What is Juilliard?

Na csak, hogy mkindenkinek tiszta legyen... a "7. Rész"-ben megmlítenek egy Juilliart bevű helyet. Ha valaki nem tudá, akkor ez egy nagyon híres művészeti egyetem New York-ban. A tánc, színészet és zene oktatása a lehető legmagasoabb fokon folyik.:)

Melyikőtök? 7. Rész

"Nem kell semmi más csak ők ketten."

-Miattam? –kérdezte értetlenül a gitáros.

-Igen, miattad. –válaszolt a gyerek nyugodtan.

-Én ezt nem értem.

-Gondolkozz! Te is tudod, hogy mi közöd van ehhez az egészhez.

-De hát te mindig is csak… -Tom hangosan töprengett.

Ahogy Seth a férfira nézett ő is látta, ahogy a gitárosba beléhasít a felismerés.

-Mindig csak az apádat kerested. –fejezte be a mondatot Tom, és nagyot sóhajtott. –Egész életedben csak engem kerestél. Miattam csináltál mindent.

A fiú hallgatott.

-Komolyan én lennél az egyetlen ok, amiért ezt mind megtetted? –kérdezte hitetlenkedve Tom.

-Nem. –mondta a gyerek halkan. –A másik ok, ott ül az ablak mellett. –Seth a fejével az énekes felé biccentett.

Tom dühösen forgatta a szemeit.

-Naná, bocs elfelejtettem, hogy jelen pillanatban neked éppen két apád van!

A fiú ezek után már nem szólt semmit.

Estefelé habár nem volt kedve aludni de mégis elnyomta őt az álom. Tom az alvó gyereknek és magának is hozott egy-egy takarót, majd ügyetlenül betakarta vele a fiút. Mikor később ő is elaludt, nem igazán tudott nyugodtan pihenni, percenkét felébredt Seth minden apró mozdulatára. Mindig meggyőződött róla, hogy a gyereknek nincs-e semmi baja, majd visszaaludt. Legközelebb arra ébredt fel, hogy Seth álmosan nyöszörögve a vállába fúrta az arcát. Tom csak elmosolyodott és megigazgatta a takarót a fiún.

Néhány óra pihenés után ébredtek fel, még mindig összeborulva. Seth teljesen elnyúlva, tátott szájjal, félig a gitároson aludt. Tom szintén lecsúszva ült az ülésben, feje a fiúéra bukott. Kezével átnyúlt a gyerek válla fölött. Mikor aludtak és Seth nyugtalanul mozgolódott Tom sokszor kicsit még közelebb húzta őt magához.

-Mikor érkezünk meg? –kérdezte a gyerek kábán és nagyot ásított.

-Még két, vagy három óra.

-Hány óra van?

-Los Angeles-ben pont este lesz, mire megérkezünk.

-Ezek az időzónák, vagy mik teljesen szétbasszák az agyamat. Hulla fáradt vagyok.

-Nem csodálom! Meg kell majd szoknod az átállást.

A fiú hallgatott.

-Nem kérsz valamit enni? Én mindjárt éhen döglöm. –Tom meg sem várta a választ már fel is állt. –Na mindjárt hozok neked valami kaját. –mondta lelkesen és a repülő elejébe ment.

Seth álmosan kinyújtózott, és megint magára húzta a takarót. Hirtelen elcsodálkozott egy percre, amíg rájött, hogy Tom hozta neki a takarót, majd kedvesen elmosolyodott.

-Na mi van kölyök? –kérdezte váratlanul az énekes és leült a fiú mellé, Tom helyére.

-Szia  Bill! –köszönt még mindig álmosan a fiú.

-Jól aludtál?

-Ja, csak nehéz megszokni, hogy én hiába aludtam most, LA-ben akkor is este lesz, mikor megérkezünk.

-Én mondtam, hogy dobjuk ki a francba! –kiabált oda hozzájuk Georg, ahogy elcsípett néhány szót a beszélgetésből.

-Georg javasolta, hogy ha valami sivatag fölött vagyunk, rakjunk ki téged, mert sokat fogsz rinyálni. –magyarázta Bill nevetetve.

Seth felállt és produkált egy sor baromságot a basszusgitárosnak. Georg csak nevetett, ahogy a gyerek mutogatva elmagyarázta neki, hogy mennyire el fogja, veri. Ezek után Seth visszaült Bill mellé, majd hirtelen megjelent Tom is egy halom kajával a kezében. A gitáros sötéten nézett el az öccsére.

-Na takarodj innen a helyemről! –mondta vigyorogva.

Bill kelletlenül felállt és a repülő másik végében leült a doboshoz és a basszistához.

-Na tessék, hoztam neked kávét, hogy valahogy kibírd az elkövetkező egy napot. Mi Billel biztosan azonnal lefekszünk majd. Szerintem egy hétig nem is jövünk elő a szobáinkból. –Tom nevetett.

Seth a kezébe vette a Starbuck's-os poharat és belekortyolt a forró kávéba. Tom közben a gyerek elé pakolta a rengeteg étel felét.

-Szóval, sültkrumpli, saláta, hamburger, süti, csoki. Mit eszel?

Seth belepiszkált a salátába, majd undorodva elszörnyedt.

-Fúj bazmeg! Vidd innen ezt a szart!

-Most meg mi bajod van? –kérdezte Tom csodálkozva, ahogy elvette az utálkozó gyerektő a salátát.

-Nézz már bele, hogy mi van benne! Undorító! Utálom azt a kibaszott zöldborsót. Hányok tőle, ha csak rá kell néznem.

Tom az égre emelte a tekintetét, de inkább nem mondott semmit. Seth belekezdett a sültkrumpliba és közben figyelte a gitárost.

-Ha megérkezünk választhatsz majd magadnak egy szobát. Amelyiket csak akarod. Van asszem 4-5 üres szobánk, be is vannak rendezve. Majd veszünk bele neked olyan bútorokat, amik neked is tetszenek.

-Hol van a házatok?

-Hát West Holliwood-hoz már egészen közel. A nagyváros éppen elég közel és távol is van. Látni lehet onnan a tengerpartot. Van egy golfpálya nagyságú kertünk és medencénk is. Nagyon király kis kégli.

-Nem találnak meg titeket?

-Nem. Azért LA túl nagy ahhoz, hogy csak úgy megtaláljanak. –Tom kis ideg hallgatott, majd folytatta. –Tényleg akartam is neked mondani, hogy bizonyos dolgokra fel kell majd készülnöd.

-Ezt, hogy érted?

-Úgy, hogy fotózni fognak téged. A koncert, amin énekeltél már biztosan fent, van a neten. Holnapra talán már cikk is lesz belőle. Azonnal fel fognak ismerni. Billt, Davidot és engem is kérdezgetni fognak rólad. Az lesz a legjobb, ha te sem mondasz semmit. Nem kéne, hogy megtudják valójában miért is vagy velünk. Ne érdekeljen, ha elkezdnek majd pletykálni. És a fotósok se zavarjanak. Lies úgyis addig üldöz majd, amíg képet nem csináltathat rólad. Sajnos kurva nagy cirkusz lesz körülötted. Először a rajongók, aztán a média fog kiakadni.

-Ennyire durva lesz?

-Hát szerintem eléggé. Hiszen gondolj bele! Egy híresség már önmagában nagy felhajtást jelent. De mikor észreveszik, hogy a híresség a tizenhat éves kis hasonmásával mászkál, akit valamilyen rejtélyes oknál fogva még a saját koncertjén is énekeltetett akkor nagy botrány lesz. Magam előtt látom az egészet. Mekkora vadulás lesz ebből.

-Azért ugye az utcára kimehetek majd?

-Persze! –nevetett Tom. –Csak vigyázz magadra.

Seth elcsodálkozott azon, hogy a gitáros mennyire félti őt, de ez egyébként egyáltalán nem zavarta őt. Talán még jól is esett neki.

A Tokio hotel gépe este tízkor szállt le Los Angeles-ben. A zenészeket és a producert négy autó várta. Az egyik az ikreket és Seth-et szállította haza, a másik a dobost, a harmadik a basszusgitárost, a negyedik pedig a producert. Amint leszálltak a gépről, mindenki búcsút vette egymástól és beszálltak az autóikba. A repülőgép személyzete gyorsan átbakolta a poggyászokat a kocsikba és már indultak is.

-Georg és Gustav hol laknak? –kérdezet Sert mikor már úton voltak az ikrek háza felé.

-Ők egészen bent a városban. –válaszolt Bill. –Georg a barátnőjével, Gustav pedig a családjával.

-Van családja?

-Igen, van neki. –mondta megint az énekes. –Most múlt öt éves a kislánya.

-Naná! Georg igazából még mindig az anyukájával él! –viccelődött a gitáros.

Ahogy áthajtottak a városon Seth egyre inkább kezdte érezni, hogy mire is gondolt Bill mikor LA-ről beszélt. A fiút a fények és az ég varázsolta el leginkább annyira másnak érezte ezt a helyet. Sokkal varázslatosabb volt, mint New York. Seth számára olyan volt ide bekerülni mintha csak hirtelen egy hatalmas energia mezőben ébredne.

Mikor a kocsi megállt az ikrek háza előtt, az énekes kifizette a sofőrt, majd kiszálltak az autóból. Seth tátott szájjal bámult a hatalmas házra.

-Azt a kurva! –nyögte és elvigyorodott. –A rohadt életbe, nagyon király ez a ház!

Bill elnevetett magát, ahogy az izgatottan ugráló gyerekre nézett.

-Itt fogok lakni! Ebben a házban fogok lakni! –kiabálta Seth megőrülve és a gitáros karját rángatva viháncolt. –Most aztán bekaphatja az összes Brooklyn-i seggfej és a többi New York-i köcsög is!

Az énekes kinyitotta a hatalmas kaput, ami automatikusan kitárult előttük és ők végigmentek az udvaron.

-Bazmeg egy medence! –kiabálta nevetve a gyerek. –Tom beleugorhatok?

-Most? –kérdezte a gitáros döbbenten röhögve.

-Ahha!

-Ruhástul? A francokat fogod itt összevizezni az egész lakást! Lesz még elég alkalmad beleugrani.

Seth egy másodpercig sem volt csalódott, mert Bill már a bejárati ajtót nyitotta. Szinte még az énekest is megelőzve rontott be a lakásba, majd tátott szájjal állt meg a hatalmas nappali szélén.

-A rohadt életbe! –kiabálta döbbenten.

-Nézz körül nyugodtan. –mondta Bill kedvesen.

-És válassz magadnak egy szobát! –tette hozzá Tom. –Mi addig behozzuk a csomagokat.

Seth azonnal körberohanta az egész házat. Nem akarta elhinni, hogy csak az alsó szintem három fürdőszoba van. Megtalálta a szaunát, és a játéktermet is a pincében. A házban volt egy kis stúdió is. Tom itt tartotta az összes hangszerét, kivéve egy hatalmas gyönyörű zongorát. Ez fent a nappaliban volt elhelyezve. Tom tökéletesen játszott rajta akár csak a házban található többi hangszeren. Basszusgitáron és dobon is de leginkább a saját gitárján szeretett zenélni. Seth teljesen odavolt a nappaliban található jakuzzy-ért és a nagy fekete zongoráért is de hozzáérni vagy megszólaltatni még nem merte. Ahogy felment az emeletre és benyitott az egyik szobába azonnal megcsapta az orrát a gitáros jellegzetes illata. Tovább ment és következő szobában ki is ment az erkélyre. Eltűnődve bámulta az ezüstösen csillogó tengert, majd hátra fordult és felnézett a hegyoldalon díszelgő hatalmas Hollywood feliratra. Annyira gyönyörűnek érezte az egészet, hogy szinte felfogni sem tudta mit is keres ő egy Los Angeles-i villa erkélyén, az alatt a híres Hollywood felirat alatt.

-Seth! –kiabált fel Tom az emeletre.

-Igen? –kérdezett vissza a gyerek a fejét kidugva az ajtón.

-Sikerült választani?

-Igen!

-Na és melyiket?

-Azt, amelyik a te szobád mellett van.

-Honnan tudod, hogy melyik az enyém? –kérdezte Tom csodálkozva a lépcső aljából.

Seth maga sem tudta, hogy honnan jött neki ez a megérzés, és azért mégsem akarta volna azt mondani Tomnak, hogy megérezte az illatból.

-Gitár van a falon! –mondta Seth lazán és mikor megint benyitott a szobába, magában imádkozott, hogy tényleg legyen ott a gitár a falon.

-Ja tényleg! -nevetett lentről a gitáros.

A fiú megkönnyebbülten zárta vissza az ajtót. Egy vékony üveglapból készült gitár, amit Tom az egyik díjátadón kapott, valóba ott díszelgett a szobában.

-Na viszont ha már tudod, hogy melyik szoba lesz a tied, akkor gyere le és vidd fel a cuccod, mert én ugyan nem vonszolom föl helyetted. –mondta Tom és csípőre tett kézzel várt lent a fiúra.

-Itt vagyok! –vihogott a gyerek, ahogy lerohant a lépcsőn.

-Seth, éhes vagy? –kérdezte Bill a kezében a telefonjával.–Mert ha igen, mindjárt rendelünk pizzát.

-Ja persze, jöhet!

-Rendben! Milyet kérsz?

-Hawaiit! –jelentette ki a gyerek vigyorogva.

-Okés! –Bill már kezdte is bepötyögni a számot, amikor hirtelen felnézett a gyerekre. –Felhívtad már Ninát?

-Nem. –nyögte kelletlenül a fiú.

-Akkor meg, vidd fel a cuccod és nyomás telefonálni! –Bill ránevetett a gyerekre mire az csak gúnyosan utánozta az énekes vigyorát és kelletlenül elindult felfelé. –Ja és ne rendezkedj be túlságosan! Úgyis veszünk még neked egy csomó új bútort.

Seth magától nem erőltette volna a szoba átrendezését, hiszen az még így is szinte túl jó volt neki, de nem akart ellenszegülni az ikreknek. Ha Tom és Bill úgy látták jónak, hogy a szobát át kell rendezni, mert neki csak is a legjobb bútorok jók, akkor nem ellenkezett.

Kelletlenül vette elő a telefonját, majd rágyújtott és tárcsázta az anyja számát.

-Halló? –szólt bele Nina fáradtan a telefonba.

-Szia anya! –köszönt Seth unottan, minden érzelem nélkül.

-Istenem! Seth te vagy az?

-Igen.

-Jól vagy?

-Persze. Mégis mi bajom lehetne?

-A legutóbb direkt úgy hívtál, hogy ne tudjalak visszahívni.

-Sajnálom. –mondta a srác monoton, érdektelen hangon. –Mostantól akármikor hívhatsz majd. Ez az új számom.

-Új telefonod van?

-Igen.

-Honnan?

-Az ikrektől. –válaszolt Seth és kicsit fellelkesült.

-Ahha. –sóhajtotta Nina érdesen. –És hol vagy most? Melyik hotelben?

-Nem hotelben vagyok, hanem Toméknál. Istenem látnod kéne ezt a házat! Annira gyönyörű. Komolyan olyan, mint a filmekben! Sőt talán még szebb is! Szebb, mint amit valaha láttam. Képzeld, egy medence van az udvaron! Érted? Egy medence! Ez mennyire vagány már?

-És jól vagy?

-Anya! Mondtam már, hogy igen! Tényleg, nagyon jól vagyok! Soha nem voltam jobban. Kicsit megzavart ez az időátállás, de amúgy nagyon jól érzem magam. És hallod egy bowling pálya van a pincében…

-Seth…

-Meg egy billiárdasztal, na meg egy jakuzzy a nappaliban és…

-Seth…

-Tomnak vagy húsz gitárja van! És olyan LCD TV van a szobámban…

-Seth az istenért figyelj már rám!

A gyerek nem is foglalkozott a komoly felszólítással csak mondta tovább, amibe belekezdett.

-És van egy saját erkélyem…

Ahogy kint a gitáros végigment a szobák között egy percre megállt a fiú ajtaja előtt és elmosolyodott rajta, ahogy a sok dicsekvést hallgatta.

-Látni lehet innen a Hollywood feliratot. És képzeld anya, hogy pálmafák vannak az utcán, Tomék kertje pedig akkora, mint egy golfpálya. Esküszöm még egy repülőgép is, leszállhatna itt.

-Ennyire azért nem kéne odalenned.

-De hát annyira gyönyörű itt minden! Imádom ezt a helyet! Komolyan szinte még fel sem tudtam fogni, hogy hirtelen hogyan is kerültem ide. Egy hónapja még csak egy csöves, drogos kis New York-i seggfej voltam most meg itt lakom Los Angelesben.

-Na azért annyira nem voltunk csövesek. –mondta Nina fagyosan.

-És képzeld, látom innen a tengert! Annyira gyönyörű.

-Az kurvára ugyanaz a tengert, mint amit New York-ból is látsz. –jegyezte meg a nő dühösen.

-Nem. Ez szebb. Sokkal szebb. –a gitáros megint elmosolyodott az ajtó előtt.

-Seth kérlek, figyelj rám…

-Tomnak van egy hatalmas zongorája. Nagyon szép! Szerinted, van olyan hangja, mint amilyen az enyémnek volt? Nagyon kíváncsi vagyok rá. Bevallom egy percre iszonyatos késztetést, éreztem, hogy elkezdjek játszani rajta. El is gondolkoztam, hogy talán megint el kéne kezdenem zongorázni. Eszembe jutott, hogy mit mondtak nekem még egy fél éve a Juilliard-ról. Hogyha addig folytatom a zenélést, és komolyan veszem, akkor ösztöndíjasnak beraknának. Ahogy te mondtad ez tényleg egy hatalmas lehetőség, lenne.

A gitáros alig hitte el, amit hallott.

-Seth és a Juilliard? –kérdezet magában döbbenten. –Lehetetlen, hogy ezt a gyereket már tizenöt évesen ajánlották oda. Ha ez igaz, akkor nem az énektudása lehet az egyetlen, amiért ennyire odavoltak.

-Azt már bebuktad! –mondta Nina mérgesen. –Drogosokat nem vesznek fel a Juilliard-ra. Még akkor, sem ha tényleg minden versenyt megnyertél, amin indultál. És hiába ajánlanak téged azok a zenekritikusok, ha még a gimnáziumi vizsgáidat sem tudod rendesen letenni.

-Elfelejted, hogy mennyire imádtak engem, már az ottani tanárok is.

-Ez most teljesen mindegy Seth.

-Nem anya, most semmi sem mindegy! Itt van, a válsz az összes zenével kapcsolatos kérdésemre. Sosem értettem én sem, hogy mégis hogyan tudok úgy játszani, ahogy. És most tudom, hogy miattuk! Minden csak miattuk történik és ez fantasztikus.

-Fantasztikus? Hallanád magadat Seth! Úgy beszélsz róluk, mintha valami istenek lennének. Annyira normális voltál, amíg ők meg nem jeletek. Most pedig teljesen el vagy szállva. Nem értem mióta vagy te ennyire oda az ilyen sznob dolgokért. És most hogy véletlenül LA-be kerültél, máris azt hiszed, hogy még mindig tárt karokkal várnak téged a Juilliard-on? Te csak veszítesz magadból, ha tovább folytatod ezt. Nézz már magad köré, hogy mi történik veled! Ismerem már, hogy mi következik. Néhány hónapig kibírod, a csúcson vagy aztán pedig megint visszaesel. Nem akarom, hogy ez történjen veled.

-Anya… -kezdte a fiú dühösen.

-Seth! A jövő héten már én is otthon leszek. Szóval szeretném tudni, hogy mégis mikor akarsz visszaköltözni hozzám.

Seth sokáig hallgatott majd mikor megszólalt a hangja gúnyos volt, semmilyen tiszteletet nem lehetett benne találni.

-A szó, ami leginkább a számon van az a soha!

Tom elnevette magát kint az ajtó előtt.

-Seth! Nem gondolod, hogy kicsit vissza kéne venned?

-Nem! Nem gondolom! Tudod, ha azt karod, akkor most magam köré nézek. És tudod, mit látok? Hogy nem csak én szeretem őket. Ők nem nevelnek, nem mondják meg, hogy mit szabad és mit nem. Nem tudják még, hogy mit kéne adniuk ezért mindent, megkapok. Bíznak bennem, és pont annyira tisztelnek mit amennyire én őket. Ez minden, amire szükségem van. Nekem most nem kell semmi más csak ők ketten.

-Hát ez remek. -mondta Nina dühösen és mielőtt a gyerek bármit, mondhatott volna, lecsapta a telefont.

Seth iszonyatos haragjában, dühösen káromkodva teljes eréből az ágy párnái, közé hajította a telefonját. A gitáros gyorsan lerohant Billhez aki közben már a pizzát várta. Az énekes türelmetlenül állt az ajtóban.

-Nem hiszem el! –háborgott Bill. –Az a szlogenjük, hogy "egy szempillantás alatt ott vagyunk" én meg itt pislogok már vagy egy órája és még mindig nincs itt az a rohadt pizza!

-Hallod… -kezdte Tom még mindig kicsit hitetlenkedve. –Te el tudod hinni, hogy Seth-et már tizenöt évesen ajánlották a Juilliard-ra?

-Ez komoly? –csodálkozott az énekes. –Honnan veszed?

-Hallottam. Most beszélt az anyjával.

-A Juilliard-ra? –hitetlenkedett tovább Bill.

-Nem az énektudása lehet az egyetlen, ami miatt be akarták rakni oda.

-Halló! Jó estét! Meghoztam a pizzát. –a pizzafutár kint állt a kapu előtt a kocsijával, onnan szólt bele a kaputelefonba.

-Már épp ideje volt! –morogta Bill mérgesen.

Kinyitotta a hatalmas távvezérlésű kaput és megvárta, amíg a pizzafutár behajt az udvarra, majd kiszáll a kocsiból. Az énekes gyorsan fizetett és már ment is vissza a házba.

-Seth! Itt a pizza! –kiabált fel Tom, ahogy leültek az étkezőben.

A gyerek lelkesen rohant le, meg sem látszódott rajta a veszekedés. Mikor el kezdtek enni, először még mindannyian hallgattak, majd, mint mindig, ha már kezdett kínos lenni a hallgatás, Bill szólalt meg elsőnek.

-Komolyan beajánlottak a Juilliard-ra? –kérdezte a gyerektől kíváncsian.

-A francba Bill! Ezt talán nem kellett volna. –mondta Tom rosszallóan.

-Most mi bajod van? Csak megkérdeztem. –Szóval?

-Igen. –válaszolt Seth közönyösen.

-És?

-És valószínűleg nem lesz belőle semmi. Már hónapok óta nem nyúltam zongorához. Ez megérződik. Különben sem vagyok elég jó oda.

-Játszhatnál az én zongorámon. –ajánlotta Tom lelkesen.

-Nem. –mondta a fiú elkomolyodva. –Nem akarok.

-Miért? –Bill értetlenül nézett a gyerekre.

-Mert! Nem véletlenül vertem szét és gyújtottam fel a sajátomat.

-Kár lenne a tehetségedért! –Bill elgondolkozott. –De mi nem fogjuk erőltetni. Ha nem akarsz, nem kell játszanod.

Seth elmosolyodott.

-Hé kölyök! –kezdte Tom vigyorogva.

-Na mi van?

-Versenyezzünk, hogy ki tud előbb megenni egy egész pizzát.

-Jaj Tom ne már! Annyira gusztustalan vagy! –siránkozott az énekes.

-Oké! –mondta a gyerek ravaszul.

-Seth! Nehogy belemenj! Ez a világon a legnagyobb hülyeség. Úgysem tudod legyőzni Tomot!

-Dehogynem!

-Na ez a beszéd gyerek! Bill számolja vissza! –utasította a gitáros az öccsét.

-Ez undorító! Tom, kár belétek ez a kaja!

-Ne pofázz már! Számolj!

Az énekes kelletlenül visszaszámolt, majd döbbenten nézte, ahogy a bátyja és a gyerek szinte percenként tüntetik el az újabb és újabb szeleteket.

-Nem vagytok normálisak! –jegyezte meg döbbenten és már nevetett. –Komolyan nem is értem, hogy fér belétek ez a sok kaja.

Bill röhögve nézte végig az egész versenyt. A hogy az asztal túloldalán ott ült vele szemben a bátyja és Seth annyira hasonlónak érezte őket. Hiszen mikor tudna ő így ellazulni és hülyéskedni ezzel a kölyökkel? Tom még önmagában is túl komolytalan volt néha, most pedig hogy megtalálta ezt a gyereket, megint olyan mintha ő is csak tizenhat éves lenne. Bill irigyelte ezért Tomot. A bátyja meg tudta nevetetni Seth-et. Boldoggá tudta tenni agy apró kis viccel, amiben ketten vettek részt. Seth és Tom tökéletes csapat voltak együtt. Az énekes tulajdonképpen nem is értette, hogy ő miért van közöttük, miért zavarja őket? Hiszen annyira jól elvannak ketten!

-Bill! Bill! Nyertem! –Seth hangosan felnevetett és kárörvendően nézett a gitárosra. –Háh! Mekkora szar vagy! –mondta komolytalanul vigyorogva a gitárosnak és felállt az asztaltól. –Simán levertelek! Azt hitted legyőzhetsz mi? Hogy engem legyőzhetsz! Na, ne is álmodozz!

Tom csak a szemit forgatta és ő is elvigyorodott.

-Na srácok én lefekszem. –nyögte Bill álmosan és ő is felállt.

-Megyek én is. –mondta a gitáros.

A két zenészt követte Seth is, bár neki még egyáltalán nem volt kedve aludni. Az énekes lekapcsolta az összes villanyt a földszinten, majd fölment a szobájába. A fiú gyorsan végezett a fürdőszobában. Félmeztelenül állt ki az erkélyére cigizni. Ahogy a könnyű augusztusi szél az arcát és a vállát simogatta, hirtelen úgy érezte, hogy mindene megvan. Szégyellte de egyáltalán nem hiányzott neki Nina. Tökéletesen boldog volt így is.

Egy óra múlva az ikrek háza már teljesen elcsendesült. Egy villany sem égett már, csak az utcai lámpák világították meg a hatalmas villát. Tom és Bill már mélyen aludtak mikor Seth még mindig csak álmatlanul vergődött az ágyában. Képtelen volt elaludni. Üvegese tekintettel meredt a telefonjára, semmi mással nem tudta elfoglalni magát. Álmosan nézte a You Tube-on a videót, amiben ő énekelt Billel.

Egy újabb óra elteltével Seth még mindig ugyanott tartott. Kényelmetlenül összekuporodva ült az ágyán és már a sokadik szál cigiét szívta, amikor megunta az álmatlan szenvedést. Felállt, kiment a szobából és a telefonjával a kezében végigtapogatózott a folyósón. Halkan benyitott a legközelebbi szobába és az ágyon fekvő gitárosra világított.

-Tom… -a gyerek a fénylő telefonnal a kezében közeledett az ágyhoz. –Alszol?

-Hogy aludnék, ha a szemembe világítasz? –kérdezte álmosan nyögve a férfi.

-Bocs.

-Mi bajod van? –Tom felült az ágyban és megdörzsölte a szemét.

-Nem tudok aludni.

A gitáros mérgesen nézett a gyerekre.

-Ezért keltettél fel? Mégis mi a szart csináljak veled?

-Nem tudom.

-Seth! Hajnali három óra van. Menj vissza a szobádba és feküdj le.

-Nem. Mondtam már, hogy nem bírok elaludni.

-Én pedig most mondom, hogy nem tudok mit csinálni! Csak feküdj le és aludj!

-Tom!

-Miért engem basztatsz már? –fakad ki a gitáros, és a fejére húzta a takarót. –Menj és keltsd fel Billt, majd ő énekel neked. Csak menj már és hagyj békén.

-De Tom…

-Attól még, hogy te nem tudsz én, szeretnék aludni.

Seth leült a gitáros ágyára és maga alá húzta a lábait, majd kíváncsian körülnézett.

-Hol van a kutyád?

-Milyen kutyám? –kérdezett vissza Tom a takaró alól.

-Hát tudod…

-Scotty? Meghalt.

-És Bill tacskója?

-A kislány? Az is.

-Honnan van az, az üveggitár? –a gyerek ámulva nézte a falon függő gyönyörű hangszert.

-Takarodj már innen! –nyögte dühösen a férfi és előbújt a takaró alól. –Nem veszed észre, hogy aludni szeretnék?

-Én is. De nem megy.

-Ha minden este ezt fogod csinálni, én megöllek! –a gitáros a másik oldalára fordult és a fejét a párnájába nyomta de Seth még mindig nem mozdult.

-Bill miért olyan komoly mindig?

-A faszom tudja…

-Szerinted tényleg buzi? –kérdezet a gyerek vigyorogva.

-Ja! De nem annyira, mint te!

Seth észre sem vette a gitáros gonosz megjegyzését, tovább kérdezősködött.

-A nagyszüleim is itt élnek?

-Nem.

-Akkor németországban?

-Igen.

-Hogy hívják őket?

-Simone és Gordon.

-Gordon a nevelőapád ugye?

-Igen.

-És az igazi, ő hol van?

-Még egy kérdés és esküszöm mindjárt üvölteni, fogok! –Tom türelmetlenül gyűrte maga alá a takarót és ő is leült a gyerekkel szemben az ágyra. –Na figyelj! Most szépen visszamész a szobádba, lefekszel és elalszol! Világos?

-Nem, mert kurvára sötét van itt. –mondta a fiú ravaszul vigyorogva.

-Hogy rohadnál meg! –sóhajtotta fásultan a gitáros. –Takarodj már vissza a szobádba és hagyj engem békén!

-Van itthon fagyi? –kérdezet a gyerek nevetve.

-Ezt most direkt csinálod? –Tom dühösen próbálta letolni Seth-et az ágyról. –Esküzöm még egy ilyen idegesítő kölyökkel, mint te, életemben nem találkoztam.

-De most komolyan! Van fagyi? Fagyit akarok enni!

-Ne hisztizz már! Van, csak hagyjál már békén! Menj le a konyhába és keresd meg! Ott lesz a mélyhűtőben.

Seth azonnal leviharzott az emeletről. A gitáros a szemit forgatva kifújta magát és újra kényelmesen elhelyezkedett. Már éppen elaludt volna, mikor a gyerek megint berontott a szobába a világtó telefonnal.

-Tom! Már megint alszol?

-Nem! Még mindig nem alszom! –csattant fel a gitáros türelmetlenül. –Vidd már innen azt a szart, mindjárt megvakulok tőle. –Tom elvette telefont a gyerektől. –Te komolyan dobozból eszed a jégkrémet? Igazi amerikai kis suttyó vagy.

A fiú megint elhelyezkedett a gitáros ágyán és kíváncsian bámult a férfira.

-Gondolom ma éjszaka sem fogunk már aludni. –mondta Tom halványan elmosolyodva és felkapcsolta a villanyt.

Borító!!! OMG!!!

Ezt mindenkinek csekkolnia kell!

Szóval nem bírtam sokáig és csináltam egy borítót a "Melyikőtök?"-höz. És igen tudom egoista vagyok, sokan mondják, de szerintem borzasztóan jó lett. Főleg, hogy kb. fejből toltam az egészet! Büszke vagyok magamra és persze köszi nektek is, akik olvasság, mert ez inspirált! Felhívnám rá a figyelmet, hogy ez a kép NEM fetétlenül a történet végét jeneníti meg, szóval lehet tovább találgatni és izgulni!;) Hajrá! És mindenkinek köszi még egyszer!♥

Aliens...

Hát most mit mondjak? Nem tudtam sírni! Én csak mosolyogtam, izgultam és olyan határtalan boldogság öntött el amit csak ez a négy srác tud kihozni belőlem.
Azt gondolom, hogy ez a videó gyönyörű. Számomra szinte az összesnél gyönyörűbb. Annyira érzelmes. Fellelkesít olyan mint egy áttörés, akárhányszor megnézem egyre csak izgatottabb leszek, pedig tulajdonképpen nem történik semmi. Ez csak egy videó. És valahogy mégis több. Ha valami képes ilyen érzelmeket kiváltani belőlem, akkor az nem csak egy egyszerű zene, kép, vagy videó. Valami amiben ott van az egész világom, az életem. Négy srác, ennyi az egész. Semmi több és mégis ez valami olyan amit talán nem is lehet kimondani, vagy leírni. Ez hozza közelebb őket...

Melyikőtök? 6. Rész

" Az egész világ és te magad vagy benne a legnagyobb csoda. "

Seth zihálva rontott be a lakosztályba.

-Anya! Anya! –végigrohant az összes helyiségen de Ninát sehol nem találta. –A francba! –gyorsan a szobájába rohant és az ágyára csapta mind a három bőröndjét. A mindig rendszerezett pakolást most mellőzte és csak úgy rendetlenül dobálta be a cuccait. Sietve mindenét a három nagy táskába rakta, egymásba gyűrte a ruhákat, az összes ékszert, sminket, hajlakkot, mindent egymásra dobált. A cipőit és a Lap Top-ját a csomagok tetejére pakolta és lezárta a bőröndöket. Sietve előhalászta az új telefonját, és gyorsan tárcsázta az anyja számát.

-Halló?

-Szia anya! Én vagyok az! –hadarta a fiú és lassan elkezdte a kijárat felé vonszolni a bőröndöket.

-Seth! Mi történt? Miért nem a saját telefonodról hívsz?

-Most nincs időm elmagyarázni! Anya figyelj, tényleg beszéltél Bill-el?

-Igen. De miről?

-Arról, hogy elvisznek engem is LA-be.

-Szóba jött de…

-Jó, anya, most nincs időm elbúcsúzni. Dolgozol még ugye?

-Igen, bent vagyok. De mi az, hogy nincs időd elbúcsúzni?

-Már összepakoltam, most megyünk a reptérre. –Seth ügyetlenül kicibálta a csomagokat a folyosóra és még visszarohant a kabátjáért.

-Seth, ugye most csak viccelsz?

-Nem! Nem, hiszen megengedted!

-Azt mondtam, hogy talán lehet róla szó és, hogy nincs különösebb kifogásom ellene, ha előtte mindent megbeszélünk.

-Hát akkor most gyorsan megbeszélhetjük.

-Seth, ez nem így megy! Nem mehetsz el csak úgy! Nem fogom megengedni, hogy két vadidegen férfival össze-vissza rohangálj a világban!

-Nekem nagyon úgy tűnik, hogy a dolgaim kicsit kicsúsztak az irányításod alól! –mondta dühösen Seth. –Nem vetted észre, hogy igazából rohadtul leszarom mit szabad, és mit nem? Nem is értem minek próbálkozol még mindig? Úgysem fogom azt tenni, amit mondasz! Ha el akarok menni, akkor el is fogok menni, méghozzá Billel és Tommal!

-Persze, mert az már csak úgy van, ahogy te kitalálod! –vágott vissza Nina. –Nem hagyhatod el az országot az én engedélyem nélkül.

-Jaj, anya annyira naív vagy! –kiabált gúnyosan a srác.

-Ne merj elmenni sehová! Maradj a hotelben és, majd ha hazaérek beszélünk.

-Attól tartok én akkor már nem leszek itt!

-Seth! –kiabált Nina is, elveszítve a türelmét.

-Hoppá, hoppá! Azt hiszem épp most írtad alá a papírt, ami engedélyezi, hogy elhagyjam franciaországot, és európát is. –Seth gúnyosan firkantotta a Billtől kapott papírra az anyja aláírását.

-Ne merd megint használni az aláírásomat!

-És figyelj csak, most veszem fel a kabátom. –a fiú gonoszul közvetített Ninának, aki közben csak tehetetlenül hallgatta, ahogy a fia ellenszegül minden parancsának.

Seth szokásához híven kis üzenetet írt az anyjának, "Találkozunk LA-ben!" -felirattal. A cédulát Nina éjjeli szekrényére tette és még mindig beszélt a telefonba.

-Most zárom be a lakosztályt és megyek le a liftel.

-Seth, könyörgöm, maradj ott, ahol vagy! Nem akarom, hogy bajod legyen! Nincs nekem senki más csak te.

-Na, persze! Majd mindjárt meg is hatódom!

-Seth kérlek, ne hagyj itt!

-Szeretlek anya, de most, muszáj elmennem.

-Miért? –kérdezte a nő, és a fiú érezte a hangján, hogy Ninát már nem sok választja el a sírástól. –Figyelj, odamegyek, csak ne menj el! Megbeszélünk mindent.

-Anya nincs mit megbeszélni, minden rendben van, de most egyszerűen érzem, hogy…

-Seth várj!

-Nem! A rohadt életbe! –csattant fel a gyerek. –Mindenki ezt kéri tőlem, hogy várjak! De értsétek már meg, hogy nem tudok tovább várni! Ez már túl van azokon a határokon. Anya én szeretném, de ezt már nem lehet egyszerűen megbeszélni! Nekem most oda kell mennem, velük kell mennem, és egyedül kell, hogy döntsek. Nekem kell éreznem, hogy mi történik, ha meghozom ez a rohadtul, kibaszott döntést! Rólam szól ez az egész!

-Seth a világ még mindig nem körülötted, forog!

A fiú erre dühösen felszisszent.

-Tudod mit? Igenis rólam fog szólni ez az egész! Kibaszottul csak is én leszek a főszereplő! Ha azt akarom az egész rohadt világ körülöttem, forog majd! És nagyon jól elleszek nélküled Los Angelesben! Végre senki nem fogja megmondani, hogy mit csináljak! Pont azt teszem, majd amit utálsz! Bebaszok minden este, drogozni, piálni és dugni fogok egyszerre! Úgyhogy nyugodtan kezdj el aggódni! Mert többé nem érdekel, hogy te tizenhat éve mekkora áldozatot hoztál értem, hiszen még most sem vagy képes megérteni, hogy ez mennyire fontos lenne nekem! –Seth dühösen kinyomta a telefont és a három bőröndöt kivonszolta a hotel pakolójába.

Bill, Tom, Georg és Gustav már vártak rá egy nagy fekete terepjáróban, amivel a bandát a repülőtérre vitték.

-Helló! –köszönt Seth vigyorogva, ahogy meglátta, hogy David elöl ül a sofőr mellett.

A producer is erőltetett egy mosolyt de látszott rajta, hogy még mindig aggasztja az énekes és a fiú közötti hasonlóság.

Seth a nagy veszekedés után, a reptérre vezető úton azonnal elaludt. A feje néha Bill vállára zuhant, ahogy az autó kanyarodott. Az énekes ilyenkor halványan elmosolyodott. Mikor megérkeztek a reptérre Tom maga is fáradtan de támogatta a félálomba lévő gyereket. Ahogy elrendeztek mindent az igazolványokkal a Tokio Hotel magángépe már fel is, szállhatott. A fiút megint azonnal elnyomta az álom. A mellette ülő gitáros még sokáig figyelte, ahogy a gyerek alszik, majd ő is inkább lehunyta a szemeit. Tom nem kérdezett semmit, mikor Seth beszállt a kocsiba már akkor látta az arcán, hogy az indulás nem volt zökkenőmentes. David néha végigment a gépen és megállt csodálkozni Seth és Bill között. Csak mikor mindkettőjüket egyszerre tudta megérinteni, akkor hitte el, hogy nem képzelődik. Reggel, mindenki számára megdöbbentő volt, mikor kiderült, hogy a banda érkezését sikerült titokban tartani. Hajnali ötkor, egyetlen egy rajongó sem várta a Tokio Hotelt a repülőtéren. Mindannyian örültek, hogy feltűnésmentesen vonulhatnak el a következő szállodába.

Seth Svájcot, Olaszországot és Spanyolországot is fordulópontként élte meg. Úgy érezte, hogy a Tokio Hotel-el töltött második héten gyökeresen megváltozott az élete. Végigbulizta az összes koncertet, mindegyiken ott tombolt az első sorban. Tudta ő is, hogy ilyenkor a nagy tömegben semmilyen veszély nem fenyegeti, maximum páran rajongónak, vagy magának Billnek nézik, ezzel pedig sosem foglalkozott. Ha viszont éppen nem volt koncert neki éppen annyira bujkálnia kellet, mint Billnek és Tomnak. Seth nem igazán értette, hogy Tom miért rejtegeti őt, de nem is foglalkozott vele. Billt nem érdekelte az ilyesmi ő nem vigyázott Sethre, nem féltette semmitől. A fiú pedig egyelőre még attól is boldog volt, hogyha az ikrekkel lehetett egy szobában. Minden tökéletesen rendben volt, amíg el nem érkezett az utolsó koncert napja.

Bill mindent kiadva magából tombolt a színpadon, torkaszakadtából énekelt, Tom ahogy szokott élvezettel, rogyasztott térdekkel, tátott szájjal gitározott, Georg ugyanilyen erőbedobással tépte a húrokat, Gustav pedig püfölte a dobokat. Seth még a koncert előtt megkapta a neki járó elsősoros jegyet és ott ugrált a színpad előtt. Bill az utolsó dal előtt, szokása szerint a szájához emelte a mikrofont és mosolyogva nézett a közönségre.

-Az utolsó dal… -kezdte kifulladva és még mindig lelkesen mosolygott a rajongóira. –Egy nagyon különleges ember kedvence… -néhány méterre Billtől a gitáros már dühösen próbált beszélni az énekeshez a mikrofonban, de az úgy volt beállítva, hogy csak a zenét hallják benne. –Talán még emlékeztek erre a dalra, habár már én is nagyon régen énekeltem és csak remélni tudom, hogy a srácok is el tudják játszani. Ez a dal arról szól, hogy bármi történik, higgy…

-Bill mi az istent csinálsz? –suttogta magában Tom dühösen és a fejében, már pörgette is végig a dal akkordjait.

-Na de azt hiszem, tudjátok, miről beszélek! –mondta Bill és belenevetett a mikrofonba. –Tehát akkor kéne nekem egy kis segítség. –az énekes kiszaladt egészen a színpad széléig, mire az összes rajongó lelkesen felordított.

Tom majd felrobbant dühében, amiért az öccse magánszámot rendezett a koncert közben, ráadásul a gitáros már jól tudta, hogy mire készül Bill.

Az énekes amennyire tudott kutatott az arcok között, hogy megtalálja azt az egyet, akit ő keres.

-Rendben! Akkor szeretném, ha az a vagány kölyök itt énekelné velem a Don't Jump-ot! –kiabálta nevetve és Sethre mutatott.

A biztonsági őrök azonnal kiemelték a fiút a tömegből és felsegítették őt a színpadra. Seth értetlenül és döbbenten nézett az énekesre. Mikor már ott állt Bill mellett a színpadon és szembefordult a hatalmas tömeggel úgy érezte, megfagynak az erei és többé meg sem tud majd mozdulni. Ugyanekkor az összes rajongó ugyanígy érzett, amikor meglátták, hogy, hogy néz ki a fiú, akit Bill választott. Általános döbbenet vonult végig mindenkin. A tömegen, akik nem akarták elhinni, hogy a kedvencük tizenhat és harmincegy éves kiadásban is ott áll a színpadon. A két gitároson és a doboson, akik nem értették, hogy Bill mégis miért csinálja ezt. A fiún, aki hirtelen úgy érezte, hogy ott áll előtte a fél világ és mindenki őt bámulja és még maga az énekes is meglepődött az iszonyatos döbbeneten, amit kiváltott a közönségből és a zenekarból. Egy másodpercig olyan csönd volt a hatalmas stadionban, hogy Seth azt hitte a szíve, odadermed a levegőbe, de mikor Tom a helyzetet megmentve elkezdte játszani a dallamot hirtelen megint minden felolvadt. Georg és Gustav is bekapcsolódtak, majd amikor kellett Bill és Seth egyszerre léptek be az énekkel. Az énekes néha egy mélyebb szólamot énekelt, hogy a dal jobban kiadja Seth hangját. A fiú csak egy pillanatig volt döbbent és elveszett a hatalmas színpadon. Mikor Bill a kezébe adta a mikrofont a rajongók legnagyobb megdöbbenésére Seth ugyanazt a mozgást produkálta, mint az énekes. Bill a saját mikrofonjába énekelt és tovább tombolt a színpadon. A fiú még jóval szerényebben de már ő is ugyanúgy rohant végig a két gitáros között, sőt még Gustavhoz is felrohant, így lett vége a dalnak. Seth a színpad tetején elhaló hangon susogta a szöveg utolsó sorait, Bill pedig a közönséghez legközelebb hálásan mosolygott le a színpadról.

-Mondd, csak megőrültél? –esett Tom dühösen Billnek amint már a backstage-ben voltak.

-Tom. –kezdte Seth halkan, hogy lecsitítsa a gitárost.

-Mi van? –kiabált rá a gyerekre Tom. –Talán nem elég világos a helyzet öcsi? A Tokio Hotelnek egy énekese van és az Bill! Ha legközelebb ekkora hülyeséget csinál, legyél szíves, és ne szállj bele te is!

-Tom hagyd már őt békén. –szólt közbe Bill.

-Hagyjam békén? Én hagyjam békén? Te hívtad fel a színpadra! Minek kellett ezt csinálnod Bill? Hogy holnapra már mindenhol fent legyen a neten? Azt akarod, hogy az ő élete is rámenjen? Hogy neki se legyen magánélete?

-Los Angelesben úgyis megismerték volna. –jegyezte meg az énekes.

-Igen, lehet de akkor meg minek kellett most? És minek kellett énekeltetni?

-Tudnom kellett, hogy szeretik-e a hangját.

-Persze, hogy szeretik! Soha nem tanult és mégis így tud, énekeli, persze, hogy szeretik! De ezzel még akkor is várhattál volna! És mi különben sem egy ilyen banda vagyunk. Tizenöt éve volt utoljára, hogy bárkit is felhívtál énekelni.

-Jól van, sajnálom. –mondta Bill bűnbánóan.

-Ez meg mi volt Bill? –kérdezte David, ahogy berontott a szobába. –Hol volt ez leírva? Kivel beszélted meg? Ki találta ki ezt az egészet?

-Csak én voltam. Rögtönöztem.

-És ki volt Seth playback-hangja?

-Nem playback-eltünk. –mondta Bill, a kérdésen csodálkozva.

-Azt akarod mondani? Hogy ez az ő hangja volt?

-Igen! –válaszolt az énekes mintha ez lenne a világon a legalapvetőbb dolog.

-Iszonyat jó volt! –jelentette ki David büszkén. –Kint imádják a rajongók. Persze nem értik, hogy mégis, hogy nézhetett ki Seth ugyanúgy, mint te, de az végül is, nem is fontos, hogy mit hisznek.

Fél órával később a Tokio Hotel a szállodájában volt és már készülődtek is megünnepelni a sikeres koncertet. David az egyik legjobb helyi éttermes szórakozóhelyet választotta. Tom és Seth már a szálloda bárjában erősen elkezdtek italozni. A gyerek teljesen fel volt pörögve a hatalmas tömeg előtti szerepléstől. David hosszasan részletezte neki, hogy a rajongók mennyire odavoltak a hangjáért, és hogy ő maga is mennyire tehetségesnek tartja. Seth amennyire józan volt még próbált figyelni a producerre de a nem igazán fogta már fel, hogy miről is beszélnek neki. A szórakozóhelyen a zenészek vacsoráztak és beszélgettek a gyerek, pedig csak unottan ült mellettük, amíg el nem ment táncolni. Nem sokára Georg is követte őt és együtt tomboltak a táncoló tömegben.

*

Másnap Seth álmosan nyitotta ki a szemét. Elmosolyodott, ahogy a szálloda függönyein keresztül a nap a szemébe sütött és eszébe jutott, hogy már csak tizenkét óra repülés és megláthatja Los Angelest. Ahogy viszont elfordította a fejét, meglepődve nézett maga mellé. A földön egy takaróba burkolózva ott feküdt egy lány. A fiú az alvó fölé hajolt és alaposabban megvizsgálta a lány szép arcát. Seth nem azon lepődött meg, hogy egy idegen csaj volt a hálószobájában, hanem, hogy nem is emlékezett rá hogyan került oda az a lány. Felkelt az ágyból és a lábával óvatosan megbökdöste az alvót.

-Hm? –nyögte álmosan a szépség és felnézett a fiúra.

-Kelj fel!

-Mi bajod van? –kérdezte a lány kábán és az oldalára fordult.

-Nem hallod? Kelj fel és húzz el innen, de gyorsan!

-Hogy te mekkora bukó vagy! –háborgott a lány és a takarót magán tartva felállt.

-Édesem talán azt hitted, hogy még kíváncsi is leszek rád?

-Édesem? Na mi van a nevemre már nem is, emlékszel? Elég ciki ahhoz képest, hogy egész éjjel azt kiabáltad!

-Na húzz a francba innen! –mondta Seth elveszítve a türelmét és a lány kezébe, nyomta az este szétdobált ruháit.

Ahogy a lány felöltözött Seth egyre csak sürgette őt, majd mikor éppen, hogy elkészült a fiú az ajtó felé tolta, és kirakta a folyosóra.

-Hát akkor ég veled cicám és kösz mindent! –a fiú ravaszul megnyalta a szája szélét.

-Te most komolyan nem emlékszel a nevemre? –kérdezte a lány idegesen.

-Nem. Annyira azért nem voltál jó! –válaszolt gonoszul Seth.

-Rohadj meg!

-Hát sajnos nincs időm rá, de azért majd próbálkozom. Tudod ma LA-be repülök.

-Én is! –nevetett a lány, mire a fiú megdöbbent. –Ott lakom.

-Ne már! Utálok olyanokkal találkozni, akikkel már megtörtént, hogy lefeküdtünk.

-Képzelem, hogy utálhatod az osztálytalálkozóidat! –mondta gonoszul a lány.

-Na cseszd meg és tűnj el innen!

-Rendben! –mondta a lány és sejtelmesen mosolyogva még utoljára Seth nyakára akaszkodott és beletúrt a fiú hajába. –De azért remélem, még találkozunk, hogy te is javíthass a teljesítményeden. –suttogta olyan hangon, hogy a fiút kirázta tőle a hideg.

A lány hátatfordított és elindult a lift felé.

-Várj! –szólt utána Seth tétovázva. –Mi is volt a neved? –kérdezte a zavartan és idegesen vakarta a tarkóját.

A lány elnevette magát.

-Lana. Lana Hamesworth.

Seth nézte, ahogy a lány eltűnik a liftben, majd visszament a szobájába.

-Magam sem csinálhattam volna szebben. –jegyezte meg a gitáros gonoszul, aki közben a saját szobájából ment át a fiúhoz.

-Tegnap szedtem össze őt? –kérdezte a fiú álmosan.

-Ja.

-Nem emlékszem semmire.

-Hát amennyire részeg voltál, nem is csodálkozom! –nevetett Tom.

-Mi történt?

-Semmi. Csak bebasztál, mint az állat. Billnek nem tetszett, ahogy össze vissza smároltál mindenkivel, ittál, szívtál és nagyobb feltűnést keltettél egyedül, mint mi négyen. Meg annak sem örült, hogy felhoztad ezt, lányt. Pont annyira utálja ezt, mint amikor én csináltam. De ne félj, ha az óta nem változott meg gyökeresen az életfilozófiája, akkor nem fog beleszólni, habár lehet, hogy rád némileg másképp tekint, mint rám. Sőt ezt nagyon is el tudom képzelni róla.

-Nagyon remélem, hogy nem kapok tőle is olyan fejmosást, mint amilyet az anyámtól szoktam.

-Szerintem mindenképpen számíthatsz rá. –mondta nevetve a gitáros.

-A francba már a faszom ki van a sok hülyeségbe…

-Seth! –csattant fel Tom. –Jobb, ha most tudod meg, hogy attól még, hogy elhoztunk magunkkal, tudnod kell, hogy hol a helyed! Nem csak akkor mehetsz haza, ha te úgy döntesz, hanem akkor is, ha mi döntünk úgy. Ha velünk vagy, a mi szabályaink szerint kell játszanod.

-Nem áll jól neked ez a keménykedés. –mondta a fiú lazán mire Tom lehajtotta a fejét és elmosolyodott. –Ha majd Bill mondja, ugyanezt akkor beszarok, de tőled nem fogok félni.

-Srácok! Készen vagytok? –kérdezte Gustav vidáman, ahogy benyitott Seth szobájába. –mindjárt indulunk!

-Persze kész vagyunk! –válaszolt Tom.

-Ja és Bill valami idióta cipőt keres, teljesen be van pánikolva, hogy eltűnt. Rohadt idegesítő, ahogy már vagy egy órája egy pár cipő miatt rinyál. Azt kérdezi, hogy nem láttad-e?

-Dehogy láttam. –mondta a gitáros közönyösen. –Egyáltalán melyik cipőt keresi?

-Egy magassarkút, vagy mi…

-Mármint ezt? –kérdezte vigyorogva Seth és a lábára mutatott, amin ott virított az énekes cipője. –Még a tegnapi koncert előtt nyúltam le.

-Húha! Kölyök szerintem sürgősen szólj neki, hogy nálad van, mert kurvára ideges lesz.

Seth kelletlenül felállt és a magassarkúban átvonult Bill szobájába.

A szobában szanaszét volt dobálva az énekes összes ruhája. Bill az ágyon ült és tehetetlenül nézett maga elé egy hatalmas kupac cipőre. Olyan volt, mint egy kisgyerek, aki nem találja a kedvenc játékát.

-Bill! –lépett be tétovázva a gyerek.

-Áh gyere csak be! –mondta fásultan az énekes, majd mikor Seth lábára tévedt a pillantása a tekintete elsötétült. –Ugye most csak szórakozol velem? –kérdezte és már szinte nevetett magán. –Tudod, hogy mióta keresem azt a cipőt?

-Bocs de nem tudtam megállni. Muszáj volt lenyúlni.

-Semmi baj.

-Köszönöm.

Bill mosolygott.

-Tényleg! Akartam kérdezni, hogy örülsz-e az új cuccaidnak?

-Ja, persze! Nagyon imádom őket! Köszönöm!

Az énekes elnevetet magát, ahogy a fiúra nézett.

-Nem kell ám minden hülyeséget megköszönnöd. Mostantól ez természetes. –Bill elgondolkozott egy percre, amíg Seth leült mellé, majd folytatta. –Nézd én, tudom, hogy kicsit nehezen indultak a dolgaink de hidd el, hogy nagyon szeretném, ha minden rendben lenne veled. Azt viszont nem szeretném, hogy a lelki világod is az enyémre hasonlítson. Az nem lenne egészséges. –az énekes szórakozottan piszkálta az egyik keresztet a nyakában. –Azt szeretném, hogy a te életedben legyen egy olyan felnőtt, akiben teljesen megbízol, és mindent elmondhatsz neki. Szeretnék ilyen lenni. De, csak ha te is engeded. Szóval bármi is történik nekem akármit, elmondhatsz érted? Nem érdekel, hogy mekkora hülyeség nyugodtan mondj el bármit, bízz meg bennem. Nem fogok beleszólni a dolgaidba. Ha akarod, elmondom a véleményem, de semmiben nem foglak korlátozni. Azt csinálsz, amit akarsz. Tudod az én szüleim soha semmire nem, mondták azt, hogy "ezt nem szabad".  Ezt nagyon imádtam. Úgy éreztem, hogy szabad és független vagyok. Szeretnék én is ilyen… -az énekes kínosan köhécselt. -…"szülő" lenni. – Bill komolytalanul elnevette magát. –Ezzel csak azt akarom mondani, hogy bármit is szeretnél azt tőlem meg fogod kapni. Erről biztosíthatlak. Legyen az pénz, ruha, akármi más nincs semmi akadálya, hogy a tied, legyen. És hogyha beszélni akarsz én, itt vagyok.

A gyerek csak ámultan hallgatta a férfit, de nem szólt semmit. Már milliószor megfogadta magában, hogy soha nem lesz olyan felnőtt, mint amilyen az anyja. Nagyon szerette Ninát, de a nő szabályit és korlátait ki nem állhatta.  Mindig laza és engedékeny szülőre vágyott és ő maga is ilyen akart lenni.

-Tényleg! Akartam is kérdezni, hogy Nina simán elengedett-e? Kicsit sem kötekedett? –Bill az előzőnél már jóval lazább hangnemben tette fel ezt a kérdést.

-Nem, nem volt semmi…

-Seth. –mondta rosszallóan mosolyogva az énekes. –A hazugok felismerik a hazugságokat.

-Na jó talán nem volt elragadtatva de megbeszéltem vele.

-Már megint hazudsz. –nevetett Bill.

-Jól van, na! Igazából rohadtul kiakadtunk mindketten. Ordítoztunk egymással, mondjuk inkább csak én, azt mondtam, hogy boldog leszek nélküle aztán egyszerűen, csak lecsaptam a telefont. Sajnálom, de annyira el akartam jönni veletek, hogy inkább meg sem említettem, hogy tulajdonképpen meg sem engedte ezt az egészet.

-Semmi baj de, ha holnap megérkezünk LA-be azonnal, hívd fel!

-Ugye nem kell visszamennem hozzá?

-Dehogy is! Ezért fogod csak holnap felhívni és nem most. Akkor már egy egész tenger választ majd el tőle, úgyhogy biztos nem fog egyedül visszautaztatni téged.

Seth elvigyorodott.

-Azt viszont nem értem, hogy ha ő nem engedte meg, hogy velünk gyere, akkor ki írta alá a papírt, ami ezt az egészet hivatalosan is jóváhagyja?

-Én. –válaszolt ravaszul a gyerek. –Már tizenkét évesen is tökéletesen tudtam az aláírását másolni. Sokszor próbálta megváltoztatni de én mindig tudtam az éppen aktuális "autogramját".

-Minek neked ez? –Bill értetlenül nézett a fiúra. –Olyan, vagy mint aki direkt a szabályok ellen játszik. Mintha nem is lenne más célod. Nem értem miért jó ez neked. Miért vagy ennyire engedetlen? Mi hasznod van ebből az egészből?

-Semmi. Nincs semmilyen hasznom ebből. Én csak nem mertem anyám szemébe nézni, mikor a suliból egymás után küldték neki a figyelmeztetéseket rólam.

-Ha ennyire zavart akkor miért nem tanultál?

-Volt nagyobb bajom, is mint a sulis hülyeségekkel foglalkozni. Mikor elsőször csaptak ki, anyám még egy ideid próbált egyik iskolából a másikba vinni, de a helyzet, hogy leszartam mindent, amit ő akart, nem változott.

-Eszedbe sem jut, hogy ezzel mekkora fájdalmat okozhattál neki?

-De. Eszembe jutott. Szinte az őrületbe kergetett ez a gondolat. Mégsem tudtam megváltozni és tenni valamit, hogy neki kevésbé legyen rossz. Inkább csak gyorsan kerestem valami újat, ami elnyomta a lelkiismeret furdalásomat. Akkor kezdtem csak igazán durván piálni, cigizni és kicsit később belekezdtem a drogokba is.

-Ez nagyon rossz lehet egy szülőnek… ha így kell látnod a gyerekedet… az borzalmas.

-Neked is rossz?

-Az hogy ilyen vagy? –Bill szánakozva elmosolyodott. –Nem, nekem nem rossz. Engem nem bántasz, meg és nem használsz ki, viszont az fáj, hogy annyira elveszett vagy, hogy nem látsz más megoldást csak az ilyen dolgokat.

-Miért talán van más megoldás? –kérdezte Seth hirtelen hangosan és tanácstalanul.

Az énekes elfojtott egy halvány mosolyt.

-Persze. Talán nem érted, még amit mondok. Mert te most még csak nézel, de nem látsz. De ha kicsit félreteszel mindent és egy percre igazán, kinyitod a szemed, talán észreveszed te is.

-Mit? –kérdezte a gyerek értetlenül.

-Azt, hogy mi vár téged odakint. Ha egy másodpercre elfelejtesz mindent és szétnézel, hogy mi is vesz körül téged. Kint a világban annyi minden vár rád. Rengeteg gyönyörű dolog, művészetek, helyek, amiket elképzeli sem tudtál, olyan élmények, amikhez foghatót még soha nem éreztél. Igazi zene vár rád, olyan lehet minden amilyennek gyerekként, megálmodtad. Az egyetlen, ami akadályoz téged, az te magad vagy. Csak hagynod kéne magad és fel kéne fognod a világot, ami körülvesz téged. Mert akár hiszed, akár nem de az igazi szépség mindig itt van. Csak nem vesszük észre, mert teljesen más totál lényegtelen dolgokkal foglalkozunk. Pedig hidd el nekem, hogy a legegyszerűbb dolgok a legszebbek a világon. Az, ahogyan énekelni tudsz az, hogy a kezedbe foghatsz egy mikrofont és végigrohanhatsz egy színpadon, ezek tesznek igazi csodává téged. Az egész világ és te magad vagy benne a legnagyobb csoda. Hiszen hány rajongóm próbál a hasonmásom lenni? Te pedig nem is ismertél, és mégis pont ugyanúgy nézel, ki mint én. Hát mondd, meg kell ennél nagyobb csoda?

-Nem. –nyögte a gyerek, de még nem tudott reagálni az énekes szavaira.

-Hé! Kis és nagy Bill indulunk! –kiabált be David a szobába, majd tovább rohant a többi zenészhez.

Az énekes elmosolyodott és a fiú segítségével gyorsan benyomkodta a cuccait a bőröndjeibe.

-Készen vagytok már? –kérdezte Tom türelmetlenül az ajtóból, amikor a többiek már a folyosó végén jártak.

-Igen! –válaszolt egyszerre az énekes és a fiú.

Tom és Seth kivonszolták Bill hatalmas bőröndjeit, a csomagokat szállító kocsihoz, majd az énekessel együtt beszálltak a zenekar autójába. Egészen a repülőtérig a gitáros és Seth együtt szórakoztatták a többieket. A férfi és a gyerek mintha csak telepatikusan kommunikálnának, iszonyatos vicceket szőttek egymás mondataiba, mindketten be tudták fejezni a másik történeteit, úgy hogy a többiek mindig nevettek a végén. Még maga Bill is remekül szórakozott, ahogy az öccse és a gyerek nevetették őt. Amint a repülőtérre értek David azonnal elkezdett intézkedni, elrendezte a papírokat és a banda már fel is, szállhatott a gépre. Ahogy Seth maga elé engedte az ikreket kétségbeesetten látta, hogy a két zenész a repülő két oldalára ül. Tanácstalanul állt Bill és Tom között és azon tépelődött, hogy most melyikőjük mellé üljön. Végül valamivel hátrébb egyedül foglalt helyet. Még sokáig gondolkozott rajta, hogy az ikrek közül melyiket kellett volna választania, de választ, a különös kérdésre, nem talált. Nem telt el egy óra, sem amikor Seth már úgy érezte, nem bír tovább egyedül ülni. Felállt és a gép elejébe ment majd lazán levágódott a gitáros mellé.

-Nem sokáig bírtad! –jegyezte meg Tom nevetve, mire a fiú a szemeit forgatta.

-Inkább átülök Bill mellé. –mondta a gyerek gonoszul és már fel is állt, de a gitáros visszarántotta az ülésbe. Seth fölényesen vigyorogva nézett a férfira. –Hiányoznék mi? –kérdezte ravaszul.

-Rohadj meg! –nevetett a gitáros.

Pár percig mindketten hallgattak, majd megint Tom szólalt meg.

-Te, Seth! Neked van már jogsid?

-Persze! Csak ugye eddig nem nagyon volt alkalmam használni. Kevés államban lehet már tizenöt évesen vezetni. De New York-ban sokszor vezettem anyám kocsiját, nem mintha szabad lett volna.

-Nem kaptak el? –kérdezte Tom nevetve.

-De. Ráadásul ittasan vezettem. Kemény tárgyalás lett belőle, de még mindig nem ez volt a legdurvább húzásom.

-Hanem mi? –a gitáros kíváncsian várta a választ.

Seth sandán Billre pillantott és meggyőződött róla, hogy az énekes biztosan nem hallja, amit majd mondani fog.

-Hát volt egy éjszaka, ami talán az eddigi életem mélypontja lehetett. Iszonyatosan dühös voltam akkor, ezért kezdtem csak úgy minden különösebb ok nélkül mértékek nélkül inni. A haverjaimmal az egyik kedvenc szórakozóhelyünkön találkoztunk, és amikor már annyira részeg voltam, hogy a rengetek pia után, küldtem a drogokat is akkor kezdődött az igazi féktelen tombolás. Egy éjszaka alatt három lánnyal is lefeküdtem, szétzúztam egy DJ pultot a szórakozóhelyen, megrongáltam egy műemléket az utcán, és a haverjaimmal együtt szétvertünk egy autót. De ez még nem volt elég. Akkor vertem szét a zongorámat, majd ezt követően fel is gyújtottam. A tűzoltók és a rendőrök is ott voltak. Bilincsben vittek el. Soha nem felejtem el, hogy milyen megalázó volt másnap felhívni az anyámat és hazahívni a munkájából, hogy szedjen ki engem abból a szarból, amibe egy éjszaka alatt olyan baromira sikerült belekerülnöm. Rengeteg pénzébe került engem tisztára mosni. De hiába lett vége a tárgyalásoknak én nem álltam le. Továbbra is csak a lehető legrosszabb társasággal lógtam, a rengeteg drogos húzásom és a peres ügyek igazán hírhedté tettek azon a környéken. Igazi rossz fiú voltam, később aztán el is költöztünk, de mikor még ott laktunk, az után az éjszaka után még sokáig semmi nem került vissza semmilyen kerékvágásba. Az a szemét kis szajha Puppy More azt állította, hogy én megerőszakoltam őt azon az estén. Pedig ő még jobban is akarta, mint én! Tehát anyámnak megint fizetnie kellett, hogy a csaj apja ne nyomjon fel engem a rendőrségen. Ki kellett fizetnie a lakás felújítását is, mert ugye én az egész kéglit néhány óra alatt totál haza vágtam. És akkor jött az elvonó, mert akkor már rendszeresen tablettákat szedtem. Természetesen anyám pszichológushoz is elvitt. Az elvonóban néhány napig bírtam csak. Esküszöm olyan volt mint a pokol. Könyörögtem anyámnak, hogy szedjen ki. Esküdöztem, hogy megjavulok, csak hogy végre kiszabadulhassak. Mikor kiszedett onnan hetekig csak azoknál a seggfejeknél laktam, akiket a barátaimnak hívtam. Nem mertem anyám elé állni. Mikor aztán megint sikerült valamennyire összeszednem magam, visszamentem hozzá és már ugyan sokadjára, de tiszta lappal indítottunk. Pár hónap után azonban megint úgy éreztem, mintha hatalmas erővel rángatnának lefelé. Akkor szoktam rá igazán a cigire. Hiába jött minden reggel a magán tanár én akkor már nem voltam otthon. Már egészen korán leléptem valahová, csak hogy ne kelljen tanulnom. Két éve mióta magántanuló vagyok éppen csak, hogy sikerült letennem a vizsgáimat én pedig még csak le se szartam a tanulást. Ha anyám éjelente sem volt otthon én pedig már hazamerészkedtem aludni, feltúrtam az összes cuccát. A régi naplóit és fényképeit kerestem. Meghaltam volna csak egy szóért is, amiben az apámat említi. A gépét, a telefonját mindent átnéztem. De soha semmit nem találtam. Minden cuccát többször is átvizsgáltam. Az egyik régi naplójából egy szakasz teljesen hiányzik. Gondolom tudta, hogy előbb utóbb keresni fogom. Ha bármit is kérdeztem erről azonnal veszekedés lett a vége. Mostanában már egészen jóban voltunk, mert elfogadtam, hogy valószínűleg már soha semmit nem fogok megtudni az apámról. Ha a nagyapámat kérdeztem, akkor is csak az derült ki, hogy az anyám mekkora egy ribanc volt. Összefeküdt mindenkivel. Még most is gyűlölöm őt ezért.

-Az anyádat nem szabadna gyűlölnöd, kölyök! –mondta Tom színlelt lazasággal, pedig magában megdöbbent az imént hallottaktól.

A gitárost mélységesen elborzasztotta a gyerek története. Szinte fel sem tudta fogni. Mindig azt hitte, hogy ő volt a rossz gyerek, most mégis úgy érezte, hogy Seth-hez képest ő volt a világon a legszófogadóbb tinédzser.

-De mégis miért csináltad mindezt? –kérdezte Tom hosszas hallgatás után és szeme a fiúéba tévedt.

Seth komolyan nézett fel a gitárosra, majd szinte elhaló suttogással közölte azt az egy szót.

-Miattad…

Melyikőtök? 5. Rész

"Képzeld el…"

Seth másnap reggel úgy ébredt, hogy Nina az ágya melletti fotelban ült, a lábait maga alá húzta, feje a vállára bukott és aludt. A fiú gondolta, hogy a nő még valamikor hajnalban érkezett, mert őt kereste aztán mikor látta, hogy ott alszik az ágyában, megnyugodott de nem tudta őt otthagyni. Ez Ninára vallott. Meggondolatlan, gyerekes, és önfejű volt, mindig mindent csak túl későn bánt meg. Ahogy Seth felült az ágyon a nő azonnal felkapta a fejét és szótlanul nézett a fiúra.

-Jól vagyok. –mondta Seth erőltetetten mosolyogva, de érezte, hogy nem túl hihető, amit mond, mivel a tegnap esti koszos, véres ruháiban aludt el és véres arca az ágyneműt is összepiszkolta.

-Hol voltál? –kérdezte Nina mélységes aggodalommal, majd leült az ágyra a fia mellé.

-Este megvertek. Elájultam. És nem igazán tudtam valami gyorsan haza jönni.

-Jézusom Seth! De jól vagy?

-Amint látod, még élek. És te mikor jöttél?

-Hajnali három körül. Billel mindenhol téged kerestünk. Annyira aggódtunk érted.

-Billel? –Seth hirtelen megdöbbent.

-Igen. –mondta Nina lesütött szemekkel. –Elmondta, hogy mi történt délután és segített téged keresni.

-Elmondta?

-Nézd Seth én, tudom, hogy neked most nagyon nehéz de… az, hogy ő ezt mondta, még nem azt jelenti, hogy megváltozik az életed.

-Igazad van. –mondta a gyerek hirtelen kissé idegesen. –Attól változik meg az életem, hogy Tom is ugyanezt mondta. –Nina nagyot sóhajtott. –Anya! –kezdte a fiú reménykedve. –Te nem tudod véletlenül, hogy melyikőjük lehet? –a nő megrázta a fejét.

-Miből gondolod, hogy én tudom?

-Hát te vagy az anyám. Azt hittem megérzed, a nők tudnak ilyen csodálatos dolgokat tenni. Mint például, te is úgy döntöttél, hogy felnevelsz, pedig tudtad, hegy ez mekkora veszteségekkel jár számodra. Ha félig árva vagyok is egy anyám az mindig, van.

Nina elérzékenyülve ölelte át a fiút.

-Ne haragudj rám! –kérte a gyereket. –Sajnálom, hogy miattam történik ez veled. Csak, mert egy felelőtlen kis ribanc voltam. Nem gondoltam rá, hogy mi lesz veled később. –Seth nevetett.

-Ribanc? Anya néha mindenki lehet ribanc. Én is egy szemét kis sricinek érzem magam, mégsem teszek azért semmit, hogy ez ne így legyen. –Nina elmosolyodott és megsimogatta a fia kócos fejét. –Azért kérdezhetek valamit? –Seth kíváncsian nézett az anyjára.

-Persze.

-Te szeretted bármelyikőjüket is mikor…?

-Igen szerettem Billt. De ő akkor annyira más volt, mint most, ezért nem is lehetett köztünk semmi. Tom pedig szeretett engem. Bevallom kihasználtam őt. Azért voltam vele, hogy közben minden nap láthassam az öccsét.

-Tényleg ribanc voltál. –jegyezte meg Seth nevetve.

-Hé! –nevetett a nő is. –Vegyél vissza! –ahogy Seth arcára nézett megakadt a szeme egy hosszú vágáson, ami átszelte a fiú arccsontját.

-Mi történt az arcoddal? Mi ez a nagy vágás? Kés is volt náluk? Azt mondtad, hogy csak megvertek.

-Ja, hogy ez? –a fiú óvatosan megérintette az arcát, majd fájdalmasan felszisszent. –Az Tom volt.

-Megütött téged?

-Én kértem! Biztos az órájával csinálta.

-Miért kérted te, hogy üssön meg?

-Szerintem így próbálta bebizonyítani, hogy ő az apám. Mondtam neki, egy csomó minden hülyeséget és már éppen készültem lebuzizni, amikor felpofozott.

Nina csak a fejét csóválta. Seth néhány perc hallgatás után felállt és kihúzta magát.

-Na megyek, lezuhanyozom. –mondta, ahogy meglátta a tükörben, hogy felszakadt szájából még mindig szivárog a vér.

Mikor teljes sminkben és felöltözve megint előkerült Nina már a saját szobájában aludt. Seth elmosolyodott, ahogy bepillantott a résnyire nyitott ajtón, majd az étkezőbe ment.

Éppen próbált magába gyűrni egy szendvicset mikor a szeme véletlenül az órára tévedt. Már negyed egy volt. Seth azonnal felugrott az asztaltól és az ablakhoz rohant. A szíve majd kiugrott a helyéről mikor látta, hogy a nagy Audi ott áll a szálloda előtt. A gitáros lazán a kocsi orrának támaszkodott és hanyag eleganciával szívott egy szál cigit, miközben várt. A fiú azonnal rohant a dzsekijéért, zsebrevágott egy doboz cigit, kivett párszáz dollárt az anyja tárcájából, firkantott egy üzenetet és már futott is lefelé. Ahogy kiért a szállodából Tom már fel is állt, hogy üdvözölje őt.

-Na mi van kölyök, eltévedtél? Már vagy egy negyed órája itt állok.

-Ma hová megyünk? –kérdezte Seth meg sem hallva a gitáros érdes megjegyzését és már ment is a kocsi ajtaja felé.

-Figyelj szerintem Bill elfoglalta a helyedet. –mondta Tom vigyorogva, mire a fiú megállt.

Bill lehúzta a kocsi ablakát és kivigyorgott rajta a gyerekre.

-Na mi van kölyök? Remélem nem gond, hogy én is jöttem.

Seth furcsállta a helyzetet, de mégis szótlanul ült be a hátsó ülésre. A gitáros beindította a kocsit és hatalmas gázt adott.

-Tom hová megyünk? –kérdezte végül mikor már nem bírta, hogy állandóan csak Bill beszél.

-Vásárolni. –válaszolt megint csak az énekes.

-Hogy hova?

-Megyünk elszórni azt a sok pénzünket! Ugye Tom? –nevetett Bill hangosan.

-Ja, többekközt Bill vesz neked egy új telefont, mivel a régit is miatta cseszték szét. Aztán elmegyünk vacsorázni valami flancos étterembe.

Az énekes hallgatott, ebből Seth arra következtetett, hogy Tom valószínűleg mindent elmondott neki.

-De előtte még veszünk egy csomó ruhát! –lelkesedett tovább Bill és hátra fordult a gyerekhez. –Mit szólnál, ha kicsit átszabnánk a stílusodat? Így még annyira kis kezdetleges vagy. Kéne neked egy csomó új vagány göncöt venni. És a helyedben én nem vaxolnám a hajam. Használj inkább lakkot, az sokkal jobb, ráadásul sokkal kevésbé lesz tőle…

-Bill kussolj már! –nevetett Tom, ahogy a visszapillantó tükörben Seth ijedt arcát figyelte. –A frászt hozod szegény kölyökre.

-Jaj én csak lelkes vagyok! –duzzogott Bill majd megint hátra fordult. –Egyébként mit használsz a szemedre? Mert emlékszem, hogy mikor én szemceruzát használtam, állandóan felragadt a szemhélyamra és egy idő után tök hülyén nézett ki. Ezért szinte minden napszakban újra festettem a szemem. Mondjuk ez még csak akkor volt, amikor ilyen hajam volt min neked. Aztán mikor jött az a "Rette Mich-es" haj már az egész szemhéjam festettem és még alapozót is használtam alá. Tényleg és szempillaspirállt használsz? Azt én nem is emlékszem már mikor kezdtem. És a szemöldöködet festeted vagy színezed? És a piercingjeid? Miért pont a nyelvedben és a szemöldöködben vannak? Fú, emlékszem Georg egyszer majdnem kitépte az enyémet a szemöldökömből. Rohadtul fájt. Na meg az is milyen idegesítő mikor egy csaj smárolás közben állandóan csak a piercingedre van rákattanva. Borzalmas! A végén már rá kell szólni, hogy kapcsolja már ki a mágnest a nyelvében. Na és mi van a körmeiddel? Honnan jött az ötlet, hogy festeni fogod őket? Mindig csak feketék, vagy használsz más színt is? Szoktad úgy, hogy a végét fehérre fested a többit meg ugyanúgy feketére? –Seth idegeskedve várta, hogy az énekes végre leálljon a kérdésekkel.

-Bill, szerintem szegény gyerek már arra sem emlékszik, hogy mi volt az első kérdésed. Mégis hogyan tudna válaszolni, ha állandóan csak te beszélsz, és nem hagyod őt szóhoz jutni? –Tom kinevette az öccsét.

Az énekes nem is zavartatta magát beszélt tovább, csak úgy áradt belőle a rengeteg érdes. Mikor Bill egy pillanatra levegőt vett két mondat között Seth akkor próbált válaszolni. Aztán megint Bill folytatta és csak beszélt, beszélt és beszélt, mint akit felhúztak, Seth pedig negyed óra után úgy érezte, lassan már leüti az énekest. Legtöbbször mégis nevetett a férfin és igyekezett válaszolni a rengeteg rászakadó kérdésre. Tom csak a szemeit forgatta Bill rengeteg szerinte idióta kérdésére.

-Nem lehetne a sminkeken kívül valami másról is beszélni? –kérdezte unottan. –Tudjátok, van itt egy férfi is. –vigyorogva magára mutatott, mire Seth és Bill ugyanazzal a felháborodott pofával néztek rá.

-Szóval mi a kedvenc márkád? –folytatta Bill direkt egy Tom számára unalmas témával.

-Olyanok vagytok, mintha csak egymás élettársai lennétek. –mondta Tom gonoszul.

-Hát Tom lehet, hogy lecseréllek rá. Végül is sokkal aranyosabb, mint te. Tiszára megzabálnám. És te olyan agresszívan bánsz velem. Nekem szükségem van a gyengédségre, te pedig annyira perverz vagy. –Bill hangosan nevetett.

-Mondjátok annak, hogy állandóan ezzel viccelődtök valami különleges jelentősége, van? –kérdezte Seth értetlenül.

-Hát ez valami fan dolog. –magyarázta Bill. –A rajongóink találták ki, hogy mi egymással buzulunk.

-Van ennek valami neve is. –gondolkozott Tom.

-Ja van… valami…

-TCW? Vagy valami ilyesmi?

-Ja, az TWC! Nagyon perverz. –mondta Bill vigyorogva. –Imádom! Szerintem elég gáz ez a dolog, mármint ha komolyan ezt gondolják rólunk.

-Nem rólunk, csak rólad! Én csak áldozat vagyok. –Tom nevetett. –Amúgy esküszöm nem értem mi van, hiszen már vagy tíz éve nem is sminkeled magad.

-Attól még lehetek buzi és nyomulhatok rád. Nem magyaráz meg semmit, hogy nem sminkelem magam és nem vagyok már fekete.

-Na az is, hogy kiverte a biztosítékot, mikor szőke lettél.

-De figyelj Seth nem ez a legjobb, hanem, hogy még a farkunkat is elnevezték!

-Ez nagyon beteg! –röhögött a srác szinte fuldokolva.

-Esküszöm, ezek a rajongók nagyon unatkozhatnak, ha nincs jobb dolguk, mint ilyenekkel foglalkozni. –mondta Tom szintén vigyorogva. –A  külön TH szótárakról meg ne is beszéljünk.

-Ez a TWC dolog nagyon tetszik. –nevetett Seth szánakozva.

-Hidd el, ha felfedeznek téged, te is benne leszel.

-Nincs is jobb, mint egy édes hármas. –mondta Bill undorodva. –Kíváncsi vagyok bele gondoltak-e már valaha, is hogy miről is írnak?

-Lehet, hogy csak ez izgatja fel őket! –Seth szinte már sírt a röhögéstől.

-Komolyan gondolj már bele, hogy tulajdonképpen a testvéreddel csinálod! Ezzel szórakoznak! –háborgott Bill. –Még ha nem Tom lenne a bátyám, akkor is undorodnék tőle. –vigyorgott az énekes.

-Azért lásd be, hogy elég jól csinálom! –mondta ravaszul a gitáros.

-Izgalmasabb lenne, ha Seth-et is bevennénk. –elmélkedett Bill még mindig vigyorogva. –Meg kéne őt erőszakolni nem, gondolod?

-Azt tuti, biztos élvezné!

Seth és a két férfi egészen a párizsi divat sétányokig szórakoztak a kocsiban. A fiú néha már úgy érezte, hogy megfullad a röhögéstől.

Mikor kiszálltak az autóból Bill szeme azonnal megakadt a kirakatokon.

-Tom te keress egy helyet, ahol vehetünk Seth-nek egy új telefont. Mi addig a Gucci-ban leszünk. –Bill kiadta a parancsot és már vonszolta is magával a gyereket.

Tom elindult telefont keresni, az énekes pedig megszállta az első boltot a fiúval.

Seth csak kapkodta a fejét, ahogy Bill egyre több és több ruhát pakolt a kezébe azzal a feladattal, hogy próbálja fel őket. Ahogy a fiú belebújt a ruhákba Bill mindegyikről elmondta a véleményét, majd megkérdezte a gyereket is. Az énekes olyan hihetetlenül divatos stílust alakított ki a ruhákból, amiket Seth választott, hogy a fiú csak ámulva nézte. Élvezettel vett fel minden egyes darabot és kíváncsian figyelte, hogy Bill hogyan variálja tovább az összeállításokat. Mikor háromnegyed óra múlva az énekes és a fiú a kasszához álltak mindketten egy, egy nagy kupac ruhát tartottak a kezükben. Ahogy azonban kiderült, hogy mennyibe is kerülnek Seth-nek kishíján felakadt a szeme. Bill ezt észre sem véve fizetett ki mindent a saját kártyájával. Seth kínosan lépett ki az üzletből.

-Bill figyelj, kifizetem a ruhákat, csak tudod tegnap, lopták el a tárcámat és benne volt a kártyám, meg a pénzem is.

Az énekes felnevetett.

-Ne szórakozz már! Ha már tizenhat évig egy centet sem költöttem rád, akkor most itt az ideje pótolni. Egyébként, meg ha tényleg az én kölyköm vagy nem járhatsz ilyen csövesen ezt jobb, ha tőlem tudod.

-De biztos nem gond? Hiszen ez rengeteg pénz.

-Rengeteg pénz? Ez még csak az első bolt volt és úgy terveztem, hogy felvásároljuk egész párizst. Meg kell még tanulnod, hogy milyen, ha egy ilyen tárca van a kezedben. –mondta Bill ravaszul és meglóbálta a pénztárcáját.

-Hé Bill! –kiabálta Tom az utca másik oldaláról.

-Gyere szerintem Tom megtalálta, amit keresett.

Az ikrek és Seth bementek a hatalmas Apple cuccokal és egyéb divatos elektronikai cikkekel teli boltba.

-Szóval, Seth szerintem nézz körül. –javasolta Tom.

A fiú azonnal talált is egy számára megfelelő telefont. A gitáros azonnal elnevette magát amint a fiú mellé állt.

-Na ne röhögtess már! Ez még csak nem is drága. Neked minimum egy Black Burry kell. –a gitáros karon ragadta a fiút és néhány részleggel arrébb vonszolta. –Tessék a legújabb I Phone, ez kell neked. –Seth nem ellenkezett.

-Na sikerült választani? –kérdezte Bill mikor, találkoztak az üzlet egy másik pontján.

-Igen. –válaszolt a gyerek szerényen.

-Azon gondolkoztam, hogy van-e rendes Lap Top-od? Vagy nem szeretnél-e egyet azok közül az új I Pad-ek közül? Nagyon szépek és szinte már többet tudnak, mint egy számítógép. –Seth már éppen mondta volna jól nevelten, hogy "nem, nem dehogy van rá szüksége" amikor eszébe jutott, hogy itt most tulajdonképpen az egész boltot megvehetnék, mindenféle anyagi probléma nélkül.

-De, egy olyan I Pad tök állat lenne! –mondta lazán.

-Na, ez a beszéd! –lelkesedett Bill. –Gyere, válasszuk ki, hogy melyiket szeretnéd!

Miután Seth kiválasztotta a boltban található legdrágább I Pad-et, Bill felhőtlenül boldogan állt megint a kassza elé.

-Na mi legyen a következő? –kérdezte, ahogy kijöttek az üzletből.

-Szerintem vegyünk neki egy órát is. –javasolta Tom. –Egy férfi nem is férfi egy igazán jó óra nélkül.

Sethnek már beleszólása sem volt, mentek is a következő Rolex, Omega és Swatch szalonokba. Bill és Tom egy órán kereztül veszekedtek, hogy a két óra közül, ami a fiúnak is tetszett melyiket válasszák. Az énekes a divatos, a gitáros pedig a sportos órára szavazott. Végül az ikrek egyszerűbbnek látták, ha mindkettőt megveszik.

-Na most akkor menjünk be a LV-ba, a Dior-ban is szét kéne nézni, ahogy a Dolce & Gabbana-ban is mert az is egy király hely, a Chanel-ről már nem is beszélve.

Mikor már a Bill által felsorolt összes boltot végigjárták az énekes még mindig leállíthatatlanul, fojtatta tovább. –Lássuk csak akkor kéne még neked egy bakancs…

-Bill már vagy négy pár cipőt vettünk neki. –akadékoskodott Tom, mivel ő cipelte a csomagok felét.

-De bakancsot még nem! A te rohadt Rebook cipődet is megvettük neki, szóval, kuss legyen. És kéne még egy Rick Owens cipő is, tudod az, amelyik nekem van. Na meg egy táska, egy, két napszemüveg, és ékszerek is. Ja és valami vagány illat is kéne, meg igazi minőségi smink cuccok…

-Bill szerintem jobb lenne, ha őt is megkérdeznéd, hogy mit szeretne. –javasolta a gitáros.

-Jaj kuss legyen már. Nem kell megkérdeznem ahhoz, hogy tudjam, mit akar.

-Persze mert te annyira ismered mi? –háborgott Tom.

-Hát most nem azért de végül is én vagyok…

A gitáros felháborodva nézett az öccsére és félbe szakította Billt.

-Ugye ezt most nem gondolod komolyan? –kérdezte dühösen és maga mellé rántotta Seth-et. –Nehogy már azt hidd, hogy ha most idepofátlankodsz közénk rögtön te leszel…

-Te vagy az, aki kisajátítod őt, nem én. –vágott vissza Bill.

-Hogy én kisajátítom? Már megbocsáss, de ha velem akar lenni, akkor nem fogom elküldeni csak, hogy te örülj!

-Mi bajod van? Azt hiszed féltékeny, vagyok?

-Tudom, hogy az vagy! Hiszen Seth legalább olyan jó társaság nekem, mint te és mostanában még helyetted is csak vele lógtam. Ráadásul nem bírnád elviselni, ha tényleg az enyém, lenne.

-Na menj a francba! Te, vagy aki így érez, ezért hitegeted magad, hogy én vagyok féltékeny.

-Azt ne hidd Bill…

-Befognátok végre? –kiabálta Seth. –Mi a szar bajotok van? Ha csak rajtam tudtok veszekedni, akkor haza is mehetnénk. Végül is, ordítozni a hotelben is tudtok!

-Ne haragudj. –mondta Tom direkt megelőzve Billt.

-Nagyon sajnáljuk. Nem miattad veszekszünk csak… mind a hármunknak nagyon nehéz ez a helyzet.

Seth nagyot sóhajtott és felvette a földről a rengeteg csomagot, majd elvigyorodott és tétovázva nézett a két férfira.

-Szóval akkor megkapom azt a cipőt? –kérdezte vigyorogva és még Tom is elmosolyodott.

-Menjetek csak. –mondta a gitáros az öccsének, aki már indult is a gyerekkel egy újabb boltot kifosztani. –Nekem még van egy kis elintéznivalóm.

-Micsoda? –kapta fel a fejét Seth.

-Meglepetés. –válaszolt sejtelmesen a gitáros.

-Te tudod, mire készül? –kérdezte a fiú Billtől.

-Hidd el nekem fogalmam nincs, de a helyedben kezdenék félni. –az énekes nevetett miközben bementek az egyik üzletbe. –Egyébként tényleg ne haragudj az előző veszekedésért, egyikünk sem akart ma így kiborulni pláne, hogy tegnap este olyan gondosan megterveztük ezt a napot.

-Megterveztétek?

-Igen, de még nem kell izgulnod. A vacsora lesz a lényeg.

-A vacsora?

-Mondom, hogy ne foglalkozz vele, majd kiderül minden.

Ettől a mondattól kezdve Seth egész nap másra sem tudott gondolni, csak azt esti vacsorára. Hiába vásárolták fel az összes üzlet nagy részét, a kíváncsisága nem hagyta nyugodni. Végig csak azt járt a fejében, hogy mi lehet az, amit az énekes és Tom ilyen gondosan terveztek és ennyire fontos nekik is. Voltak tippjei miszerint Tom előáll valami még az eddigieknél is nagyobb ajándékkal a közeledő szülinapja miatt, de igazán nem tartotta valószínűnek, hogy a gitáros egyáltalán emlékszik az ő szülinapjára. Hiszen az csak egy dátum, semmi különös nincs benne.

Este kilenc körül Bill és Seth ugyanazzal a mozgással és még mindig izgatott, energikus arckifejezéssel pakolták a rengeteg csomagot Tom autójába. A gitáros elborzadva, nézte, ahogy az öccse és a fiú próbálják benyomkodni a szatyrokat a csomagtartóba. Végül a csomagok a Seth melletti hátsó üléseket is megtöltötték.

-Mindig mondom Billnek, hogy túlzásokba esik, ha vásárlásról van szó. Most már viszont azt is tudom, mi történik, ha ti ketten együtt estek neki vásárolgatni.

Mikor elindultak az étterem felé Seth-nek lassan már görcsölt a gyomra az izgalomtól. Ahogy megérkeztek, azonnal leültek és rendeltek is. Bill és Tom nagyon lazák és jókedvűek voltak. Seth szinte biztosra vette, hogy direkt nem mondanak semmi érdekeset, vagy izgalmasat. Bill hangosan nevetett, Tom szórakozott, ő pedig csak értetlenül várt. Mindenképpen meg akarta tudni, hogy az ikrek mégis miért hozták ide. Amint kihozták az ételt a két zenész rögtön enni kezdett és csak néha szóltak egy- egy szót. Seth soha nem volt nagy étvágyú, de most szinte semmit nem bírt magába gyűrni. Udvariasságból megette az első két fogást és a desszertbe is belepiszkált, majd anlélkül, hogy bárkit is megkérdezett volna rendelt magának egy pohár martinit. Tom nagyot nézett mikor Seth elkezdett inni, de nem mondott semmit, csak mosolygott. Bill még csak a fagylalt kehelynél tartott mikor a gitáros hivatalosan is megkezdte a beszélgetést.

-Szóval Seth… miután lenulláztad a bankszámlánkat, úgy érzem, már beszélhetünk arról, ami miatt tulajdonképpen mindannyian itt vagyunk. –a gitáros várakozva nézett az énekesre. Bill teli szájjal bólintott, Tom pedig folytatta. –Tehát rögön a lényegre térek: Bill és én szeretnénk megtudni, hogy melyikünk az apád, viszont ez alatt az egy hét alatt ugye ez természetesen nem sikerült. Mindenképpen több időre lenne szükségünk ahhoz, hogy igazán megismerjünk téged és neked is nyilván jobb, lenne, ha nem csak úgy betörne hirtelen valamelyikünk az életedbe.

-Nyögd már ki, hogy mit akarunk! –szólt közbe Bill a fagylaltos kanállal a szájában.

-Bill és én azt szeretnénk, hogy gyere velünk Los Angeles-be. –közölte Tom hirtelen határozottsággal.

Seth legszívesebben elnevette volna magát és megjátszotta, volna, hogy nem érti, miről van szó. Annyira meglepődött, annyira megdöbbent, hogy hirtelen megszólalni sem tudott.

-Hogy micsoda? –kérdezte végül megsemmisülten.

-Figyelj nem, muszáj eljönnöd velünk. –Bill a kanállal hadonászott és közben mélyen a fiú szemébe nézett. –A turnénak már csak néhány állomása van és azok is csak itt európában. Elkísérhetnél minket, és ha nagyon utálsz velünk lenni, akkor hazafelé kirakunk téged itt párizsban. Ha pedig úgy döntenél, hogy velünk maradsz, mi akármeddig szívesen látunk. És ha Nina is hazajön, bármikor fizetjük a repülőt, neki, vagy ha te akarsz hozzá visszamenni New York-ba, akkor azt is elrendezzük.

-Azt akarjátok, hogy lakjak nálatok?

-Ja! –vágta rá Tom. –Ha csak ketten vagyunk olyan üres az a hatalmas ház. Na de viccet félretéve. Azt mondtad, hogy magántanuló vagy, tehát LA-ben is tanulhatnál otthon.

-És ha vége a turnénak végre lesz egy csomó szabadidőnk, és foglalkozhatunk veled is. –mondta Bill és az arcán látszott, hogy komolyan gondolja, amit mond. –Elvihetünk téged akárhová! Ahová csak szeretnéd.

-Mert nem az a legnagyobb poén, hogy velünk lehetsz, hanem, hogy LA-ben lehetsz velünk. LA-ben padig akármit megtehetsz. Hidd el nekem Seth, az a hely tényleg az angyalok városa.

-A féktelen és szemérmetlenül gazdag angyaloké! –tette hozzá Bill vigyorogva.

-Miért akarjátok, hogy veletek menjek? –kérdezte Seth ártatlanul, de már sokkal vidámabban, mint az előbb.

-Azért hogy végre teljes legyen az életed, és hogy kiégjen a válaszod: az apámat keresem! –mondta Tom mosolyogva.

-Mi éppen annyira tehetetlenül tudatlanok vagyunk, mint te. Tehát ha eljössz velünk, azzal nem csak magadon segítesz. De persze választhatod azt is, hogy elfelejted ezt az egész párizsi kalandot és minket is.

-Úgysem tudnál! –nevetett Tom.

-Ha pedig Nina miatt aggódsz, tényleg bármikor bármit elintézünk.

Seth hallgatott. Hosszú percekig egyikőjük sem szólalt meg. Végült Tom feladta a várakozást és felállt az asztaltól.

-Kimegyek elszívok egy szál cigit. –mondta és már el is tűnt.

Bill egyedül maradt a fiúval. Az énekes szeme gyorsan futkosott Seth arcán. Figyelte a gyerek minden mozdulatát, hátha valahogy, valamilyen beidegződött, automatikus gesztussal elárulja magát és kiderül, hogy hogyan dönt.

-Annyira szeretnélek meggyőzni. –mondta mosolyogva Bill, és állát a tenyerébe támasztotta.

-Hát akkor tedd meg! Győzz meg. Segíts, mert egyedül nem megy.

Az énekes elnevette magát.

-Nem tudom, mit mondhatnék neked, amitől úgy döntesz, hogy velem jössz.

Bill nem azt mondta, hogy "velünk", hanem azt, hogy "velem" és ez Seth számára mindennél többet jelentett. Ettől az egy szótól már annyira személyes lett ez a beszélgetés. Legszívesebben csak ezt hallgatta volna mindkét férfitól, hogy nem együtt, hanem egyenként, is mindketten magukkal akarják vinni.

-Na jó talán mégis van egy elég fullos szövegem.

-Közhelyekkel nem megyek sokra.

-Ez nem közhely! Ezzel foglak meggyőzni. –Bill nevetett, majd mikor látta, hogy Seth kíváncsian figyeli, folytatta. –Szóval…

-Várj, várj! Most mégis mivel akarsz meggyőzni?

-Elmondhatnám? –kérdezte Bill felháborodva és nevetett. –Egyébként nem azzal akarlak meggyőzni, hogy Tomal és velem lenni mennyire király, hanem, hogy ott lenni mennyire király!

-Los Angeles-ben?

-Hát ezt nem hiszem el! Minek beszélsz ennyit? Elmondhatnám végre, amit akarok? Meggyőzhetnélek végre?

-Persze. –Seth mosolygott. –Szóval mit szeretnél?

-Azt akarom, hogy képzeld el… képzeld el az érzést, ahogy ott állsz és látod a tengert. Az a tenger nem olyan, mint amit New York-ból látsz. Ez a tenger visszanéz rád. Látod az egész világot. Mindent, amiről valaha is álmodtál. Képzeld el, ahogy az arcodba lehelli a könnyű reggeli hangokat a szél. Érzed a pálmafák illatát és látod, ahogy felébred az egész város. Ott fekszik előtted Los Angeles. Az angyalok városa. Nincs ami, korlátolna. Ott van a kezedben minden. Végtelen időd van rá, hogy betelj vele, ha esetleg nem tudnád elhinni. Te csak képzeld el, hogy ott vagy. És az a város igazi, pont olyan élő, mint te! Bármit megérintesz, az is érez majd téged. Sétálhatsz az utcákon és tényleg igazán, ott lehetsz majd. Esténként pedig, akárhol is leszel éppen, LA összes fénye érted gyullad majd fel.

-Wow! –nyögte Seth lazán, de magában, mégis kétségbeesetten próbált kikeveredni a gondolatai közt villogó képek közül.

Bill meggyőzése még a vártnál is jobban sikerült. Az énekes úgy gondolta, hogy amit mond az a legcsodálatosabb LA-ben, ezért ezzel akarta lenyűgözni a fiút. Ő nem láthatta, hogy milyen gondolatokat és képeket ébresztettek a szavai a gyerekben.

Mikor Seth ismét az Billre emelte a tekintetét a szeme előtt még mindig ott villogtak, LA fényei.

-Anyám szerinted, megengedi? –kérdezte a gyerek tanácstalanul.

-Megengedi. –mondta Bill mosolyogva.

-Honnan veszed?

-Mit gondolsz, miről kérdeztem, amikor téged kerestünk?

-Megkérdezted? Komolyan elengedne veletek?

-Azt mondta, hogy igen de persze, azért még vele is kéne beszélned.

-Nem értem… hogy lehet, hogy megengedte?

-Van egy olyan érzésem, hogy mindig is előnyben voltam nála. –Bill vigyorgott. –Ha Tom kérte volna, biztosan nemet mond.

Seth gondolkozott.

-Már csak az a kérdés, hogy te mit mondasz? Hogyan döntesz? –kérdezte az énekes.

-Hát. –kezdte zavartan a gyerek. –Azt hiszem túl durva, lenne… -Bill hirtelen elkomolyodott, de a fiú ravaszul folytatta. –Ha kihagynék egy ilyen lehetőséget!

Az énekes elvigyorodott.

-Biztos vagy benne? Miattunk nehogy úgy érezd, hogy jönnöd kell.

-Viccelsz? Bárcsak az eddigi életem minden döntésében ilyen biztos lettem volna.

-Szóval velem jössz?

-Akárhová! –bukott ki a gyerekből az egyszerű gondolat mire Bill elnevette magát. –De biztos, hogy nem lennék teher nektek? Nem zavarnálak a munkában?

-Mi a francról beszélsz? Dehogy is! Ez a mi ötletünk volt, szóval ilyesmire ne is gondolj!

Seth már nem is mondott semmit, csak lelkesen mosolygott.

-Ugye tudod, hogy ma hajnalban indul a gépünk?

-Igen. El kéne búcsúznom anyától, vagyis egyáltalán meg kéne tudnia, hogy elmegyek.

-Akkor, ha végeztünk a vacsorával egyenesen hozzátok, megyünk. Össze is kell pakolnod. Mi már mindannyian készen vagyunk az ilyenekkel.

-Rendben. És hová megyünk először?

-Hát a következő állomás svájc, aztán olaszország, spanyolország és végül portugália az utolsó helyszín. Amint lenyomtuk az utolsó koncertet, csapunk egy nagy bulit a sikeres európai turné örömére aztán pedig irány, LA. Kicsit több mint egy hét és már otthon lehetsz nálunk

-Alig várom!

-Azt elhiszem!

-Na mi van, sikerült eldönteni, hogy jössz vagy maradsz? –kérdezte Tom vigyorogva, ahogy visszajött és levágódott a helyére.

-Ja megyek! Unatkoznál nélkülem mi? –nevetett Seth.

-Komolyan? Komolyan jössz? –kérdezte a gitáros boldog meglepettséggel.

-Igen!

-Hát ez nagyon állat! Mi mindent fogunk mi csinálni LA-ben kölyök! –Tom ravaszul nevetett. –Bill akkor viszont te fizetsz!

-Igen, igen tudom.

A fiú értetlenül nézett a két zenészre.

-Ti most… ti komolyan fogadtatok, hogy megyek-e? –kérdezte a szemeit forgatva.

-Persze! De mondtam én, hogy úgysem bírsz majd leszakadni rólunk! –a gitáros idétlenül röhögött.

-Na inkább induljunk! Seth-nek még össze kell pakolnia a cuccait.

-Minek? Már így is egy teljes ruhatár van nálunk a mai kis bevásárlásotok után!

-Tom ne szórakozz már!

Bill sietve fizetett, Tom kérésére nagy borravalót adott az alulöltözött csinos pincérlánynak, aki kiszolgálta őket. A zenészek és Seth gyorsan beültek a gitáros autójába és már indultak is.

Egyikőjük sem vette észre, ahogy egy rejtőzködő fotós tökéletes sorozatot készít a távozásukról.