kicsit visszafogottabban a mentegetőzést, de Nina nem hallgatta meg, csak maga mellé rángatta Seth-et.

-Nem hiszem el! Mi a fene van veled? –Nina magához szorította a fiát és fásultan nézett fel a férfira.

-Figyelj, sajnálom. Ezt tényleg nem kellett volna, de elvesztettem a türelmem és Seth is…

-Itt most nem ő volt a hibás. –mondta Nina és most először bátran szembeszegült az énekessel.

-Sajnálom, de muszáj volt. Szerinted mégis, hogyan kéne őt megtanítanom rá, hogy tiszteljen?

-Nem tudom! –kiabált a nő kétségbeesetten. –sosem gondoltam volna, hogy pont te leszel az, aki feladja és így fogja majd ráerőltetni a szeretetet.

-A szeretetet? –kérdezte Bill és hörögve felnevetett. –szívem ez már rég nem a szeretetről szól! Én csak próbálom őt elviselni!

-Mi történt veled? –suttogott Nina fájdalmasan elcsukló hangon.

-Elmondom mi történt! Megismertem egy gyereket… egy gyereket, aki elcseszte az életem!

-Fejezd már be! –kiabált hirtelen Seth és előre lépett az anyja mellől.

-Most azt hiszed bátor vagy mi? –kérdezte gúnyosan Bill és végigmérte a vézna gyereket. –kiállsz az anyád mellett, igazán hősies!

-Rohadt szemét! –morgott a fiú és agresszívan Billre villantotta a fogait.

-Szívem kérlek! –kezdte újra az énekes és egyenesen átnézett a gyereken.

-Hagyd őt békén! –mondta Seth figyelmeztetően.

-Ne pofázz bele kölyök! –legyintett Bill és még mindig nem nézett a fiúra.

Seth keze ökölbe rándult és villámgyorsan villogni kezdtek előtte a képek az előző estéről, mikor Milo egyszerűen csak megszorította a vállát ő mégis átkozottul szenvedett. Gyorsan tett egy lépést az énekes felé, majd a férfi vállára tette a kezét.

-Többé te nem fogod megmondani nekem, hogy mit csináljak! –jelentette ki Seth, mire Bill sötét pillantásával szinte megkínozta őt.

-Ha nem veszed le rólam, esküszöm eltöröm a kezedet! –fogadkozott az énekes, a fiú szeme pedig azonnal fellángolt.

-Nem tudod mennyire vágyom rá, hogy tényleg el akard törni! –nevetett gúnyosan Seth és erősen szorítani kezdte az énekes kulccsontját.

A Milo által ígért reakció nem maradt el. Bill arca fájdalmasan megfeszült, de nem csinált semmit, tűrte a fiú érintését. Közben pedig egyre inkább megijedt Seth-től, mert látta, hogy tényleg semmilyen hatása nincs a gyerekre.

-Seth, elég legyen! –szólt közbe Nina visszafogottan.

-Nem! –kiabált a fiú az énekes arcába és még erősebben szorította Bill vállát. –nem fogsz engem tovább kínozni! És anyámat se fogod!

-Ő feleségem, te kis szemét!

-Én pedig a fiad vagyok. Te viszont… te csak egy idegen vagy. Egy idegen, akinek elsőre elvesztem a tekintetében. Láttam mindent… mindent a szemedben, érted? Ott volt az egész életem, láttam a jövőmet. De nem ilyennek! Hiába ismertelek meg, még most is csak egy idegen vagy. Hangtalan, élettelen, jelentéktelen. A szemedben pedig nincsen semmi. Se jövőmet, se a múltamat nem találom. Nem látom benne magamat, vagy anyát.

-Igazán művészi! –jegyezte meg gúnyosan Bill, és lerántotta magáról Seth kezét, majd az öklét a fiú hasába vágta.

-Bill! –sikoltott fel Nina és döbbenten nézett az énekesre, majd azonnal a fiához rohant. –Jól vagy? –kérdezte a fiútól, aki kezeit görcsösen a hasára szorította és a hatalmas fájdalomtól mereven előre görnyedt.

Seth nem válaszolt, csak összeszorította a szemét és fuldokolva kapkodott levegő után. A gyomra összerándult az óriási erejű ütéstől, a szeme bekönnyezett, nem látott rendesen, a fájdalom még az agyát is lebénította. Mikor végre sikerült levegőhöz jutnia pánikolva remegő kézzel támaszkodott meg a kanapén és fuldokolva felköhögött. Kezét a szájára tapasztotta és döbbenten eszelősen lángoló szemekkel nézett fel az énekesre.

-Seth, ugye jól vagy? –kérdezte Nina aggodalmaskodva.

-Persze, hogy jól van! –mondta Bill a kulccsontját dörzsölve és a kezénél fogva durván felrántotta a gyereket.

Seth keze leszakadt a szájáról és a tenyeréből kifolyt a vér, le az ujjain, majd lecsöpögött a szőnyegre. A fiú zihálva nézett az énekes szemébe, de a köhögőrohamoktól beszélni már nem tudott.

-Jézusom Seth! –kiabált rémülten Nina, ahogy a fiú a hasát fogva összeesett. –Bill! Bill ez belső vérzés? –kérdezte rémülten, ahogy lerogyott a fiú mellé, Seth pedig egyre több vért köhögött fel.

-Mi? –Bill lenézett a földön szenvedő gyerekre. –Honnan tudjam? Mit jelent, ha belső vérzése van?

-Azt, hogy meg is halhat!

-Az nem lehet. Én csak meg ütöttem de… az nem lehet, hogy attól vérzik.

-Mindegy, hogy mitől, de vérzik!

-Én ezt nem értem. Nem üthettem ennyire nagyot. Lehetetlen, hogy ettől belül elkezdjen vérezni. Egyébként is…

-Bill, percek alatt elvérezhet!

-Ugyan már! Semmi baja nem lesz…

-Normális vagy? –kiabált Nina kétségbeesetten. –akkorát ütöttél, hogy azonnal vérezni kezdett.

-Szóval most haldoklik? –kérdezte Bill és döbbenten hajolt a gyerek fölé.

-Te biztosan megőrültél! –nyögte Nina kétségbeesetten, majd gyorsan felállt. –gyerünk, segíts! Emeld fel! –a nő utasítására Bill az ölébe vette a gyereket, majd követte a rohanó nőt ki az udvarra. –tedd be a kocsimba! –adta ki a következő utasítást Nina, miközben sietve elővette a kocsikulcsát. –mondom az én kocsimba! –ismételte kiabálva, mikor Bill a saját autójába akarta tenni a fiút. –finoman tedd le az első ülésre. –Nina gyorsan beült a kocsiba és még mielőtt az énekes beülhetett volna lezárta az ajtókat.

-Nina! Mit csinálsz? –kiabált Bill, miközben a nő megfordult a kocsival.

-Egyedül megyek! Tizenöt évig tökéletesen boldogultam vele egyedül is. És akárhogy kerül ki a kórházból én most nem akarlak mellette látni téged!