Pillanatképek

Tom vidáman vágódott ki a szórakozóhely duplaszárnyú ajtaján.

-Hé! Hé Andy! –kiabált nevetve a barátjának, aki szédelegve követte őt, ki az utcára. –Hová tettük le a kocsit?

Andreas kábán, megrázta a fejét, jelezvén, hogy fogalma nincs róla, merre lehet az autó.

-Kurvára beálltam! –nyögte vigyorogva és a gitáros karjába kapaszkodva támolygott tovább a járdán.

-Hallod bazd meg, nem emlékszem rá, hogy merre parkoltam le.

-Talán logikus lenne a parkolóban nézelődni. –röhögött a fiú Tom pedig szédelegve megindult a klub mögötti beállók felé. –Úr isten Tom, én nagyon kivagyok! –Andreas görnyedezve ment a barátja után.

-Gyere már! –türelmetlenkedett a gitáros de a fiú tántorogva megállt és az út szélére hányt. –A kurva életbe Andy! –nevetett Tom és felrángatta a fiút. –Így be nem szállsz mellém a kocsiba! Fogjunk neked egy taxit, az majd hazavisz.

-De Tom…

-Kuss legyen! Gyere! Szépen visszamegyünk a klub elé, ott biztos találunk neked egy taxit. –a gitáros visszarángatta a barátját a szórakozóhely elé.

-A rohadt életbe! –nevetett fásultan Andreas, ahogy a taxikra várakozó hatalmas tömegre nézett.

Éppen bent állt két autó mikor Andreas beállt az egyik nagy sor végére.

-Szórakozol velem? –kérdezte Tom röhögve, majd ismét karon ragadta a fiút és hangosan kiabálva utat tört magának a taxik felé. –Elénézést! Tom Kaulitz vagyok! Volnának szívesek odébb állni? A barátomnak szüksége van egy fuvarra. Igen, igen nyugodtan fényképezzenek csak! Részeg vagyok, jól látják! –a sok telefonvakú villogása közt a gitárosnak sikerült eljutnia az egyik autóig. Türelmetlenül kirántotta belőle az éppen beszálló utast, a barátját pedig benyomta az ülésre. Megvárta, amíg Andreas eldadogja a címet, majd még egyszer hátbeveregette a fiút és becsapta a kocsi ajtaját. Gyorsan átverekedte magát a tömegen és megint a parkoló felé, vette az irányt. Még mindig nem emlékezett rá pontosan, hogy merre is tette le az autót ezért sokáig csak céltalanul bolyongott a rengeteg gépkocsi közt. Már hajnali kettő is bőven elmúlt mikor megpillantotta a szinte már elveszettnek hitt autót. Megindult a kocsi felé és a farzsebébe nyúlt a slusszkulcsért, de hirtelen megállt mikor, meghallotta, azt a furcsán ismerős kattogó hangot. Fásultan fordult hátra és dühösen nézett az őt fotózó paparazzira.

-Könyörgöm, ne már! –fakadt ki és eltakarta az arcát az erősen villogó vaku elől.

Az idegen fotós nem szólt semmit, csak követte tovább a gitárost. Nem rémítette el Tom dühös hangja. Magas volt, majdnem annyira, mint a gitáros, szürke kapucnija a fejére volt húzva, baseball sapkát és napszemüveget hordott még éjszaka is.

-Ember! Nem hallod? Húzz el innen, még mielőtt igazán ideges leszek! –az idegen még mindig csak a gépét kattogtatta. Most már egészen közel került a gitároshoz, csak néhány méter választotta el a zenésztől.

-Dögölj meg te patkány! –kiabált idegesen Tom és tovább trappolt a parkolóban az autója felé. –Nem látod, hogy rohadtul be vagyok baszva? Miért nem lehet engem békén hagyni? Nem hiszem el, hogy ilyen kiabszottul érdekes vagyok!

A fotós tolakodva követte tovább a gitáros mire az megint idegesen hátra fordult.

-Na mi van, villantsz egy mosolyt? –kérdezte az idegen kárörvendően és tovább fényképezett.

-Hogy én mennyire utálom az ilyen gerinctelen férgeket! –kiabált dühösen a gitáros és bemutatott az azonnal villanó kamerának. –Na tessék! Ezt villantom! Baszd meg te rohadék! Most ürülsz? Remélem sok pénzt, kapsz ezekért a képekért.

-El se hinnéd, hogy mennyit! –nevetett a fotós és folytatta a fényképezést.

-Hagyd már abba! A rohadt életbe! Mit akarsz még? –Tom már majdnem elérte a kocsit, amikor a paparazzi megint az arcába villantotta a vakut.

-Csak villants egy mosolyt! –röhögött gonoszul. –Tökéletes lezárása lenne a sorozatnak, azok után, amit a klub mosdójában csináltál.

A gitáros hirtelen megállt az autó mellett és döbbenten nézett fel a fotósra.

-Te… te lefotóztál a mosdóban? –kérdezte hitetlenkedve, és a motorháztetőre dobta a slusszkulcsot, hogy mindkét keze szabad legyen. –A kurva anyádat! –kiabált dühösen. –Hogy lehet valaki ennyire pofátlan? Hogy mersz ennyire belemászni az életembe, te rohadék? –a gitáros nagyot lökött a fotóson és felbőszülve a kamera után nyúlt. –Gyerünk, add ide a fotókat! –az idegen azonnal elrántotta a gépet Tom elől és újra fényképezett. –Add már ide azt a kibaszott fényképezőgépet! –ordított a gitáros és erősen megrángatta a fotóst, majd kitépte a kezéből a kamerát.

-Nagyon gyorsan add azt vissza nekem! –kiabált az idegen is és a gitárosnak esett.

-Te hülye fasz, kurvára megverlek! –Tom dühöngve megragadta a fotós vállát és egyenesen hasba vágta, mire az összegörnyedt és felnyögött. –Na ez már nem tetszik, annyira igaz? –kérdezte Tom nevetve, de az idegen hirtelen kigáncsolta őt. A gitáros a földre zuhant a fotós pedig gyorsan visszavette tőle a fényképezőgépet.

-Hülye köcsög! –mondta szánakozva a paparazzi és a gitáros bordái közé rúgott, majd sietve hátrálni kezdett.

-Hú, az anyádat! Ezért megöllek! –Tom gyorsan feltápászkodott és hátulról húzta le a földre a fotóst.

Az idegen gyorsan lerántotta magáról a gitáros kezeit és felugrott, de a sapkája Tom kezével együtt lehullott róla.

-Mi a… -Tom döbbenten nézett a kapucni alól kibomló szőke hajzuhatagra. –Azt a rohadt! –a gitáros lassan felegyenesedett és még mindig ijedten nézett az előtte álló fotósra. –Te csaj vagy! –mondta tátott szájjal, majd lassan elvigyorodott, ahogy végigmérte a lányt. –Méghozzá nem is akármilyen csaj!

-Dögölj meg! –mondta a lány dühösen fogva a hasát és kitépte a gépet Tom kezéből.

-Hé! –kiabált a gitáros és keményen visszarántotta a lányt. –Bocs, hogy megütöttelek, de… Na! Inkább add oda a fotókat és gyere fel hozzám!

-Fordulj fel! –kiabált a lány és indulatosan visszavette Tomtól a sapkáját, majd rögtön a fejébe is húzta azt.

-Hé! Hé! –Tom erőteljesen megszorította a lány kezét. –A fotókat!

-Megkapod őket a holnapi újsággal együtt! –mondta a lány dacosan és tovább kínlódott a gitáros karjai közt.

-Nem viccelek kislány! –mondta Tom keményen, és még erősebben szorította a lányt. –Add ide azokat a kibaszott fotókat, mielőtt még bajod lesz!

-Milyen bajom? –kérdezte a lány idegesen.

-Nem tudom. –mosolygott Tom és a kocsinak tolta a lányt. –Hogy hívnak?

-Semmi közöd hozzá!

-Ha akarom, van! –mondta Tom keményen.

-Vic. –suttogta a lány.

-Rendben Victoria. Akkor… van egy ajánlatom. Bármennyit is kapnál ezekért a képekért én a dupláját, fizetem neked, csak add nekem az összeset.

-Kifizeted a dupláját? –kérdezte hitetlenkedve a lány.

-És talán még le is fekszem veled! –nevetett Tom, mire Vic undorodva felvonta a szemöldökét.

-Azt mellőzhetjük. –mondta a szemeit forgatva.

-Szerintem meg nem! Különben azt fogom mondani, hogy rámtámadtál.

-Undorító vagy! Nem akarom, úgy végezni, mint az a csaj a mosdóban.

-Hát igen! –nevetett Tom gonoszul. –Szegénykém egy hétig nem fog járni!

-Te hallod magad? –kérdezte a lány döbbenten. –Komolyan mindjárt hányok tőled!

-Az nem lenne jó! –mosolygott a gitáros és óvatosan kivette a lány lógó kezéből a fényképezőgépet. –Szállj be a kocsiba! –mondta hirtelen hangszínt változtatva és kinyitotta az autó ajtaját.

-Nem! –ellenkezett a lány, majd dühösen Tom mellkasába boxolt, mikor a gitáros meglengette előtte a gépet. –Cseszd meg te rohadék! Add vissza! –kiabált idegesen.

-Rendben. –sóhajtott a gitáros és Vic szemébe nézett. –Visszaadom a gépedet, de csak egy feltétellel. Tőlem aztán megjelenhet az összes kép, tulajdonképpen leszarom de te… te az enyém leszel ma este!

-Nem! –suttogta a lány ijedten.

-Akkor fogom és összetaposom a memóriakártyádat! –nevetett Tom gonoszul.

Vic tépelődve nézett a gitárosra, majd a fényképezőgépre.

-Na, gyerünk! Szállj be a kocsiba! –mondta Tom türelmetlenül, és rángatni kezdte a lányt az autó ajtaja felé.

-Engedj már el! Nem fogok lefeküdni veled!

-Rendben! –nevetett a gitáros és már éppen készült volna földhöz vágni a fényképezőgépet, mikor a lány újra megszólalt.

-Várj!

-Meggondoltad magad? –kérdezte Tom ravaszul mosolyogva.

-Egy feltétellel. Soha többet, csak most azt egyszer és… -Tom nevetve félbeszakította a lányt.

-Ez a "csak most az egyszer" elég nagy meggondolatlanság… pláne, hogy még semmit nem is tudsz rólam.

-Elég volt látni, hogy mit csináltál azzal a szerencsétlen lánnyal!

-Nézd! –kezdte Tom zavartan. –Tudok olyan lenni, de veled… téged megütöttelek és ezt valahogy jóvá, kell tennem. Szóval… tudok nagyon gyengéd is lenni.

A lány dühösen forgatta a szemeit.

-Rendben, legyél gyengéd én, aztán leszarom! De csak most az egyszer és amint végeztünk, visszaadod a gépemet.

A gitáros fásultan felsóhajtott és kinyitotta a kocsi ajtaját.

-Oké, legyen, ahogy akarod! De akkor szállj be!

-Kurvára undorító vagy! –jegyezte meg Vic és kelletlenül beszállt a kocsiba.

Tom követte a lányt.

-Miért a hátsó ülésen ülünk? –kérdezte a lány a szemeit forgatva.

-Tudod te azt! –nevetett a gitáros és a karját átvetetette a lány vállán.

Vic nagyot sóhajtott, közelebb hajolt a gitároshoz és lehunyta a szemeit.

-Ugye most csak szórakozol velem? –kérdezte Tom felháborodva. –Nem fogod ilyen könnyen megúszni! Tetszel nekem, szóval előbb beszélgetni fogunk.

-Remek! –mondta a lány dühösen, és a szemeit forgatta.

-Lazulj már el! Így csak én is ideges leszek és az neked lesz rossz! –a lány hallgatott és hagyta, hogy Tom óvatosan levegye róla a sapkát és a napszemüveget. A gitáros egy percig döbbenten nézett a lány szemébe, majd nagyon nyelve megszólalt. –Sajnálom, hogy megütöttelek. Te… te nagyon gyönyörű vagy.

-Kösz. –mosolygott a lány.

-Van barátod? –kérdezte a gitáros kíváncsian és szórakozottan játszadozott Vic szőke hajával.

-Nincs. És neked van valakid?

-Van. –nyögte Tom a szemét lesütve. –De…

-Tudom, hogy van. –mondta a lány csendesen. –Mit gondolsz, mióta fotózlak titeket?

-Riát csak a látszat kedvéért szeretem. Tudod, hogy azt higyjék, hogy már felnőttem és nem olyan vagyok, mint tizenhat évesen.

-Hát elég jól játszod, hogy szereted, mert mindenki beveszi. A média, ő és még az öcséd is.

-Bill? Őt is fotóztad már?

-Igen. –nevetett fel Vic. –A jófiú… nem szép dolog így beállítani őt, az éjszakai programjait ismerve tudom, hogy nem az.

-Egyikünk sem lehet ártatlan. Még te sem.

-És ki mondta, hogy az vagyok? –kérdezte a lány mosolyogva. –Én is megütöttelek!

-Csak megrúgtál és akkor már amúgy is a földön voltam.

-De akkor is fájt neked!

-A lelkembe gázoltál! –nevetett Tom, majd lazán előrehajolt és bekapcsolta a hifit. –Bill szokott is tartani egy üveg piát! –mondta töprengve és benézett az első ülések alá. –De lehet, hogy a múltkor megittuk… vagy itt van valahol hátul. –Tom kicsit tapogatózott a földön és meg is találta az üveget, amit keresett. –Parancsolj! Bírod a Bacardi-t?

-A ma estére jó lesz! –nevetett a lány és miután Tom kibontotta, meghúzta az üveget. –Te nem iszol?

-Nem. –rázta a fejét Tom. –Már így is részeg vagyok!

A lány eltűnődve nézte a gitárost, miközben ivott.

-Mi az mit bámulsz? –kérdezte a Tom mosolyogva.

-Te tulajdonképpen… amellett, hogy egy nagy baromarcú seggfej vagy kicsit talán még kedves is lehetnél. Az is vagy csak…

-Hagyjuk ezt! –mondta a gitáros és hirtelen magára rántotta a lányt. –Ha én kedves vagyok az csak még jobban, fáj mindenkinek, mintha simán bunkó lennék!

-Idióta! –nevetett a lány és hagyta, hogy a gitáros a hátára döntse őt. –Nem gondolod, hogy el kéne mondanod Riának az igazat? Mert így csak ő is még jobban szenved. Érzi, hogy valami nincs rendben, de nem meri a szemedbe mondani, mert szeret téged.

-De én jól elvagyok vele így. Nincs olyan dolog, ami miatt felborítanám ezt az egészet.

-És ha lenne? Miért lennél hajlandó, végre kevésbé önzetlen lenni?

-Mondjuk miattad…

-Ezt nem veszem be neked Tom! –mondta a lány kicsit elszomorodva.

-Hé! Hé! Semmi baj. Én tényleg komolyan gondoltam, hogy egyszer majd…

Vic újra nagyot kortyolt az üvegből és fásultan megrázta a fejét.

-Ha majd egyszer hajlandó leszel másokra is gondolni, akkor esetleg összejöhetünk beszélgetni. De mondtam neked, ezen kívül soha többet!

-Felidegesítesz! –mondta Tom és durván a lány hajába markolt. –Hiszed vagy sem, de már most szeretlek.

-Ez nevetséges! –mondta Vic és a keze lassan lecsúszott az ülés alá a fényképezőgépéhez.

-Tudom, de részeg vagyok, és itt fekszem veled egy kocsiban… ne mondd, hogy nem indulsz be tőlem.

-Helyes vagy, mert a pia kihozza belőled az őszinteséget. De egyébként csak hazudnál össze-vissza. –Vic halkan bekapcsolta a gépet és a kezébe vette azt.

-De… de… -kezdte Tom akadozva és felhúzta maga mellé a lányt. –Szeretlek! –suttogta részegesen és megcsókolta a Vicet. Kezét a lány tarkójára szorította, és hevesen magához húzta vele a lányt. –Részeg vagyok és tudom, hogy őrültség de szeretlek. –Tom újra megcsókolta a lányt de most sokkal hosszabban és szenvedélyesebben. Élvezettel hunyta le a szemeit, teljesen belefeledkezett az érzésbe, megszűnt a külvilág. Csak akkor kapta fel a fejét mikor megint meghallotta azt az annyira utált kattanó hangot. –Mi a… -kezdte döbbenten, de befejezni már nem tudta a mondatot, mert a lány teljes erejéből fejbe vágta őt a kamerával. –A rohadt életbe, ne csináld ezt! –kérte Tom, ahogy a feje az ülésre hanyatlott. –Ez nem csak egy egyéjszakás kaland lett volna. Kérlek, esküszöm én nem, akartalak téged átverni. Vissza akartam adni a gépedet és komolyan elgondolkoztam rajta, hogy szakítok Riával.

-Persze, higyjem is el mi? –kérdezte a lány hitetlenkedve, miközben a sapkáját kereste a kocsiban.

-Csak egy kibaszott esélyt akartam tőled! –mondta, Tom a fejét fogva és elködösült szemmel nézett fel a lányra. –Te mondtad, hogy legyek önzetlen, de ha nem adsz rá alkalmat, akkor hogyan bizonyítsam be, hogy tényleg tudok olyan lenni, amilyennek te megérdemelnél?

-Hülye vagy! –mondta a lány és átnyúlt a gitároson a sapkájáért.

-De én szeretlek!

-Egy hónapja követlek Tom! Látom, hogy a barátnőd, hogy szenved miattad. Nem akarok a helyében lenni, és nem hiszem el, amit mondasz, mert ismerem a fajtádat. És még részeg is vagy! Bocs de nem vagy valami hiteles.

-Hát akkor mondd, meg kinek változzak, ha már senki nem hisz nekem?

-Magadra vess, amiért ilyen hülye fasz vagy!

-Vic! Hát kicsit sem érdekellek?

-Szánalmas vagy! Ez az, ami miatt érdekelsz. Bizonyítsd be, hogy több vagy ennél!

-Most el fogod adni a fotókat? –kérdezte Tom szenvedve és még mindig a fejét, fogta.

-Igen!

-Nincs már esélyem igaz?

-Talán van… -suttogta a lány és felkapta a napszemüvegét, majd gyorsan kiszállt a kocsiból.

-Áh, bazmeg! –nyögte a gitáros fájdalmasan, és lassan érezte, ahogy a kemény ütést ereje elnyomja őt.

*

Tom másnap délben álmosa ébredt fel a kocsi hátsó ülésén. Kellett neki egy kis idő, amíg összeszedte magát és el tudott indulni. Kábán tapogatta a halántékán liluló nagy foltot, de próbált bele sem gondolni az elmúlt este egyéb következményeibe.

Fáradtan vágódott be az ajtón, mikor haza ért.

-Szívem! Itthon vagy?

-Nincs itt. –mondta Bill a lépcső tetejéről.

-Lelépett igaz? –kérdezte Tom fásultan.

-Ja. Kérdeztem tőle, hogy mi van, de nem válaszolt csak az arcomba vágta az újságot. Aztán már inkább nem faggattam tovább, elég egyértelművé vált számomra is hogy… még mindig nem tudtál felnőni.

-Sajnálom. –mondta Tom és sietve keresni, kezdte az újságot.

-Ne nekem mondd, hogy sajnálod! Ria az, akit átbasztál.

A gitáros felkapta a konyhában heverő újságot. Szinte kettétépte a lapot, ahogy kicsapta mag elé a legelső cikket.

-Remélem most boldog vagy! –morogta Bill dühösen, de Tom már nem is hallotta az öccsét.

A duplaoldalas cikk felét elfoglalta a hatalmas fotó min Tom Vic-el smárolt. Ez volt az utolsó kép, amit a lány készített. Más kép nem volt sehol. Tom egy olyan fotót sem talált az újságban, ami az ő klubos balesetét örökítette meg. Halványan elmosolyodott, ahogy a kép melletti szövegre nézett. "A rockszátroknak mindig van esélyük… új barátnőket szerezni, vagy újra kezdeni mindent" –a gitáros gyorsan végigfutotta a cikket, majd az asztalra dobta azt.

-Bill! –kiabált fel az emeletre miközben gyorsan bevett egy fájdalomcsillapítót.

-Mi van? –kiabált vissza még mindig idegesen az énekes.

-Ria nem mondta, hogy hová megy?

-Nem!

-Akkor megyek és megkeresem, de előbb még… -Tom megint a kezébe vette az újságot és megnézte a szerkesztőség címét, majd a fotója alatti névre pillantott. –Victoria Northwort. –suttogta mosolyogva és elindult az ajtó felé.

-Hová mész? –kérdezte Bill csodálkozva, ahogy kinézett az egyik szobából.

-Helyrehozom a dolgokat! –Tom bevágta maga mögött az ajtót és sietve beült a kocsijába.

A szerkesztőséget hamar megtalálta. Gyorsan kiszállt a kocsiból és beszaladt az épületbe.

-Helló! –köszönt lihegve a szerkesztőség recepcióján. –Én Victoria Northwort-et keresem.

-Balra a harmadik emeleten. –válaszolt a recepciós nő, unottan és fel sem nézett Tomra.

A gitáros beszállt a liftbe és megnyomta a harmadik emelet gombját. Amint kiszállt elkanyarodott balra és belépett egy hatalmas üvegajtón, ami mögött minden tele volt intézkedő fényképezőgépes idegenekkel. Amint Tom belépett mindenki azonnal felismerte és a terem elkezdett nevétől visszhangozni.

-Ilyen lehet a pokol! –suttogta ijedten, ahogy a sok fényképezőgépre nézett. –Öhm… -kezdte hangosabban. –Elnézést én egy Victoria Northwort-et keresem.

-Vic! –kiabált hátra az egyik férfi, mire a lány azonnal megjelent és döbbenten nézett a gitárosra.

-Te meg mit keresel itt? –kérdezte dühösen suttogva, ahogy Tom mellé ért.

-Beszélnünk kell! –mondta a gitáros és kirángatta a lányt a folyósóra.

-Mi van, mit akarsz? –kérdezte a lány és lerántotta magáról Tom kezét.

-Csak meg akartam köszöni… hogy nem adtad el a fotókat, és hogy adtál nekem egy esélyt.

-Rájöttél? –kérdezte Vic mosolyogva.

-Igen. –mosolygott Tom is.

-Akkor majd valamikor összejöhetünk beszélgetni.

-Tudod az a jó a "majd" -ban, hogy a következő pillanat is lehet.

-A következő pillanatban kezdődik a műszakom. Le kell vadásznom valami hírességet.

-Mi lenne, ha lefotóznád, ahogy térden állva könyörgök Riának, hogy bocsásson meg. Aztán pedig majd… meglátjuk mi lesz.

-Rendben. –mondta mosolyogva a lány, és a vállára akasztotta a fényképezőgépét.

-Amúgy tetszik a kép, amit beraktak az újságba. Kár, hogy a következő percben már alig láttam, mert leütöttél ezzel a szarral.

-Ez a szép a pillanatképekben. Mindig teljesen váratlanul érnek.

Tom megfogta a lány kezét, és óvatosan besegítette őt a liftbe, majd még egyszer halványan elmosolyodott, ahogy a Vic vállán lógó gépre nézett.